Kelet-Magyarország, 1980. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-14 / 138. szám

1980. június 14. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Csúcsforgalom NEM ACSOROGTAK hosszú kocsisorok az át­vevőhelyek előtt, keve­sebb volt a vita a szállí­tásban részt vevők között a múlt évben, pedig a me­zőgazdasági termények mennyisége nem volt ke­vesebb a szokásosnál. Azonban a jó szervezés, a megfelelő előkészítés azt eredményezte, hogy na­gyobb zökkenők nélkül te­gyenek eleget a feladatok- naík. Most újra az előkészítés időszakát élik az üzemek. A felvásárlási tervek alap­ján mintegy két és fél mil­lió tonna áru elszállítására szükséges felkészülni a nyár végi, őszi hónapok­ban. Többek között 440 ezer tonna alma, 175 ezer tonna gabona, 143 ezer tonna cukorrépa, 100 ezer tonna, kukorica vár elszál­lításra, miközben az ipa­ri üzemek termékei, a la­kosság fogyasztását szol­gáló cikkek fuvarozása ugyancsak napi feladatot jelent. A megyei szállítási bi­zottság a közelmúltban éppen az együttműködés fontosságát emelte ki, mint ami a megoldás felé vezet. Az egyik legjobban szer­vezett fuvarozás például az exportalmánál való­sult meg tavaly. Pedig eh­hez a HUNGAROFRUCT- nak egyaránt kellett tarta­ni a kapcsolatot a terme­lőkkel, s a vasúttal. A Vo­lán pedig^ más megyékből irányított át teherautókat, amelyek segítettek a szál­lításban. A CSÚCSIDŐSZAKBAN az idén sem lesz annyi szállítóeszköz, mint amennyi árut felkínálnak továbbításra. Mindez újra megkívánja, hogy a vasúti kocsikat sehol se tekint­sék mozgó raktárnak, há- nem a szombat—vasárnapi rakodásokkal segítsék elő az áruk gyors továbbítá­sát. A tavalyi adatok ri­asztóak: összesen 34 ezer­nél több vasúti kocsit ké­setten raktak ki. Ha ez az idén megismétlődik, an­nak nemcsak azok látják kárát, akik bírságot fizet­nek, hanem azok is. akik hiába akarnának szállíta­ni, mert nem kapnak va­gont. Az exportra termelő üzemeknek nem árt előre gondolkodniuk. Általában nehezebb egy-egy külde­ményt most feladni, mint az év utolsó hónapjaiban, amikor nincs elegendő vasúti kocsi. Ezért itt a szállítások előbbre progra­mozásával készülhetnek fel a későbbi csúcsra. A felkészülés nemcsak a fuvarozók tevékenységét érinti. Ugyanilyen fontos, hogy legyen jó vasúti pá­lya, megfelelő út. A Nyír­egyháza és Szerencs kö­zötti vasúti fővonal át­építésének gyorsítása ép­pen azért jelentős, mert az egyik szállítási irány­ban lehetővé teszi a szál­lítás zavartalan lebonyolí­tását. A közutaknál a leg­fontosabb szakaszokon megerősítették a burkola­tot, új aszfaltréteget terí­tettek le, hogy nyugodtan gördüljenek a kocsik. Az ÁFOR szintén azon van, hogy zavartalan legyen az üzemanyag-ellátás akkor is, amikor jóval több a vá­sárló. De feladatai vannak a közlekedésrendészetnek is, hogy az utakon na­gyobb legyen a fegyelem, a szabályok betartásával mindenki elősegítse a köz­lekedés biztonságát. AZ ÁRUFUVAROZÁS­BAN a sok millió tonna ellenére nem nagyobbak lényegesen a feladatok, mint más években. Ám a szervezettség fokozása szükséges ahhoz, hogy ne legyenek zökkenők, a ma­gasabb minőségi követel­ményeknek is elegét tud­janak tenni. L. B. | Határidő előtt elkészül Egy iskola éjszakái Két műszak fogja át a na­pot a nyíregyházi Jósaváros utolsó építkezésén. A húsz tantermes gyakorlóiskola át­adását 1981. augusztus 31-ére rögzítették a szerződésben. Ám a kivitelező Kelet-ma­gyarországi Közmű- és Mély­építő Vállalat a belső statisz­tikákban már hónapokkal ko­rábbra tervezte az átadást. A szándékot a nemrég kötött szocialista szerződéssel emel­ték hivatalos rangjára: esze­rint az oktatási épületet még 1980. augusztus 20-ig, a tor­natermet, a konyhát és a töb­bi szociális intézményt októ­ber-novemberben fejeznék be az építők, amiért éjjel-nappal dolgozni kell. A tízemeletes házak közé ékelt beruházáson már ko­rábban elkészültek a négy­szintes oktatási szárny fala­zásával, most a belső szerelé­sekkel haladnak. Állnak a tornaterem és a konyha falai. A létesítményen jelenleg két­százan dolgoznak. — Azért nem többen — szól a művezető, Fehér Jó­zsef —, mert így férnek egy­mástól a munkások. A leg­jobbakat irányították ide az építkezésekről, akik viszont itt vannak, önként vállalták a túlórát, a nyújtott műsza­kot és az éjszakázást. Nem véletlenül került ide Bunkóczi János villanyszerelő szocialista brigádja sem. Huszton és Ivano-Frankovszk- ban szerzett hírnevet ma­gának a kollektíva. Aztán amikor a Taurus-beruházáson szorított a cipő, oda küldték őket. — Itt igazán megmutathat­ják a villanyszerelők, hogy értenek a szakmájukhoz — mondja a brigádvezető. — Csak az oktatási épületben [■- hárómmilltö forint értékű vil­lanyszerelési beruházást vég­zünk. — Hogy egy szemléletes adattal érzékeltessük az elekt­romos munkák fontosságát: 24 ezer méter vezetéket épí­tünk be, 1100—1200 fénycsö­vet helyezünk el a tanulmá­nyi épületben — folytatja Balogh Béla. A villanyszerelőknek több­ször is kell költözködni, míg egy szobában kigyulladhat az égő. Először a falazás után a vezetékeket szerelik fel, majd miután a festők végez­tek, felrakhatják a lámpates­teket. Jó néhány éve egyszerű­sítettek a módszeren: mór a vakolásnál felhívják a kőmű­vesek figyelmét, hogy hol hagyjanak ki helyet az alj­zatoknak, így később nem kell vésni, és időt is megtakarít­hatnak. S az sem utolsó szem­pont, hogy a jól szervezett munka sol$ cipekedéstől kí­méli meg a villanyszerelőket. Hivatalosan alig egy éve, hogy szocialista brigáddá ala­kultak. Nem is olyan régen még a huszti kompresszorál­lomás építésén kovácsolódott brigáddá a kis közösség. Bun­kóczi Jánoson kívül Dzsunyák Tibor és Balogh Béla is dol­gozott a KGST-beruházáson. Tulajdonképpen már régóta részt vesznék a brigádmozga­lomban, de most már hivata­losan is számítanak az ered­ményeikre. — összeszoktunk, megért­jük egymást a munkában, s úgy vélem, igazi közösség let­tünk — szól Legeza Sándor. — Azt hiszem rendelkezünk mi is a „brigád ismérvekkel”. Kíváncsian várjuk a legköze­lebbi értékelést, hogyan ítéli meg a kívülálló a teljesítmé­nyünket? A 61,6 millió forintos beru­házás fontosságát nem kellett külön hangsúlyozni ennek a közösségnek sem. önként ajánlották fel a nyújtott mű­szakot, többször benn marad­tak túlórázni. Néhány szom­baton pedig kommunista mű­szakot, illetve társadalmi munkát végeztek. Így aztán az 1400 óra helyett, amit egy hónapban kellene teljesíte­niük, rendszeresen kétezer órát számolhatnak el, s így 130—>140 százaléknál soha nem dolgoznak kevesebbet... — Többségében fiatalok vagyunk, talán a harmincat sem éri el az átlagéletkor. Elég sokat változik a villany- szerelés is, mióta a szakmát megszereztük. Üj automati- kák, másfajta keresztmetsze­tek jelennek meg. Bánni kell tudni mindennel és ez feldob bennünket. Talán ettől a len­dület — fejezte be Csonka Mihály. Tóth Kornélia VISSZHANG Szomjaznak a földek „Június elsejei számuk egyik cikke azt írja, hogy szomjaznak a földek a megyé­ben. Igaz, a cikk írója kitért egy mondatban a szatmári tájegységre, ahol a naprafor­gó vetésével maradtak le a gazdaságok, mert a táblák so­káig megközelíthetetlenek voltak. Az utóbbi állítás az igaz, amit szövetkezetünk heiyzete^is bizonyít. Erőgépparkunk napi száz hektár talájmunka, vegyszere­zés, vetés elvégzésére képes, így a tervezett 1100 hektár el­vetésére tizenegy napot szán­tunk április 25. és május 8. között. Az esőzések miatt azonban még ma is 250 hek­tár elvetetlen területünk van, s már a kikelt területeken is súlyos ‘károkat okozott a belvíz. Az elmúlt hónapban mindössze tizenöt nap nem esett az eső, amelynek meny- nyisége meghaladta a 150 millimétert. Gépeink, mun­kásaink éjjel-nappal készen­létben állnak, várva a jó időt. Hozzátartozik még a tényékhez, hogy a leka­szált, szálas takarmányunk az alomszalmával vált egyenlő­vé, jelenleg is a táblákon rohad. Dolgozóink rakos­gatják a rendeket a vízből a szárazabb, szekre.” dombosabb ré­Pálinkás Sándor, a gacsályi Dózsa Termelőszövetkezet elnöke A szerkesztőség megjegy­zése: Bizonyára a gacsályi- ak is tapasztalták már, ha egy átfogó, megyei informá­ciót írunk, igyekszünk olyan képet adni, ami a1 legtöbb gazdaságra érvényes, a szél­sőséges eseteket nem mindjig említjük meg. Természete­sen elhisszük, hogy abban a térségben rengeteg volt a csapadék, de a megye homo­kosabb vidékein gazdálkodó szövetkezetek — ők vannak többségben — földjei május egyik felében szomjaztak: a nyíregyházi meteorológiai állomás mérései szerint má­jusban 79 milliméter csapa­dék hullott, de az is néhány nap alatt. Ezért is írtuk ak­kor az illetékesek véleménye szerint: ahol lehet, s szük­ség van rá, öntözzenek. Egyébként éppen jó né­hány szatmári termelőszövet­kezet bizonyítja, jó munká- szervezéssel időben el lehe­tett vetni a tavasziakat. Re­méljük, a gacsályiak azóta behozták már a késést, s a következő hónapokban keve­sebb panaszuk lesz az időjá­rásra. Arcok emberközelből Á targoncásnő S oha meg nem tudom, ha nem látom a Nyír- madai Állami Gazda­ság telephelyén, hogy egy be- hemót emelővillás targoncá­val is lehet zsonglőrködni. A mutatvány lenyűgöző. Szinte tenyérnyi helyen fordul, fá­ról, előre araszol, majd olda- loz a gép, aztán a magasba emelkedik a tartályláda. Má­sodpercek múlásával szinte centiméteres pontossággal ke­rül kiszemelt helyére a gyü­mölcs. Mondom, ezt látni kell, mert keskenyek az utak, sok a borulásra kész ládahegy és se tér, se lehetőség a hossza­dalmas manőverezésekre. Ahogyan Mátyus Gyuláné uralja a gépét az maga a tö­kéletesség. — Hát aszonynak való munka ez? Nevet. — Hiszen látja nekem való. Késztetem a vallomásra. — Huszonhét éves vagyok. Eddig csak itt, a gazdaságban dolgoztam. Eleinte mindent ami jött, ahogyan a többi asz- szonyok. Aztán szemet vetet­tem a targoncára. Addig erős- ködtem, amíg nem sikerült. Elvégeztem a tanfolyamot és most már négy éve ezt csiná­lom. — Egy ládát még nem tör­tem össze. Mert azért óvatos vagyok. Csak úgy tűnik, hogy gyorsan rakodok, pedig az óvatosság miatt talán lassú is a tempó. Következett egy kis szak­mai ismeretterjesztés a tar­goncák működési elvéről, a tí­pusokról és a gépek termé­szetéről. Nem a tudományá­nak fifogtatását, inkább a szakma szeretetét hallottam ki Mátyusmé szavaiból. Ez sem zavart abban, hogy ka- jánkodjam: — Ez volt a leányálma? Ugyan. Nincsenek ma már leányálmok. Aki itt elvégzi az általános iskolát, az vagy dolgozni akar, vagy tovább­tanulni. Én dolgozni akar­tam, aztán úgy alakult, hogy tanultam is. Nem volt köny- nyű, mért közben férjhez mentem, már két gyermekem van, az egyik 6, a másik 3 éves. Leányálom? Elterelem a szót. Pedig tu­dom, van az életben most is sok-sok romantika, de hát ez többnyire magánügy, titok. Prózaibb kérdezz-felelek kö­vetkezik. — Mennyit keres? — Őszi szezonban 16 forint az órabérem, télen, amikor kevesebb a munka, 14 forint. Ügy gondolom, megbecsül­nek. Én is magamat. — A család? — Jut rá időm. Igaz, néha fárasztó az egyik gyereket a napközibe, másikat az iskolá­ba előkészíteni,- vinni, hozni. De hát ez a sorsa mindenki­nek. M átyusné terve egyszerű. Amíg lehet, kezeli a targoncát. Hogy nem marad munka nélkül tudja: bőven terem alma, burgonya a gazdaságban és a szállítás, manipulálás lelke a targonca. Forog, perdül, emel és ra­kodik a gép. Engedelmes „jó­szága” annak, aki érti a nyel­vét. Seres Ernő Dr. Józsa Endre Szász Lajos Varga Béla Á termelési szerkezetről „A kedvezőtlen termé­szeti viszonyok közepette működő üzemeket tovább­ra is segíteni kell az adott­ságaiknak jobban megfelelő termelési szerkezet kiala­kításában”. (Az MSZMP XII. kongresszusának hatá­rozatából.) DR. JÓZSA ENDRE, a c; Szaiolcs-Szatmár megyei Mezőgazdasági Szövetkeze­tek területi Szövetségének titkárhely ettese: — A megye termelőszö­vetkezeteinek több mint fe­le kedvezőtlen termőhelyi adottságokkal rendelkezik. A VI. ötéves terv már meg­jelent szabályozó rendszere továbbra is jelentős segít­séget nyújt ezeknek a gaz­daságoknak, különösen a beruházások tekintetében, valamint árkiegészítéssel is segítik a mezőgazdasági nagyüzemeket. A korábbi szabályozókkal ellentétben differenciáltan kapják a se­gítséget. — A TESZÖV munkatár­sai részt vesznek a középtá­vú ágazati tervek elkészíté­sében. Ilyen volt például a gyümölcstermesztés és a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére kidolgozott terv. Rendszeres tanácsko­zásokat, bemutatókat tar­tunk. Segítjük az üzemi tervek elkészítését, és igyekszünk olyan irányba orientálni a gazdaságokat, amely a legjobban megfelel a tájegységi termelésnek, de magas jövedelmet is bizto­sít. Az encsencsi Virágzó Termelőszövetkezet például a mi hatásunkra telepített meggyet és szilvát. Több helyen feltétlenül szükséges lesz csökkenteni a kukori­ca területét, s kalászost vet­ni helyette. Hasonlóan csök­kenteni kell a szántóföldi takarmánytermő területet, s inkább a rét. legelő hoza­mát növelni. Természetesen az eddigieknél nagyobb gondot szükséges fordítani a gazdaságos kiegészítő te­vékenység fejlesztésére. SZÁSZ LAJOS, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának fehérgyarmati körzeti ter­melésszervezési és munka- védelmi főelőadója. — A körzetben a 28 ter­melőszövetkezet közül 25 kedvezőtlen termőhelyi adottságokkal rendelkezik. Az itt lévő szántóföldeken a termesztés nem kifizető­dő. Ahhoz, hogy olyan le­gyen a talaj minősége, mint mondjuk, a nyírségi gazda­ságokban, itt kétszer, há­romszor több munkát kell kifejteni. Nagyon fontos tényező ilyen helyen a meg­felelő termelési szerkezet kialakítása. — Szatmár elméletileg ál­lattenyésztési tájkörzet, azonban ehhez nincsenek meg a megfelelő épületek, csak az utóbbi időben kezd kialakulniok az arca. Eb­ből következik, hogy a takarmánytermesztés itt meghatározó. A térség több termelőszövetkezete kapott takarmánytermesztésre, be­takarításra állami támoga­tást. VARGA BÉLA, a penyi- gei Zöld Mező Termelőszö­vetkezet főmezőgazdásza: ' — Szövetkezetünk föld­jeinek hektáronkénti arany­korona értéke mindössze tíz. Ennek köszönhetően búzából tavaly hétszáz hek­tár átlagában húsz mázsát, napraforgóból pedig 250 hektárról átlag nyolc má­zsát takarítottunk be. Ez mindenképpen kevés. — ötszázhetven hektáron végzünk legelőfelújítást és -telepítést. Erre már kiap- tunik háromnegyed millió fo­rint dotációt. Tavaly a gyü­mölcstelepítést egymillió fo­rinttal támogatták. s ugyanennyit kaptunk ebben az évben a fehérgyarmati termelőszövetkezettel közö­sen takarmánybetakarító gépsor vásárlására. Ezentúl meliorációs munkát is végzünk, s remélem ez ha­tással lesz a szántóföldi nö­vénytermesztésünk hoza­maira is. Véleményem sze­rint a melioráció még nem teljesen megoldott Szatmár- ban. Itt állandóan tartani kell a belvízveszélytől, s a melioráció nemcsak a fa­sorok kiirtását jelenti. Sípos Béla Szénagond Korábban közöltük lapunk­ban a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium fel­hívását a töltések, árokpar­tok, vízfolyások szénatermé- sének betakarítására. Június 5-e után mindenki ingyen ka­szálhat szénát ezekről a te­rületekről. A megyei állatte­nyésztési felügyelőség június 12-én ellenőrzést tartott. Meg­állapították: a szénabetakarí­tásban nagy a késedelem. Az említett szabad területeknek csupán mintegy harmadáról kaszálták le a füvet. A széna abban az érési stádiumban van, amikor nap, mint nap veszít tápértékéből. Ugyanakkor nagyon sok ház­táji gazdaság szálas takar­mány nélkül van. Az ellenőr­zés során megállapították: az illetékes helyi szervek sok helyen nem megfelelően tu­datosították ezt a lehetőséget. A fehérgyarmati járásban ta­pasztalták, hogy a csatornák töltésének termését magas áron akarták értékesíteni a fenntartók, ezért is húzódik a kaszálás. Az illetékesek újra felhív­ják a figyelmet: az utak szé­lén, csatornák töltésein, vas­utak mentén, árokpartokon mindenki ingyen kaszálhat szénát, még sikkor is, ha jú­nius 5-e előtt valaki azt a területet kibérelte, de eddig nem kaszálta le a füvet. (cs.) Mi a véleménye?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents