Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-11 / 109. szám
E lnézést kérek Tőled, amiért a nyilvánosság elé tárom a csak személyes közlésre szánt dolgokat, de úgy érzem, helyzeted nem egyedi, elég sok sorstársadra lelnénk, ha körülnéznénk a munkahelyeken. Amikor bizalmasan beavattál bánatodba, elmond- tad — amit egyébként személyes élményként régről őrzök rólad —, hogy sohasem voltál tolakodó, nem akartál folyton mások elé kerülni a sorban. Igen, emlékszem, csendesen félrehúzódtál, nem voltak zajos élményeid, valamiféle tekintélyt csináló kis botrányaid. Hadakozni sem igen hadakoztál szópárbajban, sőt, a legtöbbször kitértél az ütközések elől, — olykor már-már úgy tűnt, félsz a téged körülvevő világtól, az emberektől. Arra is jól emlékszem, hogy ennek ellenére a jobb tanulók közé tartoztál, legfeljebb lassabban készültél el a feladatokkal. Azt sem felejtem, hogy egy ízben — az egyetem után, a dolgos éveid kezdetén — milyen boldogan újságoltad: jó munkádért jutalomkirándulásra küldenek Moszkvába. Mi tagadás, irigyeltelek a nagy szerencsédért, s lelki szememmel már láttam is, miként jutsz majd egyre magasabbra a munkahelyi létrán. ' Most aztán mindennek az ellenkezőjét újságoltad nekem, részvétet ébresztvén magad iránt. Megtudtam: gyárotok nem sokkal a te jutalomutadat követően új igazgatót kapott, — a korábbi nyugdíjba ment. Az új főnök homlokegyenest más volt elődjénél: energikus, nagy lendületű, ha kellett bohó, olyan, aki sokat ad a külsőségekre. Mielőbb kitűnt, hogy az új vezető igyekszik körülvenni magát olyanokkal, akik — miként mondani szokás — minden helyzetben jól feltalálják magukat, akik remekül tudják „szervírozni” a saját dolgaikat. Ezek a kollegák gyorsan felismerték a nagy lehetőséget és versengtek a főnök kegyéért, miközben nem vetették meg a mind tetemesebb jutalmakat sem. Így alakult ki nálatok — keseregtél — az ügyeletes tehetségek, a „néikülözhetet- * lennek” kikiáltottak szűk tábora, akiknek mindig és mindenütt bérelt helyük lett, jött szóba béremelés, lakáscsere, célprémium, kitüntetés, beutaló főszezonban. A magad fajta, kevésbé villogó emberek pedig mind messzebbre szorul-, tak attól a bizonyos táltól, jóllehet a ti csendben végzett munkátok nélkül nem tudna meglenni a gyár. Osztom gondodat, jórészt igazolom tapasztalatodat. Igaz ugyanis, hogy sokhelyütt vannak érdemtelenül mellőzött emberek; olyanok, akik jóformán észrevétlenül végzik napi munkájukat; olyanok, akikkel heteken át nem történik semmi rendkívüli. Hallottam, milyen csodálkozást váltott ki nemrég egy szakszervezeti bizalmi választásakor, hogy elhangzott a javasoltak között egy olyan ember neve is. aki addig „csak” dolgozott, nem kiemelkedően, de nem is elmarasztalóan. Olyan emberé, aki csupán tette a dolgát, legfeljebb apró szívességekkel kedveskedett a legközelebbi munkatársainak, s amikor ezt érdemeként említette a javaslattevő, egészen belepirult a dicséretbe az illető. Ö is azok közül való, akiről az egyszer kialakított véleményt, képet örökkévalónak minősítette a közvetlen környezet. P ersze, ez a doáog egyik oldala, kedves barátom. Ügy is közelíthetjük a problémát: vajon az ilyen csendes, mellőzött emberek meg- tettek-e mindent azért, hogy valós képet kapjon róluk a munkahely s valós értékükkel tisztában legyenek a döntést hozók? Ha jogos a sérelmük, miért engedik át a „terepet” a hangléroknak? Gondolom, ez a jelenség nemcsak a melilőzőknek, hanem a mellőzötteknek is töprengésre, önvizsgálatra ad okot. Legalábbis remélem, hogy soraimmal erre késztetek. Zalatnay Károly nyugdíjassal, Jósaváros párttitkárával a lakók együttéléséről A A minap hallottam, hogy önt tréfásan a w megye második legnagyobb városa párttitkárának nevezték. — Igen, én is hallottam. Ennek azt hiszem az az oka, hogy Nyíregyháza után a Jósavá- ros a megye legnagyobb, pontosabban legnépesebb városa. Jelenleg huszonkétezren laknak ezen a területen a lakók nyolvan százaléka bérházlakó. így hát a tréfának ennyiben van alapja. Aztán az is igaz, hogy ezen a viszonylag nem nagy területen minden olyan megtalálható, ami bármelyik városban, minden megtörténik, ami egy önálló településen. A különbség talán az, hogy itt minden sűrűsödik, jobban látható, szembetűnőbb. A Jósavárosban sokféle ember került össze. Olyanok, akik itt építettek, * mások szanálás után költöztek ide, sok új, boldog lakástulajdonos is itt talált otthonra. Sokan vidékről jöttek a megyeszékhelyre dolgozni, s ezen a részen jutottak lakáshoz. A lakosság — eltérően egy másféle településtől — heterogén, a helyhez való érzelmi kötődés nélkül, ezernyi jó és rossz szokással. Ez azt is jelenti, hogy új és jó szokásokat kellene kialakítani, ami hagyománnyá válik, s ezzel egy időben hadat kell üzenni egy sor olyan beidegződésnek, rossz hagyománynak, ami a lakókkal együtt költözött ide. A Önt egy fél évtizede a Jósavárosban w mindenki megismerte. A legtöbb embernek Károly bácsi. Mi készteti arra, hogy minden idejét társadalmi munkával töltse ki, mozgatója legyen a párt-alapszer- vezetnek, népfrontnak, minden megmozdulásnak? — Pedagógus voltam, mindig mozgékony ember. Amikor ideköltöztem, tudtam, sok tennivaló van egy új városrészben. Miután nyugdíjas vagyok, időm van, kötelességemnek éreztem, hogy megkeressem azokat, akikkel együtt valamit tehetünk azért, hogy egészséges, jó közösség alakuljon ki. Mert az látható volt, hogy rt Jósavárosban sem lesz könnyebb, mint más, új lakótelépülésen. Sajnos a házakat úgy tervezik, hogy azok szinte szülik az efnberek egymástól való izolálását, a lakók sokfélesége magában rejti a konfliktusokat, s egyébként is, egy új közösség létrehozása mindig vajúdásokkal jár. Szerintem természetes, hogy ilyen körülmények között az, akinek van ereje, az hasznosítja magát. A Kiket sorol segítői közé? Kik azok, ^ akikkel együtt dolgozik, akikre számíthat? A tapasztalat az, hogy az új lakó-. negyedekben elég nagyfokú az érdektelenség ... — Párt-aiapszervezetünknek 117 tagja van. Többségük nyugdíjas, köztük igen sok tevékeny és ügyszerető ember található. Sok aktivista dolgozik a Hazafias Népfront szervezetében is. Mind többször lehet számítani a lakóbizottságokra. Vagyis alakul egy mag, melyre számítani lehet. Persze nem gondtalan ez a szervezés sem. Mint köztudott, vannak itt tanácsi, szövetkezeti, OTP-s lakások. Az első kettőben nem volt nehéz létrehozni a lakóbizottságot, illetve a szövetkezetiekben a lakók tanácskozó szervezetét. Sajnos az OTP- házak gazdátlanok, itt senki és semmi nem fogja össze a lakókat. Miután 1240 OTP-s lakás van, nem kicsi a gond, sok emberről van szó. Márpedig ha nincsenek meg azok a társadalmi kontroliformák, szervezők, ha úgy tetszik égy-egy közösség képviselői, tikkor nehéz egységes hatásokat elérni, ami nélkül aligha gyorsíthatjuk meg egy egészséges közösség kialakítását. — A pártszervezet, a lakóbizottságok, a népfrontbizottság, ai többi társadalmi szerv munkáját ettől az évtől tizenhat tanácstag jelenléte, tevékenysége teszi egésszé. A jelöltek okosan értelmezik megbízatásukat: tudják, hogy egy-egy terület gazdái lesznek, de mindannyian Jósaváros egészében kívánnak gondolkodni és fellépni. Mindezt egybevetve azt mondhatom, van már egy bázis, melyre építhetünk. Tudjuk, hogy ez korántsem elég. Olyan tartalékok vannak, melyeket fel kell tárni. Vegyük például azt, hogy ezen a területen a gazdasági, politikai, társadalmi élet olyan képviselői, munkásai laknak, akiknek tevékeny közéleti munkájára igényt tartanánk. Sajnos, nem igyekszenek segítségünkre. Elvárnák, hogy mindenkihez elmenjünk, és hívjuk. Holott a sok életerős férfi és nő talán maga is jelentkezhetne. De ha már nem akarnak az egész lakóterület munkájában részt venni, akkor legalább azt várnánk el, hogy abban a házban, tömbben, ahol laknak, saját példájukkal, életükkel, tekintélyükkel folyjanak bele a közösség alakításába. A Amikor itt általában beszélünk a közös- ^ ség alakításáról, mit értünk ezen a gyakorlatban? Ügy érzem, többről van itt szó, mint egymást kedvelő és becsülő csoportok kialakításáról... — Ez így igaz. Kezdem azzal, ami az elsődleges: a neveléssel. Az itt lakókat meg kell tanítani bérházban, közösségben élni. Igen sokan nem tudják becsülni a köztulajdont, rongálnak, szemetelnek, kidobnak az ablakon sörösüveget, kiöntik a paszulyfőze- léket a járdára. Egymással nem törődnek, nem ismerik a közvetlen szomszédot sem. A közterületet prédának tekintik, a hozzájuk jó szóval közeledőt is erőszakosan leintik, saját szűk világukba zárkóznak. Elsősorban ezen a fronton kell áttörni. Itt van hatalmas lehetősége a lakóbizottságnak, a közös fellépésnek. — Ehhez a gondolatsorhoz tartozik a . gyermekek ügye. Sajnos az iskolai szülői munkaközösségek sem állnak hivatásuk magaslatán, többet foglalkoznak egy-egy ünnepséggel, mint gyermekeik nevelésével. Most éppen ezen szeretnénk változtatni. Az iskolák nevelőit nem irigylem, tudom mit állnak ki, hiszen magam is pedagógus voltam. A szülők tekintélyes része nem törődik a gyermekekkel, nem tanítja őket a közösségi életre. Az utcán csatangoló, kóborló, sokszor késő este is csavargó kis- és nagy gyermekek azt mutatják: a szülői ellenőrzés igencsak hézagos. Véget kell vetni annak a hazúg vélekedésnek, hogy minden felelősséget az iskolára hárítanak. A mai gyermekek lesznek a Jósaváros holnapi felnőtt lakói. Ha most nem tudjuk megfogni a felnövekvőket, akkor bizony komoly gondok lesznek később. — Mint látható, nem egy-egy kis csoport nevelői tevékenységéről van csupán szó. Ha valami, akkor ez a szó szoros értelmében társadalmi ügy, s amikor mindenki közreműködéséről beszélek, s minden tenni tudót várunk, akkor talán nem túlzunk. A A nevelésen kívül mi a következő lehe- w tőség, ami rendezi azokat a nem mindig derűs állapotokat, melyek itt uralkodnak? Talán hallotta, hogy a minigarzont Chicagónak nevezik, s elég sok furcsa dolog történik itt is? — Tény, hogy a Jósavárosban is megtörténik minden, ami egy városban. Sűrítve, nagy visszhangot keltőén csapódik le minden. Volt itt is gyilkosság, garázdaság, betörés. mégpedig gyermekek részéről is, vannak titkos találkahelyek. Elképesztő az is, ami a járműforgalom körül történik. Rendészeti téma az is, hogy sokan szerelőhelynek, autómosónak tekintik a házak előtti parkolóhelyeket. Mindez nem egyszerűen nevelési kérdés. Ügy véljük, hogy itt már közrendvédelemről, rendőri ügyekről van szó. Hogy segítsük a rendőrség munkáját, egy három helyiségből álló épületrészt alakítottunk ki. Az ingatlankezelő, a tulajdonos, örömmel engedi át. Sajnos, hosszú idő óta meddő a kérés, hogy kapjunk egy rendőrőrsöt. Meggyőződésünk, hogy a rendőrök puszta jelenléte is visszatartó erő lenne. Egy 22 ezres városban másutt kapitányság működik. Ilyen igényünk természetesen nincs, de a rendszeres járőrözés nem hiszem, hogy túlzott óhaj lenne. — Sok esetben gyors intézkedést kívánna meg a gyakori csendháborítás, a lakásokban verekedéssé fajuló családi botrány, az ittasság keltette közbotrány. Nem csodálkozom azon, hogy még erős, felnőtt emberek is vonakodnak attól, hogy közbelépjenek, mert sajnos egyedül maradnak. S ki teszi ki magát szívesen annak, hogy lekáromkodj ák, — s ez a jobbik eset —, vagy megverjék. A Amit elmond, sajnos köztudott tények v sokasága. Elképzelhető az is, hogy sokan nem tudnak mit kezdeni az idejükkel, s igy fajulnak el dolgok. Milyen megoldást találnának arra, hogy ezen a területen lekössék a fölös időt és energiát? — Sok szó esett erről is a bizottságokban, a pártszervezet megbeszélésein is. Évek óta törekszünk arra, hogy a szabad idő okos felhasználásáért tegyünk valamit, s nem is eredménytelenül. Mint köztudott, a jósaváro- si napok eseménysorozata augusztusban már városi rendezvénynek számít. De tudjuk, folyamatos foglalkoztatás kell. Igen jó szolgálatot tesz most a szükséghelyen, de végre megnyílt klubkönyvtár, ahol a discótöl a kismamaklubig sokmindent tudunk rendezni. Itt van a könyvtár is. Reméljük, hogy hamarosan felszabadul az a két üzlethelyiség, melyben most óvoda van, s itt is a közművelődést szolgáló alkalmakat teremthetjük meg. Segítséget adnak az iskolák, ahol esetenként kiállításokat tudunk rendezni, vagy éppen télen a jégpálya működik. — Most hozzuk létre a lakókörzeti sport- bizottságot. Ennek lesznek felnőtt tagjai, testnevelést kedvelők, akik sportolók, de helyet kapnak benne a diákok is. Így szabályozni tudjuk a sportlétesítmények kulturált kihasználását, sportrendezvényeket tudunk kínálni felnőttnek, gyermeknek. Nagy reményt fűzünk ehhez, hiszen ezernél több a gyermek, akik éppen nyáron rendelkeznek rengeteg, sajnos rosszul felhasznált szabad idővel. Szeretnénk elérni azt is, hogy nyáron a játszótereken, ahol sűrűsödnek a gyermekek, főiskolásokból álló felügyeletet alkalmazzanak. A A kép, amit a Jósavárosról, az itteni w életről festett kettős. Vannak nagyon szép, bár kezdeti eredmények, s súlyos gondok. Milyennek ítéli meg a jövőt? Várható-e, hogy ez a sokszínű lakóterület igazi közösségi élet színhelye legyen? — Ha nem hinném, hogy az lesz, nem is pazarolnám az energiámat. Azt azonban tudni kell: türelem kell ehhez. Az ember nem könnyen formálható. A világot a saját szemüvegén nézi, s aszerint cselekszik, ahogy neki jó. Annak megfelelően elégedett vagy elégedetlen. A mi feladatunk ráébreszteni az itt élőket, hogy igazán akkor lesz meg a komfortérzésük, ha saját érdekeiken kívül másokét is figyelembe veszik, azt összehangolják. Ehhez az is kell, hogy a bérházakban lakók ne általában panaszkodjanak, hanem konkrétan nevezzék rrteg a közösségellenes magatartásúakat. ne várjanak mindig külső segítségre, hanem maguk is tegyenek. — Az objektív lehetőségek itt a Jósában jók. Kiváló az ellátás, a szolgáltatás, megfelelő a közlekedés. Szépülnek a parkok, egyre javul a tisztaság helyzete. Van tehát mit becsülni. Mindig jólesik, ha azt látom, emberek szépítik a házuk környékét, óvják a rendet. Persze gond mindig lesz, de azt is el kell érni, hogy a mostanihoz viszonyítva itt is minőségi változás történik. Szerintem kétféle ember van. Az egyik örül a sajtnak, szívesen megeszi. A másik fitymálja, és csak azon kesereg, hogy mennyi benne a lyuk. Én az előbbieket kedvelem, ők az igazi segítőink. A Őszintén kíváncsi vayyok arra. hogy ön v és azok, akik sok időt áldoznak a lakókörzet alakításáért, milyen munkamódszerrel dolgoznak. Ahhoz, hogy mindent lássanak és tudjanak, rengeteg időre, energiára van szükség. — Valamelyikünk szüntelenül járja a lakókörzetet. Nem jelentgetünk. Ahol mód van a közbelépésre, ott szólunk. Ha boltban látunk valamit, ami nem tetszik, a boltvezetőt keressük meg, ha többről van szó, elmegyünk a tanácsra, az ingatlankezelőhöz, a lakásszövetkezethez. Szerencse, hogy most már mindenki ismerős. A legtöbbször igazi segítőkészséggel találkozunk. így volt, amikor a hiányos fűtés miatt interveniáltunk, vagy amikor a hűtőpultok ügyében emeltünk szót. Elértük, hogy a 15-ös iskolában nyilvános rendőrbírói tárgyalást is tartottak, garázda ült a vádlottak padján, s a jelenlévő 500 érdeklődő láthatta, mi a rendbontás következménye. Igyekszünk eljutni mindenkihez, s ebben sokat segít a Vöröskereszt is. akik az egészségügyi hálózat révén mozgósítanak, de információkat is szolgáltatnak. — Csak emberségesen, a nagy közösséget szolgálóan szabad dolgoznunk. Ismételten utalnék arra, hogy még az eddiginél is jobban számítunk nemcsak azokra a kommunistákra, közéleti emberekre, akik a lakókörzeti alapszervezetben dolgoznak, hanem a több százra, akik viszont itt laknak. Csak a meggyőző magatartás, az áldozatvállalás képes arra. hogy a ma visszahúzódóakat, közömböseket megmozgassa. Minden kis siker is nagy boldogságot okoz nekem. Nincs jobb érzés, mint amikor bizalommal megszólítanak, kérnek, javasolnak. Az emberekben ott van a jó szándék, csak ki kell bányászni. Türelemmel, szeretettel. A Sokmindenről beszéltünk. Jóról, rosszról. w Arra kérnék választ befejezésül: itt csak egyszerű komfortérzésről van-e sző, vagy többről? Csak a jó közérzet itt a tét? — Látszólag igen. szerintem nem. Mert mi is egy lakókörzet? A munkahely háttere. Ahogy az ember itt él, ahogy itt érzi magát, lényegében meghatározza közérzetét, közhangulatát, viszonyát a közösséghez, a munkához. Vagyis ha összeadjuk, mit nyújt vagy éppen mit rombol egy rossz közösség, akkor kiderül: politikai kérdésekről van szó. Arról a bizonyos szemüvegről, amin keresztül az ember a világot szemléli. Ha nem érzi magát jól otthon, a lakásában, a környezetében, akkor a világgal sem békéi meg könnyen. Ez a körülmény adja meg a plusz súlyát annak a munkának, amit végzünk. Ez kell. hogy mozgósítsa azokat, akik többet is látnak a lakókörzeti munka mögött, mint egyszerű együttélést. Köszönöm az interjút. Bürget Lajos ^asárnapM , INTERJÚ i MM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. május 11‘|4^
