Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-09 / 107. szám
lyf^SSpB IHagyarnrszág I XXXVII. évfolyam, 107. szám ÄRA: 1,20 FORINT 1980. május 9., péntek akcióprogram az emberiség békéiéért, biztonságáért Budapesten ülésezik a BVT elnöksége Kádár János üzenete — Huszár István Százmilliók osztoznak Jugoszlávia mély gyászában A gyászszertartás külföldi résztvevőinek egy csoportja. A képen bal szélen Kádár János, középen Indira Gandhi indiai miniszterelnök és Szaddam Husszein iraki elnök, jobb szélen (szemüveges) Sandro Pertini olasz elnök. és Romesh Chandra beszéde Budapesten ülésezik a Béke-világtanács elnöksége. A képen: Huszár István beszél. (Kelet-Magyarország telefotó) A mai nemzetközi helyzetben különösen időszerű és nagy jelentőségű tanácskozás kezdődött csütörtökön Budapesten. A Parlament kongresszusi termében összeült a Béke-világtanács elnöksége. Több mint 70 ország és 12 nemzetközi tömegszervezet 260 képviselője munkálja ki a következő napokban azokat az akcióprogramokat, amelyekkel a nemzetközi békemozgalom a háborús veszély elkerülésére, az enyhülés védelmére, a fegyverkezési hajsza elleni küzdelemre mozgósítja az emberiség sorsáért felelősséget érző százmilliókat. A tanácskozás elnökségében foglalt helyet Sarlós István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Huszár István, a Minisztertanács elnökhelyettese és Ijjas József kalocsai érsek, az OBT katolikus bizottsága és az Opus Pacis elnöke. Ott ültek a nemzetközi békemozgalom kiemelkedő képviselői, élükön Bomesh Chandrával, a Békevilágtanács elnökével. A békeszerető magyar nép nevében Sebestyén Nándorné köszöntötte az emberiség létérdekeinek védelméért vívott világméretű küzdelemnek a padsorokban helyet foglaló harcosait, aztán a fórum résztvevői egyperces néma felállással adóztak Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elhunyt elnöke emlékének. A kegyeletteljes percet követően a történelem kimagasló sorsfordulója, a fasizmus fölött aratott győzelem 35. évfordulójának jelentőségét méltatta Sebestyén Nándorné. A megnyitó után felolvasták Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának üdvözletét: A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, egész népünk nevében tisztelettel köszöntöm a Béke-világtanács elnöksége budapesti ülésének résztvevőit, minden kedves vendégünket — kezdődik az üzenet. — Nagy örömünkre szolgál, hogy fővárosunkat választották egy olyan tanácskozás színhelyéül, amelynek napirendjén rendkívül időszerű, a békeszerető emberek nagy tömegeit érintő témák szerepelnek. A magyar nép, amely nemzeti programjának megvalósításán, a fejlett szocialista társadalom felépítésén munkálkodik, alapvetően érdekelt a béke megőrzésében, a más népekkel kiépített gyümölcsöző kapcsolatok fejlesztésében. Ezért a Magyar Népköztársaság első számú külpolitikai feladatának tekinti, hogy szövetségeseivel összefogva, kez- deményezően előmozdítsa a pozitív nemzetközi folyamatok megerősödését, a feszültség csökkentését. minden földrész békéjének és minden nép biztonságos életének megszilárdítását. őszintén remélem, hogy a Béke-világtanács, s az önök által képviselt békemozgalmak közreműködésével, együttes erővel sikerül megvédenünk az enyhülést, földrészünk és a világ békéjét. Sok sikert kívánok felelősségteljes munkájukhoz —fejeződik be Kádár János üzenete. Ezután Huszár István lépett a mikrofonhoz. Bevezetőben arról szólt, hogy a követBelgrádi hivatalos közlések szerint Tito elnök végső búcsúztatására 33 államfő, 32 miniszterelök, 30 kommunista és munkáspárt legmagasabb szintű vezetője, továbbá 4 uralkodó és számos köztársasági alelnök vett részt. Jelen voltak a különböző nemzetközi szervezetek képviselői is, köztük Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára. A temetési szertartás kezdete előtti órában a koporsónál az elhunyt elnök hozzátartozói álltak. Ezalatt a ravatal mellett egymást váltották a politikai és társadalmi szervezetek vezetői alkotta díszőrségek, majd azok a frontharcos veteránok, akik az antifasiszta népfelszabadító háborúban Tito hadseregfőparancsok legközelebbi harcostársai voltak. A ravatal mellett végül a díszőrségben Lazar Koli- sevszki, az államelnökség elnöke, Sztevan Doronyszki, a JKSZ KB elnökségének ügyvezető elnöke, az államelnökség tagja, Cvijetin Mija- tovics, az államelnökség al- elnöke, Vladimir Bakarics, Fadilj Hexa és Petar Sztam- bolics, az állam- és pártelnökség tagja, Szergej Kraj- gher és Vidoje Zsarkovics, az államelnökség tagja állt. Helyi idő szerint pontosan 12 órakor Tito elnök koporsóját leemelték a ravatalról, s a jugoszláv néphadsereg nyolc, díszegyenruhás tábornoka a gyászinduló hangjai mellett a koporsót kivitte a szövetségi nemzetgyűlés oszlopcsarnokából és az épület bejáratánál levő ágyútalpra helyezte. Közben Belgrád- ban, s valamennyi köztársasági székvárosban díszlövések dördültek el, majd Jugoszlávia nemzeti himnuszának hangjai csendültek fel. A szövetségi parlament épülete előtt Sztevan Doronyszki, a JKSZ KB elnökség ügyvezető elnöke mondott búcsúbeszédet. Az elhunyt elnök életútját, munkásságát méltatva emlékeztetett arra, hogy Joszip Broz Tito óriási szerepet vállalt a hitlerista megszállók elleni harcban, a független Jugoszlávia megteremtésében, a szocialista forradalom kibontakoztatásában. A nemzetiségi kérdés — mondotta — Tito elnök számára mindig központi probléma volt. Harcolt azért, hogy a JKSZ a népek és nemzetiségek közötti egyetértés és testvériség zászlóvivője legyen. A szónok kijelentette, hogy Joszip Broz Tito a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban az egyenjogú kapcsolatok megszilárdításáért küzdött, majd hangsúlyozta: — Titótól azzal a szilárd meggyőződéssel veszünk végső búcsút, hogy eszméi továbbra is útmutatóként szolgálnak és Jugoszlávia nem fog letérni az elhunyt elnök kijelölte útról, a szocialista építés folytatásáról, a jugoszláviai nemzetek és nemzetiségek közötti testvériség és egység ápolásának útjáról. Sztevan Doronyszki gyászbeszéde után a temetési menet megindult a Dedinje kerületben levő Május 25. Múzeum felé, ahol Tito elnököt örök nyugalomra helyezik. Az egy kilométer hosszú temetési menet több, mint két órán át vonult a belgrádi utcákon, s röviddel 15 óra előtt érkezett meg a Május 25. Múzeumhoz. Itt Lazar Kolisevszki, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökségének elnöke mondott gyászbeszédet. — Elérkezett a legnehezebb pillanat, a végső búcsú pillanata Joszip Briz Titótól, Jugoszlávia és a JKSZ elnökétől — mondotta. — Nehéz szívvel veszünk búcsút nemzeteink és nemzetiségeink legnagyobb fiától. Itt, Joszip Broz Tito koporsója előtt esküvel fogadjuk, hogy hűek maradunk tanításához és eszméihez, folytatjuk a szocialista önigazgatás jugoszláviai építésének munkáját, erőnkhöz mérten küzdünk a világbéke megőrzéséért és megszilárdításáért, az el nem kötelezett mozgalom további kibontakoztatásáért. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom soraiban folytatjuk küzdelmünket az elnyomás, és a reakció ellen és ismert elveink alapján készek vagyunk testvéri kezet nyújtani mindazoknak, akik hajlandók barátságot és együttműködést ápolni országunkkal. A gyászbeszéd után a jugoszláv néphadsereg nyolc díszegyenruhás tábornoka az Internacionale hangjai mellett a koporsót a márványkriptába helyezte, miközben a koporsó mellett a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság legmagasabb rangú állami és pártvezetői, valamint az elhunyt családtagjai ismét felsorakoztak. Üjra felcsendültek a jugoszláv himnusz akkordjai. Belgrádban és a köztársasági székvárosokban díszlövések dördültek el, s szerte Jugoszláviában megszólaltak a gyárak és a hajók szirénái. Jugoszlávia legmagasabb rangú állami és pártvezetői, élükön Lazar Kolisevszkivel, a JSZSZK elnöksége elnökével és Sztevan Doronyszkival, a JKSZ KB elnökség ügyvezető elnökével ezután még egyszer elhaladtak Tito elnök márványkriptája mellett. Őket követték a végső búcsúra Belgrádba érkezett küldöttségek vezetői, köztük Kádár János, az MSZMP KB első titkára, az Elnöki Tanács tagja és Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke. (Folytatás a 4. oldalon) Az emberiség nem felejt H árom és fél évtized már elég messzeségnek tűnhet időben, hogy felejtsük a második világháború szörnyűségeit, a 35 évvel ezelőtti tavaszt, amely a győzelem, a felszabadulás ünnepe volt meggyötört kontinensünkön. Hiszen az idő múlásával lassan azok lesznek többségben Európában, akiknek nincs közvetlen emléke az emberiség legnagyobb próbatételéről, akik békében születtek, cseperedtek fel, választottak hivatást, alapítottak családot, akik könyvekből, filmekből, szüleik, nagyszüleik elbeszéléseiből, csöndes fájdalmából ismerik-érzik csupán a fasizmus, a háború borzalmait. S mégis, Amszterdamtól Rómáig, Londontól Moszkváig, sőt Európán túl is oltha- tatlan örömmel ünnepük az emberek ezt a napot. Az emberiség nem felejthet: nemzedékről nemzedékre öröklődik a megpróbáltatások és a hőstettek 2194 napjának emléke ... Bolygónk akkori lakosságának 80 százalékát, 1700 millió ember mindennapjait keserítette meg a második világháború. A fasizmus tombolásának öt év, nyolc hónapja és hét napja alatt a különböző hadseregekbe behivottak száma meghaladta a 110 milliót, az áldozatoké az 50 milliót, a sebesülteké a 35 milliót. Egész Európát romok borították ugyan, de 1945 tavaszán mindenki bízott abban, hogy végre felvirradt az alkotó béke korszaka. Hogy valóban így legyen, a túlélők 35 évvel ezelőtt esküvel fogadták: soha többé nem lesz fasizmus, háború! Immár történelmi távlatból látjuk annak, az esemény- sorozatnak a súlyát, amely 1945 tavaszán kezdődött. Űj élet bontakozott ki a kelet- és közép-európai országokban, kialakult, majd mind jelentősebb tényezővé vált a szocialista államok közössége. A haladás, a szabadság, a szocializmus eszméi diadalmaskodtak más térségekben is. Az antifasiszta koalíció nyugati hatalmainak vezetői azonban hamar felejtettek: már 1946-ban szembefordultak a békés, építő szándékokkal, a fasizmus felszámolásáért legnagyobb áldozatokat hozó Szovjetunióval. Elvakultságukban az együttműködés helyett a hidegháború útvesztőjébe kényszerítették a népeket. A Szovjetunióé és a vele szövetséges szocialista országoké az érdem, hogy a hidegháború mégsem torkollott melegháborúba, s hogy Európa történelmének leghosszabb békés időszakát éli. A szocialista közösség fáradhatatlan erőfeszítései nyomán a 70-es évek első felében megnyílt az út Helsinki felé, ahol a kontinens 33 országa, valamint az Egyesült Államok és Kanada vezetői 1975 nyarán aláírták az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányát. Azt a dokumentumot, amely a békés együttműködés olyan új alapjait vetette meg földrészünkön, amelyhez hasonlóra addig nem volt példa. Európa lakói ma feszülten figyelik a nemzetközi eseményeket, mert minden más földrész polgárainál jobban tudják: milyen megpróbáltatásokkal, pusztításokkal járna az újabb világháború, milyen értékek mennének veszendőbe, ha az emberiség rosszakarói megkockáztatnák a fegyveres konfliktust. Mégis kontinensünk nyugati felén született meg a döntés tavaly decemberben, amelynek értelmében közép-hatótávolságú nukleáris rakétákat helyeznek el több NATO-tagállam területén. Az Észak-atlanti Szövetség Tanácsa a Szovjetunió és a többi szocialista ország leszerelési tárgyalási javaslatai közepette határozott így, engedve az amerikai nyomásnak. Az Egyesült Államok jelenlegi vezetése az eltelt majd’ négy esztendő alatt többször tanúbizonyságát adta, hogy a világ dolgait előrevivő együttműködés, tárgyalások helyett katonai erőfölényre, feszültség szítására, saját hatalmi pozíciói megszilárdítására, szélesítésére törekszik. □ jelenlegi amerikai politika s a vele csendesebb- hangosabb szolidaritást vállaló nyugat-európai országok magatartásának veszélyeit látva aligha kétséges: napjainkban nagyobb szükség van a béke védelmére, az enyhülés vívmányainak megőrzésére, mint valaha. Erre hívták fel a figyelmet Európa kommunista és munkáspártjai párizsi tanácskozásukon, erre figyelmeztetett Gromiko szovjet külügyminiszter, ugyancsak a francia fővárosban. A Szovjetunió, amely húszmillió polgárát áldozta fel a-békéért a második világháborúban, s amelynek vitathatatlanok voltak az érdemei a fasizmus fölött aratott győzelemben, a Varsói Szerződésben tömörült szövetségeseivel együtt ma is a legelszántabb híve a békének, a leszerelésnek. Hazánk ezekből az erőfeszítésekből 1945 óta kiveszi a részét. Erről tanúskodik az is, hogy ezúttal Budapesten tartja ülését a Béke-világtanács. S tanúsítja a béke- és barátsági hónap rendezvénysorozata, amelyet immár huszonkettedik alkalommal tartanak országszerte, s amelyen a magyar nép minden esztendőben hitet tesz a. béke mellett. Végső búcsú Titótól
