Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-06 / 104. szám
1980. május 6. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Látszathiány E zért a pici alkatrészért a fél országot bejártuk — mondta a minap gépszerelő ismerősöm, s néhány apró tömítésre mutatott. — Node, vettünk is mindjárt vagy százötvenet, hogy máskorra is jusson. A példa pedig „ragadós”. Időnként filléres értékű, ám annál nélkülözhetetlenebb alkatrészek tűnnek el a mezőgazdaságot ellátó vállalatok raktáraiból. Nélkülük viszont esetenként állni kényszerülnek a gépek, ezáltal lassan halad a határban a munka. A késői, kapkodva végzett talajelmunkálás, a hosszan elhúzódó vetés pedig rengeteg emberi bosszúság, érzékeny anyagi veszteség okozója. Tehát az alkatrész- ellátásra mindenkor fokozott gondot kell fordítani. A legtöbb bosszúságot a látszathiányok okozzák. Amíg az ország egyik felében roskadoznék a raktárpolcok a hiánycikknek kikiáltott alkatrészek miatt, máshol mutatóba sem akad belőlük. Ebben persze a mezőgazdasági üzemek anyagbeszerzői is ludasak, mert gyakorta túlzott mennyiséget vásárolnak, így másoknak nem marad. A fölösleges keresést szüntette meg a Megév, amikor 1979 októberében 3 db ún. videoterminál készüléket állítottak munkába a vállalatnál. A videoterminálok bevezetésének alapfeltétele a már öt éve használt számítógépCso- port volt. Ez a Megév adatbankja. Országos és megyei méretekben cikkelemenként képes kimutatni a meglevő és az elfogyott alkatrészmennyiséget darabszámban és forintban. Az adatokból előre tervezhető a beszerzés és a „terítés”, azaz, hogy az egyes alkatrészekből hány darabot kapjanak az Agrokerek. A vevő teendője tehát: a legközelebbi Agrokerp^l megpróbálja beszerezni a szükséges alkatrészt. Ha ott nem kap, akkor a vállalattól (esetleg a saját gazdaságból) telefonon vagy telexen felhívja a Megév illetékes osztályát és onnét a videoterminál segítségével néhány perc múltán választ adnak. Egy-két gomb benyomása után a videoterminál képernyőjén (vagy pa-> píron, írásban) látható lesz, hogy hol, melyik megyei vállalatnál hány darab található a keresett alkatrészekből. A kezdeti eredmények ellenére az elfekvő készletek így is túlságosan nagyok. A Megév vevőszoglálata díjmentes szolgáltatásként végzi az elfekvő készletek újbóli bevonását a gazdálkodásba. L istván József egyenruhában volt, amikor felkerestem a munkásőrség megyei parancsnokságán, ahol már jóval idő előtt megérkezett a szolgálatba. Ha itt nem találom, akkor biztosan a városi tanácson, a népfrontnál, vagy épp a tanácstagi körzetében van. Otthon a legkevésbé. — Ne kérdezzen tőlem sokat, mert nem szeretek nyilatkozni, főleg magamról. A közmondás is azt tartja, hogy aki sokat beszél, nem ér rá dolgozni. Ezek után kezet nyújtott és indult volna, de megállította az a kérdésem: hogy vannak az unokák? — Ja, az más! Hét csodálatos unokám van! Most már a mosoly is megjelenik az arcán. Arról kezd beszélni, hogy öt gyermeke van, akikre büszke, négy fiú és egy lány. A fiúk elvégezték az egyetemet, a lánya most végzi. — A feleségem — bármennyire furcsán is hangzik — a helyettesem. Ha felkeres valaki a lakásomon ügyes-bajos dolgaival, ő ugyanúgy eligazítja, akár én. Természetesen, ha nem vagyok itthon. Nézze, nem szégyellem, hogy futballista voltam. Ott is egy a fontos: az Körútra indult a krónikás: Vasárnap kora reggel. Kíváncsi volt, hogy miután megünnepeltük a munkát, miként kezdünk hozzá a háromnapos pihenőt követően az újabb feladatok végzéséhez. Négy gyár— egy tapasztalat — Hideg van! — Olyan a munkacsarnok, mint egy jégverem! Egy percig sem volt vitás: a nagyhalászi zsákgyári asz- szonyoknak igazuk volt. Kovács Sándor, az igazgató már reggel hatkor, a műszak indulásakor kiadta az utasítást: azonnal indítsák be a fűtést. A három hideg májusi napon valóban kihűlt a hatalmas csarnok, egészségtelen lett volna itt dolgozni. — Márpedig kellenek a jó feltételek, ha jó munkát akarunk — mondja az igazgató. — A feladat igen nagy, napi 40—50 ezer zsákot kell elkészítenünk. Miután a múlt év végén tisztult a profil, egyenletes lett a munkánk is. Az első negyedévet is, az áprilisi hónapot is nagyon jól zártuk. A múlt évi 6 százalékkal szemben az idén harmincat küldünk exportra. Hát így kezdődött a nap nálunk, a létszám teljes, a napi program világos. A gépek már zakatolnak. A levegő mind enyhesebb lesz. Az ünnep utáni első munkanap időjárási hidegségét száműzi a jó munka adta meleg. Glutin — külföldre DemecSerben. a szeszipari vállalat keményítőgyárában az ünnepek alatt is dolgoztak. A technológia nem enged pihenőt. — Naponta 400 mázsa búzalisztet dolgozunk fel — mondja Molnár István, a gyár vezetője. — A keményítőnek is van piaca, de ami talán ennél is fontosabb: a glutin iránti érdeklődés igen nagy. Termelésünk 90 százalékát exportáljuk: Ausztriába, Angliába és az Egyesült Államokba. A mai nap ezért sem hozott semmi különöset: a termelés folytatódott. Ami talán még említésre érdemes: a kólaüzemben javában készülnek a nyári nagy forgalomra. Ebben az évben 30 millió üveget töltenek meg. Ez rekordnak ígérkezik. Persze, ehhez időjárás is kell, hisz’ ki iszik üdítőt, amikor melegítő is elkel? Az ódon gyárépületeket egyébként tatarozzák. Szépül a gyárudvar is. — Erőnktől tellően megkíséreljük modernizálni a gyárat — mondja búcsúzáskor Molnár István. — Ma már a szomszéd gyár olyan modern, hogy iparkodni kell a jó munkafeltételek biztosításával is. Javuló minőség Átmegyek az utca túlsó oldalára. Á gyapjúfonó és szövőgyár épületében zsongító- an terjed a gépek duruzsoló hangja. Teljes a műszak. — Nem túlzás, ha azt mondom: négy-öt év elég volt ahhoz, hogy kialakuljon a törzsgárdánk. Így aztán a munkafegyelemmel nincs gond, mindenki a helyén van. Az is igaz — folytatja Kántor Gábor gyárvezető —, hogy mindenkivel megbeszéltük, melyek az idei feladatok. Munkásnőink pontosan tudják: nem könnyű az 1980-as esztendő, de rajtuk múlik, milyenek lesznek az eredmények. Ami az év első négy hónapjában történt, az bíztató. A tervben előírtakat valamivel túl is teljesítették, a fonoda és a szövődé, valamint a ki- Varrö üzem javított a minőségen is. Megközelítően 3,5 százalékkal több az első osztályú anyag, mint a múlt évben volt. — Mint ismert, a fonal egy részét mi dolgozzuk fel, de egy kis hányadát, évi 100— 120 tonnát eladunk. Partnerünk a Hódiköt, amely az itt gyártott fonal révén importot takarít meg. A kísérletek után beigazolódott, hogy a demecseri fonal pótolni tudja az olasz és francia árut. Így aztán kétszeresen is részt veszünk az exportban: egyrészt a szövettel, másrészt a fonallal, amit Hódmezővásárhelyen exportárunál használnak fel. Május első munkanapjának eseménye volt, hogy értékelni kezdték a kongresz- szusi versenyt, számba vették, hogy a 23 szocialista brigád mit tett az elmúlt hónapokban. A kisvárdai elektroakusztikai gyárban izgalmas napokat élnek meg mostanában a munkások. A jó minőség bizonyítékaként újabb 25 kommentátorasztalra érkezett rendelés Moszkvából, az olimpiára. Érthető a sietség. Van azonban más, inkább a jövőt célzó dolguk is. Erről Tóth Sándor igazgató így beszél: Képkeret a Közel-Keletre — A jelek szerint jó volt az a döntés, amely a képkeretgyártást megmentette a gyárban. Kiderült, hogy a világpiac érdeklődő, mégpedig nagyon. A svédek, az angolok, kismértékben az amerikaiak is vevők. A legérdekesebb üzletnek azonban az ígérkezik, amit a Közel-Keleten köthetnénk. Szíria és Libanon üzleti körei jelentkeztek. A napokban utazom oda az Artex-szel. A képkeretpiac zárt világ. Ha sikerül betörni és a minőséget tartani, jó üzlet lehet. Persze, mindenüvé minta kell. Készítjük, s hiszem, jót tudunk tenni az asztalra. Hangsugárzó, kommentátorasztal, képkeret, szekrénysor — ezek a termékek készültek május első munkanapján. A kis üzem, mely sosem volt teljesen gondtalan, minden erejét megfeszíti, hogy kitörjön, s a hazai piacon kívül külföldön is jó nevet szerezzen a Beagnak. A vasárnapi körút végén jóérzése, kellemes hangulata maradt a hírlapírónak. Pontos kezdés, jól szervezett, tudatos mai munka és jövőtervezés volt a jellemző mindenfelé. Pedig nem a fő útvonal látványos gyáraiban jártunk. Egy röpke út a Rétközön át meggyőzött: nem csak ünnepelni tudjuk a munkát. Bürget Lajos összjáték, a lelkesedés. Ezt vallom az életben, családon belül is, ehhez tartom magam. Évtizedek Mondja, hogy az ő családja nem valami különleges család, ő sem más ember, mint a többi. Hatvankilenc éves, megfehéredett hajú. — Mit akar tudni még rólam? Nemsokára kezdődik a szolgálatom... — Hogyan jutott el a tizennegyedik kitüntetéséhez? — Becsületes munkával. Nem dicsekvő ember. Any- nyit megtudtam róla, hogy Érsekújváron született, 1911- ben. 1945 júniusában Nyíregyházára költöztek, de ezt megelőzően mint mozdony- vezető segített a szovjeteknek. Lőszerutánpótlást vitt egy szerelvénnyel át a Vág-híd- ján, amelyet előzőleg a németek felrobbantottak, majd a szovjetek aládúcoltak. Nem volt egy leányálom, hisz az aládúcolt híd recsegett, ropogott. Mozdonya ajtaja nyitva volt állandóan, arra az esetre, ha ki kell ugrania. Nem akart hős lenni, az át- jutásra szükség volt és sikerült. Amikor végleg ideköltözött a család Nyíregyházára, első feladata volt: belépett a pártba. A lerombolt nyíregyházi fűtőház, az élettelen mozdonyok roncsai fogadták munkahelyén. A többi munkással együtt két feladat várt rá: életet önteni a mozdonyokba és felépíteni a fűtőházat, ahogy az akkori viszonyok között lehetett. A debreceni vasútigazgató- ság abban az időben a megye munkásellátási felelősévé nevezte ki. — 22 éve vagyok tanácstag, népi ellenőrnek is megválasztottak. A Hazafias Népfront aktivistája vagyok, hisz a tanácsi és a népfrontfeladatokat nem lehet különválasztani. 1968-ban korkedvezménnyel nyugdíjba mentem. A társadalmi munkától akkor sem tudtam megszabadulni, nem is akartam. Véleményem szerint a hosszú élet titka a munka, amelyet becsülettel végez az ember. Benne vagyunk a beszélgetésben. — Még egy feledhetetlen élményem volt, amit el szeretnék mondani. 1970-ben egy kora hajnalon, az utcán szürke egyenruhás emberekre lettem figyelmes, akik az árokban kúsztak fegyverrel a kezükben, fedezékből fedezékbe. Csodáltam őket. Pirkadatkor fenn voltak, amikor a város nyugodtan pihent. Ezek a munkásőrök le sem feküdtek az éjszaka! Megálltam egy pillanatra, őszintén bevallom, akkor, ott az utcán döntöttem: köztük a helyem. így lettem munkásőr. Azt már felettesei mondják, hogy azóta soha nem hiányzott a foglalkozásokról, részt vett minden gyakorlaton. Közeledik a 70 évhez, a legkisebb fia is munkásőr. Amikor Listván József átvette az idén a Nyíregyházi Városi Tanács ülésén a tanács elnökétől a piros bőrtokban lévő oklevelet és a kitüntetést a lakosság érdekében több mint két évtizeden át végzett kiemelkedő közéleti tevékenysége, valamint társadalmi munkája elismeréseként, nagyon meglepődött, majd ezzel fejezte ki köszönetét: a dolgozó népet szolgálom. — Megszokásból tette, vagy szándékosan ? — Én mindenkor a dolgozó népet szolgáltam és a jövőben is azt teszem. Kecskovszki József Vasmunkások A gabonaforgalmi és malomipari vállalat nyíregyházi központi javítóműhelyében Recsák István örlőhengereket újít fel a nyíregyházi malom részére. A Magyar Acél tiszaszalkai gyárában Laczkó Gáborné csigafúrókat esztergál félautomata munkapadon. A Hafe nyíregyházi gyára idén 406 millió forint értékben exportál konvejorokat és festőberendezéseket a Szovjetunióba. Képünkön Tóth István a festőberendezések részegységeit állítja össze védőgázos hegesztővel. PARK A lakótelep hatalmas bérházainak földszinti ablakai alatt aprócska zöld gyepterületek vannak. Van, ahol már kitaposták a füvet, másutt még zöldell a gyep. Aztán egyre több az olyan kis terület, ahol a kertre vágyó ember parkosít. Ültet fát, rózsát, bokrot, aranyesőt, pünkösdi rózsát, árvácskát, s ki tudná sorolni a tucatnyi növényt. Változatosság ez az uniformizált Jósában. Még akkor is, ha nem feiel meg a tervező íróasztalálmának. Különböző ízlések, törekvések késztetik figyelésre a szemet, gyönyörködtetnek. Pihentetőek a színfoltok, este kellemes majd a virágillat. Talán még a látványnál is csodásabb az emberi törekvés, mely egy szürke kőrengetegben apró paradicsomot varázsol magának. Híre járt: majd jönnek a parkosítok, s akkor vége mindennek. Mert legyen minden egyöntetű. Ettől tart az, aki idejét, munkáját, pénzét, s talán még álmát is adja a tucatnyi kis kerthez. Szeretném, ha az aggodalom nem volna jogos, (b)
