Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-05 / 103. szám
1980. május 5. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Könyvterjesztők kopogtatnak K evés szó esik róluk, pedig az olvasás, a kultúra közkatonái. Hivatásuk külső jegyeit nézve kereskedők. Leg- jobbjaik népművelői munkát végeznek. Nem a néhány forintos jutalék miatt teszik ezt, az aligha adhat kárpótlást a pihenőórákban sorra kerülő fáradozásért. Egyszerűen szeretik a könyvet, életszükségletük az olvasás és igyekeznek minél több hívet, barátot szerezni a könyveknek. A könyvbizományosokról van szó, akik ott vannak a munka- és lakóhelyeken, az iskolában, a kórházban, szinte életünk minden pontján. A könyveken túl az emberi kapcsolatok iránti igény is motiválja serénykedésüket. Többségük évek óta megkeresi munkatársait, ismerőseit, környezetének lakóit, tartós kapcsolat alakul ki könyvbizományos és könyvvásárló között: Megyénkben egy év alatt a szövetkezeti könyvesboltok és könyvbizományosok — a tankönyveken kívül — 22 millió forint értékű könyvet forgalmaztak. Ennek a hatalmas könyvpiramisnak majdnem a felét, 10,4 millió forint értékűt, a társadalmi könyvbizományosok juttatták el a vásárlókhoz. Elémentek a vásárlóknak, ajánlottak örök érvényű klasszikusokat és újdonságokat, szép- irodalmat és szakmai-ismeretterjesztő műveket, kinek-kinek Ízlése, érdeklődése és természetesen pénztárcája szerint. Ezért állapíthatták meg a szövetkezeti könyvterjesztéssel foglalkozó szervek: Szabolcsban az országos átlagnál jobban nőtt a szövetkezeti könyvforgalom. A növekedés a megyében 49 százalékos, amely azt jelenti, hogy a bolti forgalom emelkedése mellett a félezer társadalmi könyvterjesztő is derekas munkát végzett, akik nem sajnálják a fáradtságot, viszik a könyvet a régi vásárlókhoz és az újakhoz. Országos és megyei tapasztalatokat összegez a megállapítás: a falusi olvasó rétegek folyamatos könyvellátásának egyik fontos feltétele a jól megszervezett könyvbizományosi hálózat. Különösen fontos küldetést teljesítenek az üzemekben, a munkáslakta településeken, a távol eső kisebb falvakban, tanyákon, a kulturális - szempontból ellátatlan területeken, örvendetes a mennyiségi — pénzbeli — eredményeken túl, hogy javult az eladott könyvek tematikai összetétele, több színvonalas szépirodalmi és ifjúsági, kossuthos és mezőgazda- sági kiadvány került a vásárlókhoz. Több intézkedés segítette az utóbbi időben az eredményesebb könyvárusítást, mint az egységes utánrendelés, a visszáru- zási lehetőség bevezetése, az eszközjárulék fizetése alóli mentesség. De a sikerek forrása itt is az ember. Akadnak persze gondok is, viszonylag sok a szakképzetlen könyvesbolti dolgozó, kevesen választják a könyvkereskedő szakmát. A könyvesboltok egy részénél nem rendszeres a piackutatás, az új lakótelepeken folyó könyveladás megszervezése, a lakossági rétegek könyvigényeinek feltérképezése. Nem kedvez a könyvforgalomnak az sem, hogy a könyvújdonságok megrendelésénél az átfutási idő túl nagy; utánrende- lésként a boltoknak nincs lehetőségük arra, hogy az újdonságokból megfelelő mennyiségű könyvet rendeljenek. Márpedig egy- egy tévéfilm, tévéjáték, irodalmi évforduló és más alkalom nemcsak a könyvtárak, hanem a könyvesboltok forgalmát is erősen megnöveli. Egyre erősebb az irodalmi és zenei hanglemezek, magnószalagok iránti kereslet is, , nem mindig találkozik a kínálat és kereslet összhangja. M egyénkben is mind több szövetkezeti bolt, áruház kínál könyvet, hisz a kilenc szövetkezeti könyvesbolt és a két kulturcikkbolt — ahol nem csak könyveket árusítanak — kevésnek bizonyul. Ezért is nagy a könyvbizományosok szerepe, akik táskában, szatyorban asztalunkra, munkapadunkra teszik a könyveket. Válogassunk belőlük ízlésünk szerint. Az a tény, hogy a szövetkezeti könyvforgalom négy év alatt teljesítette az ötödik ötéves tervre előirányzott forgalmat, valamennyi könyvvel foglalkozó szövetkezeti alkalmazott és bizományos jó munkáját dicséri. És mutat valamit a könyv és az ember kapcsolatáról: mind többen akarnak nemcsak könyvtári olvasók lenni, hanem könyvtulajdonosok is. Kedvenc könyveikkel élni otthonukban. Páll Géza Nem óriási szájat, hanem a Nyíregyházi Dohányfermentáló osztályozógépét ábrázolja képünk, amelynek segítségével naponta 400 mázsa nyers dohányt dolgoznak fel. (Császár Csaba felvétele.) Utcai telefonhoz Sényöröl Ebben az évben alakult a sényői Zöld Mező Tsz-ben az elektromechanikai melléküzemág, mely 25 nőt foglalkoztat. Az ötmilliós termelési értékre tervezett üzemben nyomtatott áramköröket szerelnek. Itt készülnek az utcai telefonok crossbárosításához szükséges áramkörök paneljei is. Jó kezdet az új gyárban Radiál, éles versenyben ben egy \>izonyítási vágy, hogy többre vagyunk képesek — állítja Gergely Ferenc. Hatszáz ember annyit termel most, mint korábban kétezer együttesen. A számok mutatják ezt az arányt a nyíregyházi gumigyárban, ahol tavaly ősszel átadták a megye erre az ötéves tervre jutó legnagyobb ipari beruházását. Valójában persze ez rossz játék a számokkal, hiszen a mezőgazdasági radiálab- roncs-gyártás teljesen más követelményeket támaszt, mint ami például a kempingcikkeknél, kerékpárköpenyek és -belsők gyártásánál szükséges. Megváltozott körülmények S ha még a fényeknél maradunk: a nyíregyházi gyár tavaly ugyancsak gyengén produkált. Sem a tervezett mennyiséget nem tudták hozni, sem az egy évvel korábbi eredményt nem érték el. Most viszont változott a helyzet. Az év első negyedében nemhogy a tervezett programot teljesítették, hanem attól jobb eredményt értek el. — Egyszerre összefügg az eredmény a vállalat és a gyár helyzetével — magyarázza Gergely Ferenc igazgató. — Tavaly több volt az eladási nehézségünk, nehezebb volt az anyagbeszerzés, s a beruházás miatt a meglévő üzemek gondjaira sem tudtunk kellő figyelmet fordítani. A gyár eredményeit nem csak önmagához viszonyítva, sokkal inkább a külső környezettel összevetve érdemes megítélni. Vonatkozik ez az új üzemre éppúgy, mint a régebbi egységekre. S azt is érzékelni kell, hogy a megváltozott körülmények, méretek új irányítási rendszert kívánnak a gyáron belül. Erről éppen a közelmúltban, a nyíregyházi városi párt-végrehajtóbizottság ülésén esett szó, amikor áttekintették a mező- gazdasági abroncsgyár beruházásának eredményeit és a további tennivalókat. — Dolgozni kell, folyamatosan — fogalmaz Lajtos György né, a termelési főosztály vezetője. — Csak így lehet eredményt elérni. Bizonyítási vágy Mindez az új főosztályvezető szájából nem a korábbi vezetés bírálatát jelenti, hanepj. a njegyáltozoít szemléletet. A tavalyi gondok egy része ugyanis abból adódott, hogy esetenként a kelleténél tovább tartott a vita, a mérlegelés egyes üzemeknél, s ez eredménytelenségbe torkollott. — A szakmai tevékenységünk gyengesége is megmutatkozott az anyagellátás akadozásában — mondja önkritikusan Brozsek Pál, a hengerüzem vezetője. — A változást az adja, hogy nagyobb őszinteséggel és nyíltsággal szükséges szembenézni a napi problémákkal, s ebben erősíteni szükséges a vezetés demokratizmusát. A gyáron belüli viták, a tapasztalatok leszűrése vezetett el a mostani eredményekhez. A mezőgazdasági abroncsgyárban a tervezett 31 ezer darab helyett hatszázzal többet gyártottak. A teljes nyíregyházi termelés 405 millió forint értékű volt, magasabb, mint a tervezett. A múlt évhez képest 43 százalékkal emelkedett a termelés. Indokolja ezt az is, hogy a piaci viszonyok megváltoztak. A kempingcikkeknél tavaly a fölös készleteket eladták, visszaálltak az 1978-as szintre. Az ibrányi termelőszövetkezettel szerződést kötöttek, hogy az ottani lányokat, asz- szonyokat is foglalkoztatják a téli és kora tavaszi hónapokban, amikor a mezőgazdaságban kevés a munka. — Sok kritikát kaptunk •1979-ért. Ennek tudható be, hogy kialakult az emberekEnergia és minőség A legsikeresebb bizonyíték a mezőgazdasági abroncsgyár eddigi működése. Az egymilliárdos beruházásnak a tervezettől 9 hónappal korábbi indítása mindenképpen siker. Az energiaköltségeket is sikerült az idén jelentősen csökkenteni, a minőség is úgy alakult, hogy a tervezett szint alatt van a selejt, 1—2 százalék körül alakul. Az viszont már a Taurus vezetésén is múlik, hogy a gazdaságosság jobb legyen, a világszínvonalú terméket el tudják ismertetni az exportpiacon, az éles versenyben. A nyíregyházi gyáron belül pedig a régi üzemek gondjainak a megoldásához is hozzáfogtak. Olyan folyamat indult meg, hogy a kisebb vezetők nagyobb hatáskört kaptak, sikerült együtt lépni a párt- és társadalmi szervek vezetőivel. A városi párt-vb-n is ennek a tendenciának az erősítésében látják a kibontakozás útját. Lányi Botond A költő MM özeledett a nyár, ■C szemüvegben negyvenfokos volt a meleg. A Huncutka és Téglakeksz irodájában élesen felberregett a telefon. Huncut Habarcs, a vállalat igazgatója felemelte a fejét íróasztaláról. — Szervusz, Habarcs — hallotta a vonal másik végéről a vállalati központ hangját. — Mi újság? Huncut Habarcs körülnézett szobájában. A képek a helyükön voltak, mindössze a három napja itt lakó piaci légy kapott hőgutát. — Semmi különös — válaszolta. — Változtatjuk a termelési szerkezetet és javítjuk a minőséget. — Nagyon helyes — hallatszott a vonal másik végéről. — De most nem erről van szó. — Értem — mondta Huncut Habarcs és megtörölte izzadó homlokát. — Rögtön gondoltam. Nos, elmondhatom, hogy a munkahelyi demokráciát az elmúlt hónapokban 104 százalékra teljesítettük, a teljesítmény szerinti bérezés pedig a tervezettet meghaladó módon emelkedett. — Mondtam, hogy nem erről van szó — szólalt meg ismét a telefonkagyló. — Van itt egy költő. Vegyétek fel a Huncutka és Téglakekszbe. Használható fiú, ráadásul a vejem. Huncut Habarcs ismét körülnézett a szobában, de a piaci légy nem mozdult. — Ne haragudj, kérlek alássan — kezdte a megnövekedett vállalati önállóság stílusában —, de mit kezdjek én egy költővel? — Tehetséges fiatalember — mondta a központi após. — Tud időmértékes verseket is írni, normásnak bizonyára beválna. Huncut Habarcs nagyot sóhajtott. Eszébe jutott, hogy tegnap küldött el két adminisztrátort, mert növelni kellett a hatékonyságot. — Éppen egy vállalati költőt kerestünk — szólalt meg rövid, ám annál hatékonyabb gondolkodás után. — Most fogalmaztam magamban a hirdetést. Úgyhogy igazán a legjobbkor jött az ajánlatod. — Nagyon jó — hallatszott ismét a telefonból. — Használható a fiú, de kicsit lusta. Légy szíves legyen rá gondod, hogy mindennap megírjon két verset. — Ez csak természetes — mondta Huncut Habarcs. — Még témákat is adok neki... Csak egyet kérdeznék, ha lennél olyan szíves ... Meddig maradna nálunk a költő? — Nem sokáig. Fél év múlva úgyis nyugdíjba megy. — Egy ilyen fiatal fiú? — hűlt el a meleg ellenére Huncut Habarcs. — Bizony. Manapság az ilyen fiúk is közel hatvanévesek — mondta a központi após, majd letette a kagylót. H uncut Habarcs megtörölte izzadó homlokát. A piaci légy kajánul nézett rá a szeme sarkából, majd a „Sej, haj Boldizsár ...” kezdetű nóta dallamára zümmögni kezdett. Föld S. Péter
