Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-24 / 120. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. május 24. Szabadegyetemi sorozatok Ülést tartott a TIT megyei ügyvezető elnöksége Milyen tennivalói vannak az ismeretterjesztő társulat városi és járási szervezetének Mátészalkán, ahol hatezer bejáró munkás dolgozik és gyarapszik az értelmiségiek száma is. Erről — az utóbbi három év munkájáról szá­molt be a május 23-án dél­után sorra került TIT megyei ügyvezető elnökségi ülésen a mátészalkai városi-járási el­nökség. A feladatokról elmondták: erősíteni kívánják a szülők körében végzendő ismeret- terjesztést, az új tantervi kö­vetelmények megismertetését, szorgalmazzák új helyi szer­vezetek létrehozását. A ’kö­vetkezőkben növelni szeret­nék az anyanyelvi, a népraj­zi, a lélektani, a csillagászati és a kémiai tudományok nép­szerűségét. A TIT megyei ügyvezető elnöksége általános értéke­lést készített a szabadegyete­mi előadásokról, melyet a pénteki ülésen fogadtak el. A megyei elnökség tavaly júniusban határozott arról, hogy létrehozzák a Bessenyei György Szabadegyetemi Ta­nácsot a szakosztályok kép­viselőinek részvételével. Négy természettudományi és négy társadalomtudományi előadássorozatot terveztek az elmúlt évben. Valamennyi sorozatnál nehézséget okozott a megfelelő környezet — te­rem, a szükséges tárgyi fel­tételek — megteremtése. Az érdeklődést tekintve sikeres volt a biológiai, csillagászati, irodalmi, kül- és katonapoli­tikai tagozat, szervezési ne­hézségek jellemezték az egészségügyi tagozat rendez­vényeit. Kevésbé sikerült fel­kelteni az érdeklődést a filo­zófiai, történelmi és a köz- gazdasági kérdésekkel foglal­kozó szabadegyetemi soroza­tok iránt. A szabadegyetemi soroza­toknál nyíregyházi és debre­ceni szakemberek tartották az előadásokat, vezették a kísérleteket. A szabadegyete­mi sorozatok sikeres lebo­nyolításában — és a célkitű­zések megvalósításában — nagy szerepe volt az egyes tagozatok vezetőinek, akik társadalmi munkában végez­ték a szerteágazó szervező munkát. Négy tantermes általános iskolát épít Barabáson a Vásáros- naményi Vegyesipari Szövetkezet. Az építők az új tanévre kívánják átadni az iskolát. (G. B.) Menettánc, megyei verseny Néptáncbemutató Kisvárdán Évente hagyományos ren­dezvénye tavasztájt a megyé­nek a kisvárdai néptáncbe­mutató. A vár színpadán, il­letve a város utcáin egész nap táncruhába öltözött fia­talok vidám csoportjai lát­hatók, próbálnak, készülnek, tapasztalatot cserélnek, igye­keznek ellesni egymástól a legnehezebb lépéseket. Május 25-én, délelőtt 10 órakor menettáncverseny­Harmadik éve pereskednek Lakhati-e nyel kezdődik a mostani néptáncbemutató rendez­vény. Ezt a produkciót is ér­tékeli a zsűri, csakúgy, mint a színpadi táncokat, mégpe­dig két kategóriában: attól függően, van-e vagy nincs utánpótlás csapata a bemu­tatkozó együttesnek. Ezúttal két csoport mutatja be mű­során, köztük élvonalbeli, il­letve frissebben alakult együt­tesek. Fellép a Szabolcs - Volán, a balkányi Nyírség, a nagykállói Kállai kettős, a nyírteleki Csárdás, a gyula­házi Rozmaring, valamint az ibrányí művelődési ház tánc­csoportja és a nyíregyházi ta­nárképző főiskola táncegyüt­tese. Gondolkodom, tehát va­gyok, — szól a latin mondás. Engedtessek mpg,, hogy ki- 'csit módosítsam,* s az' alábbi riporthoz' igazítsam az"évéz- tedés szólást: pereskedem, tehát vagyok. A színhely Pusztadobos 1980. májusa, a per „tárgya” egy tyúkól. ír ...szüntesse meg­ír Jakab Sándorné Pusztado­bos, Rákóczi út 8. szám alat­ti lakos: — Évek óta harag­ban vagyunk a szomszédom­mal, Deák Sándorral, aki egy tyúkólat tart a házam mö­gött, s annak minden szeny- nye a lakásunk alá folyik. Már több mint két éve pa­nasszal fordultam a Nyírma- dai Községi Tanácshoz, hogy bontassák le az ólat, de az­óta is áll. Mentem én már fűhöz-fához, mindenütt ne­kem adtak igazat, mégsem történt semmi. Sőt! Azóta Deák már egy fóliával leta­kart kerítést is épített a há­zunk mögé, és oda a nap sem süt be, s a fal nem tud száradni, mállik a vakolata. De addig úgysem nyugszom, míg le nem bontja mindket­tőt! “ Idézet a hivatalos iratok­ból, melyeknek összsúlya meghaladja már az egy ki­lót: „ ... Kötelezem Deák Sándor pusztadobosi lakost, hogy a szabadtartásos elke­rített baromfihelyet — mely­ben kacsát tart — a jelen ha­tározat kézhez vételétől szá­mított két napon belül szün­tesse meg ... Amennyiben a rendelkezésnek nerrf tesz ele­get, úgy első esetben 1000 forint pénzbírsággal sújtom, melyet mindaddig módom­ban áll megismételni, míg határozatomban foglaltakat végre nem hajtja. Határoza­tom ellen államigazgatási úton fellebbezésnek helye nincs. A határozatot sérel­mesnek tartó ügyfél az el­lenérdekű ügyféllel szemben 15 napon belül indított kere­settel a Vásárosnaményi Já­rásbíróságtól kérheti a hatá­rozatom megváltoztatását. Nyírmada, 1978. április 25. Dr. Tóth Miklós vb-titkár.” Ugorjunk időben két hóna­pot, s nézzük meg, hogyan döntött a vásárosnaményi já­rási hivatal: „A nyírmadai tanács határozatát Deák Sán­dor fellebbezésének elutasí­tása méUétf hélyb'en hagyom. Ezen határozat ellen ... fel­lebbezéssel lehet élni a Sza- bolcs-Szatmár megyei Ta­nács igazgatási osztályán. Vásárosnamény, 1978. július 23. Dévai András osztályve­zető.” Nem hajtották végre 1979- ben is ugyanott foly­tatódott a tyúkól ügye, ahol ’78-ban abbahagyták. Jaka- bék kitartóan jelentgették sérelmüket, a nyírmadai ta­nács kitartóan küldözgette a büntetést, Deák Sándor pe­dig ugyanolyan kitartóan fel- lebbezgetett. Közben július 5-én helyszíni szemlét tar­tott Deákék portáján a vásá­rosnaményi járási tűzoltópa­rancsnokság is, akiknek vé­leményét figyelembe véve a községi tanács úgy döntött, ha kell karhatalmi segédlet­tel is, de lebontatja a tyúk­ólat. Ennek végrehajtását azonban felfüggesztették, hogy a közben kamrává elő­léptetett ólban elhelyezett „termelvényeit” Deák más­hová tudja helyezni. E hatá­rozatot — amit a járási hi­vatal is helyben hagyott,, ma sem hajtották Végre, mert közben a tyúkól, majd kam­ra lakószobává lépett elő, s egy fiatal házaspár élt ben­ne. A lebontás határidejét 1980. április 15-ében jelöl­ték meg. Indoklás: nem fe­lel meg a tűzbiztonsági elő­írásoknak. 1980- ban már a megyei ta­nács is közbeavatkozott, az itt született határozatból idé­zünk: „Id. Jakab Sándor... kérelme kapcsán, a vásáros­naményi járási hivatal... és a Nyírmadai Nagyközségi Közös Tanács ... határozata­it megsemmisítem. Az első fokú építésügyi hatóságot új eljárás lefolytatására utasí­tom. — Ezen határozatom el­len további jogorvoslásnak helye nincs. Nyíregyháza, 1980. március 19. Dr. Vityi Tibor osztályvezető-helyet­tes.” Kezdődik tehát a per elöl­ről, s ki tudja mikor lesz vé­ge. Ha egyáltalán vége lesz, hisz Deáknak esze ágában sincs lebontani a tyúkólat. Viszi a. szél ... Deák Sándor Pusztadobos, Rákóczi út 6. szám alatti la­kos: — Kilenced magammal lakom egy kétszobás lakás­ban, s szükségem van a tyúkólnak nevezett épületre. Két évvel ezelőtt valóban ka­csát tartottunk benne, de az­óta — erről az ellenőrök is meggyőződtek — kitakarítot­tuk, beszereltük a villanyt, kályhát állítottunk fel ben­ne, s szobaként használjuk. El nem tudom képzelni, miért kellene nekem elbon­tani, hiszen már nem arra használjuk, amiért az egész per elindult. A szomszéd­nak most már csak az a ba­ja, hogy a füstöt a kamrája ablakán befújja a szél, s nem tud szellőztetni. De hát arról én tehetek, hogy a szél arra viszi? — A tyúkól — kamra — szoba tehát áll, a per azon­ban folytatódik. S míg az il­letékesek hasonló felemás intézkedéseket hoznak, való­színűleg nagyon sokáig fog állni még. Ha csak az idő meg nem oldja a huzavonát. Ügy ötven év múlva, mert igaz, hogy annak malmai is lassan, de legalább biztosan őrölnek. Balogh Géza Felújított esztergapadokhoz készít kuplungtengelyt a Me­zőgép vállalat nyíregyházi gyárában Rácz Miklós eszter­gályos. (Jávor L. felvétele) Lebukott a kórházi tolvaj Éles Lászlóné Bodnár Ilo­na Biriből érkezett az el­múlt év novemberében a nyíregyházi kórház gyer­mekosztályára, ahova gyer­mekét hozta vizsgálatra. Ugyancsak gyermekével tar­tózkodott a kezelő előtti fo­lyosón Sz. Mihályné bökö- nyi lakos is. A várakozás közben beszélgettek, közös problémájuk közelebb hozta egymáshoz a két asszonyt. Amikor Sz. Mihálynét és gyermekét beszólították a ke­zelőbe, retiküljét a folyosón lévő asztalon hagyta. Élesné, ahogy a gyermekét az asz­talról felemelte, véletlenül felborította a retikült, ami közben kinyílt. Élesné meg­látta a retikülben lévő pénz­tárcát, kivette és a benne lé­vő 2900 forint készpénzzel együtt ellopta. A siker még gyermeke betegségét is feledtette, ugyanis gyorsan eltávozott a helyszínről. A rendőrség a feljelentés után 1240 forin­tot megtalált a tolvaj asz- szonynál, aki a kár többi ré­szét a tárgyaláson fizette vissza a sértett részére. A bíróság Éles Lászlónét lopásért 3 hónapi szabadság- vesztésre ítélte. A büntetés végrehajtását 2 évi próbaidő­re felfüggesztették. Az ítélet jogerős. (n>. f.) Megyei lapok írják Ötvenezer autóbusz Székesfehérváron átadták az ötvenezredik autóbuszt. Ebben a városban az autó- buszgyártás 1960-ban kezdő­dött az akkori Általános Me­chanikai Gépgyárban. Az el­ső Ikarus kocsi a széles orrú 311-es típus 1967-bén készült el itt. A mai, ismert panorámaab­lakos, szögletes típus, a 201- es Ikarus-család 1972-ben váltotta fel. Jelenleg évente 8230 autóbusz készül Székes- fehérváron, és ennek mintegy nyolcvan százalékát exportál­ják. Az újabb típusváltás az idén kezdődik. A tavaszi BNV-n mutatták be az új, 500-as Ikarus-család első tag­ját, az Avia-vázra szerelt 540-es célforgalmú autóbuszt, amelyből 140-et sorozatban gyártanak az év második felé­ben Székesfehérváron. (Fejér megyei Hírlap) Különálló faritkasá­gok Debrecenben A város legnagyobb fehér akáca a Kartács utcában tün­tet méreteivel. Mellmagas­ságban körülzsinórozva, kerü­lete háromszáz centiméter, s föl a magasba tizennyolc mé­terre nyújtózik. A Nagyerdei körúton egy páfrányfenyő posztói; a megyei pártbizott­ság előtt kettős tiszafa zöldell, amely valószínűleg a régi bo­tanikus kert „maradványa”. A;Déri téri tölgymatuzsálem az egykori fűvészkert helyén eresztett gyökeret. A fát egy ízben különleges gyógymód­ban részesítették: leszedték róla a „zöld piócáját”, az élet­erőt elszívó fagyöngyöt. Vi­rul is az évszázados tölgy! (Hajdú-Bihari Napló) őv'ívmr'oJ r >ír Gyöngyös kincsei A gyöngyösi Szent Berta- lan-templom kincstára az esztergomi után az országos második helyen áll. Aki tör­ténetükre kíváncsi, izgalmas rejtélyes fordulatokban bővel­kedő krónikába lapoz ... A második világháború ele­jén három — az egyházközség vezetéséhez közel álló — fér­fiú úgy határozott, hogy sem­miképp sem hagyja veszni ezt a legendás hírű hagyatékot. A templom egyik csendes zu­gába ásták el, majd esküt tet­tek, hogy a titkot életük fogy­táig senkinek sem árulják el. A fogadalmat komolyan vet­ték, j oly annyira, hogy akkor sem szóltak egy szót sem, amikor már elmúltak a vész­terhes idők. Csak esztendők múltán, 1965-ben találta meg, hosszú keresés után a ládát dr. Katona István apát. Ekkor rájött, hogy kik rejtették el a különös csomagot. Elhívta egyikükét, s bemutatta neki a kincseket. Az mozdulatla­nul földbe gyökerezetten állt... A negyvenhárom ötvösmű, a csodálatos hagyaték a város­hoz tartozó kincs. (Népújság, Heves) Biológiaórán született ötlet Biológiaóra volt a ceglédi gimnázium egyik újonnan át­adott termében. A vérről, vér­csoportokról, az RH-faktorról és az ismeretek fontosságáról esett szó, valamint arról, hogy Svájcban, az emberek sze­mélyazonosságijukba beiktat­tak egy egészségügyi lapot, amelyen több fontos adattal együtt feltüntették a tulajdo­nos vércsoportját is. Az osz­tály kérdések seregével ost­romolta a pedagógust: nálunk ilyen miért nincsen? Esetleg lehetne? Az elhatározás megszüle­tett, a diákcsapat nem hagy­ta annyiban a dolgot. Az is­kolai vöröskeresztes megbí­zott segítségével felvették a kapcsolatot a kórházban levő vérellátó laboratóriummal. Kis idő múltán meg is kapták a hívást, a beleegyezést. Meg­valósulj: az^ ötlet. xKi$ bej egy- zés a lapon, mindössze né­hány betű. Hasznát látják. Amint felcseperednek, vér­adóként életet menthetnek. S ha gyors , segítségre volna szükség — bár ez meg ne es­sen — javukat szolgálja a vércsoportjukat jelző hivata­los információ. (Pest megyei Hírlap) Színházi élet A bűvös erdő Rossz tapasztalataim van­nak a gyerekek számára ké­szült meseműsorokról. A hangzatos plakátok gyakran szegényes, kopott „haknikat” takarnak, gyarló dramaturgi­át, „egyzsigulis truppokat”, ahol egy Zsigulival érkezik » díszlet, a kellék és a darab teljes szereplőgárdája. Sok ilyen hevenyészve összeállt meseműsor járja az országot, terjesztve fogékony korban levő gyermekeink közt a szín­házi igénytelenséget. Szta- nyiszlavszkij írta egy helyen: „gyermekeknek ugyanúgy kell játszani, mint a felnőtteknek — csak jobban”. Ennél tömö­rebben nem lehet megfogal­mazni a törvényt, mert tör­vény ez, az ezredforduló szín­házkultúrája függ tőle. A Népszínház most Sza- muil Marsak mesejátékával tájol megyénkben. Nem „egy­zsigulis” társulat. Népes sze­replőgárdával érkezett, nem pompás, de a célnak megfe­lelő, helyenként ötletes dísz­letekkel. Az ismert Tizenkét hónap c. mesét Békés István dolgozta át, s lett a címe — ta­lán a hangzatosság kedvéért — A bűvös erdő. Jól megcsi­nált előadás ez, a profi szín­ház megbízható pontosságá­val. Két dolog, ami miatt mégsem ér fel a sztanyiszlavsz- kiji „jobban” követelményé­hez. Az egyik az alakítások egyenetlensége, ámi az egy­mást követő jeleneteknél is színvonalkülönbségeket okoz. A másik az egységes játékstí­lus hiánya. A stilizált szerep­felfogástól a naturalista (majdnem azt írtam, hogy népszínműves) játékmódig minden látható volt, ami egyébként ezzel az erősen kü­lönböző képességű színészek­ből álló társulattal nehezen elkerülhető, és a Népszínház felnőtt előadásairól is több­nyire elmondható. Igen jó volt K. Nagy László, az átkötő jelenetek mindig éhes, lompos farkasa. Kár, hogy nem bízott erre a szerepre többet Márai Enikő dramaturg. Mulatságos nar­rátora, rezonőre lehett volna ennek a kamaraszínpadi vál­tozatnak, az epikus átkötések teljes felvállalásával, a tanul­ságok sajátos szemszögből való megfogalmazásával. Jók voltak Gouiz Anikó a mosto­halány és Kóti Kati a király­nő szerepében. Hozzájuk kel­lett volna igazítani a stílust Csongrádi Mária rendezőnek, jobban bízva az elidegenítő effektusokban, hiszen ez gye­rekközönség előtt természe­tes, a gyerek percenként fel­kiabál a színpadra, s a maga egészséges dramaturgiai ér­zékével igyekszik lehetetlen­né tenni a felnőtt közönség előtt olyan „jól bevált” natu­ralista játékmódot. S ezzel ta­lán el lehetett volna kerülni az erdei jelenetek melodrá­mai hangvételét, a tizenkét hónap találkozásainak élőkép- szerűen statikus megoldásait, melyen a viliózó fények és egyéb technikai- trükkök sem sokat tudtak segíteni. Mester Attila-

Next

/
Thumbnails
Contents