Kelet-Magyarország, 1980. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-24 / 120. szám

1980. május 24. KELET-MAG Y ARORSZÄG 3 Takarékosan D íz évvel ezelőtt az el­ső szakosított sertés­telepek megépítésé­vel kezdődött megyénkben a nagyüzemi sertésprog­ram megvalósítása. Idő­közben 11 termelőszövet­kezeti, három állami gaz­dasági és egy Vállalati te­lep kezdte meg munkáját. A hízottsertés-előállítás — a kezdeti gondok megszün­tetésével — évről évre nö­vekedett. 1978-ban például a szakosított telepek ösz- szesen 121 ezer 500 vágó­sertést értékesítettek, az elmúlt évben már nyolc­ezerrel többet: 129 ezer 500-at. A nagyüzemi sertéshíz- lalás idén tovább növek­szik. Ebben szerepe van a telep rekonstrukciójának, amit szinte mindenütt híz- lalóhely-bővítéssel hajta­nak végre. Vásárosna- ményban felesleges raktári helyiségek átalakításával 1200 hellyel növelték a hízlalóhelyeket. Fehér- gyarmaton idén végzik a rekonstrukciót és messze­menőkig figyelemmel van­nak az energiatakarékos­ságra. Mintegy hétmillió forin­tos költséggel hat, egyen­ként 300 férőhelyes hizla­lót építenek úgy, hogy fű­tésre, szellőztetésre nem használnak olajat, vagy villamos energiát. A meg­felelő hőmérséklet nyáron hagyományos szellőztetés­sel, télen téliesített légtér­rel biztosítják. A téliesí- téshez olcsó anyagokat használnak fel. Az ener­giatakarékos hízlalási mód — bár hagyományos ele­meket tartalmaz— korsze­rű, hiszen etetésnél, al- mozásnál a technológia gé­pesített. A fehérgyarmati vállalatnál eddig évi 9—10 ezer sertést hizlaltak. Az új épületek benépesítésé­vel a telep hízottsertés-ki- bocsátása meghaladja majd az évi 12 ezret. A re­konstrukciót a sertéstele­peken jelentős állami tá­mogatással végezték, vég­zik. (s.) Szóltak... n zgatott hang telefo­nált a szerkesztőség­be, közölte: szétve­rik a nyíregyházi gumi­gyár teherportájánál levő új szociális épületet. Meg­kérdeztük: valóban bon­tanak, de nem az abroncs­gyár most megépülő részét, hanem egy felvonulási épületet, amelynek rendel­tetése az építkezés befe­jeztével megszűnt. Nyiregyházán a megyei kórházzal szemben új la­kótelep épült, épül. Egy ott lakó közölte: sok a gyermek, játszanak, az ut­cára is kimennek, és a Szántó Kovács János úton nagy a forgalom. Legutóbb egy „száguldó’’ személy­autó kishíján elütött egy gyermeket. Sebességkorlá­tozó táblára lenne szükség — mondta —, de még in­kább arra, hogy az autósok vegyék figyelembe: olyan helyen vezetnek, ahol ket­tőzött figyelemre van szükség. (Az idős férfinek már nincs iskolás korú gyermeke.) Két példa csupán, de igényli a szűkszavú kom­mentárt. A közfigyelem, a közgondolkodás és általá­ban a társadalmi ügyek iránti érdeklődés, a társa­dalmi tulajdon féltése és óvása, a gyermekek féltése is, a leghatékonyabb népi ellenőrzés. Jó, hogy szól­tak, köszönet érte. Tegyék ezt máskor is. (SE) Képviselőjelöltjeink Rábízhatják gondjaikat „Kedves Lajos bácsi! Ne haragudjon, hogy így szólí­tom, de úttörőkorom óta csak így ismerem” — kezdte fel­szólalását a jelölő gyűlésen Varga Erika, a Fehérgyar­mati Ruházati Szövetkezet szakmunkása. A másik, aki­nek mondanivalója volt, Tóth Béla nábrádi tsz-elnök viszont ezt mondta: „Már huszonöt esztendeje ismerem Széles Lajost, és sok jót mondhatok róla. Nemcsak mint tisztségviselőről, de mint emberről is.” A sok sze­mélyes találkozást emelte ki mondandójában Ágh Attila kömörői iskolavezető. Nem sok idő kellett ahhoz, hogy kiderüljön: a választók, il­letve akkor jelölők népes gyülekezete mintegy csalá­dias körben ül együtt, s be­széli meg közös ^dolgait. Széles Lajos, a fehérgyar­mati körzet képviselőjelöltje a szó legnemesebb értelmé­ben népszerű ember. Idesto­va harminc esztendeje irá­nyítja a járási hivatalt, még­pedig az igazán otthon lévő ember melegségével, szigorá­val. Matolcson született 1928- ban, és 1951-ben már az ak­kori járási tanács elnökhe­lyettese volt. Hét esztendő el­teltével a 49 község minden közigazgatási gondjáért fele­lős ember lett, ötvenezer szatmári földije gondját bíz­ták rá. Mint minden e tájon élő ember nyíltságával, őszin­teségével növelte a tanács tekintélyét s önön hitelét. Most harmadszor jelölték képviselőjüknek a gyarmati­ak, a környező községbeliek, és a szülőfalu lakói. Nagy SZÉLES LAJOS bizalommal, hiszen jól tud­ják: az elmúlt ciklusban is szószólójuk volt, de feledhe­tetlen az a helytállás is, amit az árviz idején tanúsított. Nem ostoba, hősi pózok vol­tak rá a jellemzők. A szülő­földért aggódó ember átgon­dolt, határozott cselekedetei tették ismertté mindenfelé. Olyan embernek ismerték meg, akire nyugodtan bízhat­ják gondjaikat, akivel min­dig megbeszélhetik a jelent és a jövőt. Nem is csalódtak benne. Még a rideg számok is azt mutatják, a terület olyan képviselőt kapott, aki nagyon komolyan vette azt, hogy a népképviselet tagja. Az el­múlt ciklusban hatvanegy ■esetben szerepelt mint kép­viselő, választókörzetében. Állandóan részt vett az or­szággyűlés jogi és közigazga­tási bizottsága munkájában, s így számos törvény alkotá­sánál működött közre. Öt­vennégy esetben tartott fo­gadóórát, s több mint ezer üggyel foglalkozott képvise­lői minőségében. Interpellá­ciója nyomán maradt meg a fehérgyarmati vasút, s kerül rekonstrukcióra a tunyog- matolcsi vasúti híd. Legfőbb erénye az: csak azért áll ki, ami igaz és jo­gos. Minden esetben cselek­szik, ha a kérés jogos, de tud nemet is mondani. Márpedig ezt is kell. Hogy elfogadják az elutasítást? Nos erre ta­lán az a legfőbb biztosíték, hogy ismerik. Ki Lajos bá­csinak, ki Széles elvtársnak, ki egyszerűen csak Lajosnak. De ez áll arra az esetre is, amikor ő kér. A járás érde­kében, egy-egy községért. Társadalmi munkát, saját erőt, összefogást. Kölcsönös bizalom köt össze választót és képviselőt, a mindennapos találkozások személyes is­meretsége együttműködé­sük alapja Amikor a jelölő gyűlésen a felszólalók elmondták véle­ményüket, bőven adtak útra- valót Széles Lajosnak. Ami a fő: nemcsak feladatot. Hoz­zátették saját tettrekészségü- ket, cselekedni akarásukat. Tudják, amikor egy ember­re szavaznak, akkor egy po­litikára mondanak igent. Egy politikára, amely őszin­te, igaz, az emberért szüle­tett Amit Széles Lajos kép­visel. Szép és példás talál­kozása ez egyéni és közér- 'deknek. Borget Lajos Bizonyítás Barabáson — A Jóska? Talán az iro­dában van, a központban. Megy az mindig — igazítot­tak el Barabáson, a Lenin Termelőszövetkezet gépmű­helyének udvarán. Kiderült, hogy éppen a szomszéd faluban, Tiszakere- csenyben járt. Tájékozódott a helyi viszonyokról, hogy az esti, Lónyán tartandó válasz­tási gyűlésen tudjon szólni azoknak, akik bizalmat sza­vaztak a jelölésével. — Izgulok egy kicsit, nem­igen szoktam hozzá, hogy annyi ember előtt szerepel­jek — jegyzi meg. — Itthon könnyebb, mert tíz év alatt megismertem a falut, az itt élők pedig megismertek en­gem. A 32 éves fiatalember élet­útja töretlen. Az olcsvai pa­rasztgyerek természetesnek tartotta, hogy ha már tanul, akkor a mátészalkai mező- gazdasági technikumba jár­jon. Majd a jó bizonyítvány ösztönözte, hogy Nyíregyhá­zán, az akkori felsőfokú me­zőgazdasági technikumban folytassa tanulmányait. A diplomával a zsebében pedig Barabást választotta a pá­lyázható helyek közül. Előbb gyakornok a gépműhelyben, majd több mint két évig ka­tona. Újra visszatért a tsz- be, vezette a gépüzemet, majd amikor a kis barabási szövetkezet egyesült Gelénes és Vámosatya közös gazda­ságával, 1976-ban a gépesíté­si üzemág vezetője lett. — Amikor leszereltem a katonaságtól, kezdett kiala­kulni itt nálunk egy jó szak­embergárda. Biztosan ez volt, ami itt tartott. Pedig ez a föld más, mint amit otthon, TÖTH JÓZSEF Olcsván láttam. Itt ha csak egy napot késik az ember, kétszer annyi erő kell a szán­táshoz, a vetéshez. A fiatalos lendület viszont nemhogy meghátrálásra kész­tette volna, hanem inkább az erőpróbát jelentette. Bizo­nyítani embernek és gépnek, hogy állja a sarat, sokszor a szó valódi értelmében is. — Mostohább körülmé­nyek között élnek ezen a be­regi részen az emberek, mint beljebb az országban —vall­ja. — Jobban meg kell küz­deni mindenért. Ezért várunk nagyon sokat a melioráció­tól, hogy a térség vízrende­zése meginduljon a követke­ző ötéves tervben. A tsz gondja itt összekap­csolódik a választókörzet többi községének, gazdaságá­nak gondjával. Hasonlóak az adottságok, hasonlóak a kö­rülmények, amelyek arra késztetik az itt élőket, hogy erősítsék az állattenyésztést, gépesítéssel pótolják az em­beri erőt. — Mondják rólam, hogy néha nem vagyok elég szigo­rú a fiatalokkal — folytat­ja. — Megesik, hogy sokszor inkább én végzem el a papír­munkát, mintsem megköve­teljem. De ebben benne van a természetem is. Azért já­rom a határt, mert úgy sze­retem, ha látom, hogyan van végrehajtva, ami utasítást ki­adok. A barabási jelölő gyűlésen többnyire a kollégák, ha­sonló fiatalok szóltak a je­lölt mellett. Kiemelték szor­galmát, jó kapcsolatát a munkatársakkal. Erről mond­ja: — Mert úgy érzem, ha többet bízunk a fiatalokra, akkor többet is várhatunk el tőlük. Eddig inkább a szövetke­zetben szervezett társadalmi munkából vette ki a részét, a népi ellenőrzési bizottság munkájában vett részt rend­szeresen. Ezután a beregi falvak képviseletében kell el­járnia. S ehhez nemcsak a munkahely, hanem a család is támogatást ad. A feleség, a két kisgyerek. — Bár azt mondják, hogy amikor megnősül az ember, akkor a család az első, de a feleségem szerint nem így van, mert mindig a tsz-ben vagyok. Ha ezt megérti, ak­kor biztosan azt is tudomá­sul veszi, hogy ezután még többet szükséges szorgoskod­ni mások érdekeiért is. Lányi Botond Mi a véleménye? Ferenczi István Gulyás Antal Vámosi József A kisegítő gazdaságokról „Változatlanul ösztönözni kell a háztáji és kisegítő gazdaságok termelését. Elő kell segíteni szorosabb együttműködésüket a nagy­üzemekkel, valamint a fel­vásárló vállalatokkal és a fogyasztási szövetkezetek­kel.” (Az MSZMP XII. kong­resszusának határozatából.) FERENCZI ISTVÁN, a Tiszavasvári Áfész főköny­velője: — A múlt évben-csaknem kétmillió forint értékű húst, zöldséget, mézet értékesítet­tek a háztáji gazdaságok közreműködésünkkel, en­nek 60 százaléka a központi ellátást segítette, a fennma­radó rész viszont helyben talált gazdára. A kisterme­lők többsége községünkben is az áfész irányításával működő szakcsoportokba tömörült. Jelenleg négy ilyen csoport működik a községben, csaknem 450 taggal. — Legnépesebb a sertés- tenyésztők szakcsoportja, ők 350-en vannak, utánuk következnek 50 fővel a nyúltenyésztők, majd a 30 méhész _és a 14 tagót szám­láló zöldségtermesztő szak­csoport következik. Most el­sősorban a méhészek tevé­kenységét akarjuk segíteni, mert ez az egyik leggazda­ságosabbnak bizonyuló te­vékenység, s nem lebecsü­lendő az exportjából szár­mazó haszon sem. GULYÁS ANTAL, az áfész szövetkezetpolitikai előadója: — Tudjuk, hogy a felvá­sárlás folyamatossága alap­vető követelmény, így is próbáljuk szervezni a mun­kát. Egész évben megoldjuk a kistételű áruk felvásárlá­sát — s nem csak a szak­csoportok tagjainak —, ami biztonságossá teszi a kis­termelők munkáját. A múlt évben például 3640 mázsa sertéshúst, 35 mázsa mézet, 157 mázsa nyulat és 200 ezer forint értékű zöldséget ad­tak el a község háztáji gaz­daságai. — Lehetőségeinkhez ké­pest igyekszünk ' minél eredményesebbé tenni a szakcsoportok munkáját. A méhészek például kedvez­ményes áron juthatnak a cukorhoz, a Hungaronektár- ral közösen biztosítjuk a műlépet, a kaptárt. Az ál­lattenyésztőknek folyama­tosan szállítjuk a tápot — tavaly például 2 millió fo­rint értékűt —, a növény­védő szert, a műtrágyát, a permetezőgépeket. Eladtunk többek között tízezer négy­zetméter fóliát, szintén ked­vezményes áron, beszerez­tünk több mint 100 ezer na­poscsibét, kilencezer na­poskacsát, 7600 kislibát, s veknek 90 százalékát hiz­lalás után a szövetkezet vá­sárolta vissza. S ami még figyelemre méltó: a múlt esztendőben 1,6 millió fo­rintos kamatmentes köl­csönt adtunk a háztáji gaz­daságok fejlesztésére. VÁMOSI JÓZSEF tisza­vasvári növénytermesztő: — Kezdettől fogva, már csaknem hat éve vagyok tagja a helyi zöldségter­mesztő szakcsoportnak. Most három fóliasátram van, úgy 200 négyzetméter­nyi területen nevelem a pa­lántákat, s termesztek pap­rikát, paradicsomot, retket, uborkát. — A váz a szakcsoporté, a fólia az enyém. De az utóbbit kedvezményes áron szerezhetjük be az áfésztől, ők állják a költségek 40%- át. Igen nagy segítséget je­lent ez nekünk, hiszen a fólia egy év alatt tönkre­megy, s az utánpótlás te­kintélyes összegekbe kerül. Jól járunk a felvásárlások­nál is, hiszen a szövetkezet­től a szakcsoport tagjai 5 százalékkal többet kapnak az áruért, mint az külön­ben szokásos. — Segít az áfész a külön­böző tapasztalatcserék szer­vezésében is, viszont hiá­nyoljuk, hogy nincs a köz­ségben egy nagyobb palán­tanevelő telep. Balogh Géza Lakásokat is épít a MEZÉP Kerek ötmillióval növelte idei tervét a megyei mezőgaz­dasági közös építőipari válla­lat (MEZÉP). Az év eleji kedvezőtlen viszonyok miatt április végére 30 és egyne­gyed millió forint értékű munkát sikerült a közös vál­lalatnak elvégeznie. Sikeresen végezte a válla­lat kollektívája a papi Kos­suth Tsz részére a múlt évről átjövő négyszer tizennyolcez­res kibocsátású csirkenevelő telepet, amelyet áprilisban adtak át. Épül jelenleg a kö­zös vállalat kivitelezésében, a Balkányi Állami Gazdaság­nak kétszer tízszemélyes szo­ciális létesítmény. S ugyanitt kivitelezés alatt áll egy kor­szerű, 156 férőhelyes növen­dék szarvasmarha-istálló. A szociális létesítmények mű­szaki átadása már március­ban megvolt. Jelenleg épít a vállalat Tuzséron a Hungaro- fruct részére targoncajavító üzemet is 11 millió 300 ezer forint értékben. A közös vállalat a teljesítő- képesség jobb kihasználása érdekében, idén ugyancsak végez más jellegű — tanácsi és közületi építési kivitelezé­seket. A múlt évről áthúzódó 12 tantermes általános iskolát épít Tisza vas váriban, átadá­sára idén, szeptemberben ke­rül sor. Tiszabercelen 4 tan­termes iskolát épít a vállalat, amelynek átadását az új isko­lai tanév kezdetére ütemez­ték. Kisvárdán 44 OTP-s mun­káslakás elkészítését ez évre tervezték. Ugyancsak elkészül idén a közös vállalat kivite­lezésében Nyíregyházán, a la­kásszövetkezet rendelésére nyolc lakás. A Nagyhalászi Községi Tanácsnak tizenkét tanácsi értékesítésű lakást építenek. (a. b.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents