Kelet-Magyarország, 1980. április (40. évfolyam, 78-100. szám)
1980-04-16 / 88. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. április 16. mmmm-m — mm-mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmrn—- - ■■■■■■■■■■■■■■ ■■■■■■■■Ilia III I ■IIIIIKm • HH ■*■■■■■■■■■■■■■■■■■■*■■1'llllal111111111111111111'11111111 . .............................■■■■■■■■■.................... . 5 _ _ _ m m ■ a a mma ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■■■ ■ ■ ■■■■■ B au ■■■■■■■ a ■ ** ■ ■ * ■ ■ ■ s» ■ • • • ■ ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ ....................................................................-.................. AÜH NYÍRBÁTORBAN sssssssssssí i5igiii^H^^^^^^T?riaMaiiiiiiiiiii*iiiiai**iiiiiii*i ........ ■ ........*■ ................■■■■■........■■■...................................................................■■■■■■«................................. ■■■■■■■■■■■■ Tettekkel drukkolni... Városépítő évtized Üj lakások Nyírbátorban. (Elek Emil felvétele) Ha ürügyet kellene találni az ünneplésre, Nyírbátornak nem sokat kellene keresgetni történelmében. Tavaly arra a 700 évvel ezelőtt keltezett okmányra emlékezhettek, amely a települést a Báthori nemzetségnek adományozta, az idén pedig épp 650 esztendeje, hogy 1330-ban a XIV. század eleji véres háborúkban elszenvedett veszteségekért kárpótlásul teljes városi kiváltságot kaptak. Most, ezekben a napokban újabb évfordulóra emlékezhetnek: az Elnöki Tanács 1973 áprilisában ismét városi rangot adományozott Nyírbátornak. Az évfordulók ellenére most mégsem lesz ünnep a városban, ám a választások előkészítésével kapcsolatos dolgos hétköznapok jó lehetőséget teremtenek arra, hogy visszatekintsenek: mi is történt a várossá válás, vagy inkább az elmúlt évtized két ötéves terve alatt. Kamaszlcorát éli Van mit összegezni, s ezt a városba érkező már az első percekben láthatja: bontások és építkezések jelzik, hogy újból kamaszkorát éli Nyírbátor. A város közepén emelt deszkakerítés mögül betonoszlopok nőnek szemmel láthatóan egyre magasabbra, s markáns karakterű épület vonalai bontakoznak ki. Feltúrt utcák, forgalom elől lezárt területek okoznak ideiglenesen bosszúságot, hogy néhány hónap múlva még több családhoz jusson el a víz, s megoldódjék a város ma egyik legégetőbb gondja: a szenny- és csapadékvíz-elvezetés. Ma már hihetetlennek tűnik. hogy 10 éve mindössze 32 lakással rendelkezett a tanács, s még a várossá válás évében, 1973-ban is mindössze 42 volt. ma pedig 438 bér- és 84 tanácsi értékesítésű lakás szerepel a létesítmény- jegyzék lapjain. Csupán mostani ötéves tervünkben 850 lakás felépítését tűzték ki célul 1976-ban a város vezetői. Tíz éve 283 gyerek számára volt hely az óvodákban, amikor ma a 625 hely is kevésnek bizonyul. A 45 bölcsődei hely 125-re növekedett, a két általános iskola 25 osztályterme helyett ma három iskolában 44 osztálynak, s 67 tanulócsoportnak van helye, a gimnázium 10 évvel ezelőtti kollégiumában 115, a maiban 265 gyerek él és végzi napi munkáját, a tanulást, egyről háromra emelkedett a tornatermek száma, s négy szakközépiskolai osztályban szerezhetnek szakképzettséget a fiatalok az érettségi bizonyítvánnyal együtt. Nem volt szakmunkásképző, zeneiskola, fürdő, öregek napközije, nem étkezhettek sem az általános, sem a középiskolás diákok menzán, ma korszerű körülmények között tanulják a szakmát a fiatalok, 30 személyes az öregek napközije, 330 általános és 195 középiskolás fiatal étkezik menzán, 300-an járnak zeneiskolába, s 22 ezerről 37 ezerre nőtt a könyvtári kötetek száma. Oktatási kombinát S a felsorolásnak koránt sincs vége. A tíz évvel ezelőtti 25 ezer négyzetméter járda és útfelület helyett ma 43 ezer négyzetmétert kell takarítani, 64 kilométer az ivó- vízhálózat, 16 és fél kilométer a szennyvíz- és a zárt csapadékvíz-csatorna hossza, 1284 a közvilágítási lámpatestek száma, három buszforduló. s két parkoló épült az utóbbi egy év alatt. Az elmúlt évtized nagy eredményei közé sorolható az ÁFÉSZ áruháza, a korszerű ABC-hálózat kialakítása, a szakorvosi rendelőintézet megvalósítása, a megye egyik legszebb oktatási intézménykombinátja, ebben az időben vált hatalmassá, egymilliárd fölötti termelésű gyáróriássá az egykori Bóni, korszerű, precíziós műszereket készítő üzemmé a Csepel Szerszám- gépgyár fúrógépgyára, s ebben az időben kezdett exportra is termelni a korábban csak hazai piacra termelő Minőségi Cipőgyár nyírbátori gyára. Bármilyen örömtelinek is látszik az adatok felsorolása, rideggé válik minden adat, ha nem látjuk mögötte azt, azokat, aki, s akik mindezt létrehozták: az alkotó embert. A tervezőt, aki kemény munkával ébren álmodja, s évtizedekre „előrelátja” a város jövőjét; az építőmunkást, aki téglából-betonból formálja meg amit a tervező rajzasztalán makettből raktak ki; a tanácsi testületet, amelynek tagjait, akik felelősséggel teszik le a voksot a sok szükséges közül is a legfontosabbak megvalósítása mellett; s a patriótát, aki nem csak kér, vagy elvár, hanem maga is tesz környezetéért, a város fejlődéséért. Hótszáz év, hétszáz perc Nyírbátorban 1970-ben mindössze 60 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek az akkori nagyközség lakói, s a várossá válás évében is csupán 1 millió 285 ezret ért a közért végzett munka. Most vaskos milliókban számolhatnak a város vezetői, mert a legutóbbi öt évre tervezett 25 milliót — bár még nincs vége az évnek — máris látható, hogy túlteljesítik. Két éve a csepeliek meós szocialista brigádja fordult felhívással a városlakókhoz, hogy „5 órát ötéves városunkért” ötletét mozgalommá szélesítse, tavaly 700 percet dolgoztak a hétszáz éves városért, az idén pedig a pártkongresszus és felszabadulásunk 35. évfordulója adott ösztönzést és lendületet a városszépítő, városépítő munkának. Az elismerésre, a dicséretre méltó eredmények ellenére is van gond bőven a város fejlesztésében. Az épülő lakások százai ellenére is nő a lakásigénylők száma, a mainál is több bölcsődei, óvodai helyre, több úttal, járdával kiépített szenny- és csapadékvízzel ellátott utcára, korszerűbb kereskedelmi — és főleg vendéglátó-hálózatra lenne szükség, s mindezek megvalósítására — a szerényebb anyagi lehetőségek miatt — aligha kerülhet sor e tervidőszak, 1980 végéig. De. hogy csökkenjenek a gondok, ezért nemcsak drukkolni, hanem tenni is érdemes minden városszerető nyírbátorinak! Díszpolgár Nyírbátor város Tanácsa 1974-ben alkotott rendeletet díszpolgári cím adományozásáról. Ebben az évben a tanács tagjai Orosz Miklósnak, a Növény olajipari és Mosószergyártó Vállalat nyírbátori gyára igazgatójának adományozta a díszpolgári címet a gyár élén eltöltött hosszú és eredményes politikai, gazdasági és társadalmi munkájáért, amellyel kiemelkedően hozzájárult a város fejlődéséhez. Tavaly, a város 700 éves évfordulója alkalmából Pro Űrbe Nyírbátor kitüntetés adományozásáról alkotott rendeletet a városi tanács. A magas kitüntetést ebben az évben Leitner Mária tanárnőnek — halála után — o városi gyermekkórus létrehozásáért, a zeneszerető gyermekek közösségének formálásáért, Baracsi Gyulának, a 140-es számú ipari szakmunkásképző intézet igazgatójának a tanácsi testületekben, valamint választókörzetében 30 éven át kifejtett közéleti tevékenységéért és Tisza Istvánnak, a Csepel Szerszámgépgyár fúrógépgyára főmérnökének a gyár és a város gazdasági fejlesztéséért, a műszaki értelmiség összefogásában és irányításában kifejtett tevékenységéért adományozta a városi tanács. Kiállítás A Kárpátontúli terület— Szabolcs-Szatmár barátsági napok keretében április 4-én időszaki kiállítás nyílt a nyírbátori Báthori István Múzeumban. A kiállítás, amelyet Vaszilij Mihajlovics Kructenyica, a Dolgozók Képviselői területi Tanácsának osztályvezetője nyitott meg 50 népi iparművész 201 alkotását mutatja be. Láthatók a kiállításon fafaragások, fafestések, inkrusztációs munkák, égetett díszítésű tárgyak, szőtt munkák, szőnyegek, kerámiák, hímzések, ötvösmunkák. A kiállítás bemutatja az Uzshorodi Iparművészeti Szakiskola végzős hallgatóinak diplomamunkáit is. A kiállítás április hónapban a múzeum nyitvatartási rendjének megfelelően tekinthető meg. Az oldalt összeállította: BALOGH JÓZSEF Körzetben A szocialista demokrácia sokoldalú fejlesztése a társadalom és az állam egyre szorosabb kapcsolatát igényli és eredményezi. Fejlődése szempontjából különösen fontosak azok a módszerek, amelyek biztosítják az állampolgárok aktív részvételét a közügyek intézésében. A közügyekről való informálódás egyik fóruma a városkörzeti tanácskozás, amelyet az év elején három helyen szerveztek meg Nyírbátorban: a növényolajgyárban, a Csepel Szerszámgépgyár fúrógépgyárában és a KlOSZ-szék- házban. E tanácskozásokon a városi tanács tisztségviselői adtak tájékoztatást az 1979-es év eredményeiről, az 1980. évi feladatokról, de felhasználták a lehetőséget, hogy beszéljenek a hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére meghirdetett településfejlesztési társadalmi munkamozgalom helyi feladatairól. A városkörzeti tanácskozásokon mintegy háromszázan vettek részt, ami a város lakosságához képest meglehetősen kevés, ezért foglalták állást úgy a népfrontbizottság tagjai, hogy a jövőben a városkörzeti tanácskozások szervezési feladataiba jobban bevonják a lakó- és utcabizottságokat. A tanácskozásokra első ízben hívták meg a lakosság különböző ellátási és szolgáltatási igényeinek kielégítésében közreműködő szerveket (a TITÁSZ-t, az ÁFÉSZ-t, a költségvetési üzemet), mert ezek a szervezetek azonnal válaszoltak a tevékenységükkel kapcsolatos javaslatokra, s ismertették a megoldás lehetőségeit is. A tanácskozásokon 25-en szóltak hozzá, egy közérdekű javaslat is volt, amely a Károlyi utcán autóparkoló létesítését kérte. 13 közérdekű bejelentés közül három a szolgáltatással, négy az utakkal, a közművekkel, kettő az ellátással foglalkozott, négy pedig egyéb fejlesztéssel kapcsolatos témákra vonatkozott. Azóta a bejelentéseket megvizsgálták és a bejelentőket is tájékoztatták javaslataik sorsáról. Megvalósításukra a pénzügyi lehetőségektől függően csak hosszabb idő alatt kerülhet sor, de a szakigazgatási szervek a következő ötéves terv készítésekor valamennyit felhasználják. A korábbi évekhez képest egyéni sérelem felvetése helyett a rendezvényeken részt vevők túlnyomó részt a közéleti témákban nyilvánítottak véleményt, gyakori volt a megoldást is tartalmazó elgondolás és a társadalmimunka- felajánlás. összességében megállapítható, hogy a városkörzeti tanácskozások — mint a lakóhelyi demokrácia fórumai — segítettek abban, hogy a lakosság tájékozódjon a helyi eseményekről, és javaslataival hozzájáruljon a várospolitika formálásához. „HÍVTAK, RANGGAL, DE MARADTAM...» Harminc év Nyírbátorért — Harminc év? Megvallom, hogy az évfordulók a fogyó időre figyelmeztetnek. Szeretem-e a várost? Itt nőttem, éltem felnőttként. A közéletet? A szereplést nem, de a közért való munkát igen. Valamikor gyerekkoromban „kifutóst” játszottunk az Árpád utca közepén... Most a gyerek kezét sem lehet elengedni a járdán. Ami közben van, az egy kicsit az én életem is ... Baracsi Gyula, a nyírbátori ipari szakmunkásképző igazgatója, 1950 óta a községi, a várossá alakulás óta városi tanácstag. — Hogyan kezdődött? Még 1945-ben, amikor fogságból hazajöttem. Jelentkeztem a rendőrségen, ahogy mindenkinek kellett. Hívtak, maradjak rendőrnek, de mondtam, hogy tanítani akarok, azért tanultam, hogy pedagógus legyek. 1946-ban én rendeztem itt az első felszabadulási váltófutást. Sikerült, jó volt. Tagja lettem a Nemzeti Bizottságnak, aztán 1950-ben tanácstagnak választottak. — Milyen érzés volt az akkor? — Elmesélek előbb valamit. Még 1942-ben, akkor nagyon fiatal emberként cséplőgépellenőrnek mentem Piricsére. Hihetetlen rossz Három földrész kilenc országába exportálják az RF 50-es fúrógépeket a Csepel Művek nyírbátori fúrógépgyárából. (E. E. felv.) jegyző volt ott. Egy ember ügyében bementem hozzá, összevesztünk. Másnap már Bátorligetre kellett mennem. Nos, amikor megválasztottak, akkor volt bennem szorongás is, a hivataltól való idegenkedés, és az ehhez kötődő szándék, hogy a mi hivatalunk más legyen. — A közért dolgozni ennyi éven át áldozat? — Semmiképpen. Pedagógus vagyok, pedagógus a feleségem is. A hivatásunk is közéleti érzékenységet követel. Hogyan is mondjam? Talán úgy, hogy gyerekeket, fiatalokat nevelünk, ennek a társadalomnak nevelünk. Az, hogy én tanácstagként valamiképpen alakítója vagyok, lehetek annak a világnak, amelyben a tanítványaim felnőttek lesznek, lehet fárasztó, embert koptató, de rengeteg örömet ad. 1964 óta a végrehajtó bizottság tagja is vagyok. Nagy idő. Emlékszem a régi vitáinkra, rosszkedveinkre is, hiszen sokszor voltunk türelmetlenek. Vádoltuk magunkat, hogy lassú a fejlődés, de közben azért mindig előrébb értünk. Ami ma ház, lakótelep, arra én valamikor szavaztam, és végigjártam az utat, amíg végül szavazhattunk, amíg megteremtődtek az építés feltételei. — Ez szenvedély, vagy szolgálat? — Mind a kettő. Kötelesség. Hivatkoztam a pedagógus voltomra. Nos, akikkel most ezért a városért dolgozunk, azok közül sokan a tanítványaim is voltak. Akiket most tanítok, azoké már a szebb város, az új Nyírbátor lesz. Ez alatt a harminc év alatt előfordult, hogy hívtak a tanácshoz, főállásban, ranggal, de maradtam. Hiszem, hogy így is használhatok annyit a városomnak, összességében pedig a világnak, amelyben élek. Más dolog, és ezt azért még el kell mondanom: a tanácstagi munka valóban munka. Órákban kiszámíthatatlan, hogy mennyi, és az eredmények is sokszor nehezen mérhetők, de én éppen a tanácsi munkámnak köszönhetek sok-sok jó beszélgetést, barátot, élményt. Bartha Gábor
