Kelet-Magyarország, 1980. április (40. évfolyam, 78-100. szám)
1980-04-16 / 88. szám
1980. április 16. KELET-MAGYARORSZÁG 3 I ^^^azánkban létbiztonság I van. Három és fél UJ évtized országépítő munkája meghozta a maga gyümölcsét: megszűnt gondnak lenni a mindennapi kenyér előteremtése, országos jelenség a jólöltözött- ség, milliók tekintenek ki új házak és lakások ablakain a tavaszhoz illő kedvvél, terveket dédelgetünk, néha már majdnem gyermeki bizakodással, mint akiket semmi baj nem érhet; igen, mert tervezhetők a holnapok. Gyermekeink és unokáink ebbe a biztonságérzetbe születtek bele, nem ismerik azt a másikat, nekünk pedig, a szülőknek nagyobb vágyunk, kívánságunk az élettől aligha lehet annál, hogy megtartsák, amit mi megteremtettünk, és legyen erejük, bizakodásuk továbblépni. Ehhez persze — bármilyen sokat tesz is —, nem elegendő a jóllakottság érzése, vagy az a tudat, hogy van bőrzakónk és annyiszor váltunk inget, ahányszor akarunk; kell az a harmónia is, az a kiegyensúlyozottság, a céloknak, az érdekeknek az az egyirányú- sága, amelyet a XII. párt- kongresszus tudatosított bennünk a maga nyíltságával, a gondokat sem takargató szókimondásával, s azzal, hogy eszmei muníciót tudott adni a legközelebbi évek feladatainak megvalósításához, kijelölvén az előrehaladás irányát, módozatait. Vágyainkat, törekvéseinket fejezi ki az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi beszámolójában az a megállapítás is, amely kimondja: „Arra kell törekednünk, hogy társadalmunk erkölcsi arculatát tekintve is egyre inkább a munka társadalma legyen. Mindazt, amink van, munkásosztályunk, a magyar nép nehéz harcokban vívta ki, védte meg, és a saját keze munkájával teremtette meg. A társadalom azt várja minden tagjától, hogy óvja és gyarapítsa a közösség, a nép szocialista tulajdonát, tudása, ereje legjavát nyújtva dolgozzék. Minden munkahelyen azoknak a dolgozóknak legyen hitelük, becsületük, tekintélyük, azok boldoguljanak, akik eleget tesznek vállalt kötelezettségeiknek, akik tisztességesen élnek és dolgoznak”. Az összefüggés teljesen világos: a munka és a létbiztonság szorosan összetartozik, a két fogalomkör egymást feltételezi. Nem független a teljesítménytől. N em mindenkinek ígér, nem amúgy „általában” biztonságot, gond nélküli életet. Nagy hiba lenne, ha így alakulnának a dolgok; az egyen- lősdi szemlélet máris visz- szaütött minden vállalatnál, ahol nem ismerték fel idejekorán a kiemelkedő teljesítmények erkölcsi-anyagi elismerésének döntő fontosságát. S az is nyilvánvaló, hogy ez a szó: munka, napjainkban gazdagabb jelentéstartalmat hordoz, mint tegnap, vagy tegnapelőtt. Nem elég „hajtani”. Elsőrendűvé vált az is: hogyan „hajtunk”. Ehhez a fejlődéssel lépést tartani tudó, gondolkodó, művelt munkásokra van szükség. Pártunk kongresszusa azt a mércét állította elénk, amelyet elérni nem könnyű. Kimondta: a létbiztonság csak a jó munkást, az eredményesen dolgozó kollektívát illeti meg. Ez így igazságos, így szocialista. K. I. Negyedszázad a gyermekekért A nyíregyházi gyermektüdőosztály 25 éves működése tiszteletére április 17 és 18-án tudományos ülést tartanak. A tbc elleni küzdelem a felszabadulás után elsőrendű egészségügyi feladat volt. Ennek keretében született 1953- ban a döntés: osztályokat kell létesíteni a csecsemők és a gyermekek részére. A tervből Nyíregyházán 1955-ben lett valóság. A Sóstói út szép emeletes épületét, az egykori polgármesteri villát, az úgynevezett Bencs-'házat jelölték ki erre a célra. önálló osztályként 25 ágy- gyal nyílt meg az intézmény. Hónapokig egy orvos, hat lelkes nővér és két takarító jelentette a személyzetet. A fertőzött csecsemők és kisdedék sajnos sokan voltak. A betegségek korai felismerése, gyógyítása elsőrendű feladat volt. Hamarosan javultak a feltételek. Több orvos került a gyermekosztályra, az ágy- számot harmincra emelték. Ide kerültek gondozásra az iskolás korú gyermekek is, és iskolai oktatás is folyt az intézetben. A gyógyító és megelőző munka mellett egyre több tudományos értekezés jelezte: az itt dolgozók mélyenszántó kutatásokat, elemzéseket végeznek. Az általános életlkö- rülmény-változás és a gyógyítás eredményeként látható lett az eredmény. Mind kevesebb súlyos esettel kerülték szembe. Négy esztendővel ezelőtt új épületbe költöztek az itt ápoltak és a gyógyítók. A Sóstói úti pavilon emeletén kaptak helyet, mégpedig ötven ágyat. A gyermekosztály rangját az is jelzi, immár a megyei feladatokon kívül más területek Küzdelem egy kis emberke életéért számára is dolgoznak. A re- nak el a gyermefctüdőosztá- gionálls feladatok' kiterjednek lyon. Sikeres munkájukat Borsod, Heves, Hajdú megyé- igazolja a 25 év alatt megje- ig. lent tanulmányok sora, meÉvente ezer gyermekét lát- lyek magyarul, németül és írni és olvasni is sokan itt tanulnak meg Anyai szeretetet igyekszik pótolni a nővérke. (Mikita Viktor felvételei) angolul jelentek meg. Szakmai körökben Kaliforniától Tokióig ismertek lettek az itt gyógyítók. A kórház első orvosa, dr. Loós Tibor kandidátusi fokozatot, szerzett, ezzel is bizonyítva tudományos felkészültségét és tudását, melyet ma is kamatoztat az intézményben. Jelenleg három orvos, tizenöt nővér és négy takarítónő látja el a gyógyítás nagy munkáját, a gyermekek gondozását. Igaz, a betegségek jellege ma más, mint volt 25 évvel ezelőtt. A feltételek Is jobbak. De a felelősség nem csökkent. A sorra kerülő tudományos ülésen adnak számot az elmúlt negyedszázadról, s hallgatják meg tanult kollégáik megszívlelendő tapasztalásait is. Hasznára azoknak a kis betegeknek, akik hittel remélik segítségüket. Borisz Larin: A panaszdal 4 költő vendéglőbe ment ebédelni. Az ebéd azonban nem nyerte meg a tetszését, ezért elkérte a panaszkönyvet. Hozták is azonnal. A költő elővette a töltőtollát és írni kezdett. Fél óra múlva, amikor kilépett az étterem ajtaján, a pincérek izgatottan hajoltak a panaszkönyv fölé és olvasták a bejegyzést a harminchatodik oldalon. A költő a panaszát versben írta meg ... Nem sokkal ezután a zeneszerző ebédelt ebben az étteremben, és mert ő sem volt túlságosan elégedett azzal, amit kapott, ő is kérte a panaszkönyvet. Lapozgatás közben rábukkant a költő versére. Azonnal áthangolódott lírai hangulatra, előkapta a töltőtollát, bevonalkázta a harminchetedik oldalt, néhány karmesteri mozdulatot tett, majd egyvégtében teleírta az oldalt kottajegyekkel. Aztán keltezés, aláírás és mint aki jól végezte a dolgát, elhagyta a vendéglőt. Néhány nap múlva a panaszkönyvet ellenőrzésre kérték be a tröszthöz. A „vörös sarok”-ban összegyűltek a részleg- és osztályvezetők, a főosztályvezetők és a revizorok, sőt maga a vezérigazgató is ott volt. A kereskedelmi osztály vezetője ült a zongora mellé, a termelési főnök, kezében a panaszkönyvvel, a mikrofonhoz lépett. — „Panaszdal...” — kezdte a konferálást. — Vaszilkov szövege, Borodatszkij zenéje... A kereskedelmi főosztály- vezető energikusan csapott a billentyűkre, majd felhangzott a megzenésített panaszdal. Amikor vége lett, a vezér- igazgató a jelenlévőkhöz fordult: — Nos, kinek hogy tetszett? Az egyik idős revizor szólalt meg elsőnek: — Mit is lehet mondani... — vakarta meg az állát. — A vers egészében nem -kifogásolható, bár én személy szerint kevésbé kedvelem a ritmikus verset, inkább a szabad verselés híve vagyok... — De hiszen a rímei se tökéletesek! — replikázott a hűtőház főnöke. — Micsoda rím az, hogy „falat-vacak ...” Az asztal körül kuncogás támadt. Az igazgató szemüvege végigpásztázott a körbenülőkön. — Legyünk komolyak, elvtársak. Éppen ezért szeretném hallani a főszakács véleményét! — Lehet, hogy éles lesz a bírálatom — kezdte a megszólított. — De számomra a zene meglehetősen monotonnak tűnt. Választhatott volna fordulatosabb megoldást is! Egyébként sem volt összhangban a verssel... — Minden világos, elvtársak! — összegezte a tanulságot az igazgató. — Ezzel az alkotással nem kell foglalkoznunk. Semmi visszhangja nem lenne a hallgatóságnál. Ettől függetlenül, Marja Nyi- kolajevna — fordult a termelési főnökhöz — ön figyelemre méltóan szép stílusban játszotta el a dalt.., Fordította: Antaify István Bizalom ✓ a beosztottnak Molnár Gyula a vezetési módszereiről A menedzser egy nagyobb vállalkozás megszervezésével és irányításával foglalkozik. A tőkés országokban mondják, hogy a gazdasági élet irányítását a menedzserek vették át. Lehet-e nálunk olyan típusú vezető, aki mint egy jó menedzser igyekszik a termelést mind gazdaságosabbá tenni, miközben nem feledkezik meg az emberről sem? Hogyan irányít egy ilyen ember? — Azt vallom, aki nem fejleszt, az visszafejlődik. Nem feltétlenül a beruházásokra gondolok, inkább a termelés mind teljesebbé tételére. Más kérdés, hogy ez nálunk, a baromfi-feldolgozóban ma még beruházásokban nyilvánul meg — mondja Molnár Gyula, a HUNNIACOOP Baromfi-feldolgozó és Értékesítő Közös Vállalat igazgatója. Sajátos munkamegosztás A kisvárdai feldolgozó rövid idő alatt nevet szerzett magának. Az üzem 1976 szeptemberében indult, cikkei jól exportálható termékeknek bizonyultak. Azok a partnerek, akik kapcsolatba kerültek a vállalattal, azt is észrevették, hogy itt másképpen fogják fel az irányítást, más vezetési módszerek uralkodnak. — Szerencsére volt, aki elhitte már a kezdésnél, hogy a közös vállalat célja nemcsak a feldolgozás lehet. Ehhez tartozik a tenyésztéstől az értékesítésig, a takarmányellátástól a hulladékfeldolgozásig szinte minden. Azzal, hogy a megyei vezetők is támogatják ezt az elképzelést, könnyebb volt belevágni újabb beruházásokba. A vállalaton belül sajátos munkamegosztás alakult ki. Az igazgató többnyire nem foglalkozik a napi termelési gondokkal, a távlatok kimunkálása köti le energiáját. Ennek egyik eredménye volt, hogy megépült a hulladékfeldolgozó, aminek révén a tőkés importból származó szójaliszt és halliszt helyett adhatnak hazai takarmányt. A termelés teljesebbé tétele kívánta meg, hogy szorgalmazzák a modern baromfi- nevelő telepek építését. Most még a közös vállalat taggazdaságai építettek, de szeretnék, ha a vállalat beruházásában is épülnének újabb istállók. A nyúl feldolgozását az év végére szeretnék megoldani. Ügy látják, jó exportcikk, a körzeten belül van annyi kistenyésztő, hogy ellássák a feldolgozóvonalat. Több csirkét feldolgozásra! — Egy műszakos termeléshez is alig van meg az alapanyag csirkéből. Ezért szükséges mindent megtenni, hogy olyan háttér legyen, amelynél nem gond a folyamatos feldolgozás megoldása, — vélekedik Molnár Gyula. Mindez kockázattal is jár. Nemcsak a felvásárlásnál, ahol a szabott árak behatárolják a lehetőségeket, hanem sokszor a vevők megkeresésével is. Hogy milyen érdekek ütköznek, arra jó példát tudnak szolgáltatni. A bontott csirke mellett jelentkeztek a belezett csirkével is, aminek valamivel kisebb az ára. A vevők keresik a belezett csirkét, a boltok viszont sokszor nem rendelnek, mert néhány fillérrel kisebb az árrés, mint a bontott csirkénél. A vállalatnál kéthetente — szombatonként — kibővített vezetői értekezletet tartanak. Havonta osztályvezetői értekezlet van. Mindez nem azért, mert nagyon szeretnek értekezni. A megbeszéléseken a munka az első. Tájékoztatás a folyó ügyekről, s az osztályvezetői megbeszélésen egy-egy részleg írásban számol be a munkájáról, nyilvánít véleményt a társszervekkel való kapcsolatról. Ez teszi lehetővé, hogy állandóan finomítsanak az irányításon, meglegyen áz információk áramlása, a hatékony működés. — Rengeteg információm van nekem is, tulajdonképpen mindenről értesülök, ami a vállalatnál történik — folytatja az igazgató. — Így a havi jelentés, a heti vágási program, a napi értékelés ott fekszik az asztalomon. Bár őszintén meg kell vallani, hogy az utóbbit nem mindig tudom átfutni. Ám a postát mindig átnézem. Ha Budapesten vagyok, több napos tárgyaláson veszek részt, akkor akár éjszaka bejövök, hogy lássam a postát. önállóság, felelősség A közös vállalat legfőbb irányító szerve az igazgató tanács. A szakmai felügyelet a minisztériumra tartozik. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ez a forma semmiben sem gátolja a vezetők önállóságát, de ugyanígy a felelősség is az övék. — A tagok egyben a termelőink is. Kétnapos biztonsággal elhozzuk tőlük a csirkéket. Ez lehetőséget ad nekik a tervezésre, de megszabja a mi lehetőségeinket is. A kisvárdai vezetésnél megesik, hogy egy-egy megbeszélésen emelkedett hangnemben vitatkoznak. Érdemnek tartják, hogy bárki megmondhatja a véleményét, szembeszállhat az igazgatóval. — Én is inkább kidühöngöm magam, ha nincs igazam, akkor bocsánatot kérek, de azt hiszem, hogy a kollegákkal való őszinteség segít a munkában. Bár gyakran szoktam ideges lenni, de talán az idő múlásával ez is csökken. A lendület viszont nem csökken, ahogy a vállalat előrehaladásáért munkálkodik. A megváltozott gazdasági körülményekhez akarja igazítani a munkát, erre „menedzseli” a vállalatot. Lányi Botond Létbiztonság
