Kelet-Magyarország, 1980. április (40. évfolyam, 78-100. szám)
1980-04-06 / 81. szám
1980. április 6. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Realitásaink P ontos számokat még nem ismerünk a VI. ötéves tervről, az élet- színvonal előirányzata azonban kirajzolódott előttünk. A külpiac és a belső gazdasági adottságok-lehetőségek képletéből szerény növekedési ütem olvasható ki. Mint ahogy legutóbb a XII. kongresszuson elhangzott beszámoló meg is fogalmazta — az egy főre jutó reáljövedelem 6, a fogyasztás mintegy 8 százalékkal gyarapodhat a következő öt esztendőben. Okkal merül föl a kérdés — mit ér ez a fejlődés? Hogyan élünk majd a legközelebbi jövőben? Kétségbevonhatatlan tény, hogy az életszínvonal szempontjából egyik legjobb tíz évünk van a hátunk mögötti. Senki nem tagadja, hogy ez a 6 százalék igen szerény érték. Szerény, de nem is lehet célunk, hogy még inkább elrugaszkodjunk saját lehetőségeinktől. Ebből a szemszögből vizsgálva e bizonyos 6 százalékot, nem más, mint aminek a kongresszusi határozat is említi — az életszínvonal megszilárdításának, elért vívmányaink, jólétünk megőrzésének egyetlen lehetséges módja. De ne feledkezzünk meg azért valamiről — az átlagok nem igazak az „egyes emberre”, valóságban nincsen átlag magyar állampolgár. Következésképpen — senkinek sincs garantálva a pontosan 6 és 8 százalék. Ez lehet esetenként több is, meg kevesebb is. Amikor az életszínvonalat elemezzük — s valójában a munkával szembeni igényeket fogalmazzuk meg —, nem hagyható ki a számításból a differenciálás szükségességét- parancsát sem. Helyesebb tehát az életszínvonal oldaláról, szemlélni a dolgot: ölyafOesz az, amilyen hatékony a közösség, az ember munkája. Ha valaki olyan vállalatnál dolgozik, ahol sikeres termék készül, azt jó piacokon, haszonnal lehet eladni (tehát hatékony a vállalat és dolgozója isj — ott ama 6 százaléknak kétszerese sem ábránd! Ahol pedig a termelés végeredményét nem jelzi sem népgazdasági, sem vállalati haszon — könnyen lehet, hogy a jövedelmek egyáltalán nem emelkednek majd öt év alatt §em. A differenciálás követelménye ugyanis azt parancsolja, hogy a haszon, a jövedelem maradjon ott, ahol létrehozzák — még inkább, mint eddig. Nem lehet már azt a receptet alkalmazni, hogy a jól dolgozók bevételeivel időről időre kipótolják a gyengébbeket. Nem, mert ez gazdaságilag indokolatlan, s az ember számára — aki az értéket tehetségével, szorgalmával előállítja — igazságtalan is. Mindezt, persze, igen köny- nyű így általánosságban követelményként kitűzni. Ezer- egy példája akad annak, hogy az életben nem sikerül igazságosan — munka szerint — elosztani a jövedelmet. Akadályozza ezt a hosszú-hosszú évek alatt berögződött szemlélet, a reflexszerű egyenlősdi. És akadályozza a még sok helyütt tökéletlen bérpolitika, a rossz érdekeltségi rendszer, s nem egy rendeletbe rögzített intézmény is. Sokszor ellenállnak a differenciálásnak maguk az emberek — mondván, a szocializmusban nem az ember és ember közötti különbségeknek, hanem az egyenlőségnek szükséges dominálni. Nem árt ezt a meglehetősen elnagyolt, pontatlan nézetet a konkrét esetben alaposan megvizsgálni: nem arra hangoztatják-e, hogy kollektívák, emberek eredményét önkényesen osszák el? S nem azok nyúlnak általában az ilyen megfellebbezhetetlen véleményekhez, akik inkább nyernének ezzel, s nem vesztenének?! Akik szinte ráutaltak, hogy másoktól kapjanak, mert maguk nem igen képesek megszerezni a boldogulásukra valót? A szükségletek s.zerinti elosztás lehetősége bizony odébb van. Addig nagyon sokat szükséges dolgozni, s úgy, hogy a szocializmus alapelvét — a munka szerinti elosztást — maradéktalanul érvényre juttassuk. S ez pedig azt jelenti, hogy a legszélesebb teret engedünk annak: ha valaki teljesít — kapja meg érte a esonkítatlan bérét, honoráriumát, fizetését — még ha a teljesítmény szokatlanul nagy összegeket vonz is. És itt zárul az a gondolatkör, amelyet elkezdtünk: mit jelent a szerény 6 százalék? Egy átlagot, egy keretet amely a társadalomnak gazdaságilag lehetséges az 1981-től 1985-ig tartó években. ,De mást is jelent: — az átlagon belül az egyénnek pont any- nyit, amennyit munkájával megszerez belőle. A januárban életbe lépett új szabályozók, a XII. kongresszus határozata meggyőznek arról, hogy az alkotó munka jó befektetés mindannyiunknak — s ez a befektetés az életszínvonalban is kamatozik majd. M. I. A Nyíregyházi Vas- és Fémipart Szövetkezet radiátorgyár tó csarnokában idén 70 ezer lemezradiátort készítenek NDK-exportra. Felvételünkön: Kéri József hegesztő nyomáspróba után korrekciós hegesztésen dolgozik. (G. B.) Termékek világszínvonalon f Szabolcsi vasas üzemek negyedéve A nehezebb körülményekhez, a növekvő követelményekhez alkalmazkodva a Csepeli Szerszámgépgyár nyírbátori fúrúgépgyára az 1980-as tervekből eredő feladatokat egészen a művezetők, brigádvezetők szintjéig lebontotta, s ez a jelek szerint eredményesnek is bizonyult. Az idei nyírbátori tervek jelentős növekedést tartalmaznak 1979-hez képest: az RF—50 típusú radiáí fúrógépből például 104 darabbal gyártanak többet, mint korábban. A tavalyi lendületet növelni sikerült a gyárban, minőségi és mennyiségi mutatóik tovább javultak. A fel- emelkedést annak ellenére érték el, hogy a máshonnét kapott öntvények között a selejtes darabok száma nőtt. Az év első negyedében 10 millió forint árbevételt értek el a gépekből, amelyeknek egyharmada a szocialista, majdnem fele pedig a tőkés országokba került, míg a fennmaradó hányad a hazai gyárak munkáját segíti. A jelentős export egyúttal a nemzetközi normáknak való megfelelést is mutatja. A jó eredményeket természetszerűleg segítette az 1980- ban befejeződött 250 millió forintos beruházás, valamint az, hogy 1980 februárjában üzembe helyezték azt az iparvágányt, ami a korszerű és olcsó szállítást segíti elő. Nincs szégyenkezni valójuk az Egyesült Izzó kisvárdai fényforrásgyárában dolgozóknak sem. Termelési tervüket 104,3 százalékra teljesítették, készárútermelésük pedig 7,4 százalékkal lépte túl az előirányzottat. Ezek az eredmények részben a munkaszervezési intézkedéseknek, részben a kongresszusi munkaverseny fellendítő hatásának köszönhetők. Jelentős szerepet játszik a gyár az Egyesült Izzó exportjában, mert az itt gyártott alkatrészeket építik be a fővárosban azokba a halogén izzókba, melyek a világ majdnem minden pontjára eljutnak. Értékesítési gondjaik nincsenek, s feltehető, hogy a jelenleg folyó ezerszemélyes étkezde építkezése is, ha közvetve, de a még jobb munkát szolgálja majd. Jól kezdte 1980-at az Ipari Szerelvény- és Gépgyár mátészalkai gyára is. Termelési tervüket 101 százalékra, értékesítési tervüket pedig 104 százalékra teljesítették. Csökkent a saját munkájukból eredő selejt mértéke, azonban a kapott alapanyagok minősége romlott. Változtak a piaci igények: csökkent a szürkevas öntvény alapanyagú termékek iránti kereslet, míg a korábbinál keresettebb cikk lett a saválló és egyéb acélból készített gyártmány. Ez, a gyár jelenlegi adottságainak meglehetősen ellentmond. Gyártmányskálájuk 1980-ban újabb termékkel bővül, 40— 640 atmoszféra nyomástartományban működő csapos biztosítószelepeket készítenek NDK-beli partnereik megrendelésére. S. Z. Azon a napon, amikor meglátogattuk özvegy Váci Mi- hályné — a költő édesanyja — nyolc órakor kelt. Ügy mondta, egy kicsit lustálkodott. Valójában a szívét pihentette. Váci néni a nyáron lesz nyolcvanéves. Kímélnie kell magát. Háromszor volt infarktusa. — Minden reggel tornázom. Rusznák főorvos úr nagyon büszke rám. A torna után imádkozom, olvasok a bibliából. Ma reggel a János jelenéseiből és Márk 14. könyvéből... Utána felkeltem, megmosakodtam, rendbe raktam az ágyat. Megfőztem a gyógyteát, ami a reggelim. Halálosan keserű, oe Hz emberiségért élt Váci Mihály édesanyjánál az epekövem miatt ezt iha- tom ... Váci néni ezután jó melegen felöltözött és kiment az udvarra a rózsafákat metszeni. Sajnos, a téli fagy sok kárt tett bennük. Délelőtt 11 órakor evett egy keveset a tegnapi bablevesből, amit a szomszédtól, Kovács Imréné- től kapott. Családias a viszony a szomszédokkal, az utcabeliekkel. Negyvenkét éve lakik a Bartók Béla utca 32. sz. alatti házban. Ma már egyedül. A ház falán emléktábla, itt töltötte gyermekkorának néhány évét Váci Mihály ... Először a szülőházat említi Váci néni, nem túl messze innen, az Ókisteleki szőlőben állt. Annak egy négyszer négy méteres szobácskájábán született Váci Mihály ... — Még mindig fáj, hogy lebontották a kis házat, ahol Misu született. Pedig meg lehetett volna menteni, nem volt olyan rossz állapotban. Már csak ez a fénykép maradt róla... Az emlékek szorítanak, fájnak. Abban a szobában beszélgetünk, ahol Váci Mihály gyermekkorát töltötte. Itt van az ágya, ahol aludt. S azt csak az örökké éber anya tudja, hogy a huszonnégy órából már gyermekkorában is alig aludt háromnégy órát. — Éjjel is felkelt és írt. Tele volt a sezlon alja is kézirattal. Ez a két szekrény a kulcsig, derékig tele volt az írásaival, de tönkrement, elvitte őket a háború. A katonák azzal gyújtottak be ... Én azért mindig loptam any- nyi időt, hogy belekukkantsak. Alig maradtak a zsengékből, Egy versike kerül az asztalra, 1944-ben írta édesanyjának a Balassagyarmat melletti Csesztvén, ahová a háború vetette, mint szökött leventét. Ezekről a hónapokról keveset tud az utókor, csakúgy, mint arról az időszakról, amikor az utolsó féléves tanítóképzős gyakorlóidejét a Szekszárd melletti Decsújszálláson töltötte. Iskola, kollégium őrzi a nevét a dunántúli községben. Levelek sokasága érkezik az ország minden tájáról Váci néni részére. Tanárok, diákok, kutatók, irodalmárok, fordítók, érdeklődők keresik meg. Külföldről is. Egy finn írónő, aki Váci Mihály verseit fordította a testvérnép nyelvére, arra kérte, fogadja őt gyermekévé, legfrissebb levelében így ir: Drága anyám, éppen egy félórája megjött a hosszú, édes leveled ...” Egy arab, libanoni diák is írt Váci néninek, mint gyermek az anyjának. — Sok az adósságom. Nehezen haladok az írással. Nekem nem volt gyermekkorom. Nem sok osztályt jártam. Nem hagyta az élet. A kezem sem mindig engedelmes, de nem hagyhatok válasz nélkül egyetlen levelet sem. Nem tehettem meg ezt. Várják... Vannak napok, amikor tíz- tizenkét levelet is megír. Olykor már remegő kézzel, fáradó szemmel. És elmegy, amikor hívják az iskolákba, a különböző megemlékezésekre. Mégha az'emlékek mindannyiszor meg is viselik. Egyszer fordult elő, még amikor nagyon frissek voltak a sebek, hogy nem nyitottak ajtót. Aztán sírtak a férjével együtt. „Hisz a fiúnkért hívnak, miért kellene elzárkózni ...” Viseli az emlékek nehéz súlyát. Nagyon erős, amilyenek csak az anyák lehetnek. András fia festőművész, Pesten él, gyakran meglátogatja, hívja megához, a fővárosba. De ő marad. Vajon mit érez, amikor meglátja a fia szobrát, a kitárt karjával... ? — Miska, az emberiségért élt; harcolt. De ugye meglehet érteni egy anyának a nagy fájdalmát, ha azt mondom, bárcsak utcaseprő lenne, de élne... A szobor: Ö. Mindig viszek egy-egy csokor virágot. És fáj, ha azt látom, hogy rossz kezek a karjára akasztják a koszorút és senki nem veszi le onnan, pedig sokan látják ... Viselni az emlékek roppant terhét, helytállni, nyolcvan- évesen is tevékenyen élni és hinni a holnapban. Ezt teszi Váci Mihály édesanyja, s búcsúzáskor magába zárja a titkot: vajon honnan veszik az anyák, akik túlélik gyermeküket, a nagy-nagy erejüket. Az anyák, akiknek ritkán állítanak szobrot, s akiknek azt szabta a sorsuk: éljenek emberül, amíg csak dobban a szívük ... Képünkön: Váci néni emlékezik. (Cs. Cs. felv.) Páll Géza találkozók, pályázat, bábműsor Könyvhónap gyerekeknek Üjra megtartják áprilisban a már hagyományos megyei gyermekkönyvhó- nap eseménysorozatát Sza- bolcs-Szatmárban. Április 9-én délután rendezik a megnyitót a megyei könyvtárban, ahol az ünnepélyes szavak után vidám bábműsor várja a részt vevő gyerekeket. A nyíregyházi 15. számú iskola bábosai mutatják be „A hófehér macskahercegnő” című darabot. Az egész hónap folyamán író-olvasó találkozók sorozatá lesz a megyében. Neves vendégeket várnak a gyerekek: gyermekkönyvek íróit, ifjúsági alkotások szerzőit. A játékoshangulatos foglalkozásokon nemcsak megismerhetik személyesen sok olvasmányélményük szerzőjét, hanem egyúttal bepillanthatnak a mesék-történe- tek születésének titkaiba is. Lesz rendhagyó történelemóra, irodalomóra, zenés összeiövetel, mesés- játékos találkozó. A megnyitó napján, szerdán kiállítás is nyílik: a megyei könyvtárban a 15. számú iskola tanulóidnak kézimunkáit, bábfiguráit mutatják be. 12-én rajzkiállítás nyílik a megyei gyermekkönyvtárban: a 17. számú óvoda nagy- csoportoséinak rajzaiból. Szerepel még a programban gyermekkönyvtárai továbbképzés, József At- tila-emlékest is. A záróünnepséget április 27-én rendezik a megyei úttörőházban. (így) Állampolgári alapismeretek Társadalmi életünkben bővül a közügyek iránti érdeklődés. A demokratikus közélet sokrétű feltételei között mellőzhetetlen a tudatosság, a szemlélet fejlettsége, a tájékozottság. Ehhez kíván hozzájárulni a Hazafias Népfront megbízása alapján készült kötet, amikor rendszerezett tájékoztatást nyújt a néphatalmat megvalósító állami szervek, valamint a politikai, az érdekvédelmi és egyéb feladatokat végző társadalmi szervezetek rendeltetéséről, tevékenységi formáiról és bemutatja a politikai hatalom gyakorlásának, az állampolgárok közérdekű közreműködésének lehetőségeit. A kötetben először a társadalmi szervezetek általános jellemzőit, a társadalmi szervezetek és állami szervek közötti kapcsolatok jellegét és eszközeit, majd a társadalmi és állami élet elvi-politikai irányítását végző Magyar Szocialista Munkáspárt szervezeti felépítését és működési formáit, a Hazafias Népfront, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a szakszervezetek, a szövetkezetek, a nemzetiségi szövetségek, a Kisiparosok Országos Szervezete, a Kiskereskedők Országos Szervezete, az egyesületek, a munkásőrség, az önkéntes rendőrség, a lakóbizottságok, a társadalmi bíróságok szerepét ismerhetjük meg. Az állami szervek közül külön fejezetben tanulmányozhatjuk az országgyűlés, az Elnöki Tanács, Minisztertanács, a minisztériumok, a bíróság, az ügyészség szervezetét, feladatait és tevékenységi formáit. A kötetet végül az állami és népi ellenőrzés rendszerének, a rendőrség feladatainak, valamint a honvédelmi igazgatás összetevőinek bemutatása zárja. (o)
