Kelet-Magyarország, 1980. április (40. évfolyam, 78-100. szám)
1980-04-04 / 80. szám
KM ÜNNEPI MELLÉKLET 1980. április 4. Innen indultunk „Repülős” mezőgazdaság Villamosított vasútvonal B ár csak fél emberöltő a felszabadulás óta eltelt 35 esztendő, aligha vállalkozhatna bárki is, hogy akár csak a legapróbb betűkkel is bemutassa: mi minden történt e rövid idő alatt Szabolcs- Szatmárban. Hogyan vált a földszintes Nyíregyháza Hild-érmes — ma már 110 ezres — nagyvárossá, hogyan lett az egykori cselédből a Rába-Steiger nyergében ülő mezőgazdasági munkás, miként lett a cselédember fiából vezérlőpultot kezelő munkás, mérnök, vagy más értelmiségi. 35 éve azt jósolták: harminc év is kevés lesz, hogy az ország újjáépüljön, s három év sem kellett hozzá, hogy a romok eltűnjenek. Ma a' 10 évvél1 ezelőtti< <te»i lepuíéséífík’ré ísT'áfig r' isrri'e-' rünk rá. Hol van már az az idő, amikor Szabolcs- Szatmárban egyedüli nagyüzem a dohánygyár volt, kinek jut már eszébe, hogy a ma közel ötven mázsa búzát termő homok egykor 6—8 mázsát termett faekével szántó gazdájának. Az ország egykor legelmaradottabb megyéjének ipari üzemeiben dolgozó százharmincezer munkása ma 25 milliárdot termel, amelynek egyharmadát exportáljuk, a mezőgazdaságban dolgozók tavaly 12 milliárd értékű élelmiszert adtak az ország asztalára, s abban a megyében, ahol a felszabaduláskor a lakosság harmada analfabéta volt, ma 14 ezer értelmiségi dolgozik. Kórházak és iskolák, bölcsődék és óvodák, könyvtárak és művelődési házak százai, lakások tízezrei épültek e rövid idő alatt, ,s hat várossal .jpjs^cefo hetünk. Tény, ma is vannak gondjaink, de ünnepeinken jó érzés felidézni: honnan indultunk, s meddig jutottunk. Balogh J.—Mikita V.) Világszerte ismertek az itt készült konzervek Az ország első vízerőműve Tiszalöknél Bátorliget: itt gyűlt ki utoljára villanylámpa a felszabadulásunk után A munkapad mellett A megyeszékhely első ipari ü zeme: a dohánygyár Az új művelődési házak egyike Űjfehértón
