Kelet-Magyarország, 1980. április (40. évfolyam, 78-100. szám)
1980-04-04 / 80. szám
KM ÜNNEPI MELLÉKLET 1980. április 4. NEMZEDÉKEK TISZABERCELEN Ma már történelem Farkas Lajos 21 éves volt, amikor megismerte az apját. Akkor jött haza Amerikából. Amikor az apa hazajött, a megkoplalt pénzen földet vett, házat épített. Az afnerikás apa kemény és makacs ember volt. A fiú nem különben. ★ — Földre az apáméból én nem számíthattam. Még azt sem engedte meg az apám, hogy a teheneket, amit igára vettem, az.istállójába bekössem. De én gazdálkodni akartam. Ki akartam menni Amerikába. Az anyám lebeszélt: azt mondta, hova törném magam, nekünk, mármint .nekem meg a feleségemnek már megvan vetve a fejünk alja. A jussal. Farkas Lajos nem ment Amerikába. ★ — öt év alatt négy gyerek született. Gazdálkodni kellett, rá voltunk szorulva. Földet béreltem, hitelből Farkas Lajos házat építettem. Öt hold föld bérleti díja 200 pengő volt, az adó 40—50 pengő. Egy mázsa búzáért akkor 5 pengőt adtak. És mi termett akkor egy holdon? Nyolc, tíz mázsa búza. Még any- nyi sem. De volt az 1100 pengő hitel. Csak a kamat volt 70 pengő és azt három havonta fizetni kellett. Ki kellett ezt bizony mind izzadni. Neveltem hát jószágot. Egy jó tehénért 150 pengőt adtak, egy szép vá- lásztási borjúért 50 pengőt. Aztán Farkas Lajos jussolt.-1- 1949-ben. Akkor ment le a nyakamról a gond, amikor már nem sokat éri, Akkor jött a nagy beszolgáltatás ... Nem volt nagy a tiszaber- celi határ: 3500 hold. Kétharmada szántó, s a többi rét, legelő, ártéri erdő. Az emberekhez jussal, szerzéssel örök harc árán vándorolt a birtokviszony. Volt aki tíz—húsz évre önkéntes számkivetésbe ment Amerikába, más örök és nehéz terhet vett a nyakába. A földért. A Farkas családban azt is, ezt is tették. De milyen derűs nyugalommal és könnyű szívvel beszél erről a 80 éves ember. Igaz hajlott derékkal jár, de ma már nem a föld terhe, a megélt szép kor nyomja lefelé a vállát. Saját termésű borát issza és az a tuskó melegíti, amit felhasogat. Most nyugdíjas. Jobban mondva járadékos, mert a tsz abban az időben csak járadékot adhatott. ★ Farkas. Antal, amikor 13 éves volt, életében először ment ki a határba szántani. Nem birta a szekérről levenni az ekét. De makacs volt, konok. Addig közködött, kínlódott, amíg nem sikerült. — Mi akartam lenni? Beálltam a munkába. Nem úgy volt akkor, mint most, hogy az ember eltervezi, tanul, egyetemre megy. Kaszáltam, kapáltam. Nem én alakítottam a sorsom. Farkas Antal tsz-elnök lett. De előtte még ő is gazdálkodott. Sok jószágot tartottak a háznál, mint mindenütt Tiszabercelen. Akkor a községben 400—500 tehenet tartottak, fejtek, igáztak. Több járom volt akkor a községben, mint lószerszám. — Akkor úgy gazdálkodtunk, jusson is, maradjon is. Nagy keletje volt itt a csíráztatott krumpli termelésnek. Mi a krumplit úgy ültettük, hogy minden negyedik sorba tököt vetettünk. Amikor a kruplit felszedtük, a földet akkor el- bonoráltuk és a tökinda szabadon futott. Mázsás tökök is teremtek. Aztán jött az átszervezés. Tiszabercelen húsz éve változott a gazdálkodás. — Hatvan karácsonyára már mindannyian benne voltunk a szövetkezetben. Nem szívesen cselekedte mindenki, de azért gyorsan rendeződtek a dolgok. Már ahogyan akkor rendeződhetett. öt brigádudvar volt házaknál. Oda hordták a gazdák a felszereléseket, szekereket, ekét, vetőgépet, oda hajtották az ígás álla-j tokát. — Tavasszal kétszáz hold krumplit ültettünk. Csírás krumplit. Felesben művelték a tagok. Jó pénz volt az akkor, hiszen holdanként nyolcvan—kilencven mázsa termett. A részesművelés sokáig fennmaradt, pedig nem egyszer rászóltak Farkas Antalra: meddig akarja még fenntartani a maradi termelési módot? — Nem ment másként. Munkaegységre csak napi 10—12 forint jutott. Volt úgy, hogy nagy munka előtt összehívtam azt a tizenöt— húsz embert, akire számíthattam és közöltem: el kell végezni a munkát, de 15 forintnál nem lesz több a napszám. Aztán mentem az elnökhöz: ide figyelj Bandi, nem lehet ezt az emberekkel csinálni. Rábeszéltem, adjunk valamit. így aztán, aki dolgozott a brigádban, kapott két mázsa tengerit, ösztönzőnek. Farkas Antal nem lett rögtön elnök. Előbb brigádvezetőnek választották, aztán főagronómus, elnökhelyettes lett, 1966-tól elnök. Nehéz idők voltak. — Akkor még fiatalember voltam, bírtam. Csak egyet sajnálok: nem tanulhattam úgy, mint ahogy szerettem volna. A nyolc általánost akkor végeztem el, amikor brigádvezető lettem. Aztán két évig jártam Hajdúszoboszlóra mezőgazdasági szakiskolára. Ügy lettem okleveles mezőgazdász. Elgondolásom volt, hogy továbbtanulok felsőfokon, az egyéves előkészítőt el is végeztem, de többet nem tehettem. Persze, hogy nem tehetett többet. Akkor egyszemély- ben volt elnök, főagronómus, főkönyvelő. Nem volt szakember. Ma már köny- nyű. Munkába állt a harmadik generáció egyetemi, főiskolai végzettséggel. — így van ez rendjén. Egy kicsit irigylem a mai fiatalokat. Az én lányom is farmerban végzi az egyetemet. Megteheti. Ha dolgozik valaki és úgy tanul, nem panaszként mondom,' de annyi kedvezményt kap, tanulmányi szabadságot, ösztöndíjat, meg egyebet, hogy szinte már sok. Én egyszer mentem el húsz év alatt szabadságra, üdülni, de már a második hét végén evett a fene, hogy mi van a gazdasággal. ★ Gyakran jártam Tiszabercelen. Akárhányszor mentem, mindig valami új, becsülendő, jó eredmény fogadott. Különösen a hetvenes évek elején tapasztalt nagy nekibúzdulás volt szívderítő. Gazdasági épületek, utak keletkeztek egyre-más- ra. Akkor érezni lehetett, hogy beérett valami, hogy már igazi gyümölcsét hozza a szövetkezeti mozgalom. És kezdtek megváltozni az emberek, gazdagodtak a porták, színesedett az élet. Azt a derűt és nyugalmat láttam sok száz ember arcán, amit most is látok Farkas Lajos egyenes tekintetében. Farkas Lajos nyugdíjas a — Mire nevelhettem volna a fiam. Szorgalmas legyen, embert megbecsülő, szeresse a munkát. Farkas Antal nyugdíjas tsz-elnök a bevégzett munkát tartja számon. — Ma már, miután a pa- szabiakkal egyesültünk, 2615 hektár a terület. Közepes területű gazdaság, de évi 120 millió forint árut termelünk. Intenzív állattenyésztésünk van, a tehenészet, a szakosított sertéstelep, a juhászat adja a terFarkas Antal melés 50 százalékát. Gyümölcsöt 100 hektáron csak a közelmúltban telepítettünk. Vannak boltjaink a községben, ellátjuk a lakosságot. ★ A tiszaberceli Bessenyei Tsz új elnöke, Szilasi Ferenc azt kérte Farkas Antaltól, segítse az elnökös- ködésben. — Nem tagadhatom meg, mindennap megyek. Erre Farkas Lajos — az apa — kijelenti: — Láncra kellene kötni, de úgysem állna meg. A Taurus Mezőgazdasági Gumiabroncsgyára Nyíregyházán. Meghatározó lett az ipar Á változások kora FÉLTUCAT OLYAN GYÁRAT is találni ma Szabolcs- Szatmárban, ahol egyedül annyi munkás dolgozik, mint amennyi az iparban foglalkoztatottak száma volt a fel- szabadulás napjaiban. Már önmagában ez a tény is bizonyítja, hogy milyen korszakos változásnak lehetünk a tanúi abban a megyében, amelyre korábban az elmaradottság, a szegénység, a megfelelő munkaalkalom hiánya volt a jellemző. A kis üzemek, a helyi mezőgazdasági terihékek feldolgozása jelentette az; ipart 1945nben, alig ,1800 . muii^sj számolva. Ezen kellett változtatni ahhoz, hogy az itt élő emberek életkörülményei javuljanak, ne kelljen több ezer embernek más vidékre távozni, hogy megkeresse kenyerét. Az ipar fejlesztése nem egyszerűen elhatározás kérdése volt, hanem olyan átgondolt tevékenységé, amely egyszerre törekszik a munkahelyek létesítésére, a szakképzettség fokozására, a korszerű termékek gyártására. Mindez a kezdetekben elég lassan haladt, hiszen az ország újjáépítése, majd a nehézipar bázisainak megteremtése más vidékeken hozott nagyobb arányú fejlesztést. Szabolcsban a meglévő, s nagy múlttal rendelkező gyárak erősítése volt az első feladat. Nyíregyházán ma is büszkén mutatják a dohány- fermentáló vállalat épületét, mint az ötvenes évek első új beruházását. De ugyanígy bővült a kisvárdai öntöde, az Alkaloida Vegyészeti Gyár Tiszavasváriban. Az első húsz esztendő fokozatos fejlődése eredményezte, hogy 1965-ben már húszezer embert foglalkoztatott az ipar, a termelés értéke három és fél milliárd forint volt. Az ugrásszerű változás viszont a következő esztendőkben ment végre. Egyre inkább átalakult a megye gazdasági szerkezete, a korábban szinte teljesen mezőgazdasági megyében az ipar lett a meghatározó jellegű. E 15 év alatt hétszeresére emelkedett a termelés, egyre-másra új üzemek épültek Nyíregyházán és a nagyobb településeken. Az iparban és az építőiparban dolgozók száma már meghaladja a mezőgazdaságban munkát találók számát. A számok mögött hatalmas erőfeszítések, céltudatos munka rejlik. Az ország legmagasabb politikai fóruma, az MSZMP Politikai Bizottsága határozta meg 1965-ben a fejlesztés irányait és lehetőségeit. Majd 1977-ben újabb feladatokat szabott meg, hogy a megye minden tekintetben felzárkózzon a fejlettebb vidékekhez. A TÁRSADALMI VÁLTOZÁSOK is sürgették az ipar fejlesztését. A mezőgazdaság szocialista átszervezése, nagyarányú gépesítése révén kevesebb munkáskézre volt szükség a földeken. A nagyarányú elvándorlást éppen az új üzemek építése állította meg. Előbb a Nyíregyházi Konzervgyár felépülte adott „ munkát a lányoknak, asszonyoknak, majd a gumigyárba papírgyár, a Hajtóművek- és Festőberendezések Gyára jelentette többek között a megyeszékhelyen az iparosodást. Az országban egyedülálló kísérlet színhelye volt a tíz éve várossá vált Mátészalka, ahol előbb egy közművesített ipari parkot hoztak létre, s csak utána kezdték meg az új üzemek építését. Vízórákat és szemüveglencséket, bútort, kötöttárut gyártanak a megye második városában. A gazdaságirányítás 1968- ban bevezetett új rendje is támogatta az ipar fejlesztését Szabolcs-Szatmárban. A megye a III. ötéves terv idején 120 millió forintot kapott, a IV. ötéves terv időszakában, 1975-ig újabb 480 millió forintot használt fel az ipar fejlesztésére. így már a nagy- vállalatok is szívesen jöttek a megyébe, hogy a tanácstól kapott támogatást igénybe véve, valamint a kedvező feltételeket kihasználva új üzemeket telepítsenek a nehéz- és gépiparban, a köny- nyűiparban. Az iparfejlesztési alap felhasználásával mintegy hárommilliárd forint rétékű beruházás valósult meg, lehetővé vált olyan települések, mint Kis- várda, Nyírbátor, Fehérgyarmat és Vásárosnamény nagyobb fejlődése, a várossá válás alapjainak megteremtésé. ' s 8 qifl Egyszerre, jelentett meny- nyiségi és minőségi feladatot az utóbbi években a megyében az ipar telepítése és fejlesztése. Olyan iparágak, mint a vegy- és gyógyszer- ipar bizonyították, hogy a szabolcsi munkások képesek minden piacon jól exportálható termékeket gyártani. A szabolcsi ruházati és cipőipari üzemek tetszetős darabjait szívesen viselik bárhol a világon. AZ IPAR FEJLŐDÉSÉNEK vérkeringésébe viszonylag későn kapcsolódott be Szabolcs-Szatmár megye. Ezt az elmaradást viszont a korszerű szerkezet kialakításával lehetett ellensúlyozni. A megyébe települt gyárak a legmodernebb termelőeszközöket helyezték üzembe, nem egy helyen világszínvonalon történő gyártást valósítottak meg. A termelés növekedésének dinamizmusa minden évben meghaladta az országos átlagot. A most folyó V. ötéves terv idején már látszódnak azok a változások is, amelyek az intenzív fejlődés felé vezetnek. Bár még most is büszkélkedhetünk olyan új üzemek avatásával, mint a nyíregyházi mezőgazdasági abroncsgyár, a nyírbátori fúrógépgyár, a kisvárdai baromfi-feldolgozó, azonban i egyre. inkább a meglévő üze- ,,,mek termelő ' kapacitásának jobb kihasználása, a tartalékok feltárása jelenti az előrelépést. A megyei pártértekezlet a közelmúltban összegezte az utóbbi öt esztendő eredményeit. Hangsúlyosan állapította meg, hogy a megye társadalmában meghatározóvá lett a munkásság. Rajtuk múlik, hogy a termelés szerkezetének korszerűsítése, az újabb termékek gyártása megvalósuljon. A gazdaságos export növelése, a szervezés színvonalának emelése egyaránt 'feladatot ad a munkásnak és vezetőnek. Az ipar szerkezetének változása jól tükrözi, hogy a megye hogyan haladt a fejlődés útján. A nehéz- és a gépipar adja a termelés közel felét, itt dolgozik a munkások kétötöde. A könnyűipar a munkások — jórészt a nők — harmadának foglalkoztatásával a helyi munka- alkalom megteremtése mellett a tetszetős fogyasztási cikkek gyártását reprezentálja. Az élelmiszeripar viszont a helyben megtermelt mező- gazdasági termények mind teljesebb feldolgozását tűzte ki célul. EZ AZ ALAP TEREMTI MEG a lehetőséget a következő'évek fejlődéséhez is. Az 1981-ben induló VI. ‘ ötéves terv idején a minőség javításával, a hatékonyság fokozásával lehet eredményesebbé tenni a gazdálkodást. Nagyobb beruházásokra már nem számítunk, vannak viszont tartalékok, így a munka termelékenységének emelésével, a meglévőnél versenyképesebb termékek előállításával még inkább kivívhatják a megbecsülést a megye üzemei, melyek közül minden évben több nyeri el a kiváló vállalat, gyár címet. Lányi Botond
