Kelet-Magyarország, 1980. április (40. évfolyam, 78-100. szám)

1980-04-27 / 98. szám

1980. április 27. KELET-MAGYARORSZÁG 3 KÉPVISELŐINK Á PARLAMENTBEN Közös javunkra M egtartották a jelölő gyűléseket me­gyénk országgyűlési képviselői vá­lasztókerületeiben. A jelölő gyűlé­seken sok szó esett arról, hogy az ország- gyűlési képviselők Szabolcs-Szatmár me­gyei csoportjának elmúlt öt évben végzett eredményes munkája és a tanácsok önálló­ságának növekedése kedvező feltételeket teremtett a központi célok megvalósításá­hoz, a szellemi és anyagi értékek feltárásá­hoz, a társadalmi erők szervezéséhez. öt éve — 1975. július 15-én — is húsz képviselőt választott megyénk lakossága. Képviselőink az elmúlt öt esztendő alatt eredményes munkát végeztek — ezt álla­pították meg az évről évre visszatérő kép­viselői beszámolókon a választópolgárok. Szintén kedvező volt a megyei párt-vb két évvel ezelőtti átfogó értékelése, amely a képviselőcsoport működéséről, a képviselői munka tapasztalatairól szólt. Képviselőink részt vettek abban a nagy munkában, amelynek során országgyűlé­sünk a most véget érő ciklusban 24 tör­vényt alkotott. Olyan nagy jelentőségű tör­vény is van ezek között, mint az V. ötéves tervről szóló. A termelés és a gazdálkodás szervezeti rendjét és működési feltételeit fejleszti tovább az állami vállalatokról, va­lamint a pénzügyekről szóló legmagasabb szintű jogszabály. A közművelődést, a kör­nyezetvédelmet, a belkereskedelmet, az élelmiszer-termelést és -forgalmazást átfogó új törvények, az állampolgá­rok életét közvetlenül érintő, fontos területeken meghatározóak. A Polgári Törvénykönyv módosításával és az új Bün­tető Törvénykönyvvel az igazságszolgálta­tás két alapdokumentumát fejlesztette to­vább az országgyűlés. A legutóbbi üléssza­kon az atomenergia békés célú felhasználá­sáról szóló törvényt alkotta meg parlamen­tünk. A kormányzati munka számos fon­tos kérdéséről adott számot a parlament­nek nyolc miniszter. E beszámolók vitájá­ban — köztük különösen az egészségügyi törvény végrehajtásáról szóló vitában — aktívan vettek részt megyénk képviselői. Megyei képviselőcsoportunk tevékeny­sége alapvetően az országgyűlési munká­hoz, annak előkészítéséhez, a képviselők jobb tájékozódásához kapcsolódott. A kép­viselőcsoport húsz ülésén tárgyalt napiren­dek fele az országgyűlés elé kerülő tör­vényjavaslatokkal összefüggő megyei ta­pasztalatok, eredmények, gondok megvita­tása volt. Megyei állami, társadalmi, gaz­dasági vezetők több, mint húsz esetben ad­tak tájékoztatást a megye lakosságát, a választópolgárokat érintő kérdésekről. Képviselőcsoportunk több ízben foglalko­zott a megye V. ötéves tervének és az éves , tervek tennivalóival, a költségvetés, a köz- művelődés és a kereskedelem helyzetével, a takarékos gazdálkodás követelményeivel, megyei tapasztalataival. Megvitatták a ter­melőszövetkezetek, a vízgazdálkodás, a szakmunkásképzés, a nő- és népesedéspoli­tika, a honvédelmi nevelőmunka, az igaz­ságszolgáltatás kérdéseit is. A beszámolókat a képviselők nagy fele­lőséggel, a terület jó ismerőiként vitatták meg. Sok gondra, lehetőségre irányították rá a figyelmet, következetes kezdeményezői voltak a választók, a lakosság széles körét érintő problémák megoldásának. A képvi­selőcsoport számos ülését tartották megyei intézményekben, Szabolcs-Szatmár legkü­lönbözőbb területein: Tiszadobtól Csenge- rig. Ezek a kihelyezett ülések eredménye­sen szolgálták a képviselők tájékoztatását, a megye gondjainak, terveinek megisme­rését, a tapasztalatok szerzését. E közéleti fórumok is hozzájárultak a választók és a képviselők kapcsolatának sokoldalúbbá té­teléhez. Az országgyűlés közvetlen törvényalko­tói munkájában is eredményesen vettek részt Szabolcs-Szatmár megye képviselői. Az ötéves ciklus alatt minden képviselőnk felszólalt, ketten két alkalommal kértek és kaptak szót — mint arról annak idején részletes tudósításokban, lapunk parlamen­ti jegyzeteiben is beszámoltunk. A felszó­lalásokat rendszerint intézkedések követ­ték. Országgyűlési felszólalás nyomán so­rolták be Szabolcs-Szatmárt a belvízrende­zéshez kiemelt támogatást igénybe vevők körébe. Az alacsony termőképességű terü­leteken gazdálkodó szövetkezetek fejlesz­téséhez szintén megyénk képviselőjének hozzászólása nyomán nyíltak kedvezőbb le­hetőségek. A rét-, legelőgazdálkodás felté­teleinek javítására szintén Szabolcs-Szat­már megyei képviselő országgyűlésen el­hangzott javaslata alapján született köz­ponti intézkedés. A választási ciklus második felében több interpellációt nyújtottak be megyénk képviselői. Ennek nyomán foglalkoztak újólag a szamosközi árvízvédelmi gát­rendszeren kívül maradt települések lakos­ságának gondjaival, s szintén szabolcs- szatmári interpelláció nyomán kezdődött meg a fehérgyarmati térség számára kulcs- fontosságú vasútvonal és a tunyogmatolcsi híd építése, felújítása. Sokoldalú munkát végeztek a szabolcs- szatmári képviselők az országgyűlés kü­lönböző szakbizottságaiban — amelyek mindegyikében helyet kapott megyénk egy-egy képviselője. Rendszeresen tájékoz­tatták az országgyűlés tisztségviselőit, az illetékes kormányzati szervek vezetőit me­gyénk életéről, gondjairól. Két országgyű­lési bizottság megyénkben tartotta ülését. A mezőgazdasági bizottság a mezőgazdasá­gi termékek értékesítését, szállítását vizs­gálta a helyszínen, Nyíregyházán. Az épí­tési-közlekedési bizottság a magyar vasút egyik legfontosabb központjában, Záhony­ban tartotta ülését, ahol az átrakókörzet fejlesztésével, az áruszállítással foglalko­zott, s újabb fontos javaslatokat dolgozott ki a fejlesztés érdekében. Jelentősen fejlődött a képviselői tevé­kenység színvonala: a képviselők többsége élénk választókerületi munkát végzett. A képviselőket rendszeresen meghívták a me­gyei pártbizottság, a megyei tanács, a Ha­zafias Népfront megyei bizottsága ülései­re. Részt vettek és felszólaltak a helyi szervek különböző rendezvényein (tanács­üléseken, tsz-közgyűléseken, falugyűlése­ken, munkás-paraszt találkozókon), s ez­által széles körben ismertették a párt és a kormány politikáját, a megye céljait, az újonnan alkotott törvényeket, az ország- gyűlés munkáját. A választópolgárok körében nagy volt az érdeklődés a képviselői beszá­molók, fogadónapok iránt, amit sok közérdekű javaslat, elhangzott kezdemé­nyezés jelzett a ciklus öt éve alatt. Különö­sen eredményesek voltak az üzemekben, tsz-ekben szervezett ilyen események. A la­kossággal kialakított közvetlen jó kapcso­latokat jelzi, hogy nagyon sokan keresik fel a képviselőket személyesen fogadóórái­kon, munkahelyükön, esetenként lakásu­kon, sokan levélben fordultak problémáik­kal a képviselőkhöz. A tanácsok szervez­ték, segítették a képviselők választókerületi munkáját, sok támogatást kaptak a megyei és a helyi népfrontbizottságoktól. Képvise­lőink, képviselőcsoportunk munkája ered­ményesen járult hozzá közéletünk demok­ratizmusa és államéletünk fejlesztéséhez. M. S. I gen szerettem Kaselák Jani bátyámat, aki va­lamikép rokonunk volt, ha másért nem, azért min­denkép, hogy édesanyám is a nyírszőlősi Kaselák-ágból származott. Jani bátyám hű­ségesen eljárt hozzánk Kó tajba. Neki fiúgyermeke nem lévén, engem úgy szeretett, mintha a saját gyermeke lennék. Jött egyszer is, május szép el­ső napján, amikor a legények a faluban a lányos házak kis­kertjébe még éjszaka pántli- kás-barkás májusfát állítot­tak. Hát hisz tudták azt az el­adó lányok mindig, ki terem­tette oda a felcicomázott fát, nem volt abban titok; csakis, aki udvarol, vagy udvarolni óhajt a kiszemelt lánynak. E napon, korán, Jani bá­tyám beállított. — Jössz velem, kiskani? — Hová? — Mit érdekel az téged? Ha jössz, jössz, ha nem, nem. — Ha elenged édesanyám, én megyek. Bárhová. — Mehetsz vele, ha nincs jobb dolgod — mondta édes­6alaml»s Lajos: Régi május anyám enyhe mosollyal. — Bár inkább a tehenet legel­tetnéd, van már fű az árok­parton. Jani bátyám megfogta a kezem, végigmentünk a Ló- nyai-csatorna partján a Málga-hídig, ott a Kemecsei útra tértünk és az akkori já­rási székhelyen beállítottunk a csendőrségre. — Jelentkezem, őrmester úr, parancs szerint. — Rendben. — Akár haza is mehetek? — Ott van az udvaron az a két köbméter fa. Majd ha azt felvágta, hazamehet. De rakja is gúlába, különben a sarkára hágunk, tudja azt maga nagyon jól! — Igenis! Míg vágta a fát, Jani bá­tyám arca olyan volt, mint a kő. Még hozzám sem szólt. Csak fűrészelt, én meg, ahogy tudtam, raktam a faboglyát. Amikor végeztünk, egy csendőr azt mondta: — Kaphatnak enni. Van jó zsíros pörkölt. Kaphat, vén piszok. — Alázatosan köszönjük, nem kérünk. — De én éhes vagyok — mondtam. — Majd otthon leszel éhes, gyermek, itt nem. Akkor őt pofonverték. — Ha lenne itt még hasáb­fa, felvágatnám veled. — Fölvágok én mindent — mondotta ő. — Fölvágom, uram. Akár az egész csendőr­séget, ha úgy tetszik. Nagy vágyam van rá. Akkor megint pofonverték, mint Krisztust, Pilátus udvar­házának tornácában. Hazafelé menvén, a csator­naparton leülvén kissé, meg­kérdezte az öreg: — Nem szégyelsz engem. Kissé sírtam, és azt mond­tam: — Nem. A Nyírség Ruházati Szövetkezet szabász­műhelyében Ignácz Lajos az NSZK-meg- rendelésrc készüld nyári női ruhák idom­részeit szabja ki. A Minőségi Cipőgyár csengeri üzemében az 1980-as évben a tervek szerint 1 millió 970 ezer pár cipőfelsőrészt gyártanak. Gaál Károlyné a cipőfelsőrészeket szegi. VÁLTOZÁSOK TISZASZALKÁN Tegnap elég, ma kevés Kis ország vagyunk, így a változások szele hamar elju­tott a legkisebb, legtávolibb szegletekbe, és a jelek sze­rint, nem is gyengült meg. Mert ha a Magyar Acéláru­gyár tiszaszalkai üzemének vezetőivel beszélünk, kide­rül, pontosan, nagyon is pon­tosan ismerik mindazt, ami ma beszédtéma. Tudják ők is, ami tegnap elég volt, az ma már kevés, holnap pedig ép­pen a semmivel lehet egyen­lő. Régen beszélünk róla A középvezetőnek sosem volt könnyű dolga, mert két tűz között lenni hálátlan fel­adat. Lehet, hogy most még nehezebb napok virradnak rájuk. Nézzük, mint véleked­nek az érdekeltek: Szabó Bertalan a forgácsolóüzem vezetője, Keller Tibor terme­lési csoportvezető és Danes Sándor művezető. Szabó Bertalan mintegy summázatát adta annak, mit kell tenni, jelezve ezzel azt is, mely területeken álltak, állnak a kelleténél gyengéb­ben. — Régen beszéltünk róla, de ma már valóság, hogy a jelen körülmények között gyökeres változás kell. Ez nagy feladatot ró vezetőre és veze tettre. Szavaiból kiderült, egyik fő feladatuk a gazdaságosság növelése, a jobb termékek készítése, ami, valljuk be, a gondokkal vívódó gyár ese­tében nagyon is időszerű tö­rekvés. Mi szükséges ehhez? Em­ber és gép. A géppark azon­ban feltehetően nem változik. Nincs más hátra, az embe­reknek kell változniuk. — A korábbiaknál jobban kell eszközeinket karbantar­tani — fejtegette az üzem­vezető. — Fontos a fegyelem szilárdítása is, még ma sem tudtuk elérni, hogy a munka pontos kezdete és befejezése mindenkire nézve követel­mény lehessen. Ügy tűnik: a fegyelmezett, jobbat adni akaró munka még nem lett belső kényszer min­denkinél. És hozzátehetjük, ez nemcsak rájuk áll. — Nehezebb most dolgozni, mint egy évvel ezelőtt — kap­csolódott Szabó Bertalan mondandójához Danes Sán­dor. — Nem állunk még azon a szinten, hogy a jót és a rosszat a bérezésben is iga­zán szétválaszthassuk. Mert ha az órabéreket nézzük, ki­derül, a legjobb és legrégibb szakember is ezer forinttal kaphat több bért egy hónap­ban, mint a kezdő és gyenge szaktudású szakember. És az év végi jutalomban is csak néhány száz forint a különb­ség. Nemcsak a szándék A művezető szavaiból azon­ban kiviláglott: nemcsak a szándékon áll, vagy bukik, miként dolgozik valaki. Mert az, hogy az év első hónapjai­ban kevés volt a megrende­lés, koránts.eiri a tiszaszalkaj- akon mülótt,.ami .többek kö­zött azt eredményezte, hogy több helyről kellett munkát vállalni és a nagyobb szériák helyett kisebbet gyártani. — Mostanában a szokottnál is jobban kell egy művezető­nek figyelnie — folytatta Danes Sándor. — Mert mi ta­gadás, akad minőségi gond. Megesik, hogy nálunk a csiga­fúró üzemben rossz anyago­kat hegesztenek össze. A kar­bantartás sem mindig a leg­jobb, néha bizony állnak a gépek emiatt is. Ahhoz vi­szont, hogy piacokat szerez­zünk, vagy a meglévő partne­reket megtarthassuk, jól kell dolgozni, mert ha jó a minő­ség, marad a vevő. Megesett az is, hogy a rosszabb minő­ség riasztotta el a vásárló­kat. 4 Állni szeretnék a versenyt Keller Tiborra nem a köz­vetlen termelésirányítás fel­adatai hárulnak. — Feladatom a programo­zás lehető legjobb kidolgozá­sa, azt figyelni, hogy jó-e a szervezés, nincs-e fennaka­dás? Hozzánk tartoznak a diszpécserek is, akik többek között arra vigyáznak, hogy minden meglegyen, ami a munkához kell. Sokat kell tenni annak érdekében, hogy csökkenjen az átállásokra szánható idő, mert ha a ki­sebb szériákkal nehezedtek is a körülményeink, nem tehe­tünk mást, mint alkalmazko­dunk ehhez. Keller Tibor a munkaerő- helyzetről is beszélt, mert a cél a-harmadik műszak bein­dítása lenne, csakhogy ehhez ember is kell. — Száz ipari tanulónk van, ezek többsége néhány évig nálunk is marad, azután sokan veszik a kalapukat, és más munkahelyre távoznak. Előszeretettel viszik őket a termelőszövetkezetek, és ők mennek, mert ott több a fi­zetség, közelebb vannak a lakhelyükhöz és ami nem el­hanyagolható: még a háztáji is jár nekik. Ezt pótolni nem tudjuk. A tiszaszalkaiakkal beszél­getve nyilván nem volt vélet­len, hogy a gondokról, a ne­hezebb körülményekről esett elsősorban szó, arról, hogy ők is szeretnék állni a versenyt. Kiderült: tudják, mi az, ami megoldandó. De arról alig beszéltek: miként kell úrrá lenni a bajokon? A módoza­tok kigondolása még nem ké­ső, és biztos, hogy sikerrel járhatnak, ha a kicsi és tá­voli üzem saját központjától Is kellő támogatást kap. Speidl Zoltán Kéri ngő Amikor a keringő hang­jai felcsendültek a recse­gő magnóról, az 50 év kö­rüli, alacsony asszony sír­ni kezdett. Tekintetét a táncospárok közé vétette, mindig oda, ahol a fiú, az ő fia táncolt. A széles ar­cán lefelé vándorló könnycseppeket kezével, zsebkendőjével zúzta szét — ne árulkodjanak érzé­seiről! A gyermek, a vá­ros pereméről bejáró ta­nyasi diák a tánciskolái vizsgabálon illendő druk­kal, amelyet fegyelmezett arc mögé rejtett — for­gatta partnerét, ügyelt a tanár diktálta egy-két-há, egy-két-há ritmusára. Az anya boldog volt, hogy sikerült a húzódozó fiút rábeszélni a táncis­kolára, mert az inkább ol­vasott, vagy csatangolt a környező határban, vagy a horgásztónál leste a növé­nyek, az állatok titkait. Elképzelte a fiú lako­dalmát — de csak legbe- lül, hogy véletlenül se lát- szék ki, mire gondol —, amint menyasszonyával keringőt táncol a tégla fa­lú, parkettás házban. Mert ilyet gondolt neki, nem vályogot és nem földpad- lósat, amilyenben ők él­nek, hanem fürdőszobás házat, kőből, a kőút mel­lett. Talán mérnök, talán orvos, vagy tudós is lehet belőle, amilyen csendesen okos fiú. Mikor erre gon­dolt, az áruló könnyek sűrűbben bújtak elő szű­külő szeméből. Férfias kérgű kezében erősebben markolta meg a zsebken­dőt. — d. 1. —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents