Kelet-Magyarország, 1980. április (40. évfolyam, 78-100. szám)
1980-04-27 / 98. szám
2 KSLET-MAGYARORSZÁG 1980. április 27. # Éremművészek Sóstón Idén negyedik alkalommal rendezték meg Sóstón az éremművészek alkotótáborát. A sóstói úttörőtáborban az öt magyar művész mellett bolgár, szovjet, NDK, lengyel, csehszlovák és román alkotók gyarapíthatják tudásukat, cserélhetik ki tapasztalataikat. Várhatóan most is sok színvonalas érem készül, hiszen ragyogó lehetőséget biztosít az új öntőműhely, ahol az előkészített formákba bronzba önthetik munkáikat. Az új öntőműhelyben már készülnek az öntőformák. Lantos Györgyi Hódmezővásárhelyről érkezett a táborba. A rigai Vera Veisa Jókai Mórról készít érmet. (Gaál Béla képriportja) ORSZÁGOS ELSŐ DÍJ Amikor jegyzetfüzetemben fölírtam az első lapra: Lá- czay Magdolna, s kérdezgetni kezdtem a főiskola elvégzése utáni sorsáról, őszintén meglepődtem. — Elvégeztem Debrecenben történelemből az egyetemet, Budapesten az ELTE-n levéltáros diplomát is szereztem. Két évig tanítottam egyébként a főiskola után: az élelmiszeripari szakmunkás- képzőben ... 1975-ben kerültem a levéltárba, előbb segédlevéltárosnak, s a szakképesítés után lettem tudományos munkatárs. Régen foglalkoztat egy meglehetősen feltáratalan téma: a reformkor Szabolcsban. Elhatároztam hát: ezt választom fő kutatási területemnek. „Három diploma, huszonkilenc év ... — forgott még mindig a fejemben, miközben jegyezgettem kis dolgozószobája ódon levegőt árasztó félhomályában, melyet csak az íróasztallámpa fényköre tört meg. Hogy „ódon”, nem véletlenül írom: hatalmas fóliánsok, százados korú, cirkalmas betűjű iratok mindenfelé, s az íróasztal telistele jegyzettel, könyvvel. Félig-meddig tréfálva megkérdeztem: „S mikor írhatom, hogy doktor L. M.?” Majdhogynem röstelkedve válaszolt: — Ha minden jól megy, úgy egy év múlva ... Nem lepett meg a válasz túlságosan. Ismerve munkabírását — és eddigi eredményeit. Ami most hozzá vitt ugyanis, nagyszerű eredménye eddigi munkájának: az „Alkotó ifjúság” pályázaton országos első díjat kapott egy tudományos dolgozatáért. — Bevallom, nem pusztán a pályázat volt a célom, de azt hiszem, ez nem bűn, hiszen nem öncélú a pályázat — ez kiderül a névből is: hasznos alkotást vártak. Nos, a díjnyertes munkám csak egy része egy nagyobbnak. Az átfogó cél ugyanis: feldolgozni a reformkor nemességének sorsát, tevékenységét a reformkori Szabolcsban. Az említeti dolgozat címe: „Megyei önkormányzata reformkori Szabolcsban”. Nemigen kell magyarázat ehhez, hiszen a vármegye irányítói a nemesek voltak ... Ismervén Magdit, örömmel vártam, hogy folytassa, s ez nem is maradt el — kedvelt témájáról beszéltünk. Fáliánsok az íróasztaléi! — ... olyan embereket találunk e korban, mint például Bónis Sámuel, aki tisza- nagyfalui születésű nemes volt, a megye egyik vezető személyisége, országgyűlési követ a reformkorban, majd Kossuth titkára, többek közt reá bízta Kossuth a magyar koronát a bukás után ... Tíz év börtön, majd a kiegyezés után újra visszatért a közéletbe. Ez csak példa. Sorolhatnám még. — ... egyszerűen nincs valódi igazgatás — és hivatal- történetünk — holott igen . lényeges pontja ez történelmünknek. — ... Szabolcs azért is érdekes, mert itt például nem tudtak császári adminisztrátort ültetni a megye vezetésének nyakára. Biharban már volt. Épp ezért érdekel különösképpen az akkori nemességünk. Vitatom azt a sematikus képet, mely még sokfelé fölbukkan a múlt századi nemességről — gondolj csak arra, hogy (persze helyzetükből, lehetőségeikből fakadóan) a nemesség volt a progresszív erő nagyon sokáig ... Nem folytatom — nem én írok disszertációt. Öröm volt viszont hallgatni egy fiatal, lelkes szakember fejtegetéseit, s öröm volt gratulálni sikeréhez. Nem szól belőlem elfogultság, amikor azzal fejezem be: remélem, még találkozom vele úgy is, amikor jegyzetfüzettel ülhetek mellé ... Tarnavölgyi György MENNYI EGY BELÉPŐJEGY? NYITNAK A STRANDOK Felújítás, karbantartás, tereprendezés A hirtelen hidegre fordult időjárás ellenére gyors ütemben készítik elő a megye strandjait a május 1-i nyitásra a Szabolcs megyei Víz- és Csatornamű Vállalat brigádjai. Kivétel nélkül valameny- nyinek a létesítményeit átfestik, felújítják, nyitásra fejezik be a karbantartást is. Sóstón teljesen lecserélték a tavistrand és csónakázótó vizét, átépítették a csónakázóstéget. A hideg vizű medencénél trambulint helyeztek el, amit valamennyi strandfürdőnél találnak majd a fürdőzők ezen a nyáron. Sóstón elvégezték a partvédelmet, új átjárót építettek a két fürdő között, felújították az egyes számú termálkutat. Sóstón és a Malom utcai városi fürdőnél több mint tízmillió forintot költött a vállalat a felújításokra, karbantartásokra. Ilyenkor végzik el a zuhanyozóberendezések teljes cseréjét, kijavították a búvárszivattyúkat, a szerelvényeket és a gépeket. Átfestették, rendbetették a kölcsönözhető napozópadokat. Kisvárdán másfél millió forintot fordítanak nyitás előtt a létesítményekre. Az úszómedencéhez új szűrőt építenek, nyáron már ez tisztítja a medence vizét. Bővítik a strand területét, a füvesítést is nemsokára befejezik. Mátészalkán csaknem kétmillió forint értékben végez a SZAVICSAV felújítási munkákat A nyáron már itt is használhatják az úszók a trambulint, a gépek, berendezések, vezetékek cseréje,, javítása mellett a parkosításra, virágok ültetésére fordítanak nagy gondot Mátészalkán. Fehérgyarmaton folytatják a kábelek kiépítését, a bekötő vezetékek is javításra szorulnak. A tereprendezés mellett kijavítják a kerítést, átfestik a padokat. Itt 575 ezer forintba kerül a strand rendbehozása. Nyírbátorban még nem szorul jelentős átalakításra a műszaki berendezés. A 901 ezer forint értékben kicserélik a legszükségesebb vezetékeket, sor kerül a szokásos karbantartásra is. A tetőszigetelést most'végzik a kivitelezők. A strandbelépők árának emelése nemrégiben még borzolta a fürdőzők kedélyét. A vállalatnál kiszámították: minden strandolóra 26,47 forintot költ egy szezonban a SZAVICSAV! így az üzemeltetés teljes önköltsége 18,6 millió forintot tett ki 1979- ben. Az időjárástól függetlenül megnyitják a strandokat, s ehhez kapcsolódóan a kereskedelmi egységeket is. Arra tö-^ rekednek, hogy fagylaltot, üdítőt mindenütt, lángost, tejterméket, főtt virslit, kolbászt, zöldség-gyümölcsöt a lehetőség szerint árusítsanak. T. K. ELŐSZEZON, FŐSZEZON Ki felháborodottan, ki csöndes szóval, ki kérdve tette szóvá jó pár szakszervezeti taggyűlésen, hogy miért nem kaphatott idén szakszervezeti beutalót valamelyik üdülőbe, mégpedig nyárra. A válasz többnyire azonos volt: mert annyi üdülőjegy volt, ameny- nyi — többre egyszerűen nincs lehetőség. Miért kevesebb? A tények valóban önmagukért beszélnek: a szakszervezetek megyei tanácsánál elmondták, hogy 1980-ra valóban kevesebb üdülő jegy érkezett Szabolcs-Szatmárba, mint tavaly — legalábbis a főszezonra! Márpedig — s ez bizonyos mértékben érthető is — a legtöbb dolgozó nyáron szeretne pihenni a Balaton mellett vagy akár a hegyek közt is. A „nyaralás” szavunk nem véletlenül fedi többnyire az évi szabadság eltöltését... Az ok, amiért kevesebb a beutaló, többrétű. De előbb beszéljünk az elosztásról. Budapesten, a SZOT-nál osztják Üdülni, de mikor? szét az üdülőjegyeket — gépi úton. Igaz, máris jöhet az ellenvetés, hogy emberek szolgáltatják a számítógépnek az adatokat — mégsem jogos a riposzt. Az elosztás ugyanis szigorúan annak arányában történik, hogy mennyi az adott megyében a szervezett dolgozók aránya. Illetve: az is számít, hogy mindezt évszakonként nagyjából arányosan osszák el. Ez utóbbival kapcsolatban még megtudtunk valamit. Sokat hallottunk külföldiekkel kiépített csereüdültetési kapcsolatokról. Nos, itt van egy kis bökkenő — a külföldről hazánkba érkező vendégek szinte kivétel nélkül csak nyárra hajlandók jönni. Ez érthető is, hiszen távolról sem nyújthat annyit kis országunk télen vagy éppen tavasz- szal-ősszel, mint nyáron — a Balaton mellett. A külföldiek úticélja ugyanis általában a magyar tenger... Kocsmárosok és étteremvezetők, csáposok és felszolgálok a megmondhatói: hányszor „macerálják” őket évente hivatásos, vagy társadalmi ellenőrök, hogy valóban fél- deci-e a féldeci, hogy annyit kérnek-e érte, amennyi az ára, hogy mefelel-e a minősége a követelményeknek, a vendégek pedig annak megmondhatói, hogy ellenőrzés ide, ellenőrzés oda, az italmérések környékén jószerint semmi nem változik. Mándokon az új presszóban fiatal felszolgáló rendeli meg csapos feleségétől a két féldecit és kávét. A vendég nyomban fizetni akar, ám számla helyett a fiatalember kapásból mondja az árat. Az „álvendég” szemmel is látja, hogy mindkét pohárban kevesebb a konyak, s a visszamé- réskor sem csalódik. A hiányzó 14 milliliter mindjárt 4 forint húszat jelent, aztán kiderül, hogy a kommersz konyak helyett cabinet brandy árát kérték, s a 39,40-es cehh- nél 11,20 a „családi felár”. A feketéről messziről látszik, hogy szívvel főzték, de a kávét kispórolták belőle; ezt néhány nap múlva a megyei minőségellenőrző és vegyvizsgáló intézet is igazolja. Az már szinte másodlagosnak tűnik, hogy lejárt a szavatossági ideje, s hogy Cabinet helyett kommersz a Pálmában Féldeci „családi felárral“ Czap László pincér képzeli magát vendégnek; ő sértődik meg, amikor papíron rögzítik visszaéléseiket. A MÁV kultúrotthonban is próbavásárlással kezdik az ellenőrök, s bár az őszi vizsgálatkor a felszolgálólány már megfizette a tandíjat, most is vitt olyan féldecit, amelyik Csak 37 milliliter volt. Számolócédulát ő sem adott, s 13,20-szal csapta volna be a vendégeket. A nagykállói Pálma presz- szóban bár nem csomagolták be celofánba a szendvicset, az árában felszámolták, így lett 3,60 helyett darabonként 3,90. A felszolgáló itt is cabinet árat kért a kommersz konyakért, rossz volt a kávé, gyenge volt a pálinka és ráadásul fiatalkorút is kiszolgáltak szeszes itallal. Nagyhalászban a 3-as számú boltban az eladó pálinkát mért, s 1300 forint értékű lejárt szavatosságú árut találtak nála. A Tuzsérhoz tartozó Kálonga- tanyán a lepecsételt korsóban is gyengébb volt a pálinka szesztartalma, de amit a csapos adott az még hígabb volt. Természetesen volt olyan hely, ahol mindent rendben találtak az ellenőrök. A nyíregyházi Halászcsárdában még a kávé minősége is kifogástalan volt, de nem kellett senkit felelősségre vonni a nagyhalászi étteremben, a nyírpa- zonyi falatozóban és a nyíregyházi Tölgyes csárdában sem. A végső mérleg minden jó tapasztalat ellenére kedvezőtlen. Ha csak azt néznénk meg, hogy a tavaly őszi ellenőrzéskor 70 fillértől 21 forintig, terjedt egy-egy helyen a vásárlókat megkárosító ösz- szeg, most pedig 13,20, akkor javulásról beszélhetnénk, de ha azt is hozzávesszük, hogy tavaly 28 helyből 13, most pedig 24-ből 19 helyen csapták be valamilyen módon a vendéget, akkor már nem lehet jónak értékelni a végeredményt. Nem jó, hogy a 43 kikért féldeciből 19 pohárban kevesebb volt, öt deci bornál 4 forintot tett ki a mennyiségcsonkítás értéke, s hét helyen majdnem húsz forinttal fogott vastagabban a pincér ceruzája. Az italfélék minőségével sem lehettek elégedettek az ellenőrök, igaz már a szeszipartól kapott és lepecsételt demizsonokban sem felelt meg a pálinka a szabványban előírtaknak. Sok kifogás volt a mellékhelyiségek tisztaságára, a vevők tájékoztatásának elmulasztására, s hat helyen szolgáltak ki lejárt szavatosságú italokat. Elkeserítő volt a helyzet a kávék minőségének laborvizsgálatánál: tavaly ősszel 20 kávéból 8 nem felelt meg, most 10-ből mindössze 3 volt jó. ősszel húszból 13 féldeci pálinka minőségét kifogásolták, most 9-ből csak egy volt megfelelő. A végeredménynek megfelelően szabták ki az ellenőrök a bírságot is: 4000 forintra büntették a mándoki pincért, háromezret fizet a Pálma felszolgálója, a többiek 1000— 2500 forint közötti bírságot kaptak, tizenheten több, mint 30 ezer forintot fizetnek a vendégek becsapásáért. , Balogh József Egy másik oka is van, hogy idén kevesebb a főszezoni beutaló. Néhány olyan szakszervezeti üdülőt ugyanis becsuktak — hosszabb vagy rö- videbb időre — mely elavult, alkalmatlanná vált az elemi igények kielégítésére is. Márpedig új SZOT-üdülő nem épült 1980-ra. S valljuk meg: mai gazdasági helyzetünkben nem is igen várható, hogy az elkövetkező években új üdülők tucatjai épülnek föl... Meddig tart az esztendő? Többször is leírtuk a „főszezont”, beszéljünk hát most a többi évszakról is. Januártól decemberig tart az év, s az eddigi gyakorlat azt mutatja: sok helyen megmaradnak az elő- vagy utószezoni jegyek. Nem szándékunk pálcát törni az ilyet visszautasítok fölött, hiszen érthető a Cselekedetük. Annyit viszont hozzá lehet fűzni: örvendetes, hogy idén már jóval többen ismerték fel, hogy máskor is lehet üdülni, mint júliusban Ennek nemcsak az az oka hogy a helyi szakszervezeti vezetők „mindent beleadtak’” hanem egy igen ésszerű módszer is. Igyekszenek ugyanis sok helyütt jó előre megtudni, hogy ki szándékozik házasodni tavasszal-ősszel — s így a nászutaspárnak felajánlják a beutalót... Megosztott beutalók “Végül egy olyan kérdés, mely szintén több helyen felvetődött: miért nincs egyhetes beutaló? A válasz egy tény. Tavaly jó pár kéthetes jegyet megosztottak — ám igen csekély volt az érdeklődés. Mert — ahogy mondták — érdemes az országnak ebből a csücskéből elutazni a Balatonra egy hétre? Oda sem ér az ember, s fordulhat visz- sza ... Így hát idén már nem alkalmazzák ezt a megosztást. Az ellenben biztató, hogy elhatározták a szakszervezeti vezetők: a most folyó gyűléseken fölvetődő ötleteket, javaslatokat utóbb kiértékelik — s ami hasznosítható, továbbítják az országos szervekhez. (így)
