Kelet-Magyarország, 1980. április (40. évfolyam, 78-100. szám)
1980-04-23 / 94. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. április 23. ajgS fehérgyarmaton Egységben P ártunk XII. kongresszusa után most az országgyűlési és tanácsválasztások tartják élénk mozgásban a közéletet. Városokban és falvakban a fórumok sokaságán teszik mérlegre az elmúlt esztendőket, és határozzák meg a jövendő tennivalóit. Társadalmunk legkülönbözőbb korú és foglalkozású, világnézetű tagjai saját életük változásával is mérni tudják: mit hozott számukra az a tény, hogy a párt politikája határozta meg a mindennapokat. Hogy ez kinek-kinek mit jelent? Aki a Május 14. téri lakásában bútorait rendezgeti, vagy a ház előtt parkot épít, tudhatja: sok minden kellett ehhez a nyugalomhoz. A munkába igyekvő a gyár kapuján belépve érezheti: biztonsága hosszú távon adott. A kis iskolás, amikor új taneszközökkel tanul, nagy gondoskodást érezhet. A lelkész, aki a békebizottságban működik, saját hitének érvényesülését is láthatja a mindennapokban. A környezetért aggódó és szóló tapasztalhatja: sokan védik az emberi világot. A reggel gyermekét óvodába | kísérőnek természetes, hogy van óvoda, mégis gyakorta elmondja: mi lenne, ha nem épült volna meg? Sorolhatnék a példákat. Azokat a kis, apró, naponta látható, de mindenki életét befolyásoló eredményeket, melyek összetevődve egy város, egy járás, egy megye átalakulásának állomásai. Agitál a környezet, agitálnak a tények, meggyőzőbb mindennél a saját tapasztalás. Van mit féltenünk, van mire büszkék legyünk. Ne szégyelljük, valljuk meg ezt, hiszen ezzel saját sorsunkat vállaljuk! Tettekkel pelitizálé lakosság Mérlegen: tíz esztendő Sajátos, de még két egymással szomszédos városban sem mérhető egyenlő mércével az elmúlt idő. Volt, ahol egy évtizeddel ezelőtt zavartalannak bizonyult a fejlődés üteme, menete, másutt viszont szinte egyik napról a másikra csaknem a nullpont- ra zuhantak, hogy aztán újrakezdjék. Erről elmélkedtünk Tisza Miklósnéval, a Hazafias Népfront fehérgyarmati titkárával akkor, amikor szerbe-számba vettük: mi is történt egy évtized alatt. Árvíz után — Talán nem is kell bizonygatni, 1970-ben itt megkeseredett emberek éltek. Az akkor még nagyközség házai, egész utcasorai hevertek romban, a nagy árvíz után az emberek lelkivilága is komor volt. Az első és legfontosabb az volt akkor, hogy megmagyarázzuk, nem szabad siránkozni, tenni kell. Valami döbbenetesen megrázó ereje volt a tragédiát követő országos összefogásnak. Az állam segítőkészsége, a gyárak, vállalatok, városok építőinek, segítőinek megjelenése mindennél jobban meggyőzte az embereket arról: lesz kibontakozás, új és biztosan jobb élet Fehérgyarmaton is. — Azóta is nemegyszer hallani az itt élőktől, hogy: egyedül nem ment volna. És ha pár évig ki-ki a maga bajával, gondjával volt is elfoglalva, az egymásra utaltságnak ez az érzése meghatározó maradt. Ha őszinte akarok lenni, akkor 1975-től számolom azt az időt, amikor a lakosság legnagyobb része mintegy átkapcsolt arra, hogy a közért is cselekedjék. Meggyőző tények — Településünk közművet kapott, gyár épült, régi üzemeket fejlesztettek fel, új lakótelep nőtt ki a földből, bevásárlóközpont, buszállomás, kollégium, oktatási központ a Május 14. téren, kövezett Az új városközpont Fehérgyarmaton. (Molnár Károly felvétele) utak és járdák kilométerei készültek el, megépült a Ser- köv telepe, a Zöldért tárolója, gyermekintézmények készültek el — hogy csak néhányat soroljak a változás mérföldkövei közül. A központi és állami erőfeszítések mellett egyre több létesítményben foglaltatik benne a lakosság munkája, erőfeszítése is. — Amiről eddig szóltam, az anyagi oldal, a jól látható. De kérdezheti, és joggal, változtak-e az emberek is? Nos, legnagyobb részük igen. Az a tény, hogy sok nő munkába állt, az üzemekben megindult a munkássá válás hosszú folyamata, változtatott a közéleten is. Fokozott érdeklődés és felelősség nyilvánul meg életünk iránt. Jele ennek a társadalmi munka mértéke is, de talán még inkább a közös tevékenységbe történő bekapcsol ódás. Nincs a városban egyetlen réteg sem, amely ne venne részt teljes felelősséggel a köz ügyeinek intézésében. Sok száz aktivista — Tudom, sokan nem szeretik a számokat, mégis néhányat a mondottak igazolására. A népfrontnak működik hat munkabizottsága, létrehoztuk a két városkörzeti bizottságot, negyvennyolc utca- és tíz lakóbizottság tevékenykedik Fehérgyarmaton. Vegyük ehhez a párt- és tömegszervezetekben dolgozókat, a hatvan városi tanácstagot, s máris látni: sok száz politizáló, aktív ember segíti a város alakítását, építését, az új életforma és életmód létrejöttét. — Nyugodtan mondhatom: nincsen egyetlen fehérgyarmati sem, akihez el ne jutna pártunk politikájának lényege, akit ne vonnánk be a végrehajtásba, mégpedig abban a szellemben, amit a Hazafias Népfront Országos Tanácsa felhívásában megfogalmazott. Munkás, lelkész, kisiparos, tsz-tag, idős ember — mindenki a maga tehetsége szerint így válik tettekkel po- litizálóvá. Nos, ha valaki ellenőrizni akarja a hallottakat, ám keljen útra Fehérgyarmat utcáin, terein. A változó városkép, a környezetet szépítő emberek sokasága, az egy-egy politikai eseményen részt vevők nagy száma, a társadalmi munkára sorban jelentkezők hamar meggyőzik a pusztán csak kíváncsiskodókat is. Á városiasodás útján — Ha tehát a tíz évről kérdez, akkor összegzésül azt tudom mondani: hatalmas volt az anyagi fejlődés, az életkörülmények változása a városban is. De ezzel egyenértékű az a fejlődés, ami az immáron városlakóban- -ment végbe. Nettünk könnyű magyarázni a féltendő eredményeket, mert mindenki, még az azóta beköltözőitek is látják, saját életükben tapasztalják. Talán ezért is nyilvánul meg most, a választások előtt nagy politikai érdeklődés, hiszen mindenki azt akarja, hogy olyanok képviseljék őket az országgyűlésben és a tanácsban is, akik képesek magas szinten folytatni a megkezdetteket. Némi túlzással, de azt is mondhatnám: a jelölések is felérnek egy népszavazással — fejezte be a beszélgetést Tisza Miklósné, a városi népfront titkára. A városért... A városkörzeti tanácskozásokon, a Hazafias Népfront városi bizottsági ülésén 1980-ra 4 milliós társadalmi munkát vállalt a város. Értékét tekintve a Toldi, Báthori, Bem és Hunyadi utcákban megépítendő út viszi el a pálmát; több mint másfél millió értékkel. Közel hasonló értékű a „Tiszta, virágos Fehérgyarmatért” mozgalomban! virágosí- tás, parkgondozás; illetve a Május 14. téren a parképítés. Tíz évvel ezelőtt — fogalmazza Kertész János, a városi tanács pénzügyi osztályának vezetője — községünk lakói otthonteremtéssel voltak elfoglalva. Éveknek kellett eltelnie ahhoz, hogy társadalmi munkára mertük szólítani a lakosságot. 1976- ban a vállalatok 1 millióját a lakosság 835 ezer forintja, s az iskolák 240 ezer forintja jelentette a kezdetet. Egy évvel később már 100 forinttal emelkedett az 1 lakosra jutó társadalmi munka-érték. A lakosság önkéntes hozzájárulása túlhaladta a 140 ezer forintot évente. 1978- ban 2,7 millió; újabb év elteltével 3,6 millió volt a városért végzett munka; közte az óvodaépítés kezdete. Bútorok Fehérgyarmatról Jelentős mennyiségű bútort gyártott a Fehérgyarmati Asztalos- és Vasipari Szövetkezet '3 . múlt évben. A „TÚRÉ’ 'háromrészes*' bútorból 600, a kétajtós szekrényből 400, a kis kombinált bútorból 1200 darabot adtak a kereskedelemnek. Idén, az igényeknek megfelelően növelik teljesítményüket, s a berendezéseiket a Skála-Coop közreműködésével értékesítik. Munkájukat könnyíti a házilag ikészített élfurnérozó gép, aminek alkalmazásával a megelőzően drága fából készült „T”-lécet, furnérral cserélhetik fel. Az oldalt összeállította: BÜRGET LAJOS Á női szabó — Még 30 éves sem voltam, amikor a Lenin utca és környéke lakói bizalmából tanácstag lettem — mondja Kocsis Béláné női szabó. — Apai ágon tősgyökeres fehérgyarmati vagyok. Itt jártam iskolába, itt szereztem szakmunkás-bizonyítványt; s itt dolgozom mióta eszemet tudom. Szeretem szülőhelyem, s örülök, hogy tehetek érte. Az árvizet követően --ami házunk helyett is újat kellett építeni — választóim az építéssel voltak elfoglalva. A tanácstagtól segítséget vártak, s úgy érzem, kaptak. A közművesítés után az utcák szépítése, virágosítása, a közvetlen környezet csinosítása jelentette a feladatot. A végrehajtó bizottságban látom igazán, hogy milyen nehéz a tanácstagok, ezen keresztül a választók sokszor egymást keresztező kívánalmait kielégíteni. A lehetőségekhez mérten munkahelyem problémáinak megoldását is szorgalmazom. Emellett a népi ellenőrzési bizottságban is munkálkodom. Jólesett, hogy most, amikor megköszönve választóim bizalmát ismét leköszöntem, az a férfi választó volt, aki legjobban megelégedve dicsért, aki korábban férfit szeretett volna helyettem. A köz szolgálói----------------------------------------------------------------------------------------i A női szabó Á villanyszerelő Amikor a városi tanácson olyan tanácstag iránt érdeklődtem, aki fiatalon került a városatyák közé: Szegedi Ferencet, a Szamos menti Állami Tangazdaság fehérgyarmati kerülete villanyszerelőjét ajánlották. Fiatalon is népszerű, közkedvelt alakja a községnek, hiszen a megyei I. osztályban szereplő labdarúgócsapat legjobbja volt évekig. A gazdaságban egy új portásfülke villanyszerelési munkálatai közben beszélgettünk. — 1971-ben jelölt a Hazafias Népfront a 31. számú választókerületben. Bizalmat kaptam, s éltem is vele. Felmértem a terepet: mit tehetünk közösen körzetemért. A Rákóczi Ferenc utcában szilárd útburkolatot építettünk. A Győzhetetlen Brigád Tsz gépjárművet biztosított a kavics kiszállításához. Mi terítettük szét. De gond volt a tüzelő sáros úton való beszállítása, ugyanis az út nem készült el máról holnapra. Díszfaültetés a Sallai utcában: majd az Alkotmány utcában. Űjból megválasztottak, s úgy érzem élvezem választóim bizalmát, mert több egyéni panasszal is fordultak hozzám. Körzetéhez tartozik a város egyik, cigányok lakta utcája; milyen velük a kapcsolat? — Szép családi házakban, rendezett körülmények között mintegy 40 lakásban él cigánycsalád. Rendszeresen látogatom őket. Biztosítottuk az utca világítását, megközelíthetőségét. Vezetékes ivóvíz jut a családoknak. A munkaképes korúak dolgoznak, sajnos többen eljárnak dolgozni a fővárosba és a Dunántúlra. Rendszeresen látogatják tanácstagi beszámolóimat, s el is mondják gondjaikat, s igyekszem kérésüket képviselni a tanácsban. Hallathattam szavam a testületben, szolgálhattam fiatal városunk fejlődését. A villanyszerelő A sebész — Tizenhét éve már, hogy feleségemmel Szabolcs-Szat- már megye e szép vidékére kerültünk. Még akkor megtetszett nekünk Fehérgyarmat nagyközség virágos, parkos, tiszta, egyszerű küllemével, kedves, dolgos lakóival — mondja dr. Kovács Viktor. — Az évek során egyre jobban szívünkhöz nőtt a szatmári táj, a Tisza, a Szamos, a Túr szabdalta erdők, berkek, mezők. Akkor indult kórházunk, mely a felszabadulás után az első új kórház volt hazánkban. Ideálisnak mondható körülmények közt, friss diplomával a tarsolyunkban, nagy lendülettel vetettük magunkat a munkába. Elképzelhető, mi pótolnivaló volt az egészségügy területén, az akkor nagyon elmaradottnak számító vidéken. Kórházunkban jelenleg is nyolc olyan orvos dolgozik, aki annak megindulása óta megszakítás nélkül, számos törzsgárdatagnak számító szakdolgozóval együtt mindent elkövet, hogy javítsa, emelje vidékünk lakóinak egészségügyi kultúráját. A szakmai munka mellett fokozatosan kapcsolódtunk be a közéletbe. Magam az intézetben több mint tíz évig szakszervezeti titkárként szolgáltam, képviseltem egészségügyi dolgozóink érdekeit, A sebész munkaügyi problémáit, ezzel is segítve a gyógyító munka minél magasabb szinten való végzését. Több mint tíz éve megválasztottak tanácstagnak. Azóta igyekszem kezdetben nagyközségünk, majd városunk dolgainak intézésébe bekapcsolódni. Mindig feladatomnak tekintettem, hogy kórházunk és városunk közt összekötő kapocs szerepét töltsem be. Az egészségügyi és kulturális állandó bizottságban városunk egészségügyi kultúráját igyekeztünk mind magasabb szintre emelni. Feleségem, dr. Sándor Erzsébet, csaknem tíz éve megyei tanácstagként vesz részt aktívan a közéletben.
