Kelet-Magyarország, 1980. április (40. évfolyam, 78-100. szám)
1980-04-20 / 92. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. április 20. o Mit dolgozik a védőnő? Á sportoló orvosnő Á terhességtől a nagykorúságig Törékeny fiatal lánnyal találkoznak a nyíregyházi városi sportorvosi rendelőben megjelenő versenyzők. Dr. Petrika Erzsébetről kevesen tudják, hogy orvosi hivatása mellett egy másik szenvedélyének is hódol: az NYVSSC aktív versenyzbője. Atléta, a 100 és 200 méteres síkfutásban indul. Reggel hat órától már edz, nyolctól 2-ig rendel, majd délután ismét szöges cipőt húz, és folytatja az alapozó edzést. Másodosztályú minősítése van, nem sok hiányzik az első osztályú szinttől. A nyíregyházi rendelőt is felszerelték vitálkapacitás- mérővel, kerékpár-ergométe- res vizsgálatot is végeznek. Atlétaklubot szerveztek a nyíregyháziak, s ebben Petrika doktornő is részt vesz. Egyedül ebben a sportágban létesítettek klubot, hogy a versenyzők a pályán kívül kötetlenül is beszélgethessenek. Az NYVSSC-n belül a labdarúgók, a röplabdázók, teniszezők, súlyemelők és az atléták KISZ-alapszervezetet hoztak létre, s Erzsikét tették meg gazdasági felelősnek. Társadalmi megbízatásait most kis időre félre kell ten— Az egyetemi évek alatt sem hagytam abba a versenyzést — kezdi a beszélgetést az orvosnő. — Régi edzőm, Molnár István edzéstervet küldött Debrecenbe, így még' a vizsgaidőszakban is készülhettem a versenyekre. A diplomaosztás után is természetesnek vettem, hogy pillanatnyi szünet nélkül sportoljak tovább. Közel egy éve szervezték meg a versenyeken az állandó orvosi felügyeletet. Ezt rendszerint Erzsiké látja el. Az atléták leggyakrabban arra panaszkodnak, hogy szúr a szívük, az ugróknál a hor- zsolásos sérülések a gyakoriak, a kosárlabdázók a kezükre „nem tudnak” vigyázni. A rendszeres sportolás mellett jött az ötlet: jó lenne a hivatást összekapcsolni a versenyzés során szerzett tapasztalatokkal. — Sportorvosnak készülök és nagy lehetőséget látok ezen a viszonylag elhanyagolt területen. Hiszen az lenne a cél, hogy az orvos segítségével az edző az optimumot tudja kihozni a versenyzőből. Ehhez viszont olyan élettani, fiziológiai ismeretekre van szükség, amely nem nélkülözheti még a sportpszichológiát sem. Emlékszem, régen még legyintettek a sportorvosra, egy stempliző adminisztrátorra gondoltak. De nemrégiben például meghalt a pályán egy portugál labdarúgó, s minden bizonnyal elmarasztalják azt az orvost, aki engedte őt futballozni. Hallatlanul nagy felelősséggel szabad elbírálni, mit bír el egy sportoló szervezete. Amikor már bizonyos hogy az anya kisbabát vár, a védőnő munkája akkor kezdődik. A terhesgondozásnál az orvos rendelkezéseit a felírt gyógyszereket tanácsokkal egészíti ki. S a részletekig kiterjedő mindennapos teendők ismertetésével nemcsak megismerik a kismama életvitelét, hanem jó irányban tudják azt befolyásolni az anya és a gyermek szempontjából. — Az ideális az lenne, ha a gyermek fejlődését addig tudnánk nyomon követni, amíg az felnőtté válva szintén anya lesz — mondja Har- sányi Lászlóné védőnő. — De ettől, sajnos, még nagyon messze vagyunk. A védőnők rpunkáját a postásokéhoz szokták hasonlítani, hiszen naponta bekerékpározzák, motorozzák, vagy éppen gyalogolják a körzetüket ők is. A csecsemők védőoltására, a gondozásra, a tanácsadásra akkor is szükség van, ha kinn hóvihar tombol. A nyíregyházi gondozási körben három védőnővel találkoztunk, akikkel — egységesen állították — hivatásukról beszélgettünk. Harsányiné, Borika néni még a háború előtt iratkozott be a védőnőképzőbe Kassán. Sokgyerekes, nagyon szegény családok nyomorát látta, ezek egészségügyi ellátását, felkarolását látta élete céljának. — Ä háború után rohamléptekkel kezdtük a tényleges gondozást. A népjóléti minisztérium révén csukamájKALLÖS GÉZÁNÉ olajat osztottunk a kismamáknak, cukrot az iskolásoknak. Falun, a körzeti orvos mellett kezdtem a pályát és úgy tapasztaltam, ott nagyobb szükség volt a védőnőre mint városon. — Azért nem olyan egyszerű ez — fejtegeti Kallós Gé- záné. — Városon már több egészségügyi ismerettel rendelkeznek az asszonyok, a gyermeknevelés, ápolás terén is szakszerűbben döntenek egy-egy kérdésben. Talán ezért kérdeznek kevesebbet... — Nekem is az a tapasztalatom — folytatja Lippai Valéria —, hogy a tanyákon mintha „szófogadóbb” szülők élnének, hallgatnak a védőnőre. Az egészségügyi pályára rendszerint nemcsak úgy csöppennek oda az emberek. Hosszas fontolgatás, hivatás- tudat kell ahhoz, hogy valaki itt akarjon dolgozni. Kallós Gézáné dohánygyári segédmunkásként arról álmodott, hogy egyszer orvos lesz. Három testvére tanult, ő már csak olyan iskolát választhatott, ahol nem kellett tandíjat fizetni. Védőnőképzőbe ment, 1959-ben. — S valójában most értem el azt, amit fiatal lányként akartam: elvégeztem az egészségügyi főiskolát, a múlt hónapban vettem át a diplomát Pesten ... Nagyon jó érzés az, ha tudunk válaszolni a kérdésekre. Ehhez természetesen nemcsak a könyvek adnak segítséget, hanem a több évtizedes szakmai gyakorlat. Az az érzés, hogy igénylik a taLIPPAI VALÉRIA nácsainkat, lendületet ad a továbbiakhoz. A munkásla- kásoknál van a körzetem, s behívnak a másik lépcsőházba is, ahová aznap épppen nem kellene mennem. Évekkel ezelőtt a védőnők is sokat tettek azért hogy a kötelező tüdőszűrésekre mindenki elmenjen. Most a rákszűrés bevezetése és a cukorbetegek gondozása jelenti az egyik legfontosabb egészség- nevelési feladatot. A védőnőhöz gyakran fordulnak bizalmas kérdésekkel is. Különösen a falvakban, ahol a nők még könnyebben feltárják problémájukat egy másik asszony előtt. — Négy—öt éve az egyik kalauznőnek a villamos levágta mindkét lábát, deformálódott a medencéje is. Mégis gyereket akart szülni. Két mankóval ment a szülőszobába is. Egészséges kislány jött HARSÁNYI LASZLÖNÉ a világra, császármetszéssel. Nagyon gyakran meglátogattam őket, mindent a legnagyobb rendben találtam — emlékszik vissza Kallósné. — Azt viszont egész életemben fájlalom — szól közbe a vezető védőnő, Kállai Pálné —, hogy régi körzetemben, Oroson nem sikerült meggyőzni egy anyát, hogy vigye el a gyermekét csípőszűrésre. Tegnap láttam éppen a 14 éves kislányt, sántít és önkéntelenül kirekesztődik a gyermekközösségből. Sem az orvos, sem a két védőnő nem tudta lebeszélni az anyát makacsságáról. Lippai Valinak éppen ellenkező értelemben volt eredményes a rábeszélése. — Értelmi fogyatékosként született egy kisfiú, alkoholista apától. Az anya maga akarta ápolni, de annyit sikerült elérnem, hogy a jobb megoldást, az intézetet választották. A védőnők rendszerint nem ugródeszkának tekintik ezt a pályát. Legtöbbjük törzsgár- datag. Harsányiné tavaly az egészségügy kiváló dolgozója lett, Kallósné 20 éves törzs- gárda-kitüntetést kapott. — Most kezdünk oda eljutni, amit annak idején a védőnőképzés megszervezői elgondoltak — összegzi a beszélgetést Harsányiné. — Nem a gyógyítás, hanem a megelőzés a fontos, a védőnő munkája akkor eredményes, ha nem kelti fel a figyelmet. S most éppen arra igyekszünk a kismamákat nevelni, hogy okosabb életmóddal várják és gondozzák a kisbabákat, hogy a veleszületett hibák ne ismétlődjenek nemzedékeken át... Dr. Petrika Erzsébet nie, mert Tatára megy edzőtáborba. Sportot kedvelő családból származik. Egyik húga testnevelő tanár, a másik, Ibolya már a moszkvai olimpiára készül. Az országos fedettpályás bajnokságon együtt versenyeztek. Erzsiké a 60 és a 200 méteres, Ibolya a 400 méteres síkfutás döntőjében szerepelt. — Mint orvosnak az a célom, hogy a mozgás szerete- tét sikerüljön átadni minél több embernek. Hiszen ez javítja a kondíciót, a kedélyt, az életkedvet. Nyíregyházán bőven van hely a futásra. Ma már nem mosolyogják meg a kocogókat. Jó lenne, ha minél többen élnének a kínálkozó sportolási alkalmakkal... Közhelynek tűnik már vicclapokban is a játékokkal körül bástyázott kisgyermek unatkozása. Hiszen a kényeztetésnek ez a fajtája a lehető legrosszabb „bevezetés” a gyermeknek a felnőtt életre. Mit lát így maga körül? Ki sem mondott kívánságok azonnal játékban öltenek testet. Az évek múlásával — ahogy már különbséget tud tenni a csemete játék és játék között <— a drága kisautó, a villanyvasút, a több száz vagy ezer forintos játékcsodák kerülnek a gyermekszobába. S a környezethez igen gyorsan alkalmazkodó kamasz már természetesnek veszi, hogy egy jobb osztályzatért, bizonyítványért, neki „jár” valami: diplomatatáska, csövesnadrág, eredeti farmeröltöny. S megint csak nem járunk messze az igazságtól, amikor érettségiző diákok beszélgetését hallgatva elámulunk: nemcsak sikk az autó, hanem sokan már „el is várják” az efféle ajándékot a szüleiktől ... De meddig lehet kényeztetni a gyerekeket? A felsorolásból bizonyára kitűnik, a végtelenségig. De meddig érdemes kényeztetni őket? Ez az a kérdés, amelyre manapság a szülők legtöbbje nem tud választ adni. Szerencsére elmúlt az a világ, amelyben a mai nagyszülők nem kaphatták meg azt, amire szükségük volt. Gyermekeiknek mindent igyekeztek megadni. De már szülőkorba lépett ez a generáció is és döntésre kényszerül, nap mint nap: megvegye-e a drága ajándékot a gyerekének, vagy tagad- ~ja meg tőle, pedagógiai szempontoktól vezérelve? Természetesen nem ilyen egyszerű a döntés. Hiszen egyetlen szülő sem indul azzal a boltba, hogy most rosszat teszek a gyerekemnek, kap egy kisautót. Észrevétlenül kényeztetjük őket: az indokolatlanul vásárolj sok ruhával, játékkal, a soha meg nem tagadott mozival, focimeccsel. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy ezek felesleges hívságok, hiszen a maguk helyén és arányában szükség van valamennyire. Csak jó lenne pedagógiai céljainkkal összhangba hozni az ezekhez vezető utakat, módszereket. Mert későn ébredni már jóvátehetetlen, kisgyermekkortól kezdve lehet részoktatni mindenkit a közösséghez való alkalmazkodásra. A személyisége is akkor fejlődik helyesen, ha az önös szemlélet helyett a nagyobb közösséget, a családot, a közösen kialakított életvitelt, a normákat tartja önmaga számára is kötelezőnek. Nagy felelősség ilyen elvek szerint nevelni. Saját gyakorlatomból tudom, hogy egyszerűbb odaadni valamit, mint érvelni, meggyőzni vagy esetleg a későbbi cél érdekében megtagadni valamit a gyerektől. Néhány napja a kongresszuson is nagy tetszés kísérte, amikor a gyermekek felesleges kényeztetéséről szólt pártunk első titkára. S ha már nagy nyilvánosság előtt beszélünk erről, bizonyára sokunkban születik elhatározás: valamit másképp, valamit jobban kell tennünk a gyermekek nevelése terén. S jó lenne erre a „valamire” ráébredni mielőbb, az elkövetkező generáció érdekében ... VENDEGÜNK Az oldalt írta_: Tóth Kornélia Fotók: Mikita Viktor KM i ^ ^ I OiLlDlAÍLjA
