Kelet-Magyarország, 1980. április (40. évfolyam, 78-100. szám)
1980-04-18 / 90. szám
1980. április 18. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Kölcsönkőművesek. A jósává rosi iskolát a KEMÉV 2. sz. főépítés-vezetősége építi. A4, sz. főépítés-vezetőség több kőművest „kölcsön adott”, hogy a szerelés mellett a kőművesmunkákat is két műszakban tudják végezni. (E. E.) Tuzséron, a sínek mellett Iskola holt szezonban — Sanyi, jöjjön ki, csináljunk egy kivonást is! Az osztály az összeadás mindennapi ütközetéből győztesen kikerülve lódítja fel figyelmét a táblára. A görcsösen odanyomott számokról hull a fehér por előre, jelezvén, hogy a megoldásnál minden erő megfeszül majd. Sanyi a táblától mintha még segítséget várna, pár pillanatig tétovázik, aztán megkönnyebbülten kimondja: A nulláról indultak — Kettőhöz hozzáadok egyet, az három. Sanyi, bár háromjegyű számokból áll az összeadás, a táblánál hamar végez. A fényes, fekete hajú fejek ismét a kockás füzetre esnek visz- sza. Tanítványát: a meglett, zömök férfit örömmel dicséri meg a tanítónő. — Csend! — parancsolnak egymásra a többiek, mert újabb háromtagú számjegy porzik fel a táblára. Hangos mormolás. — ök valóban a nulláról indultak — suttog az órát éppen megtekinthető Urr Albertné. A tavaly még analfabéta pályamunkások ugyan. Bíró: Nos, Durand, halljuk, mit művelt. Durand: Már megbocsásson, bíró, én semmit sem mű..„ Bíró: Hogyan?! Hogy szólított?! Engem, a bíróját?! Durand: Ezt mondtam: „Bíró”. Bíró: így kellett volna mondania: „Bíró úr”! Durand: ön azonban Du- randnak nevezett. Szólítson „Durand úr”-nak, és akkor én is „bíró úr”-nak nevezem. Bíró: Nyolcnapi elzárásra ítélem a magas bíróság megsértése miatt! Ez nem színház, és maga nem azért jött ide, hogy szórakozzék! Nemde, ülnök úr? Ülnök úr, csupán azért lökdösöm, hogy felébredjen. Amikor a bíró beszél, akkor tilos aludni. Lesz még ideje, hogy kialud- ja magát, amikor az ügyvéd emelkedik szólásra. Durand: Éjjel fél egy volt... Bíró: Éppen a legjobb időt választotta a sétára __Mi a foglalkozása? Durand: Művész vagyok. A rádióban szerepelek. Bíró: Mindennap? Durand: Természetesen nem. Bíró: Hallják, ülnök urak? Monsieur Durand teljesen rendszertelenül keres. Tehát, már fél egy volt, maga pedig összetalálkozott egy fia- talemberrel, aki — az ügyvédje előadása szerint — éppen munkát keresett. A bíró Durand: Ostobaság, hiszen borotva volt a kezében! Bíró: Űjabb hatnapi elzárásra ítélem a bíróság megsértéséért! Annál inkább, mert az ügyvéd megmagyarázta, hogy miért volt borotva az ügyfele kezében. Percekkel előbb borotválkozott meg, és elfelejtette helyére tenni a borotvát. És maga mégis megütötte! Igaz vagy nem? Durand: Nem tudom, miért kellett éppen éjjel fél egykor borotválkoznia, de azt tudom. hogy megpróbálta kinyitni az autómat. Bizonyára azért, hogy levágja a bőrt az ülésekről! Bíró: Tehát, maga megütötte. Ezáltal túllépte a jogos önvédelem határát. Hiszen ez a fiatalember semmit sem akart magától. Az autóval, egy élettelen gépezettel volt dolga ... A törvényt nem azért találták ki, hogy megszegjék! Ha történetesen találkozik valakivel, aki éppen beszállt az autójába, akkor nem szabad ököllel rátámadnia, hanem meg kell kérdeznie az illetőtől a nevét, a címét, a családi állapotát, és felkérni, hogy várakozzék kis ideig a bűncselekmény színhelyén, míg ön tanúkért szalad — legalább két tanúért! Mit mond erre? Durand: Én ... roppantúl sajnálom ... bíró úr ... Fordította: Gellért György csak előre iparkodtak a számtan elemi tudományában. Az osztály kihelyezett és összevont. Harmadikosok egyszersmind negyedikesek tagbeszakadt hallgatói. A MÁV Debreceni Építési Főnökségnek dolgozói valamennyien, s úgy látszik: e főnökségen a vezetők nemcsak olvasgatták a Közművelődési Törvényt. A pályamunkások holt szezonéban délelőtti iskolát nyitottak Tuzséron egy felvonulási épületben, a sínek mellett. Juhász Tiborné tanítónő Tu- zsérról kerékpárral jár ki a tanfolyamjellegű és úttörő kezdeményezésű iskolába. Ám furdal egy kérdés: — Vajon egy általános iskolás gyerek év végén többet tud-e? Az összetartó közösség Urr Albertné tagadólag int: — Számtanból, de olvasásból sem. Az írással, a kimondott betűvetéssel viszont fantasztikus akadályokat leküzdve boldogultak. Egy emberünk nem is tudta kezébe fogni a ceruzát, annyira el- kérgesedett a marka, nem hajlott be. Lapozgatunk a kijavított írásfüzetekben. — Megkockáztatnám, ez jeles — tesz félre egy befedett írkát Urr Albertné s gyorsan, halkan megjegyzi: — A faluban este nem sikerült a padokba beültetni őket. Most állhatatosak. A munkahelyi közösségnél nincs nagyobb összetartó erő. Csöppnyi szünetet kérek Juhász Tibornétól, s elnézést, hogy megszakítom az órát. — Kérdésem volna. Ha régen (még iskolába járás előtt) kölcsön- adtak volna 327, 85 és 12 forintot, hogyan tudták: mennyit kapnak vissza? (A számokat a tábláról olvastam le.) Meghökkenés. Valaki feláll. — Külön-külön is számon- tartja azt az ember, nemhogy egészben. Dőlnek a nevetéstől. Nem „X" óll a papíron Záporoznak az egyéb válaszok. János Zoltán a boltban érzi magát sokkal biztonságosabban: tudja, hogy menynyit fizet. Setét Sándor a nyolcadik osztály révébe szeretne megérkezni, hogy köny- nyebb munkát kapjon. Jónás István gondolatban már a nyolcadik osztályon is túl van. Reméli: a gépállomáson tudják majd foglalkoztatni. Zsibongás. Mindenki beszélni akar. Egyszerre. — Nekünk is jó, hogy a fizetési jegyzéken nem az X-et látjuk. Szalai Csaba A HÓDIKÖT vállalat a fehérgyarmati gyáregységben rendezte meg a szakmunkástanulók SZKT versenyét. A versenyt Morvái Gizella, a fphérgyarm ati üzem tanulója nyerte. Képünkön a győztes munka kö zben. (M. K.) Négy földrészre exportálják Fodor Józsefné cirokseprűt készít. Mátészalka legkisebb üzemei közé tartozik a Szatmár- vidéki Háziipari Szövetkezet, ám tevékenysége annál ismertebb. Négy földrész tíznél több országába jutnak el az itt készülő termékek. A szatmári fűzből fonott kosaraik többek között francia, japán, kanadai, ausztráliai piacokon találnak vevőre, horgolt kesztyűfelsőiket az NSZK-ban, míg a beregi keresztszemes mintákkal díszített népművészeti termékeiket Angliában és Olaszországban értékesítik. A szövetkezet, amely 290 embert foglalkoztat, — ebből 190 a bedolgozók száma —, termékeinek negyedét exportálja. Idei termelési tervük tizenhárommillió forintot irányzott elő, ám első negyedéves munkájuk azt ígéri, túlteljesítik ezt a számot. Legjelentősebb ágazatuk a fűzből font termékek — kosarak, ülőgarnitúrák, — ennek Fehérgyarmat a .szellemi központja”, míg a népművészeti termékek Csenger- ben, a rafiapapucsok Panyo- lán, a cirokseprűk, a férfiingek, a gyermekruhák és a munkaköpenyek Mátészalkán készülnek, színes himzőnész- legük pedig behálózza szinte a fél megyét. Sajnos az elmúlt hetekben anyaghiány akadályozta a munkát, nagyon nehezen tudták beszerezni például a hímző- és varrócérnát, éneikül pedig lehetetlen a folyamatos termelés. Még szerencse, hogy a legtöbb -pénzl hozó termékekhez, a ' kosarakhoz elegendő alapanyag áll rendelkezésükre, hisz Fehérgyarmaton huszonöt hektáros nemesített fűztelepük van, ahonnan folyamatos az ellátás. Gond viszont, hogy egyre kevesebb fiatal sajátítja el a nagy türelmet, szakmai tudást igénylő vesszőfonás mesterségét, amelyet jobbára ma már csak az idősebb emberek művelnek. (balogh — gaál) Feltételek L ényegesen javíthatnánk a művelődési feltételeket — beruházások nélkül —, ha jobb összhang alakulna ki a művelődési házak, iskolák, könyvtárak és más művelődési intézmények között. Nem egy helyen találkozunk kellemesen berendezett, jól felszerelt könyvtárral, miközben ugyanabban a községben, városban, lakórészben a legszükségesebbet is nélkülözi a művelődési ház. Lehet ez fordítva is. Az sem ritka, hogy az iskola kiváló művelődési feltételekkel rendelkezik, esténként, délutánonként fogadná is a környékbeli művelődő közönséget, de gyakran hangzik el a prózai kérdés, ki takarítson, fűtsön, ügyeljen a rendre, ki fizesse a költségeket, amikor ilyen kiadásokat nem tervezhettek ezek az intézmények. Szükséges szorgalmazni megyénkben is az iskolák és a művelődési intézmények — egyáltalán valamennyi létező oktatási és közművelődési intézmény jobb együttműködését. A közművelődés országos irányító szervei is támogatják ezeknek az intézményeknek az együttműködését, úgynevezett komplex intézmények kialakítását. Az egy fedél alatt lévő intézmények együttesen gazdaságosabban láthatják el feladatukat, mint külön-külön. A megyében a mátészalkai járás öt községében kísérleteznek az egységes irányítású iskola- és közművelődési formával, amelynek lényege az anyagi és szellemi erők okos felhasználása, a párhuzamosság kiküszöbölése, a kulturális alapjellátás bővítése. Más községekben is próbálkoznak egy-egy lé- pjéssel közelebb jutni az integrációhoz, bekapcsolva a működési körbe a sportlétesítményeket is, amelyeket adott esetekben művelődési rendezvények céljaira is felhasználnak. Az országos és a megyei tapasztalatok azt mutatják, érdemes és szükséges gondolkozni mindenütt az egységes irányítású oktatásiművelődési és spjortintéz- mények dolgán. De nem árt az óvatosság, a szakemberek csak ott ajánlják ezek bevezetését, ahol megteremtik helyileg is a működéshez szükséges anyagi feltételeket. Különben semmi sem változik érdemben. □ alami persze még az anyagiak híján is változhat, a programok gondos egyeztetése, a lehetőségek józan számbavétele, annak mérlegelése, miben vállalhat esetenként közművelődési szerepjet az iskola, milyen szakkört, klubot szervezzenek közösen, vagy éppen ott, ahol a tárgyi, technikai, személyi feltételek jobbak. Kezdetnek ez sem rossz ... Azt a bizonyos integrációt először a fejekben szükséges megteremteni, azután következhet az anyagi, szervezeti források gondos kiaknázása és felhasználása. (páll) Alkotók Ú gy látszik, az emberek többségében le- bírhatatlan vágy él önmaga kifejezésére, a mindennapos munka egyhangúságának oldására. Sokszor hajlamosak vagyunk megmosolyogni az otthoni barkácsolókat, varrogató- kat, hímzőket, rézdomborí- tókat és fafaragókat, hiszen nem 'annak nézzük őket amik, hanem munkáikban a művészet, de legalább is az eladhatóság jeleit keressük. Szó se róla, kiváló darabok is akadnak néha egy- egy gyári, művelődés házi amatőr kiállításon, de aligha sértünk bárkit is, ha azt mondjuk, nem ez a jellemző. Nemrég a Szabolcs Cipőgyár igazgatója mesélte nagy-nagy örömmel, hogy nem tudta volna, mi lakozik az embereiben, azokban, akik naphosszat állnak a szalag mellett és végzik ezerszer, tízezerszer visszatérő mozdulataikat, ha nem rendez a gyár — divatszóval élve —, hobbikiállítást, örült az igazgató, mert rájött, nem a munkába belefásult emberekkel van körülvéve. akik mindennapos ténykedése, valljuk be, nem sok örömet szerez, hisz a hosszú évek monotóniájában a vigasznak csak egy sugaracskája lehet a tudat, hogy valahol jólesően gondol rájuk valaki, aki a kezükből kikerült cipőben érzi jól magát. L egyinthetnénk, mondván, pótszer ez, ami aligha kárpótol azért, mert a munkahely, még az ottani jó munka sem lehet sokszor egyéb, mint a megélhetés forrása. Aki legyint, rosszul teszi. Mert nem gondol arra, hogy alkotó vágyai kiélése mindenkinek elemi joga, még akkor is, ha ez így, nincs az alkotmányban lefektetve. Még azt is mondhatnánk, anyagi haszna is van ennek. Mert az az ember, aki ily módon enged teret képzeletének, birtokosa lehet a munka örömének, s köny- nyebben veti magát alá a köznapok nehézségeinek. És csipkelődésre is fordíthatjuk a szót, mondván, aki otthon barkácsol, az a munkahelyén nem teszi azt. (speidl) Nemesített fűz Fernand fteynaud:
