Kelet-Magyarország, 1980. április (40. évfolyam, 78-100. szám)

1980-04-18 / 90. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1980. április 18. Éljen a Szovjetunió, a haladás és a béke szilárd támasza! Megkezdődtek (Folytatás az 1. oldalról) Pest megye 18. számú vá­lasztókerületének lakosai a Csepel Autógyár művelődési központjában tartották meg jelölő gyűlésüket. A gyűlésen részt vett Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtit­kára, Cservenka Ferencné, a Pest megyei pártbizottság el­ső titkára és Mondok Pál, a megyei tanács elnöke is. Dé- kány Sándor, a Hazafias Népfront ráckevei bizottságá­nak titkára köszöntötte a megjelenteket, majd Raffai Béla, a ráckevei járási hiva­tal elnöke szólt az ország, a megye és a járás fejlődésé­nek eredményeiről, s a XII. kongresszus határozataiból adódó feladatokról. Ezután Barna Lajos, a HNF Pest megyei bizottságának élnöke javasolta a jelenlévőknek, hogy Gáspár Sándort jelöljék a választókerület országgyű­lési képviselőjének. Több fel­szólalás után a gyűlés részve­(Folytatás az 1. oldalról) tartani az iskolákban a jelen­legi helyzetet, annak ellenére, hogy az eddigi legnagyobb létszámú korosztályok kezde­nek iskolába járni. Várható­an 900 millió forintot fordí­tanak a kórház rekonstruk­ciójának folytatására, átad­ják az új művelődési házat, a körútrendszert. Varga Gyula a továbbiakban a Hazafias Népfront választási pragram- jának támogatására hívta fel a nagygyűlés résztvevőit. Ezt követően ismertette a Hazafias Népfront megyei és városi bizottságának jelölé­sét: a 2. számú országgyűlési választókerület képviselője­löltjének Biszku Bélát, a Központi Bizottság tagját ajánlotta, aki már az előző ciklusban is a város ország- gyűlési képviselője volt. A jelölő gyűlésen felszólalt Szilágyi Sándor, az 5-ös szá­mú körzeti pártalaoszervezet titkára. Gergely Ferenc, a gumigyár igazgatója. Gulyás Munkatársunk riportsorozata (3.) Lengyelország napjainkban Hasképpen gazdálkodni, de hogyan? vői egyhangúlag elfogadták a javaslatot, Gáspár Sándor köszönetét mondott az iránta megnyilvánuló bizalomért. Nógrád megye 2. számú országgyűlési választókerüle­tének lakosai csütörtökön a Salgótarjáni öblösüveggyár Kossuth Lajos Művelődési Házában tartották jelölő gyű­lésüket. Jelen volt Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának el­nöke, Géczi János, a Nógrád megyei pártbizottság első titkára és Hoffer István, a megyei tanács elnöke. Az or­szág és a szűkebb pátria — Nógrád illetve Salgótarján — felszabadulás utáni újjászü­letéséről. eredményeiről Géczi János szólt. Beszéde végén javasolta, hogv Brutyó Jánost jelöljék a választóke­rület országgyűlési képvise­lőjének. A javaslatot a hall­gatóság tapssal fogadta és egyhangúlag megszavazta. Ezután Brutyó János kért szót és megköszönte a vá- lasztópolgárok bizalmát. Emilné dr., a Hazafias Nép­front megyei titkára, Timár István, a Dohányfermentáló Vállalat szb-titkára, Pásztor Györgyné, a gumigyár mun­kásnője, Bartha Dénes, a 107. számú ipari szakmunkáskép­ző intézet igazgatója, akik támogatták Biszku Béla kép­viselő jelölését. Ezt követően a jelölő gyűlés résztvevői egy­hangúlag elfogadták a nyír­egyházi 2. számú választóke­rület országgyűlési képviselő- jelöltjének Biszku Bélát, aki ezután felszólalt a jelölő gyű­lésen és köszönetét mondott a választók bizalmáért. Ugyanezen a napon képvi­selői jelölő gyűlés volt a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolán is, amelynek részt­vevői csatlakoztak a gumi­gyári nagygyűlés javaslatá­hoz, támogatták Biszku Béla képviselői jelölését. Ma me­gyénkben tizenegy választó- kerületben tartanak képvise­lői jelölő gyűlést. Szombaton pedig Nagyecseden 19 órakor lesz jelölő gyűlés. Lenin nyomában (1.) Beszélgetés a szobrok között Van az embereknek pén­zük. Ezt nemcsak a szemlélő állapítja meg, hanem a sta­tisztika is alátámasztja. A közelmúltban tartott VIII. pártkongresszuson az utóbbi tíz év eredményeit és gondja­it tekintették át, s határozták meg a feladatokat. Eszerint az' átlagbérek 2300-ról 5300 zlotyra emelkedtek. — A gondunk: a magasabb életszínvonalat nem követte az árubőség — fogalmazza meg Stanislaw Skraba, a len­gyel szakszervezetek közgaz­dasági titkára. — A piaci ne­hézségek pedig rontják a la­kosság közhangulatát. Mindenekelőtt a> mezőgaz­dasági termékek bizonyos hi­ánya kíván nagy erőfeszítése­ket. Mert a városi embernek keveset ér az olcsó hús, ha ritkán lehet kapni. A kétmil­lió kisgazdaság egy része pe­dig inkább önellátásra ter­mel, keveset juttat a piacra. Ezért támogatják az áruter­melés erősítését, legyen az állami gazdaság, termelőszö­vetkezet vagy magángazda­ság. A hangsúly azon van, hogy a termőföldet minél jobban hasznosítsák. Közben szociális gond is akad. Ä kistulajdonosok egy része el­öregedik. A falusi életforma nem vonzza a fiatalokat. — Olyan helyzetbe került a népgazdaságunk, hpgy a gaz­dasági irányítás gyökeres vál­toztatása nélkül nem tudunk változtatni a megszokott for­mákon — fogalmaz a lengyel közgazdasági társaság egyik vezetője. Nem véletlen, hogy a tár­saság főtitkárának, Rafal Krawczyknak a szobájában a vendéglátók többet kérdez­nek, mint a vendégek. Érdek­li őket a magyar gazdasági irányítás, valami hasonlót szeretnének bevezetni a sok tervutasítás helyett. A főtit­kár így mondja: — Közeledünk a magyar modellhez, ezért érdekel an­nak továbbfejlesztése, a mai viszonyokhoz való alkalmazá­sa. Két sikertelen próbálkozás után — először 1956—57-ben, majd 1972—73-ban akartak változtatni az irányításon — most hosszabb előkészítési szakaszt gondolnak, csak 1983 körül tervezik az új módsze­rek szerinti irányítást. A ne­héz körülmények azok, ame­lyek meggondolásra késztet­nek mindenkit. így többek között olyan külső körülmé­nyek, mint a fizetési mérleg­ben fellelhető egyensúlyi za­varok, s olyan belső gondok, mint az árak kérdése, a túl­zott fogyasztói szemlélet fel­váltása. Az ifjúsági szövetség (Folytatás az 1. oldalról) ti az ifjúsági mozgalom kongresszus utáni tevékeny­ségét. Előbbre kell lépni — állapította meg a KISZ Köz­ponti Bizottsága — a KISZ politikai feladatainak megva­lósítását szolgáló ideológiai, tömegpolitikai munkában, az egyes ifjúsági rétegek hely­zetének és igényeinek megfe­lelően kell fejleszteni a szer­vezet belső demokratizmu­sát, ösztönözni kell az önte­vékenységet. növelni a KISZ minden szintjén a politikai érzékenységet, előtérbe kell állítani az élő, eleven moz­galmi életet. Maróthy László a többi kö­zött hangsúlyozta: — Amikor bekapcsolódunk a kongresszusi határozatok végrehajtásába, mindenek­előtt azt kell szem előtt tar­tanunk, hogy a KISZ soron következő X. kongresszusát a párt kongresszusának szelle­mében készítsük elő, egysé­gesen értelmezve, együttesen és felelősségteljesen gondol­kodva további teendőinkről, biztosítva a széles körben ki­bontakozó egységes cselek­vést. Ezután Nagy Sándor, a KISZ KB titkára szólt a kép­viselő- és tanácstagválasztá­sok előkészítésével és lebonyo­lításával kapcsolatos KISZ- feladatokról. Rámutatott arra, hogy jelentős sikereket értünk el népünk nemzeti programja, a szocialista tár­sadalom építésében. A Köz­ponti Bizottság felhívja a KISZ-szervezeteket, a KISZ tagjait, minden fiatalt, hogy támogassák a Hazafias Nép­frontnak a párt XII. kong­resszusán kialakított politiká­ján alapuló választási prog­ramját és jelöltjeit. Végül a testület meghall­gatta és jóváhagyólag tudo­másul vette Kovács Jenő­nek, a KB titkárának a nem­zetközi ifjúsági mozgalom helyzetéről és a KISZ nem­zetközi tevékenységéről szóló tájékoztatóját. — Az egyik kulcskérdés a pénzügyi rendszer, ami most változik — magyarázza dr. Roman Dolczewski, a Vegy­ipari Gazdasági Intézet igaz­gatója. — A nyereség felosz­tásának bonyolultságát akar­juk csökkenteni, hogy jobban érdekeltek legyenek benne a vállalatok. A gazdasági viták látszó­lag szűk körben, az ezzel fog- I lalkozó kutatók, gyakorlati szakemberek között zajlanak, azonban összefüggnek a tár­sadalmat leginkább aggasztó kérdésekkel. Ezért nehéz minden változtatás, ezért igyekeznek jó előkészítés után hozzáfogni azokhoz. — A fő vita azon van, hogy lehet a központi vezetést és a vállalati önállóságot egyeztet­ni — jegyzi meg egyik kolle­gánk, Jerzy Dzieciolowski, a lengyel újságírók közgazda- sági klubjának vezetője. Ehhez kapcsolódik Janusz Ostaszewski, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt központi lapja, a Tribuna Ludu rovat­vezetője: — Erősíteni szükséges a tervezést, s ezzel együtt a vál­lalati önállóságot. Az iparnak ugyanis az az egyik gondja, hogy tulajdon­képpeni kisvállalatok nincse­nek. Mindegyik valamilyen iparági tröszthöz tartozik, így a döntések sok áttételen, nehezen érvényesülhetnek egyes esetekben. Persze mindez nem jelenti azt, hogy ne legyenek jól működő vál­lalatok. Példa erre a kis Pols­kinak ismert személygépko­csi-gyár éppúgy, mint a kö­zös magyar—lengyel vállalat, a HALDEX. Lányi Botond VÉGE F ehér asztalnál ülünk, s bár nem damaszt bo­rítja. hanem — mint­ha lisztpor lepné — apró gipszszemcsékből képződött finom réteg vonja be. mégis könnyen megered mellette a szó. Fehér minden az Uszije- vics utcai műteremlakásban, ahol vésők, csiszolókorongok, öntőformák, minták, félkész szobrok vallanak az itt lakók foglalkozására. Moszkva két ismert szobrászművészének vendégei vagyunk. Apa és fia — az 53 éves Jurij Grigorie- vics Orehov és a 30 esztendős Jurij Jurievics Orehov — ugyanannál a tanárnál tanul­tak a Moszkvai Művészeti Főiskolán. Másik közös jellemzőjük, hogy mindkettőjük munkás­sága jószerivel Lenin alakja köré fonódik. Műtermükből több köztéri Lenin-szobor ke­rült már ki. Egy Moszkvában látható, egy a rosztovi terü­let Azov városának főterén, egy pedig Kázányban, s ugyancsak oda, Lenin egyete­mi tanulmányainak színhe­lyére kerül most az a hat méter átmérőjű kompozíció, amelyet Vlagyimir Iljics Le­nin születésének 110. évfor­dulója tiszteletére készített a két Orehov. Az új szobron már csak né­hány simítás van hátra, még­is szünetel most a munka, mert népes társasággal za- varkodunk Orehovéknál. Raj­tunk, a nemzetközi újságíró­küldöttség tagjain kívül — szerencsés véletlen — itt vannak a Vlagyimir Iljics ne­vét viselő villamossági gép­gyárból is néhányan. Veze­tőjük. Alekszej Baranov mondja: — Moszkva másfél ezer üzeme közül a mi gyárunkat fűzi a legtöbb szál Leninhez, aki 1918-ban többször is részt vett nálunk munkásgyűlése­ken, önkéntes forradalmi cso­portokat szervezett. Fontos szerepe volt ennek az 1847- ben alapított üzemnek a for­radalom idején, hiszen fegy­verjavító műhelyként jött létre — nálunk készültek a Nagy Honvédő Háború ka- tyusái is —, s majd csak 1947-től vált az elektrotechni­kai ipar bázisává. Lenin em­lékét nemcsak a gyár neve őrzi, hanem az üzem törté­neti múzeuma is, ahol számos Leninnel kapcsolatos doku­mentum kapott helyet. Mit jelent Lenin a mai szovjet ember számára? A kultikus méretet öltő tiszte­let és hagyományápolás min­dig csodálkozásra készteti a külföldieket. — Tőlem is sok külföldi megkérdezte már — mond­ja az idősebbik Orehov —, mi ösztönzött arra, hogy Le­nin alakjának megformálásá­ra fordítsam munkásságom java részét. Számukra ez a kérdés úgy vetődik fel. ho­gyan lehet Leninről annyi szobrot készíteni — számom­ra pedig úgy, miképpen le­hetne még teljesebben kibon­tani a személyiségét. Ahogy minden népnek vannak ki­meríthetetlen hősei, nekünk akár Puskin, akár Lenin az. Sokoldalúságuk, szellemi ha­talmasságuk és elévülhetet­len örökségük nap mint nap csodálkozásra, tiszteletre késztet. Ha megpillantjuk egy-egy képét, ha elhaladunk valamelyik szobra előtt, ha műveit olvassuk, ez az érzés tovább erősödik bennünk, mert mindig újabb vonását fedezzük fel kimeríthetetlen gazdagságának. Lenin gondo­lataival, munkájával, távla­tokat nyitó eszméivel, szemé­lyes példájának erejével szüntelenül jelen van a vi­lágtörténelemben. Napjaink hősét kell tehát megformál­A fiatalabbik Orehov, Jurij kitüntetett szobrászművésze. nőm benne. S nem hiszem, tíz köztéri szobor elkészítése után sem, hogy befejezettnek vélhetem ezt a munkát. Le­nin nagysága nem a gránit­ban, gipszben, márványban, fémekben él tovább, hanem bennünk, emberekben, akik a magunk módján azt foly­tatjuk, azt a folyamatot tel­jesítjük ki, amit ő a proleta­riátus vezéreként, a marxiz­mus tanainak továbbfej lesz- tőjeként elkezdett. Az „iljicsevecek’’ — így névezik magukat a villamos- sági gépgyár munkásai — egyetértőén bólogatnak. S ha már ilyen fordulatot vett a műalkotásokról folytatott be­szélgetés, Alekszandr Szaha- rov, az üzem párttitkára hoz­záteszi: — Ha Leninről beszélünk, ne csak azt lássuk, ami ön­magában véve is világtörté­nelmi jelentőségű, hogy meg­alapította a világ első szocia­lista államát, hogy megte­remtette az új típusú marxis­ta pártot, hogy mint teoreti­kus és gondolkodó szoros egységbe ötvözte az elméle­tet és a gyakorlatot, hogy az ellenforradalom és imperia­lista intervenció ellen küzdő fiatal szovjet köztársaság élén állt. hanem azt is, hogy ,a gondolkodásban mindig meg­előzte korát, és előre meg­rajzolta azokat a változáso­kat, amelyeknek tanúi lehet­tünk és tanúi vagyunk, nem­csak nálunk, de szerte a vi­lágban. Órákat beszélgetünk, lám­pák gyulladnak a moszkvai műterémben, de észre sem vesszük az idő múlását. Ore- hovék teát. pirogot, gyümöl­csöt hoznak a ..fehér” asztal­ra. A néma szobrok árnyéká­ban sűrű cigarettafüst gomo­lyog. Amikor egy fiatal mun­kás, Nyikolaj Pavlovszkij ar­ról beszél, hogy Lenin mint vezető mennyire emberi volt, hogy egy óriási államot ve­zetve sem feledkezett meg a látszólag apró ügyekről, hogy mennyire ostorozta a bürok­ráciát. a hanyagságot és a fegyelmezetlenséget, lengyel kollegám emlékeztető pillan­tást küld felém, mintha csak Hazánk elismerte a Zim­babwe Köztársaságot és kife­jezte készségét a két ország közötti diplomáciai kapcsolat felvételére. Az erről szóló üzenetben Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke jókí­vánságait fejezte ki a függet­Jurievics a Lenini Komszomol tegnapi beszélgetésünkre cé­lozna. Riszard Swierkowski, a varsói Perspektywy munka­társa ugyanis azzal mutatko­zott be útunk kezdetén, hogy elővette Gyurkó László Le­nin, október című munkájá­nak lengyelre fordított válto­zatát, és azt mondta: „Ezt tartom a Leninről szóló leg­kitűnőbb könyvnek, elsősor­ban a szemlélete, a megköze­lítése miatt. Ily módon kelle­ne Lenint minden nyelven bemutatni.” Azt — szerény­ségből talán — már nem tette hozzá, hogy Lengyelország­ban ő törekszik erre, de ké­sőbb mégis kihozta a szó, hogy Leninről írott könyve megjelenésre vár, és bizo­nyára nagy vitát fog kiválta­ni, mert egy teljesebb, átfo­góbb Lenin-kép kialakításá­ért pöröl benne az utókorral. A műteremben eközben egy megtermett, kissé kopa­szodó „iljicsevec” veszi át a szót: — A mi brigádunk vállal­ta, hogy április 22-re, Lenin születésnapjára teljesítjük az ötéves tervet. A vállalás nem könnyű, feszített tempót kö­vetel, de megcsináljuk. Ez is a lenini ügy szolgálata. Hi­szen jómagam és sok millió honfitársam neki köszönhe­tem, hogy mindaz, ami előbb csak ábránd, később elmélet, majd mozgalom volt, 1917 után társadalmi-gazdasági valósággá vált. A jólétet. A békét. Azt, hogy kedvemet lelem a munkában. Lenin tervek egész sorát dolgozta ki. Ez is az örökségéhez tar­tozik. A mi feladatunk, hogy megvalósítsuk. Egyszerűen beszélt, kere­setlen szavakkal, de annál meggyőzőbben. Föl akartam írni a nevét, a mellettem ülő munkáshoz fordultam segít­ségért. — Nyikolaj Metyelkinnek hívják — mondta. — Kovács a foglalkozása. A szocialista munka hőse. Állami díjas brigádvezető. Küldött volt az SZKP XXV. kongresszu­sán. Juhani Nagy János lenség kikiáltása alkalmából Canaan Banane-nek, Zimbab­we államfőjének. Lázár György, a Minisztertanács elnöke Robert G. Mugabe-1 üdvözölte miniszterelnökké történt megválasztása alkal­mából. Hazánk elismerte a Zimbabwe Köztársaságot

Next

/
Thumbnails
Contents