Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-12 / 60. szám
1980. március 12. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Á gülbaba utódai ÉL MÉG A GÜLBABA. Több mint fél évszázada született a rózsaszínű héjú, fehér húsú burgonya, az ország kedvelt eledele. Izét, zamatét nem pótolhatja a holland de- siré. A gülbabát Szabolcsban házikertekben még sok helyen termesztik, nagyüzemben 10 hektáros területen csak Pátrohán. A leromlott, vírusbetegségekre túlzottan érzékeny fajtát: a ragaszkodás, a tisztelet, és ki tudná még mi tartja fent. Egy biztos, a jó konyhának — márpedig a magyar konyha jó — szüksége van a bécsi szelethez, flekkenekhez, pörköltökhöz olyan körítéshez, amit csak a gülbabaféle burgonyából lehet készíteni. Pátrohán Czine Ferenc tsz- elnökkel és Klapcsik Kálmán főagronómussal erről is beszélgettünk. A keszthelyi, úgynevezett K—8-as burgonyafajta — fantázianeve még nincs — rózsa típusú, bel,tartalma jó, küllemre szebb, mint a desiré, helyettesítheti majd a gülbabát. — Már termesztjük, egyelőre csak kis területen. Bízunk benne, hogy kiválthatjuk vele a drága import szaporító elit fokozatú burgonyát. Ebben mi kétszeresen is érdekeltek vagyunk, részint mert szaporító alapanyagot előállító gazdaság vagyunk, másrészt nagy területen foglalkozunk ■ óruburgonya-ter- mesztéssel, tehát célunk, hogy a kereskedelemnek, a fogyasztónak jó minőségű árut adjunk. A pátrohai Zöld Mező Tsz — 6500 hektáron gazdálkodik — rangos burgonyatermelő gazdaság. Nemcsak azért, mert évek óta hektáronként 200 mázsán felüli átlagtermést takarít he, de azért is, mert a Rétköz térségében a legnagyobb területen, a lehető legkorszerűbben termelnek. — A burgonyatermesztésnek itt hagyományai voltak. 1968-ban azonban ez sem segített azon, nogy az átlagtermés ne essen a mélypontra. A hektáronkénti 45—50 mázsára. Több oka volt ennek, de elsősorban az, hogy a burgonyatermesztést akkor hatod- rendű kérdésként kezeltük. — 61 millió forint beruházást fektettünk az ágazatba. Az országban is egyedülálló, 600 vagonos tárolóteret építettünk. gépesítettünk, egyszóval elköteleztük magunkat. Ilyen alapon csak elsőrendű kérdés lehet nálunk a burgonyaíermesztés. SZABOLCS-SZATMÄRBAN — de főleg Szabolcsban — a háztájival együtt évente 16— 18 ezer hektáron termesztik a burgonyát Az országos termőterület 22 százaléka ez. Nem mindegy tehát, hogy a beültetett terület milyen átlagterméssel hasznosul, gazdaságos vagy sem az ágazat. Sokat, jó minőséget jövedelmezően csak korszerűen lehet termelni. Ehhez viszont pénzre van szükség, olyan fejlesztésekre, amit egy-egy gyenge adottságú gazdaság önmagában nemigen bir ki. Szükséges a kooperáció a szellemi tőke jobb kamatoztatásáért is, a tudományos ismeretek összefogásán keresztül. — Itt a térségben 1978 végén alakult meg a Felső-Ti- sza-vidéki Burgonyatermesztési és Értékesítési Gazdasági Társaság. Kilenc termelőszövetkezet az alapítótag, induláskor 2400 hektár volt a tervezet terület. A koordinációs központ itt nálunk, Pátrohán van. Egy év termelési tapasztalat még nem jogosíthat fel senkit arra, hogy végkövetkeztetéseket vonjon le. Azt viszont ki lehet jelenteni, nem volt eredménytelen az együttműködés. — Termésátlagban, költségekben és jövedelmezőségben még nagyok a szóródások, de általánosságban a burgonya- termesztés helyzete egy év alatt is sokat > javult. A társulás területén összesen 33 000 tonna burgonyát takarítottunk be. Az import vetőgumó-szaporítások hektáronként 284 mázsás termést adtak, az áruburgonya hektáronkénti átlagtermése 143 mázsa volt. Kezdetnek, amit a társulás 1979-ben elért, nem rossz. A koordinációs központ segítségével minden gazdaságban javult az agrokémiai tevékenység, a termesztéstechnológia. 1980-ban ez még tökéletesebb lesz. EGY ÉVTIZEDE még úgy tartották a szakemberek, hogy a burgonyatermesztes 50 mázsás holdankénti termésátlaggal ráfizetéses. (Akkor még holdban számoltak, félhektámyi terület.) Ma 150 mázsás hektáronkénti átlag alatt nem érdemes burgonyát termeszteni. Emelkedtek a költségek, a kézi munkaerő (a napszám) is drágább. Intenzív művelési móddal a hektárankénti 200 mázsa nem álomhatár. De az ember nem lehet kicsinyes. — 1980-ban a taggazdaságok 200 hektárral növelik a termőterületet. De alapvetően nem ez jelenti majd a többletburgonyát, hanem a gondosabb és következetesebben alkalmazott technológia. Elsősorban a jó talaj, a tápanyagban gazdag föld a fontos. Tervezik a talajmeszezést, szükség szerint a magnézium- utánpótlást. A humusztarta- lom növelésére, a talajok fizikai tulajdonságának javításara a zöldtrágyavetések növelését. Erre olajretket, csillagfürtöt, napraforgót használnak. — Növeli a gazdaságosságot a kézi munkaerő fokozatos kiváltása is. Hagyományos termesztéstechnológiával nálunk (Pátrohán) 8—10 emberre lenne szükség egy hektár burgonya elültetéséhez egy nap alatt. Most négy géppel egy nap alatt 40—50 hektárt ültettünk el. Kevesebb emberre van szükség, gyorsabb a munka. De így van ez minden munkafázisban. VAN GOND IS, például az értékesítés. A Zöldért csak hektáronként 100 mázsás termést szerződött. A gondok többsége azonban megoldódott, megoldódik. A lényeg, a burgonyatermesztésnek egy új szakasza kezdődött Szabolcsban. A pátrohai társulást — erre MÉM-bíztatás is van — idővel rendszerré fejlesztik, és ez majd még több lehetőséget kínál. Most 1980- ban az a fontos: az üzemek és fogyasztók érdeke kölcsönös előnyökkel találkozzék. Bő termés és a konyhákban ízletes, jó burgonya legyen. Seres Ernő NŐNAPI UTÓLAGOS Derűvel dolgozni Ki rejtőzik az Augusztus 20 brigád névjegye mögött? Hát eljöttek. Mind a heten. A jósavárosi Patyolat-szalon Augusztus 20 brigádjának asszonyai elfogadták a közügyben írt levél meghívását, s vendégeim voltak az Eperjes presszójában. Nőnap előtt egy nappal, munkaidő után egy órával. Az ismerkedés Eddig a ruháscsomagban lévő névjegyről, ami egyben felelősségvállalás munkájuk minőségéért, csak annyit tudtunk : ők az Augusztus 20 brigád. De kik ők? A brigadéros Gorzsás Gáborné, a tagok: Nagy Ferencné, Dandár Istvánná, Varró Sándorne, Smidt Istvánná, Zajácz Lászlóné, s a patrónájuk Kiss Lajosné pénzügyi előadó. Vagyis asz- szonyok, akik gyermeket nevelnek, otthon sütnek, főznek, iskolából várják a pulyát, takarítanak, mosnak és vasalnak. Érettségizettek és szakmunkások, betanítottak. Többen birtokosai a kiváló dolgozó címnek. — Holnaptól eggyel többen leszünk — mondja Varróné. S kiderül, gratulációval kezdődhet az ismerkedés, hiszen Nagy Ferencné a nőnapon kapja a megtisztelő kiváló dolgozó kitüntetést. — Mindezt csak a jó minőségű munkának köszönhetik — világosít fel Kissné. Nyolc évnél rövidebb ideje ^egyikük sem dolgozik a- vállalatnál, s eddig egyetlen reklamáció sem érkezett munkájukra. — Pedig ... — Pedig, s máris indul a beszéd. Szabadon, jókedvűen, úgy, mintha isten tudja mióta ismernénk egymást! — Ez így is van — magyarázza Dandárné. Mi kinyitunk egy ágyneműs, fehér- neműs csomagot, a magukét is, a nevet nem látjuk, de máris tudjuk, kié. Így aztán van ismeretségünk bőven. Névjegygyártás — Amikor bejött az a szokás, hogy minőségi bizonylatként beletesszük a csomagba a brigád nevét, még nem volt nyomtatvány. Ahá- nyan voltunk — folytatja Smidtné — írtuk otthon a cédulákat. Férj és gyermek mind besegített. S milyen jó volt. amikor egyet-egyet visz- szakaptunk á következő csomagban ! Rajta a szöveg: gratulálunk, köszönjük. — Pedig ruha aztán bőven kerül ki a kezünk alól. Évente 50 ezer kilót vasalunk ki, hagyományos vasalóval — világosít fel Zajáczné. Kézzel nedvesítjük a beérkező ágy- és fehérneműt. Aztán rajta! Persze ez a rajta nem kapkodás. Ahhoz ugyanis, hogy a megrendelő elégedett legyen, a meós se találjon hibát, gyűrődésmentesen kell dolgozni. Ha egy hónapban öt ráncos darabot kiszűrnek, ugrik az a 400 forint, ami a kiváló jelszintért jár. — De nem is a pénz minden! A jó hírünk — teszik hozzá. Mert ez a legtöbb, hiszen minden csomaghoz a nevüket adják. Munkájuk nem könnyű. Minden csomagot átvenni, kivasalni, összehajtani, becsomagolni, leszámolva átadni — ez a menet. Közben ügyelni arra, hogy az ingre ne kerüljön ágyneműs csomag, a 15 ezer forintos kézimunkában ne húzódjék meg a szál, a keményített ágynemű zizegjen. Csak derűvel megy! Amikor összegzem mindezt, ami kissé drámaian hat, a vidám asszonysereg hamar helyreigazít: — Nem ilyen zord a valóság. Jó kis összeszokott brigád vagyunk. A munkatermünk, bár annak tervezték, ami. eléggé zord, ablaktalan, de fent egy kis ablakon besüt a nap. Ami más fény hiányzik, azt derűvel pótoljuk. — Marad még arra is időnk, hogy a bolt előtt parkosítsunk, s szabad időben kézimunkázzunk. Ha van kedve, menjen ki a főiskolára, az Alkotó ifjúság kiállításon is ott van kilenc munkánk. — Hogyan van erre idejük, erejük? — kérdezgetem, miközben csodálom őket. — Az időt be kell osztani, s a férjeket ügyesen kell mozgósítani. Kitör a nevetés, s jókedvük láttán nem kételkedem abban, hogy ez sikerül is nekik. — Kell is. hiszen az otthoni munka elég sok. Mosunk, vasalunk — mondja Varróné. Fehér asztal mellett beszél életéről az Augusztus 20 brigád. (Fotó: Gaál Béla) — Igaz, nem annyi gonddal mint a műhelyben. Otthon az más. Magunkkal szemben elnézőbbek vagyunk. — Az is szép persze, de hát estére már eléggé kivan a kezünk. Nyolc óra hosszat emelgetni a vasalót azért éppen elég. Növekvő igények A jósavárosi szalon havi forgalma eléri az egymillió forintot. Van ebben vasalás, kölcsönzés, vegytisztítás. Ügyfelek ezrei fordulnak meg náluk. — Mind többen és többen — mondja Gorzsásné, a brigádvezető, aki felvevő is egyben. Évről évre nagyobb az. igény a szolgáltatások iránt. Biztos az is hozzájárul, hogy olcsó és nagyon szép a munka, amit az asz- szonyok csinálnak. — Nem is értjük, hogy akkor, amikor mi filléres munkáért is név szerint vállalunk felelősséget, mások a szolgáltatásban még az ezres tételnél is elhallgatják a nevüket — így Dandárné. Pedig a megrendelőt csak akkor lehet megtartani, ha hitele van a munkának. Fél hétre jár az idő. Lassan készülődnek vendegeim, akikre még vár az otthoni munka, a szabad szombat hiánypótló tevékenysége, aztán egy kis vasárnapi pihenés. Hétfőn reggel hét előtt mór találkoztam egyikkel-másik- kal. Igyekeztek a munkahelyükre. Kipihentek, szépek, ápoltak, derűsek voltak. Beleburkolóztak a habfehér ágyneműk felhőibe, s csomagjainkba újra beletettek üzenetüket, nevüket. A költő egykor azt írta: a mosónők korán halnak. Én remelem, a mai vasalónők sokáig élnek! Várják a jelentkezéseket Vetélkedő szocialista brigádoknak A szocialista brigádok körében mór jól ismert a Váci Mihály tói vett idézet: „Igaz ez a szép.” Ezzel a címmel több éve zajlik mór kulturális vetélkedősorozat a megyeszékhelyen. Ezúttal ismét lehetőséget szeretnének adni a rendezők a versenyzésre a vidéki üzemek dolgozóinak is, ugyanis a nyíregyházi brigádvetélkedő mellé meghirdették a megyei „Igaz ez a saép”-et is. Az SZMT kulturális, agi- tációs és propagandaosztálya, a megyei tanács művelődésügyi osztálya, az SZMT Móricz Zsigmond Művelődési Háza, valamint a megyei művelődési központ április 1. és november 15. között bonyolítja le a megyei kulturális brigádvetélkedőt. A rendezvény célja, hogy segítséget nyíjtsanak az üzemi munkásművelődés színesítéséhez, a brigádvál- laiások teljesítéséhez, s hogy lehetőséget teremtsenek aiz önműveléshez, az általános, politikai és szakmai műveltség gyarapításához, a brigádok kollektív szellemének erősítéséhez. A vetélkedőt hazánk jubileumi felszabadulási évfordulója, illetve a kongresszus tiszteletére szervezik, ennek megfelelően témakörei között az első nagy csoport hazánk történelme lesz: a második világháború idején, majd a felszabadulástól napjainkig. A második témakör időszerű gazdaságpolitikai kérdésekre kér választ a versenyzőktől. Különféle kiadványokból állították össze, a harmadik csoportban A szakszervezeti mozgalom szerepe a fejlett szocialista társadalomban címmel. A negyedik témakör megyénk kulturális életével foglalkozik, elsősorban műemlékeinkkel, az irodalmi és történelmi emlékhelyekkel, az idegenforgalmi központok látnivalóival. A szervezőktől megtud-. tűk, hogy a kérdések jóval könnyebbek lesznek, minta korábbi években: a napi sajtóhoz alkalmazkodva az átlagolvasóra gondolnak a kérdések összeállításánál. A vetélkedőt a megyei művelődési központ irányításával a járási művelődési központok bonyolítják majd le, az üzemekben pedig a szak- szervezeti bizottságok. Itt kell jelentkezniük a brigádoknak. Még várják a jelentkezéseket a megye munkahelyeiről, kivéve a nyíregyházi brigádokat. A megyeszékhely versenyzői ugyanis majd a záhonyi vetélkedő után csatlakoznak a megyei döntő mezőnyéhez. Bürget Lajos £ n, V. P. Jegorov aznap is úgy jöttem be dol- | gozni, mint máskór. Lassanként a többiek is be szállingóztak, és l elkezdtük a munkát. ' Mit sem sejtve, nyugodtan dolgoztunk. Pedig a főnök tudta, I hogy egy delegáció jón hozzánk tapasztalatcserére, de nekünk | egy arva szót sem szolt erről, igaz, hogy amikor ő elment sö- I rért, mi még nem voltunk bent, mire pedig bejöttünk, ő még nem jött vissza. Ezért nem tudtunk mi a delegációról, hanem dolgoztunk magunknak nyugodtan, ahogy szoktunk. Szóval, amikor megérkezett a delegáció, még csak oda Tatjána Andrejeva Igazoló jelentés se ügyeltünk, mert csak úgy özönlik hozzánk a nép, hogy meghallgassak, hogyan gitározik Zso- rik. Mi csak akkor tudtuk meg, hogy ez delegáció, amikor az szb-elnök, aki odahozta okét, elkezdett kiabálni: „Felháborító! Felháborító!” — s lecibált a díványról. Még védekezni is elfelejtettem, annyira meglepett a viselkedése. Mikor aztán megtudtuk, hogy ez delegáció, máris mentünk, ki-ki a helyére. Az szb-elnök azonban csak tovább ordítozott, s a legjobban énrám. Merthogy én állítólag aludtam. És követelte, hogy írjak igazoló jelentest. Pedig én egy mákszemet sem aludtam, hanem csak hallgattam, hogyan játszik Zsorik, aztán eluntam, és gondoltam, játszom egy sakkpartit Iván Ivanoviccsal. De Iván Ivanovics azt mondta, hogy ő először Afa- naszjevvel fog játszani, s velem csak azután. Erre megsértődtem, s ledőltem a díványra, hogy megvárjam, amíg ők lejátsszák a partit. Na, és ekkor toppant be a delegáció, úgy hogy egyszerűen el sem érkeztem volna aludni. 4 z szb-elnök hiába mondja, hogy én aludtam, mert mindany- nyian bizonyíthatják, hogy a részlegben akkora volt a lárma, hogy egyszerűen képtelenség lett volna elaludni még akkor is, ha nem jött volna semmiféle delegáció. Ford. Antal Miklós
