Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-12 / 60. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. március 12, Zürichbe érkezett a megbuktatott iráni uralkodó bűneit kivizsgáló nemzetközi bizottság. A képen Mohamed Bedjaoui, a testület társelnöke nyilatkozik újságíróknak. (Kelet-Ma- gyarország telefotó) Kommentár Az ötvenedik A ddisz Abebában megnyílt az Afrikai Egységszervezet miniszteri tanácsának ülése. A tanácskozás egyetlen napirendi pontja Zimbabwe népének győzelme. Olyan téma ez, amely méltán tölti el örömmel és elégedettséggel a szervezet most még negyvenkilenc tagállamát. Most még — mondjuk, mert nem nehéz kitalálni, hogy éppen a minapi Rhodesia, a láncaitól szabadult legújabb független afrikai ország lesz az AESZ ötvenedik tagállama. A kerek szám véletlen, de van valami jelképes abban, hogy az ötvenedik éppen a fekete kontinensen megmaradt két utolsó „fehér bástya” egyike lesz. Az Afrikai Egységszervezet szinte valamennyi tagja, történelmi mércével mérve, „tegnap” még gyarmat volt. Így nem csoda, ha iszonyatos örökség súlyával küszködik. Maga az AESZ sem teljesen védett a kolonialista és neo- kolonialista intrikák hatásától, tevékenysége — természetesen — nem probléma- mentes. Ezekben a kétségtelenül ünnepi pillanatokban mégis jó arra gondolni, hogy a szervezet léte és munkássága — minden ellentmondás ellenére — bizonyos döntő kérdésekben hatékonyan tudta szolgálni a nemzeti fel- szabadítási mozgalom terebé- lyesedését. Zimbabwe népe a szomszédos „frontállamok”, az egész Afrika és a konti- nerisen kívüli barátok aktív segítsége nélkül aligha lett volna képes valóra váltani régi álmát és elindulni az igazi függetlenség útján. Mengisztu Hailé Mariam, a vendéglátó Etiópia kormányfője olyan időpontban nyugtázta köszönettel a szocialista országok Afrika népeinek nyújtott segítségét, amikor a világ hangos a szovjetellenes amerikai katonapolitikai tervektől — ezekben pedig közismerten nem kis szerep jutna Afrikának is ... Zimbabwe, a leendő ötvenedik tagállam a győzelem után is óriási nehézségek előtt áll. Nem múlt el sem a belső erőszakos kísérlet, sem a külső — dél-afrikai — támadás veszélye. Nemcsak az új ország vezetőinek kell résen lenniök, hanem Zimbabwe barátainak is. Az AESZ-ta- nácskozás barátnak és ellenségnek egyaránt tudtára adja, hogy Zimbabwét a' szó minden értelmében védőn öleli magához a majd félszáz országot tömörítő szervezet. H. E. (Folytatás az 1. oldalról) A programot Kádár János és Leonyid Brezsnyev 1977. évi krimi találkozóján történt megállapodás alapján dolgozták ki, s fő társadalmi-gazdasági célja, hogy hozzájáruljon a két ország népgazdaságának fejlesztéséhez, a két ország közötti gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés kiszélesítéséhez és elmélyítéséhez. Egyben jó alapul szolgál az 1990- ig esedékes ötéves tervek kialakításához. Az 1990-ig terjedő időszakra az érintett miniszterek a gyártásszakosítás és kooperáció fejlesztésének több ágazati alprogramját is aláírták. Soltész István kohó- és gépipari miniszter és Viktor Krotov energetikai-gépgyártási miniszter az energetikai gépgyártás, ugyancsak Soltész István és Mihail Jegorov hajóipari miniszter a hajóipari, Simon Pál nehézipari miniszter és Leonyid Kosztandov vegyipari miniszter a vegyipari gyártásszakosítás és kooperáció hosszú távú ágazati alprogramját írta alá. Simon Pál és Leonyid Kosztandov két jegyzőkönyvet is aláírt. Az egyik az 1981—85-ös időszakra meghosszabbítja a két ország illetékes minisztériumainak a vegyipari termékgyártás szakosításáról és kooperációjáról 1975-ben megkötött egyezményét, a másik jegyzőkönyv az olefinek és feldolgozási termékeik gyártási és kölcsönös szállítási kooperációjáról 1970-ben létrejött kormányközi egyezményt bővíti ki és hosszabbítja meg. Soltész István és Mihail Jegorov a hajóipari gyártásszakosítási és kooperációs egyezmény 1990-ig szóló meghosszabbításáról írt alá egyezményt. Az aláírásnál jelen volt Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Marjai József és Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettesei, Veress József külkereskedelmi miniszter és Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. Az aláírás után Huszár István és Nyikolaj Bajbakov méltatta az okmányokban is kifejeződő együttműködési készséget, a szilárd magyar— szovjet kapcsolatok eredményeit és a további fejlődés távlatait. A most aláírt jegyzőkönyv alapján a kalusi klórvinil egyesülés 1986. január 1-től 1999 végéig etilént szállít a Tiszai Vegyi Kombinát részére, évi 60 ezer tonna meny- nyiségben. Az etilén mellett a szovjet vegyipar egyéb vegyi termékek szállítására is vállalkozott, elsősorban poli- olefinek ellenében. Az olefinegyezmény a két ország vegyipara szakosodásának jelentős példája. A következő tíz évben bővül a magyar—szovjet együttműködés mind a hajóiparban, mind az energetikai gépgyártásban. Ennek részleteit foglalja magában a két ágazati alprogram. A hajóipari alprogram szerint hazánk a tolóhajók és az úszódaruk egyes típusaira szakosodik. Az együttműködés új vonása, hogy a szovjet hajóipar fokozza a részegységek és az alkatrészek szállítását a magyar hajóipar számára. Előtérbe kerül a közös hajótervezés is. Tervbe vették egy új termék, a 140 tonnás úszódaru kooperációs előállítását. Ennek mintapéldánya a következő ötéves tervidőszak végére készül el. Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke kedden fogadta a Nyikolaj Bajbakov vezette szovjet küldöttséget. A szívélyes légkörű eszmecserén részt vett Huszár István, Havasi Ferenc és Vlagyimir Pavlov is. ★ Nyikolaj Bajbakov kedden elutazott hazánkból. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Huszár István. Jelen volt Vlagyimir Pavlov nagykövet is. AMERIKÁI FIATALOK Újra lázadnak? Képünkön: ohiói diákok a hadkötelezettség bevezetése ellen tüntetnek. Tizenhét évesek. Amerikai fiatalok: a Los Angeles-i Roosevelt Főiskola érettségire készülő tanulói. 11 évesek voltak, amikor a vietnami háború véget ért, 12 esztendősök a Watergate-botrány idején. Nevelőjükkel, Howard Shorr-ral arról beszélgetnek, mi a véleményük Carternak a katonakötelesek összeírását célzó javaslatáról. Ha a javaslatot törvénybe iktatnák, ők lennének az első bevonulok. Arra a kérdésre, helyes- lik-e a vietnami háborút követően megszüntetett, és most újra bevezetni kívánt kötelező katonai szolgálatot, a tanulók egyöntetű „nem”-mel feleltek. Tanítójuk így kesereg: „Mélységesen megdöbbent az amerikai politikával szemben tanúsított cinizmusuk, egykedvűségük és bizalmatlanságuk. Látni kellene, milyen pofákat vágnak, amikor a »nemzeti biztonságot«, vagy »életfontosságú érdekeket« említi az ember.” Arra a kérdésre, miért nem akarnak katonáskodni, szinte egyhangú volt a felelet: „nem akarunk meghalni”. „És a nemzeti becsület, a hazafiság, a hagyomány, a büszkeség?” A kérdésre az egyik lány így válaszol: „Ugyan kérem, itt pénzről és olajról van szó. Az olaj fontosabb, mint az ember. A nemzeti becsület emlegetése csupán a leplezésre szolgál.” Egy fiú hozzáteszi: „Az amerikai becsület nem más, mint kapzsiság.” Az iskolai újság szerkesztője megerősíti: „Vietnam felnyitotta a szemünket. Hittünk a hazánkban és mégis azt kellett tapasztalnunk, hogy itthon milyen visszaélések történtek, Indokínában pedig a kormány megtagadta az eszményeinket — felismertük a valóságot.” Nem kevésbé elutasító a tanulók véleménye az Afganisztánnal kapcsolatos amerikai lépésekről. Egyikük így vélekedik: „Amikor mi Vietnamot megtámadtuk, senki sem avatkozott be, miért kellene nekünk beavatkoznunk? Arról nem is beszélve, hogy Afganisztán sok ezer kilométerre fekszik az Egyesült Államok határaitól.” Minderről a nagy példány- számú „Lós Angeles Times” számol be „Cinikus diákok támadják a kötelező katonai szolgálatot” című cikkében. A fiatalok többsége nem tudja megmagyarázni Carter pálfordulását. Azét a Carte- rét, aki a béke, a társadalmi haladás és az enyhülés programjával lett elnök, s aki most hirtelen a hideg-, sőt az esetleges melegháború hirdetőjévé vált. Nem csak a fiatalok, de a liberális politikusok és újságírók sem hiszik, hogy Afganisztán valóban — Carter szavaival — „a béke elleni legnagyobb fenyegetés lenne a második világháború óta” és ez indokolná a 180 fokos fordulatot a kül-, és részben a belpolitikában is. Még olyan közismert „héják”, mint Jackson és Moynikan szenátorok is óvnak a túlzásoktól, a hírhedt kardcsörtető John Conally pedig azzal vádolja Cartert, hogy háborús kampányát azért indította el, hogy ezzel leplezze belpolitikájának hiányosságait. Persze, a fiatalok elutasító véleménye még nem tekinthető általánosnak. Az egykor a diáklázadások központjaként' ismert kaliforniai Berkeley egyetem tanulóinak csupán egynegyede jelentette ki, hogy helyesli békeidőben a kötelező katonai szolgálat bevezetését, de a megkérdezettek 51 százaléka közölte, hogy ha hívnák, bevonulna. A tanulók kisebbsége, egyharma- da volt csupán azon az állásponton, hogy megtagadná a behívást és szükség esetén — Kanadába menekülne. A jelek azonban azt mutatják, hogy nő a vietnami háború idejéből ismert engedetlenségi mozgalom híveinek száma. A támadások zöme most az energiapolitikát célozza meg. „Autózgassumk inkább kevesebbet, semmint hogy az olajért háborúba menjünk!” „Húzd szorosabbra a nadrágszíjat és ne a töl- tényövet!” Ilyen és hasonló, valamint az olajtársaságok csillagászati profitját támadó jelszavak a leggyakoribbak. A fiatalok mozgalmát olyan erők támogatják, mint a nőmozgalom, a környezetvédők, az atomellenzők és baloldali szervezetek, amelyek a 60-as évek gyakorlatából már nagy tapasztalatokkal rendelkeznek. A háborúellenes kampány az egyetemek, főiskolák területéről kiterjed a nagyvárosok utcáira. Több mint 150 társadalmi és vallási szervezet „Koalíció az összeírás és a kötelező katonai szolgálat bevezetése ellen” néven szövetkezett, hogy alkotmányos eszközökkel akadályozzák meg a carteri katonai tervek megvalósítását. Megszólaltak a vietnami veteránok is. Ron Kovic tengerésztiszt, aki megbénult a vietnami háborúban, egy. tv- Interjúban óva intett a. háborús hisztériától: „Fiataljaink válasza hatalmas elutasító mozgalom kell, hogy legyen! Hány amerikait kell még távoli füldrészekről koporsóban, vagy tolókocsiban hazaszállítani, hogy megtanuljuk a történelem leckéjét?” Daniel Ellsberg, aki a vietnami háború idején leleplezte a Pentagon titkos mesterkedéseit, felhívással fordult a Stanford egyetem diákjaihoz: „A második hidegháború elkerülhetetlenül az atomháborúba torkollhatna”. — „Le kell fognunk a háborúra törők kezét!” — tette hozzá. Néhány hónapja úgy látszott, hogy a teheráni túszügy hazafias) egységbe egyesíti az amerikai nép többségét. A világpolitikai feszültség növekedésének hatására ez az egység töredezőben van — az ifjúság körében mindenesetre. Hogy az ellenállás országos méretű (tömegmozgalommá válik-e, az az elkövetkező idők eseményeitől függ. v G. I. Ez=^é~= SZÖVEGFELDOLGOZÁSI KIÁLLÍTÁS Az IBM Magyarországi Kft. Szövegfeldolgozási Osztálya kétnapos kiállításán működés közben mutatja be legkorszerűbb szövegfeldolgozó berendezéseit: irodagépek nyomdai szedőgépek elektrosztatikus másológép Kiállítás helye: Kölcsey Ferenc Művelődési Központ DEBRECEN Hunyadi u. 1-3. Megtekinthető: 1980. március 13-án 9 • 17 h-ig és március 14-én 9 -16 h-ig Szeretettel várjuk kiállításunkon! IBM Magyarországi Kft. Budapest V., Vécsey u. 4. (276) FIGYELEM! SZÖVETKEZETÜNK ELŐSZERZŐDÉST KÖT VILLANYSZERÉLŐ SZAKMUNKÄSTANULÖ- KÉPZÉSRE 16 ÉVET BE NEM TÖLTÖTT FIATALLAL, aki a 8 Altalanos iskolai TANULMÁNYAIT 1980-BAN FEJEZI BE. A tanuló képzést kap: világítás-erőátvitel technikai szerelésben, valamint elektromérési és szervizeinkben háztartási gépek javításában. Univerzális oktatás! Az oktatásban csoportosítást nyer a 25/1977. Mű.M. rendelet szerint. KOLLÉGIUMI ELHELYEZÉST BIZTOSÍTUNK! Részletes felvilágosítást adunk levélmegkeresésre is. JELENTKEZÉS HELYE: Általános Villamossági Ipari Szövetkezet 1137 Budapest, XIII., Radnóti Miklós út 41. ÜGYINTÉZŐ: Kurz — telefon: 295—669. (267) NYÍREGYHÁZI GUMIGYÁR felvesz férfi, női segéd- és betanított munkásokat. ÉRETTSÉGIZETTEK és szakmunkások jelentkezését is várjuk. Érdeklődni és munkára jelentkezni lehet a gyár munkaügyi osztályán. TAURUS GUMIGYÁR, Nyíregyháza, Derkovits u. 107. (72)
