Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-09 / 58. szám

1980. március 9. KELET-MAGYARORSZÁG 3 (Folytatás a 2. oldalról) szerszámgépipar, a híradástechnika-ipar fej­lődött gyorsabban. . A foglalkoztatottak közel 3IFszázaléka a könnyűiparban dolgozik. A könnyűipari be­ruházások időben, a tervezettnek megfele­lően készültek el. Az élelmiszeripar is dina­mikusan fejlődött, fokozta a mezőgazdasági termékek feldolgozását. A termelés négy év alatt 33 százalékkal növekedett. Nagy jelen­tőségű, hogy 150 ezer tonna ipari alma fel­dolgozására alkalmas kapacitás épült meg. A mezőgazdasági és az élelmiszer-ipari vállala­tok együttműködése tovább javult. Az ipar négy év alatt exportárbevételét több mint 50 százalékkal növelte. A szocialis­ta export mérsékeltebben, a tőkésexport di­namikusáéban növekedett és elérte a 60 szá­zalékot. Az exporttermelés növelésére kitű­zött előirányzatokat az V. ötéves terv idő­szakában teljesítjük. Az ipari termelési ér­ték közel egyharmada kerül exportra. A megye ipari üzemei a konvertálható export-árualapnövelő hitelek igénybe vételé­vel 2,5 milliárd forint összegű beruházást fejeztek be 1979-ben. Az exportárbevételi többlet 1980-ban eléri az 1,5 milliárd forin­tot. A gyártmányszerkezet korszerűsítése te- * rén eredményes tevékenység folyik főleg a vegyipari, a bútoripari, a bőripari, textilru­házati és az élelmiszeripari vállalatoknál. Az ipari üzemek jelentős eredményeket értek el az import, ezen belül is a tőkésimport-meg- takarítás és -kiváltás területén. A megyei pártértekezlet határozata az intenzív fejlesztést, a termelés hatékonysá­gát tűzte ki célul. Az egy ipari foglalkozta­tottra jutó termelési érték évenkénti növeke­dése meghaladja az 5 százalékot, annak el­lenére, hogy a legnagyobb létszámfelfutás az alacsonyabb termelékenységű könnyűipar­ban volt. Veszteséges ipari üzemünk nincsen. Fejlődött a vállalati üzem- és munka- szervezés. Javult a munkafegyelem, az átla­gos műszakszám elérte az 1,9-et. Sok kiesést okoz még a szervezetlenség. A 8—10 száza­lék közötti veszteségidő kétharmada szerve­zési hiányosságokból fakad. A teljesítmény­bérben dolgozók aránya 61 százalék. A munkanormák karbantartása a végrehajtott műszaki fejlesztéseket követően vontatottan, késve történik. Több üzemben gond van a termelési költségek csökkentésével, a gaz­daságtalan termékek megszüntetésére hozott intézkedések végrehajtásával, a munka ter­melékenységével. Ipari üzemeink túlnyomó többsége szük­ségletre termel. Arra törekszenek, hogy te­vékenységük szervesen illeszkedjék a nép­gazdaság egészébe. Mezőgazdaság A mezőgazdasági termelés növekedése meghaladta az országos ütemet, de a terme­lés gazdaságossága elmaradt az országos szinttől és a lehetőségektől. Egyre jobban ki­alakult a tájkörzeti adottságokhoz igazodó termelési szerkezet, üzemnagyság, fejlődött a vállalatszerű gazdálkodás, a mezőgazdasági termelés tervszerűsége, korszerűsödött a mezőgazdasági irányítás és vezetés rend­szere. Az V. ötéves terv 4 éve alatt a termelés növekedése meghaladta a tervezettet, elérte a 21 százalékot. A bruttó termelési érték 1979-ben folyó áron több mint 15 milliárd forint volt. A termelésnövekedés teljes mér­tékben a termelékenység emelkedéséből származott. A kedvezőtlen időjárás ellenére is javultak a terméshozamok, de nagy tarta­lékokkal rendelkezünk különösen a kukori- . cg, szálas és lédús takarmányok termelése, az állattenyésztés és a takarmányfelhaszná­lás minőségi mutatóinak javításában. Az állami gazdaságok 26 százalékkal, a termelőszövetkezetek 27 százalékkal növel­ték termelésüket. A tsz-ek közös állóeszkö­zeinek bruttó értéke meghaladja a 10 mil­liárd forintot, termőterületük a szakszövet­kezetek átszervezésével 8,9 százalékkal nőtt. A kisgazdaságok termelése tovább emelke­dett. A tej-, hús-, zöldség- és gyümölcsterme­lésük a központi árualaphoz való hozzájáru­lás szempontjából is számottevő. A közös gazdaságokkal való kapcsolatuk szervezet­tebbé vált. A mezőgazdasági termelés növekedési ütemét meghaladja a költségnövekedés ará­nya. Emiatt mérsékeltebb volt az eredmé­nyesség. A szükségesnél alacsonyabb a fej­lesztési célú felhalmozás. A költségek gyors ütemű növekedése, a kedvezőtlen adottságok és szubjektív okok miatt mezőgazdasági üze­meink egy részénél tartósan veszteséges ál­lapot alakult ki. A veszteség és az alaphiány egy része csak központi pénzeszközökkel volt rendezhető. A mezőgazdasági ágazat a tervezett 6 milliárd forint értékű beruházásból 4 év alatt 5,7 milliárd forint értékű beruházást valósított meg. A sertésférőhelyek szá­ma tsz-einkiben 22 ezer darabbal bővült. A Balkányi Állami Gazdaságban, a nagyvar­sányi és papi tsz-ekben befejeződött a hús- csirketelepek építése. A Mátészalkai Állami Gazdaságban befejeződött, a vajai tsz-ben megkezdődött, a rakamazi tsz-ben előkészí­tés alatt van az egyenként 10 ezer tonnás hű- tűtároló építése. Mezőgazdasági üzemeink négy év alatt 522 millió forint értékű meli­orációs munkát végeztek, melyből 329 mil­lió forint az állami támogatás. A megye mezőgazdaságának termelési szerkezete lényegesen nem változott. A szán­tóterület 5,6 százalékos csökkenése mellett növekedett a gyümölcs és az erdő területe. A búza, kukorica, dohány, napraforgó, cukorré­pa és zöldség területe változatlan maradt, a burgonya területe csökkent. 1975-höz viszo­nyítva a búza termésátlaga 12,4 százalékkal, a rozsé 9,9 százalékkal, a kukoricáé 10 szá­zalékkal, a napraforgó termésátlaga 47 szá­zalékkal, a dohányé 43 százalékkal, a bur­gonyáé 35 százalékkal, a cukorrépáé 17 szá­zalékkal emelkedett. A téli alma termése — 1978-at kivéve — évenként átlagosan 10—15 százalékkal nőtt. Nem volt megfelelő a terü­letegységre eső hozamok növekedése egyes takarmánynövényeknél. A fejlődés ellenére is elmaradt a lehetőségektől a legelő- és rét­területek hozama. Az ötödik ötéves terv négy éve alatt összesen 4160 hektár gyü­mölcstelepítés történt, ebből téli alma 3764 hektár, rekonstrukció 578 hektár. A termelési rendszerekhez és társulá­sokhoz tartozó terület 86 ezer hektárral nö­vekedett. Jelenleg 126 ezer hektáron alkal­maznak rendszerszerű termelési technoló­giát. Megyénkben két gyümölcs- és két nö­vénytermesztési rendszer működik. Emellett több növényi kultúra területén társulások integrálják a termelést és az értékesítést. Eddigi eredményeink alapján a társulások egy részének rendszerré való továbbfejlesz­tésére kerülhet sor. Folytatódtak a meliorá­ciós, földrendezési, táblásítási, tömbösítési munkálatok is. A Tisza—II. vízlépcsőhöz kapcsolódó öntözésfejlesztési program kere­tében kiépültek a tervezett öntözőfürtök. Több mint tízezer hektár rét és legelő került felújításra és telepítésre. Folytatódott a mezőgazdasági üzemek koncentrációja, specializációja. Harmincegy­gyei csökkent a tsz-ek száma. Jelenleg 124 tsz-ünk van, átlagos üzemnagyságuk 2438 hektárról 3500 hektárra növekedett. A szarvasmarha-állomány állami gazda­ságainkban 25 százalékkal, a tsz-ekben 8,1 százalékkal, ezen belül a tehénlétszám 5,1 százalékkal, illetve 20,5 százalékkal növeke­dett. A nagyüzemi szarvasmarha-állomány 52,5 százalékról 58 százalékra, a tehénállo­mány aránya 43,7 százalékról 52,7 százalékra növekedett. Az egy tehénre jutó tejtermelés az 1975. évi 2318 literről 1979-ben 3 ezer li­terre nőtt. A sertésállomány állami gazdaságokban 12,1 százalékkal, a tsz-ekben 21,9 százalék­kal, a kistermelőknél 0,8 százalékkal nőtt. Legdinamikusabb emelkedés a juhállomány területén következett be: négy év alatt a nö­vekedés mértéke 42,9 százalékos. Az anya­juhállomány 44,8 százalékkal nőtt. A törzs- baromfi-állomány 1978-hoz viszonyítva csök­kent, a vágóbaromfi termelése viszont 13 százalékkal növekedett. A megépített szako­sított szarvasmarha- és sertéstelepek betele­pítése megtörtént. E telepek termelése nye­reségessé vált. Tovább folytatódik a szakosí­tott és hagyományos állattartó telepek re­konstrukciója. A vágósertés termelése négy év alatt 8,4 százalékkal emelkedett. A mezőgazdasági termelés területén elért eredményeket elősegítette, hogy tovább ja­vult a mezőgazdaságban dolgozók politikai és szakmai képzettsége. Tsz-einkben jelenleg 1221 egyetemet, főiskolát és 2135 középisko­lát végzett szakember dolgozik. A szak- és betanított munkások létszáma 14 518 fő. Fejlődött a tsz-ek mellék- és kisegítő üzemági tevékenysége is. Probléma, hogy e tevékenységet a termelőszövetkezetek egy része gazdaságtalanul, nem kielégítő haté­konysággal végezte, s az erre leginkább rá­szorult, kedvezőtlen adottságú tsz-ekben alig van mellék- és kisegítő üzemági tevékeny­ség. Beruházás, építőipar, közlekedés, hírközlés Az V. ötéves tervre tervezett 30 milliárd forint értékű beruházás megvalósul. Döntő többsége költségszinten belül kerül átadásra. A beruházások anyagi és műszaki összetéte­lét illetően az arány a gépi beruházások ja­vára tolódott el. Rövidült a beruházások át­futási ideje, javult a koordináció és kooperá­ció. A tervező, beruházó és kivitelező, vala­mint a bonyolító vállalatok közötti együtt­működés további erősítésre szorul. Az építőipar várhatóan teljesíti ötödik ötéves tervi céljait. Négy év alatt több mint 24 százalékkal növelte termelését. A több­lettermelés teljes egészében a termelékeny­ség emelkedésével valósult meg. Az egy fog­lalkoztatottra jutó termelési érték évi 4 szá­zalékkal nőtt. A szakmunkások aránya 39,6 százalékról 55 százalékra nőtt, a magasan kvalifikált ács, kőműves, festő, burkoló, bá­dogos szakmában a létszámellátottság nem kielégítő. Nem léptünk előbbre megfelelő­képpen a könnyűszerkezetes építési mód el­terjesztésében. Az építőipar V. ötéves tervi eszközál­lományát a szintentartás jellemezte. Műszaki tartalmát tekintve azonban csökkenő ten­denciájú. A nagyértékű gépek használható- sági foka alig több mint 50 százalék. Terve­zőintézeteink az igényeknek csupán 30—35 százalékát tudják kielégíteni. Az ötödik ötéves tervben a tervezett 20 ezer lakás helyett várhatóan 22 600 lakás épül fel. A célcsoportos lakásépítésnél pénz­elvonás miatt 280 darab lemaradás várható. A tervezett szinten valósul meg 451 kórházi ágy, 866 bölcsődei, 6735 óvodai, 160 gyer­mekotthoni férőhely, 424 általános iskolai tanterem (melyből 320 új beruházás, 104 fel­újítás és rekonstrukció), 34 középiskolai tan­terem, 713 középiskolai diákotthoni, 262 szakmunkásműhelyi férőhely. Megépül 35 vízmű, melyből 27 darab új, 8 darab rekonst­rukcióval bővített. A vízműépítéssel érintett település 54, a víztermelő kapacitás tovább bővül. A vízműhálózat 865 kilométerről 1421 kilométerre növekedett. A lakosság 52,3 szá­zaléka van közműves vízzel ellátva. A szennyvíztisztító kapacitás 23 777 köbméter,/ napra növekedik. A szennyvízcsatorna hosz- sza 140 kilométerről 176 kilométerre nőtt. A záhonyi átrakókörzet V. ötéves tervi beruházási előirányzata 1,6 milliárd forint. A fejlesztés jelenlegi helyzete alapján túltel­jesítésre kerül sor. A tömegközlekedés elfo­gadható szinten, a megye városai közül csak Nyíregyházán fejlődött. A közúti hálózat bő­vítésére, korszerűsítésére tervezett 4,5 milli­árd forint várhatóan 5,4 milliárd forintban realizálódik. A hírközlés fejlődése nem kö­vette a reális igényeket. A hálózat rekonst­rukciója gyorsabb ütemet kíván. Korszerű szolgáltatásra a postahivatalok 26 százaléka nem felel meg. Élet- és munkakörülmények A lakosság életszínvonalának növekedé­se szoros összefüggésben volt a termelés nö­vekedésével, az ésszerűbb, hatékonyabb gaz­dálkodással. A foglalkoztatás fejlődése is ja­vította a megye lakosságának életszínvona­lát. Az átlagkeresetek négy év alatt 23,7 szá­zalékkal nőttek. A lakosság pénzbevételének növekedése évenként 8 százalékos volt. A tsz-tagok közösből származó jövedelme az 1975. évi 30 240 forintról 1979-ben 36 444 fo­rintra emelkedett. Széles körű közvetett és társadalmi juttatások is segítették a lakosság életszínvonalának növekedését. A családi pótlék négy év alatt 70 százalékkal, 538,6 millió forintra, a gyermekgondozási segély 35 százalékkal, 209,3 millió forintra, az egy nyugdíjasra eső járadék 85 százalékkal, 1158 forintra emelkedett. A lakás- és kommunális ellátottság to­vább javult. A munkáslakás-építés, a nagy- családosok lakásigényeinek kielégítése terén elért eredmények azonban kezdetinek te­kinthetők. A szolgáltatások értéke négy év alatt 35 százalékkal nőtt. A megye kiskeres­kedelme beruházásokra 620 millió forintot fordított. A kiskereskedelmi áruforgalom 1975-höz viszonyítva 40 százalékkal emelke­dett. Az egy lakosra jutó kiskereskedelmi áruforgalom megközelíti a 23 000 forintot. Ennek ellenére előfordulnak hiánycikkek, s az áruválaszték sem volt mindig megfelelő. A helyi árualapok feltárása és biztosítása tekintetében nem volt megfelelő előrehala­dás. A XII. kongresszus és hazánk felszaba­dulásának 35. évfordulója tiszteletére indí­tott szocialista munkaverseny megyénkben társadalmi üggyé vált. Pártunk politikájával való egyetértés jut kifejezésre abban, hogy a verseny célkitűzéseinek teljesítésében részt vesz megyénkben az ipar, építőipar, a közle­kedés és hírközlés, a mezőgazdaság, a keres­kedelem, valamennyi vállalat és szövetkezet kollektívája. a Az ideológiai, politikai és kulturális nevelés A XI. kongresszus és a megyei pártérte­kezlet határozatainak végrehajtása az ideo­lógiai és kulturális élet területén is eredmé­nyes volt. A megyei pártbizottságot az ideológiai nevelőmunka fejlesztésében az a cél vezet­te, hogy a fejlett szocializmus építésének kö­vetelményei szerint növekedjék a pártszer­vek, -alapszervezetek hozzáértése és felké­szültsége, emelkedjék a politikai irányító munka színvonala. Az ideológiai nevelő­munka hozzájárult a párt politikájának jobb megismeréséhez, tudatosabb vállalásához, a párttagság politikai, cselekvési egységének erősítéséhez, a marxizmus—leninizmus esz­méinek szélesebb körben való elterjedéséhez, a lakosság szocialista magatartásának for­málásához. A politikai nevelés közelebb került a gyakorlathoz, az agitáció és a propaganda eredményesebben adott választ a párttagsá­got és a lakosságot foglalkoztató kérdések­re. A pártszervek nagyobb figyelmet fordí­tottak a párttagság felkészítésére, tájékozta­tására, s hozzájárultak aktivitásuk növelésé­hez. Propaganda, agitáció és tájékoztatás Az elmúlt időszakban számottevően nőtt a párttagság politikai és általános műveltsé­ge. A párttagság 10 százaléka szerzett ma­gasabb állami iskolai végzettséget, 15 száza­lékkal javult politikai iskolázottsága. Az ideológiai, politikai nevelésben meghatározó szerepet töltött be a propaganda és a szer­vezett pártoktatás. Céltudatosabbá vált és a helyi politikai szükségletekhez jobban igazo­dott a pártoktatás szervezése, javult irányí­tása. Évente mintegy 20 ezren vesznek részt a tömegpolitikai oktatásban. Kedvező, hogy a fizikai állományhoz tartozik a tanfolyamok résztvevőinek mintegy 60 százaléka. A marxizmus—leninizmus esti középis­kolán 5866-an tanultak, elsősorban fiatalok, nők, érettségizett szakmunkások, középveze­tők. Az esti egyetem hároméves általános tagozatán 1418 hallgató végzett, többségében propagandista. A beszámolási időszakban az egyéves pártiskolát 132 fiatal párttitkár és pártvezetőségi tag végezte el. A szakosító és a speciális továbbképző tanfolyamokon 1755 hallgató gazdagította politikai ismereteit. A pártszervek ötéves politikai oktatási tervek alapján dolgoztak. Egyre inkább meg­valósul a képzés-nevelés egysége, a politikai oktatás tudatosabban törekszik a dialektikus gondolkodás, és a materialista történetszem­lélet erősítésére. Előbbre léptünk a szocia­lista építőmunka tapasztalatainak elemzésé­ben, a társadalomtudományi kutatások újabb eredményeinek felhasználásában. Fejlődött a pártoktatás politikai, mozgalmi jellege, a párthatározatok és a pártmunka tapasztala­tainak hasznosítása. Az elméleti igényesség, a viták és véleménycserék fejlesztették az önálló gondolkodást, mélyítették az elvi, po­litikai szilárdságot. A pártoktatás különösen az utóbbi idő­ben növekvő érzékenységgel reagált a szo­cializmustól idegen jelenségekre és nézetek­re. Bírálta a szervezetlen és fegyelmezetlen munkát, a közösségi érdek megsértését, a közömbösséget, a felelőtlenséget, az önzést, a harácsolást. Fellépett az emberi kapcsola­tokban megnyilvánuló befeléfordulás, a jog­talan előnyszerzés, a hatalommal való visz­szaélés ellen. Mindezek gazdasági-társadalmi okait és megszüntetésük lehetőségeit nem tárta fel kellően. Ugyancsak nem tud kellő­en érvelni az elég széles körben jelentkező egyenlősdi törekvésekkel szemben. A pártoktatás az utóbbi időben — a központi célok és feladatok tudatosítása mel­lett — többet és eredményesebben foglalko­zott a sajátos megyei tennivalók bemutatá­sával, a helyi lehetőségek, tartalékok feltá­rásával. A politikai oktató-nevelő munka szín­vonala és hatása egyes helyeken elmarad a követelményektől. A magas létszám és a sokféle tanfolyam nehezíti a pártoktatás át­tekintését és irányítását. Az álapszervezeti vezetőségek egy része nem fordít kellő fi­gyelmet a propagandisták tájékoztatására, és nem hasznosítja kellően a pártoktatás ta­pasztalatait. Helyenként a propagandisták felkészültségének és a hallgatók tanulmányi fegyelmének fogyatékosságai akadályozzák az eredményesebb munkát. Mélyült a proletárdiktatúra, a szocialis­ta demokrácia, a munkásosztály vezető sze­repe és a szövetségi politika fejlesztése szük­ségességének megértése. Gazdagodott az osz­tályok és rétegek alapvető érdekazonosságá­nak tudata. Nőtt az állampolgárok aktivitása a munkahelyi, lakóhelyi közösségekben, mind gyakoribb a felelős véleménynyilvání­tás a különböző közéleti fórumokon. Megkülönböztetett figyelmet fordítot­tunk a gazdaságpolitikai kérdésekre, az V. ötéves terv országos és megyei célkitűzései­nek elfogadtatására, külön is a Politikai Bi­zottság megyénkre vonatkozó határozatából következő feladatokra. A propaganda révén fokozatosan tudatosul a párttagság, a dolgo­zók körében népgazdaságunk helyzete, a gazdasági fejlődés belső és külső feltételei­nek megváltozása. A propaganda kiemelten foglalkozott a jobb, a fegyelmezettebb, a ha­tékonyabb munka magasabb követelményé­nek elfogadtatásával. Tudatosította, hogy a jobb munka az élet minden területén köve­telmény. Ugyanakkor a népgazdaság gond­jainak okait a dolgozók egy része nem érti kellően, azokat a tervezés és irányítás fo­gyatékosságaiban látja. Több helyen még mindig erős a termelésben a mennyiségi, a bérezéseknél az egyenlősdi szemlélet. Nemzeti múltunk értékeinek és a szo­cializmus hazai gazdasági és kulturális vív­mányainak folyamatos ismertetésével erősí­tettük a szocialista hazafiságot. A pártszervek és -alapszervezetek az agitációs és propagandamunkában jelentősé­güknek megfelelően foglalkoztak a nemzet­közi kérdésekkel, a kommunista és munkás- mozgalom helyzetével. A megye párttagsága és lakosságának többsége egyetért a párt nemzetközi tevékenységével, helyesli a Szov­jetunióval és a szocialista országokkal való sokoldalú együttműködést, helyesen ítéli meg a kommunista és munkásmozgalom alapvető kérdéseit. Egyes esetekben azonban érzékelhető, hogy több segítséget kell adni a nemzetközi események és összefüggések megítéléséhez. Javítottuk a Szovjetunió, a szocialista országok életének bemutatását. E területen jól hasznosítottuk a testvérmegyei tapaszta­latokat, amelyek a beszámolási időszakban tovább gyarapodtak, különösen a Szovjet­unió Kárpátontúli Területével. A magyar— szovjet barátság társadalmi bázisának szé­lesítésében hatékony munkát végeztek a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei tagcsoportjai. (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents