Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-07 / 56. szám
1980. március 7. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A kempingüzem munkása Maminak szólítják... ..Mama. gyere csak. Mami, mit intéztél? Nem tudod, mit kapunk most nőnapra? ... és így tovább. Nem véletlen, hogy így szólítják a nyíregyházi gumigyár kempingüzemében Gál Józsefnét, ezt az ötvenkét éves, energikus mozgású, örökmosolyú asszonyt. Hívják, küldik és mami megy. Kérdezik, tanácsát kérik, számon tartják az ígéretét. S Gálné boldog, ha jó hírt mondhat, ha segített, ha sikerül jó tanácsot adni idősnek, fiatalnak, asszonytársainak, lányoknak. S nem qsak a Vámos Ilona Szocialista Brigádban, a gumimatrac felépítőben, hanem a gyárban is. Ez sem véletlen, hiszen már öt éve tagja a pártbizottságnak, a szakszervezeti tanácsnak és a szak- szervezeti bizottságnak is. — Kétszeres kiváló dolgozó. A még tájékozatlan új dolgozót így küldik hozzá: „Keresse csak meg azt az ősz hajú asszonyt ott a kempingüzemben.” Mert Gál Józsefné, született Pásztor Maria hajában bizony még véletlenül sem találni már feketét. Férjét hivatásos katonatisztként helyezték Nyíregyházára. így költöztek át Borsodból Szabolcsba. Ö is itt vállalt munkát 1964-ben a konzervgyárban. Aztán jöttek a gyerekek, „elég volt a vándorlásból”, itt ragadtak végleg. Férje már nyugdíjas, de van utánpótlás, Józsi, a néphadsereg tisztje, akárcsak az apja volt... A lakás csak párszáz méterre van a gyártól, talán azért is nőtt ennyire a szívéhez. Erzsébet, József, Sándor és Margit — a gyerekek — már szárnyra keltek, férjhez mentek, megnősültek, s mindenütt van már egy-egy gyerek. Három lány- és egy fiúunoka. Amíg felnevelte a négy gyereket,*'-nem- * volt könnyű, s hogy megőrizte viGál Józsefné: — Megszoktam a fegyelmezett munkát. dámságát, s nem lett „afféle duzzogó vénasszony”, mégis a gyerekeknek köszönheti. A fiatalokat most is szereti. Sokan úgy mennek hozzá, mintha csak az édesanyjuk lenne. Vastag volt a munkaköpeny? Mami kijárta, hogy kapjanak lenge, szellős munkaruhát. Hosszú volt a cipő kihordási ideje? Kaptak fűzős kismamacipőket, 1 év helyett 8 hónapra. No, persze nem csak panaszintézés van. Első a termelés, ami itt különösen fontos — a minőség. Kezdettől fogva megszokta a fegyelmezett munkát. (A konzervgyárat sem azért hagyta ott, mert itt könnyebb. A lába nem bírta a hosszú gyaloglást, meg a felüljárót.) A kempingüzemben sem dicséret, ha a hirdetőtáblán megjelenik a selejt... egyszóval „az a jó, ha nincs kiírva semmi, de azért mindennap kell tenni valamit...” Tóth Árpád Gyermekruhaboltban Divat a tiniknek Mint egy életre kelt, szépséges hajasbaba: apró kislány nézegeti magát a tükörben a gyermekruházati boltban. Megperdül a sarkán: szemből, oldalról — s ha tehetné alighanem hátulról is szem ügyre venné magát az új ruhában. — Ez szép — közli s kéri: — vegyük meg! Az ifjú hölgy talán ha három éves. Édesanyja döntésétől függ, hogy kosárba kerül-e a ruha vagy sem. S a beleegyező bólintás nem késik. — Érdekesek ezek a csöpp vevők — mosolyog Reha Mária, az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat nyíregyházi gyermekruházati szakboltjának eladója. — Már két éves kortól válogatnak: nemcsak színben, fazonban is. Ma is volt egy kedves kis vendégünk. Kabátot keresett, sokáig válogatott a modellek között. Kivettem egy igazán néki való darabot — de az én kezeqibőil nem fogadta el, csak az édesanyjától. Végül ezzel a kabáttal mentek el. A népszerű szaküzlet konfekció osztályán egyévestől nemritkán felnőttekig megtalálják a vevők az ízlésüknek megfelelő ruhadarabot. A fiatal eladónő is‘itt vásárol: — Esetenként egyedi kívánságokkal jönnek, így előfordul, hogy üres kézzel távozik tőlünk valaki. Sőt néha vannak hiánycikkeink is. Az idén báj volt a ‘ télikabátok kai: sem választékban, sem mennyirégben nem volt elegendő. Most a bársony nadrág a hiánycikk. — Igyekszünk mindent megtenni azért, hogy a vevő ne menjen el üres kézzel. A tizenévesek öltözködésére jellemző az un i forrni zá lód ás: a 13—17 évesek szívesen viselnek egyforma'holmikat — ez megkönnyíti a munkánkat. Nemrág például csinos kamasz bársony zekéket kaptunk, amit lányok is szívesen Reha Mária: — Szeretem a csöpp vevőket... vásárolnak. Ismerve a tinik divatját: ha egy fiú nem talál megfelelőt a kamasz modellek között — főleg pulóver, ing, cipő vonatkozásában — ajánljuk, hogy nézze meg a lányoknak szánt árukat is. Ez olyan kereskedői fifika, amit nem lehet az iskolapadban megtanulni. Reha Mária 8 éve dolgozik ebben a kollektívában. Tanuló volt mikor idekerült, aztán itt ragadt. Megszerette a konfekció osztályt. — Nem mondtam le a tanulásról sem. Szakmunkás- bizonyítványt 1974-ben szereztem, aztán munka mellett beiratkoztam kereskedelmi szakközépiskolába. Nem könnyű, ugyanis Nyírszőlősön lakom és rendszerint este 8 körül vetődöm haza. így csak a hét vége juta tanulásra. Az idén végzek. Egy éves pihenő után szeretnék továbbtanulni kereskedelmi főiskolán. Házi Zsuzsa Nőnapi virágok TTetven évvel ezelőtt — amikor Klara Zetkin a világ / / I dolgozó női nemzetközi szolidaritási napja megünneplését javasolta — a mai Szabolcs-Szatmár területén igencsak kevés dolgozó leányt és asszonyt köszönthettek volna férfi kollégáik: néhány százan dolgozhattak a sajátos női munkahelyeken. De nem kell ilyen messze menni a múltba. Nyíregyházán az Irodaház építésénél még nők is húzták föVa maltert — ha a lányok, asz- szonyok közül valakinek múlhatatlanul szüksége volt a pénzre, ilyen nehéz segédmunkát is vállalt. Mert a dohányfermentálón, a tejüzemen kívül alig volt más „női munkahely". De tizenöt évvel ezelőtt is ötezren jelentkeztek az akkor új konzervgyárba — fele annyi munkahelyre. Milyen más ma a helyzet! Ez utóbbi nagyüzemben tavaly a férfi vezetők, munkatársak már hagyományosan hóvirággal a kezükben várták a főbejáratnál a munkásasszonyokat, reggel hatkor is. És milyen eseményszámba ment, amikor az első asszonybrigádok munkához láttak a tiszalöki és a fehérgyarmati Hódikötben, majd mások nem sokkal később speciális szemüveglencsét kezdtek csiszolni a vadonatúj mátészalkai MOM-ban, s írógépet szerelni Vásárosnaményban, Polski Fiat-műszereket készíteni Nyíbélteken. Nagyot változott a nők élete Szabolcs-Szatmárban. Ha most leírhatjuk, hogy a megyében a munkás és termelés- irányító munkakörökben 130 ezren dolgoznak, s a munkások közt három férfi mellett már két nő áll — korszakos változásokról beszélhetünk. De utalhatnánk 1970-re, amikor még csak ízlelgettük az akkor új párthatározat szavait, „társadalmi összefogással kell közelebb jutni ahhoz, hogy mindenütt megszűnjön a nők hátrányos megkülönböztetése. Hosszú, szívós munka kell még ahhoz, hogy a női egyenjogúság elve teljes mértékben érvényesüljön mindazokon a munkaterületeken, ahol a nők dolgoznak, társadalmi és politikai tevékenységet fejtenek ki." S ha erre a tíz évre pillantunk vissza, most természetesnek tűnik, ha nő áll egy vállalat, szövetkezet élén, ha egy fiatalasszonyt választottak a nagyközségi partbizottság titkárának. Az idő múltával egyre kevésbé lepődünk meg, ha a főmérnöki, osztályvezetői, főagronómusi szobában női vezető fogadja a vendéget, a tárgyalópartnert. A közéleti fórumokon, a tanácsokban, népfront- és KISZ-bi- zottságokban is egyre többször kérnek szót a lányok, asz- szonyok. Akik most ugyan még valós számarányuknál kevesebben ülnek a tanácskozóasztaloknál, de munkájuk, közreműködésük a termelésben, a közügyek irányításában immár természetes. Más tehát már az a hóvirág, amit most egy figyelmes mondat kíséretében átnyújtanak a férfiak. Annak szól, akit tegnap még a „gyengébb” vagy „szebbik” nem képviselőjeként köszöntöttünk, s ma már munkatárs, vezető, közéleti ember. A ki bokros munkahelyi teendői mellett este tanul, /-l főz, takarít, leül a kisgyermek mellé, hogy a meleg anyai szóval segítsen, aki „mellesleg” csinos és vidám — miközben egyszerűen ledolgozza a második műszakot. Akit ezért akár mindennap megköszönthetnénk. Esetleg virág nélkül is, csupán kedves szóval, figyelmesse"el ■■■ ' Marik Sándor A fejőnő í^^lost felidézem a régi beszélgetést. Férfitettekkel felérő 1^1 akarattal ötvözött erő, amiről Kálmánházán Porcelán nJLJ Józsefné tett vallomást: — Én a munkámat nagyon szeretem. Szakképzett tehenész vagyok, a termelőszövetkezet küldött el, meg a magam jószántából mentem az iskolára. A férjem is tehenész, ő is szakképzett. Együtt dolgozunk, egy párban, ő gondozza a jószágot, én fejek. — Ez bizony nem könnyű munka. Hajnalban kelünk, akkor sok a dolgunk — így délelőtt jobban ráérünk. Este megyünk újra a telepre. Van négy gyerek is, nyolcadiktól második osztályosig. Erre megy el a többi idő. Egy kis kérdezz-felelek: — A férje gondozó. Mennyit keres? — Ügy 3500 forint körül. — És ön? — Amennyit fejek és amilyen a zsírszázalék. Négyezer forinton felül van. — Nincs ebből soha probléma? — Ebből aztán nem. De hát hol nem törik néha a .tányér? A munkában mi megértjük egymást. A pénz dolgában is. Ott ül a szobában Porcelán József is. Mosolya van és gondolatai, de egyetértő. Tudja ő, hogy mi nyugszik az asz- szony vállán és azt is, hogy egymás keze alá dolgoznak. Hogy sok tejet fej az asszony, többet mint mások, ahhoz neki is köze van. Ezért is szólt így: — Ismerem a jószágot. Most abraktakarékosan etetünk, de nem az állat szájától vesszük fel. Nekem az a dolgom, ne legyen csorgás, pocsékolás. Inkább az a baj, hogy nem mindig jó a takarmány minősége, az állat turkál, keresi a jót. — Na, azért már én is szóltam, és szólok. Mert nem csak a pénz a fontos. Porcelánná úgy beszél a tehenekről, mintha vélük és általuk a Dárius kincse lenne az övé. — Hát persze, hogy vannak kedvenceim. Protekciós tehenek. Húsznál is több, jó tejelők, kezes jószágok. Kálmánházán, a Rákóczi Termelőszövetkezetben jó eredménnyel termel a szakosított tehenészeti telep. A munka szinte családias, hiszen öt házaspár tagja a telepi szocialista brigádnak, közöttük a Porcelán házaspár. Jól mennek a dolgok, mert növénytermesztőkben, állattenyésztőkben nagy az akarat ezért. Porcelánná viszont csak egy a sok közül, de rangja van. A legjobbak között tartják számon. • ‘ — Most fejésben én vagyok az első. — Titka? — Ha én Szt tudnám! Talán akarat kérdése, talán mert szeretem a dolgot. — Mást nem szeret? — Dehogynem. Dalolni járunk. Alakítottunk egy páva- kört a tehenészetből, vagy húsz tagja van. Nótázgatunk, voltunk már Nyírbélteken, Tiszavasváriban, Egerben, oklevelet is nyertünk. Ez a mi szórakozásunk. Nem kell több ettől. Keü ettől több? Seres Ernő A mérnöknő Küzdeni kell az újért Az íróasztal telistele összetekert papírkötegekkel, sárga fény ömlik el a fekete vonalak idegen számára rejtélyes indáin, fut a rajztoll a fiatal mérnök kezébe. Bán- hegyesiné Vándor Éva két esztendeje ül emellett az asztal mellett a Kemév fejlesztési osztályán. Építészmérnök — a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett. — A férjem révén kerültem Nyíregyházára — mondja letéve rajzeszközét. — Addig Budapesten éltem, dolgoztam. Mélyépítéssel foglalkoztam elsősorban, ezért örültem, hogy itt helyezkedhettem el. A férjem is a Ke- mévnél dolgozik egyébként: főépítésvezető-helyettes. Érdekes — és meglepő — volt számomra hogy bár mélyépítő cégről van szó, itt én mégis magasépítési témákkal foglalkozom többnyire. A vál lalat rugalmasságát, szélesedő munkáját jelzi mindez. Egyébként a férjem magasépítő ... — Iróasztaloz köti teljes egészében a munkája? — Nagyobb részt igen. De igyekszem minél több alkalmat találni arra, hogy kint a munkahelyeken megforduljak. Ez egyrészt arra jó, hogy a gyakorlatban dolgozó szakemberektől tapasztalatokat szerezzek — hiszen egy fejlesztő mérnök alaposan elszakadhat a földtől, ha csak íróasztala mögül nézi az építkezéseket. Másrészt éppen a fordítottja miatt is ott kell lennem időnként a munkahelyeken: hogy a gyakorlati építők ne „ragadjanak” túlságosan a földhöz, pontosabban a régihez, a megszokotthoz., Az a tapasztalatom ugyanis, hogy néha igencsak meg kell küzdeni ezzel a szemlélettel. Itt vannak például az előregyártott felvoBánhegyesiné Vándor Éva: — Nemcsak az íróasztal mögül nézem az építkezéseket. nulási épületek: nagyon nehézkesen fogadták el... — Elégedett a munkájával, annak eredményeivel? — Igen. Szeretem ezt a munkát. Az viszont kevésbé jó, hogy ezen a területen nehéz előrelátni: hogyan fogadják az újat lent vagy fent, mivel foglalkozunk holnap ... Meg aztán a fejlesztésnek vannak olyan hátulütői is, hogy nehéz, nagyon nehéz egy már kialakult elképzelést „felborítani” egy vezetőnél. De annak örülök, hogy osztályunk egyre hatékonyabban dolgozik. — Jut elegendő ideje a családra. Van egy nyolcesztendős fia... — Jutnia kell. Igaz, néha — papíron vagy fejben — haza is viszek munkát, de szívesebben teszem ezt, mint hogy * idebent túlórázzak. Mégiscsak otthon vagyok ... Tarnavölgyi György Foglalkozása: laborasszisztens Az első lépcsőn Sok-sok kilométert utaznak a betegek, amikor a megyei kórház rendelőintézetében legelőször a labort keresik fel. A körzeti orvostól kapott beutaó után leghamarabb itt találkoznak a gyógyításban résztvevő orvosokkal, asszisztensekkel. Nagyon sokan úgy gondolják, hogy a hosszas várakozás szükséges velejárója a laborvizsgálatoknak. — Éppen a zsúfoltság az egyik ok, hogy igyekszünk egyszerűsíteni az eljárásokat — mondja Tarján Ferencné laborasszisztens. — Például eddig akinek a karjából vettünk vért, „megszűrtük” az ujját is. Most a vérképvizsgálathoz szükséges vért a karjából vesszük le, így népi kell a betegnek két tortúrán átesnie, mégha nem is nagy beavatkozásról van szó. így csöfcenteni tudjuk a felesleges várakozási időt is. A betegségek gyors felismerésében, a további eredményes kezelésiben alapvető a labor pontos munkája. A leleten már szerepelnek azok a fontos adatok, amelyek birtokában a kezelőorvos már támaszkodhat az első szakvéleményre: milyen gyógymódot alkalmazzon, milyen gyógyszert adjon a betegnek. Egy apró figyelmetlenség beláthatatlan következményekkel járna, mivel az orvos a lelet alapján „vakon” megbízik a laboránsok által közölt, a betegség mértékére vonatkozó számokban. S ha az orvosnak mégis kétsége támadna, a betegnek elölről kellene kez.denie az egész vizsgcf- laitsort... Tarján Ferencné: — Az orvos keze alá dolgozunk... A laboránst sem hagyják érintetlenül azok a változások, amelyeket a korszerű orvostudomány felismert és alkalmaz. A 29 fős kis csoportban az általános asszisztensi képzettség mellé már sokan megszerezték a Laborasszisztens; ismereteket is. Tarján- né pedig a közeljövőben tovább akarja bővíteni egészségügyi jártasságát: szakasz- szisztensnek készül. Nincs egyedül ezzel a törekvéssel, mert a laborban dolgozók legtöbbje, főiként a fiatalok, éveket sorban állnak egy-egy beiskolázási engedélyért. Mint munkacsoportot is a legjobbak közt tartják számon őket: két éve Kiváló Munkaiközöség lettek. Tóth Kornélia ■
