Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-07 / 56. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. március 6. Tanácskozott az Országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) békés gazdasági építőmun- kában, a népek életszínvonalának emelésében. Ezt a politikát követi kormányunk amikor a testvéri szocialista országokkal és más haladó erőkkel együtt következetesen fellép a nukleáris fegyverkezési hajsza ellen, harcol e fegyverek fejlesztésének, gyártásának és alkalmazásának végleges betiltásáért és a felhalmozott készletek megsemmisítéséért. — A mi számunkra az atomenergia legnagyobb jelentősége annak energetikai hasznosításában van — mutatott rá —, hiszen ma energiaszükségletünk mintegy felét importáljuk. Az import azonban mind nehezebbé válik és egyre súlyosabb tehertétele külkereskedelmi mérlegünknek. Hazánkban is elkerülhetetlen tehát, hogy — a széntermelés növelése mellett — a jövőben fokozottan támaszkodjunk az atomenergiára. A paksi erőműépítkezés — hangsúlyozta Szekér Gyula — jelenleg az ország legnagyobb és legbonyolultabb beruházása, amelynek megvalósítása fontos, szervezett munkát követel mindannyiunktól. Szekér Gyula végül arról is beszélt, mennyire nem lebecsülendő az atomtechnika hatása a tudomány, az egészségügy, a mezőgazdaság és az ipariontechnológiák széles körére, a tudományos kutatás módszereire és eszközeire. Dr. Bognár Rezső (Hajdú- Bihar m. 3 vk.) akadémikus egyebek között hangsúlyozta: jóleső és megnyugtató érzés, hogy a természettudomány talán legmodernebb, és az egész emberiség számára is az egyik legnagyobb jelentőségű ágának, az atomfizikának felismertük társadalmi és gazdasági fontosságát és békés célokra, a szocializmus építő munkában akarjuk mind nagyobb mértékben hasznosítani. A felszólalások után dr. Markója Imre igazságügyminiszter válasza, majd határozathozatal következett. Az országgyűlés előbb előterjesztett módosító javaslatokat, azután az atomenergiáról szóló törvényjavaslatot általánosságban — és a már megszavazott módosításokkal — részleteiben is, egyhangúlag elfogadta. Ezt követően Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára számolt be a Népköztársaság Elnöki Tanácsának munkájáról: — az állami életben a törvényesség biztosított volt és tovább fejlődött — hangsúlyozta a többi között. — Az országgyűlést helyettesítő jogkörében az Elnöki Tanács az alapvető elvek és rendelkezések érintetlenül hagyásával egészített ki és korszerűsített kisebb-nagyobb mértékben egyes törvényeket. Törvényerejű rendeletet alkotott az államélet fejlesztése, a szocialista, a kulturális és a közművelődési célok jobb megoldása érdekében. A társadalmi viszonyok jogi szabályozást igénylő körében összesen hatvan törvény- erejű rendeletet alkottunk — mondotta. A továbbiakban szólt arról, hogy — a jogszabály- alkotás mellett — az Elnöki Tanács munkájának jelentős hányadát adták az egyedi döntések: az állampolgársági, a kegyelmezési, a kinevezési és a kitüntetési ügyek. A Magyar Népköztársaság nemzetközi tevékenysége és országunk külpolitikájának gyakorlati megvalósítása jelentős feladatokat ró az Elnöki Tanácsra. Ebben külpolitikánk alapvető elvei, a szocializmus, a béke szolgálata vezérel bennünket. Az országgyűlés a beszámolót jóváhagyólag tudomásul vette. Ezután dr. Szijártó Károly legfőbb ügyész számolt be az utóbbi két esztendőben szerzett ügyészi tapasztalatokról. Az állampolgárok többségére a törvénytisztelő, a jogszabályi rendelkezéseket követő, fegyelmezett magatartás volt jellemző 1978—79-ben is — mondotta, hozzáfűzve: hazánkban változatlanul szilárd a törvényesség. — Világosan kell látni, hogy a ma még tapasztalható hibák csökkentése, illetve megszüntetése minden állami és gazdálkodó szerv alapvető feladata. Valamennyi területen fokozottabb gondot kell fordítani a jogszabályokban megfogalmazott központi akarat érvényesítésére, az állami és állampolgári fegyelem biztosítására, a kötelezettségek teljesítésének számonkérésére. E követelmények ma, a törvényesség továbbfejlesztésének eszközei, a jogszabályok megtartásának kulcsfontosságú kérdései, s egyben államunk, népgazdaságunk erősítését szolgáló jogi feladatok. Ezután a bűnözés múlt évi adataira hivatkozva kiemelte: az összbűnözés egészében nem következett be lényegesebb változás. Az ismertté vált közvádas bűncselekmények száma 1978-hoz viszonyítva 1,3 százalékkal, az elkövetőké pedig 6,5 százalékkal csökkent. A legfőbb ügyész a bűncselekmények csoportjait elemezve, a társadalmi tulajdont károsító/ súlyos törvénysértések 5,6 százalékos csökkenését állapította meg. A tavalyi számadatot vizsgálva azonban nincs ok megnyugvásra, mivel 16 millió forinttal növekedett az ilyen bűncselekményekkel okozott kár. Egyébként a bűnözés feltárt okai között szerepel az alkoholizmus — állapította meg későbbiekben. — Felszámolására még határozottabban kell törekedni. Az ügyészek élnek a törvény adta lehetőségekkel : indítványozzák például a munkaterápiás intézeti gyógykezelés elrendelését. A kezdeményezésre jogosult egyéb állami, társadalmi szervek viszont csak elvétve élnek ezzel a lehetőséggel. Ezért mielőbbi fordulatra van szükség. Dr. Szakács Ödön, a LegJ felsőbb Bíróság elnöke a Ma^ gyár Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának tevékenységéről adott számot. A Magyar Népköztársaság bíróságai — hangsúlyozta — teljesítették az alkotmányban és a bíróságokról szóló törvényben rögzített feladatokat: védték az állami, gazdasági és társadalmi rendet, az állampolgárok jogait; a törvényben meghatározott kert* tek között büntették a bűn- cselekmények elkövetőit. A/ testület büntető és katonai kollégiumának legfontosabb feladata volt, hogy biztosítsa az új büntető törvénykönyv egységes alkalmazását. Ennek érdekében a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálta az ösz- szes, korábban hozott elvi iránymutatását. így lényeges egyszerűsítésekre is lehetőség nyílt: több mint 30 büntetőjogi elvi döntés közül három és 206 kollégiumi állásfoglalás közül 91 maradt hatályban. A továbbiakban a büntetéskiszabás törvényességének biztosításával kapcsolatos tapasztalatokról szólva elmondotta az elmúlt években az országos ítélkezés kiegyensúlyozottabbá vált. Indokolatlanul enyhe vagy eltúlzottan súlyos büntetések csak ritkán fordultak elő. Az ilyen ítéletekkel szemben — fűzte hozzá — törvényességi óvást emelt. A népgazdaság elleni bűncselekmények helyes büntetőjogi megítéléséről szólva rámutatott: ismételten és erőteljesen hangsúlyoztuk, hogy a csoportérdek nem kerülhet ellentétbe az össztársadalmi érdekkel. A Legfelsőbb Bíróság az elmúlt két évben is következetesen törekedett arra, hogy a gazdasági pereket — a lehetőségek szerint — rövid idő alatt bírálja el, a feltárt hibákat és hiányosságokat elemezve kellően megalapozott határozatokat hozzon. Tapasztalatunk szerint — fűzte hozzá a többi között — a vállalatok jelentős része a jogos igények érvényesítését nem tekinti kötelességének, sőt az igény érvényesítésének mellőzése olyan esetekben is előfordult, amelyekben azt a jogszabály kötelezővé tette. Fontos érdek — mondotta végül—, hogy a gazdálkodás hatékonyságának fokozására irányuló törekvés magvalósítása közben ne szenvedjen sérelmet a munkahelyi demokrácia, s mindenütt érvényre jusson az egyes dolgozók jogos, érdekeinek következetes védelme is. Dr. Földvári József (Baranya m., 4. vk.), a pécsi tudományegyetem rektora, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság megbízásából elmondta: a Legfelsőbb Bíróság és a legfőbb ügyészség vezetői, dolgozói eredményesen, lelkiismeretesen, s nagy felelősségtudattal végezték munkájukat. A közlekedési bűncselekményekről szólva hangsúlyozta: megdöbbentő tény, hogy évente 700—800 halálos közúti balesetet okoznak. Ugyanis ezek nagy része figyelmesebb vezetéssel, a közlekedési szabályoknak megfelelő magatartással elkerülhető lett volna. Foglalkozott a gazdasági perek ta- tasztalataival, majd a munkaügyi jogviták megítélésével. Ezután az Országgyűlés dr. Szijártó Károlynak, a Népköztársaság legfőbb ügyészének és dr. Szakács Ödönnek, a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolóját jóváhagyólag tudomásul vette. A továbbiakban — tekintettel arra, hogy az 1975. június 15-én megválasztott országgyűlés megbízatása idén június 15-én lejár — az Országgyűlés felhatalmazta a Népköztársaság Elnöki Tanácsát, az országgyűlési képviselők — és a tanácstagok — ugyancsak esedékes általános választását az Alkotmány előírásainak megfelelően, ez év június 8-ra tűzze ki. Apró Antal végül köszönetét mondott a képviselőknek, a megyei és budapesti képviselőcsoportok vezetőinek, az Országgyűlés bizottságainak, tisztségviselőinek öt esztendőn át folytatott hasznos tevékenységükért. Az Országgyűlés tavaszi ülésszaka — amelyen Apró Antal és Péter János, az Országgyűlés alelnöke felváltva elnökölt — befejezte munkáját. HCROINÚT « S a másik oldalon, a nyugati félteke egyik nagyvárosában például, a frankfurti kábítószer-kereskedők erősen tartják a markukban a tönkrement kábítószer-élvezőket. Ez ellen senki nem tesz semmit. Még a rendőrség sem. Senki nem lehet olyan magányos, mint egy kábítószerélvező. Az egyik kábítószeres halálos ellensége a másiknak. A segítőkészségük csak abból a félelemből fakad, hogy egyszer maguk is egyedül lesznek, ha túl erős az adag, és átmennek a semmibe. A Quick heroinszakértői írják: tíz év alatt sokszor láttuk, hogyan nyomorítja meg a heroin a fiatalok lelkét, testét, életét. Voltunk Nürnbergben, Starubingban, Amszterdamban, a felső bajor Einödhöfenben, és Berlinben, de ilyet, mint Frankfurtban még nem láttunk: Egy olyan várost, ahol a kábítószer-élvezőknek nem kell nyilvános toilettek-ben titokban bevenni az adagot, egy olyan város, ahol a kábítószer-kereskedelem és élvezet nyilvánosan az utcákon zajlik. mindenki által láthatóan. Ebben a városban két rekordot is tartanak — az ignorálásban és a halálozásban. Frankfurtban legkevesebb négyezren 30 év alatti fiatal heroinista, több, mint a lakosság két százaléka, — minden negyvenedik lakos ebben a korosztályban, — követ el öngyilkosságot. A méreg elleni harcban nem szüntetik meg a bajt, a következményeket még csak megállapítják, de intézkedni alig intézkednek. A frankfurti államügyész, Dr. Harald Körner: „Az ösz- szes statisztika csak hazudni tud. Olyan eredményeket értünk el, mint még soha — az év eleje óta 80 kilóról 136 kilóra emelkedett az NSZK- ban biztonságba helyezett és a Hessenben elkobzott heroin —, de ez csak egy tizede annak, amit becsempésznek az országba. A valóságot csak a sikereink kicsiny résén keresztül láthatjuk”. Az államügyész így folytatja: „A heroin nem rendőrségi, vagy jogi kérdés, hanem társadalmi probléma.” 300 0Ö0—500 000 márkába kerül a közösségnek a kábítószer-élvező, ha nem hagyják egyszerűen felfordulni, hanem — aktív közreműködésükkel lehetséges csak — hosszantartó terápiával megpróbálják kezelni. Másfél — két milliárd márkába kerülnének a frankfurti kábítószer-élvezők. De ez csak a számokkal való játék, — hiányoznak a megfelelő gyógyintézetek is, és többnyire hiányzik a betegek akarata is hozzá. Völlinger főparancsnok a Hesseni Tartományi Bűnügyi Hivatalból: „Frankfurtban a heroin ára az 1976-os legmagasabb árról (800 márkába került az „utcai gramm”, mely gyakran még egy fél grammot sem nyomott) 80 százalékkal esett vissza. A piac telítve van heroinnal, az egyetlen, aki abba tudja hagyni, a halott”. Jószerint minden kábító- szeres egy újabb kábítószerest produkál, mert pár hét múlva mindegyiknek elfogy a pénze, mellyel a szenvedélyét finanszírozná, és magának is üzérkedni kell, új kábítószereseket keresni, akiken nyereséghez tud jutni, hogy a saját szükségletét kielégítse. Frankfurtban ez mindenki szeme láttára történik. Másrészt a rendőrség nem tud a valódi bűnözőkkel foglalkozni, ha állandóan a kábítószereseket és a kisstílű kereskedőket üldözi. A rendőrség és az igazságszolgáltatás végül nem tud mit kezdeni ezekkel a fickókkal, és kiköpi, mint a savanyú sört, vissza a kábítószerpiacra. Egy régi kábítószeres minden szégyenkezés nélkül elmeséli, hogy milyen egy kiskereskedő hétköznapja: „Tíz órakor kelünk fel a csapatommal, és beadunk magunknak egy adagot. Tizenegy órakor elmegyünk a török kereskedők lakására, ahol öt grammot vásárolunk — lemérve 700 márkáért. Otthon leveszünk belőle magunknak másfél-két grammot, a többit elkeverjük asz- korbinsavval, szétporlasztott kininnel és tejporral. Azután a heroinból grammonként 15 sztániollevelet (egy adag levél) csomagolunk, vagy egy fél grammból három-négy levelet. Azután kimegyünk a „Mezőre”, de előbb e levelek egy részét elrejtjük a közeli parkban. Délután négy-öt óra körül beadjuk magunknak a következő adagot, és a még el nem adott maradékkal elmegyünk a pályaudvari negyedben, ahol tovább folytatjuk az eladást. Egy óra körül fekszünk le, és beadjuk a harmadik adagot. A három grammért szerzett összeg pontosan elég ahhoz, hogy a következő napon öt grammot vegyünk”. * A halott kábítószerélvező a frankfurti rendőrség számára már egyáltalán nem szokatlan kép: A legtöbb hullát nyilvános mosdóban találják. A hír a napilapok számára már csak háromsoros értékű. 1979-ben Frankfurtban 31 áldozata volt a heroinnak. (- B -) Új idők Szaúd-Arábiában? M ohamed próféta szűkebb hazájában, Szaud-Ará- biában a politikai időszámítást új kiindulóponthoz kell igazítani. Tavaly november 20-án a muzulmán (holdév) naptár szerint Moharran elseje, vagyis újév napja volt. Mégpedig az 1400. évé, mert a mohamedán időszámítás a próféta Mekkából Medinába menekülésétől datálódik. Nos, a 15. évszázad első napja baljóslatúnak bizonyult a szaud-arábiai uralkodó család számára. Ezen a napon ugyanis mintegy ötszáz fegyveres elfoglalta a mohamedán vallás legfőbb szentélyét, a Szent Kába Követ is. magába foglaló mefkíkai nagy mecsetet. Zarándokoknak, illetve temetési menetek részvevőinek álcázva magukat — koporsókban csempészték be a fegyvereket a mecset területére — könnyűszerrel bejutottak az épület- komplexumba, majd 18 napon át sikerrel állták a szaud- arábiai nemzeti gárda ostromát. Végül kifüstölték őket; a harc során, a nemzeti gárda 74 katonája, valamint több miaut 300 lázadó életét vesztette. Kik voltak a lázadók és mi volt a céljuk? A hivatalos magyarázat szerint vallási fanatikusok, akik a szunnita szekta fundamentalista tanainak szigorúbb érvényesülését akarták előmozdítani az ország életében. A lázadók egyike állítólag Mahdiként — megváltóként — lépett fel a mecsetben levő hívők előtt. Az idő múlásával azonban ez a hivatalos verzió hitelét vesztette. Több szemtanú szerint a fegyveresek kifejezetten politikai jelszavakat hangoztattak, s a monarchisita önkényuralom megdöntésére buzdítottak. A jól értesült Newsweek amerikai hírmagazin munkatársai — egyike-másika otthonosan mozog a szaudi királyi udvar berkeiben — úgy vélekednek, hogy valójában állam- csínyikísérlet rejlett az akció mögött. Az államcsíny egyenesen az uralkodóházat vette célba, s „veszélyesen közel jutott a sikerhez.” A mecset elfoglalásának napján ugyanis várható volt, hogy Khaled király megjelenik a közös imán s ez módot nyújtott volna a lázadóknak, hogy tuszul ejtsék őt. A program azonban váratlanul megváltozott, mert a király — hirtelen meghűlése miatt — lemondta az aznapra tervezett ájtatoskodást. Más jelek is arra vallanak, hogy nem műkedvelő vallási rajongók, hanem politikailag és jórészt katonailag képzett emberek hajtották végre az, akciót. Vezetőjük Juhanan Otabi, a nemzeti gárda egykori ezredese kitűnően megszervezte a mecset elfoglalását, majd védelmét. A szaudi hadsereg mintegy háromezer katonája vett részit az ostromban, kölcsönkért francia közbiztonsági szakértők irányításával. Az akció nagy riadalmat váltott ki a szaudi uralkodóház berkeiben. A hatóságok számos szigorú intézkedést tettek a megrendült közbiztonság megszilárdítására. Több városban 63 személyt végeztek ki — a Korán törvénye szerint — lefejezéssel. Az erről szóló belügyminiszteri közlemény szerint az illetők egyharmada más arab országok állampolgára volt. (Bűneiket nem részletezte a közlemény, így nem tudni, hogy a mekkai mecset ostromlói közül is voltak-e köztük.) Alighanem a hadsereg- Mekkában .tanúsított tehetett lenségének a következménye, hogy leváltották a nemzeti gárda vezető tábornokait és újakat neveztek ki helyettük. Az NSZK-ból közbiztonsági szaktanácsadókat szerződtettek Szaud-Arábiába, hogy ott különleges, rendőri és katonai alakulatok kiképzésében működjenek közre. A mekkai események után többezer arab vendégmunkást utasítottak ki az országból. Sok fejfájást okoz ugyanis a szaudi vezetésnek, hogy a mintegy 5 millió lakosú országban 2 millió vendégmunkás dolgo>zik. Ezt a munkássereget politikailag kiszámíthatatlan tényezőnek tekintik, viszont azt is tudják, hogy nélkülük megbénulna a szolgáltatás és a termelés. A veszély csökkentésére az utóbbi időben nagymértékben növelték az olaj mezőkön dolgozó délkoreai vendégmunkások számát. Távolból szakadt idegenek lévén ők ugyanis nem ártják bele magukat a helyi politikába. Ezenkívül pedig nagyobb részük odahaza, amerikai katonai kiképzésben részesült, így esetleg felhasználhatók a vendéglátó kormányzat részéről a nép ellen. Mert minden szigor ellenére előbb január elején, majd február közepén Szaud-Arábia keleti vidékein tömegtüntetésekre és összecsapásokra került sor. Qatib olajvárosban öt tüntető életét vesztette. Nem gazdasági, hanem politikai követelésekért mozdultak meg: a királyi hatalom korlátozása, valamint az Egyesült Államokhoz fűződő viszony lazítása szerepelt a jelszavak között. t gy hát, alighanem rosszkor kopogtatott szinte ugyanaban az időben Rijadban Zbigniew Brzezinski. Az amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója a Camp David-i egyiptomi—izraeli külön- alkú miatt hűvössé vált viszony felmelegítésén, a térségben megalakítandó katonai tömb tervének elfogadtatásán, valamint az USA gyorshadteste számára nyújtandó bázisok ügyében fáradozott. Nem különben azon, hogy bevonja Szaud-Arábiát az Afganisztán elleni imperialista hídfőállás, Pakisztán pénzügyi támogatásába. Ez utóbbira talán hajlott Ríjad, másra azonban aligha. Felismerte ugyanis, hogy a feltétlen Amerika-barátság — Reza Pahlavi megbuktatott iráni uralkodó sorsa intő példa erre — jelenleg nem sok politikai haszonnal kecsegtet a térségben. A belső feszültségekkel küzdő szaudi uralkodóház gondjai az utóbbi hetekben egyébként is csak szaporodtak: Khaled király beteg, s utódlása körül éles harc bontakozhat ki magában a királyi családban is. Pálfi Viktor (Folytatás a 4. oldalon) ez évben is folytatnak. Kár viszont, hogy néhány ifjúmunkáskórus kivételével teljesen hiányzik az amatőr művészeti csoportok, a színjátszók, a népi táncosok korábban élénk tevékenysége az üzemi kulturális életből. A szakszervezet munka- verseny-szervező tevékenységére jellemző, hogy 1979- ben 313 brigád, több mint háromezer taggal vett részt a munkaversenyben. Ezek fele szocialista brigád, 26 pedig már kiváló fokozatot ért el. Feladatként határozta meg a testület öt költségvetési üzemi alapszervezet számára a még hiányzó brigádmozgalom megszervezését. Különösen szép eredményeket értek el a helyiipari szocialista brigádok a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny során. Öt vállalat brigádjai pedig folytatják a korábban megkezdett párosversenyt az ungvári területi társvállalatok brigádjaival. Az eredményeket jelzi, hogy hat vállalat és két költségvetési üzem nyújtott be pályázatot a „Kiváló Vállalat” kitüntető cím elnyeréséért. (erdélyi)
