Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-05 / 54. szám

2 KELET-MA6YARORSZÁG 1980. március 5. Várostudat és cselekvés Beszélgetés Varga Andrással, a városi-járási pártbizottság titkárával Varga András, a városi­járási pártbizottság titkára ős kisvárdai, a rég szőlős­kertnek, később Kisvárdai Péter utcának nevezett „al­végen” nőtt fel. Jelenleg az utca neve: Bajcsy-Zsilinszky utca. Milyen volt az akkori kisvárdai emberek várostu­data, amikor még hivatalo­san Kisvárda nagyközség­ként szerepelt a helységnév- tárban. Városi jegyek — Mindig úgy mondtuk, hogy felmegyünk a városba — emlékezett a gyermekko­ri élményekre Varga András. — Bármilyen furcsa is, de 1968-ban ünnepelte Kisvár­da első várossá nyilvánításá­nak 500. évfordulóját, és csak két évvel később történt meg a várossá válás legújabb el­ismerése. Végül is az itt élők tudatában mindig is úgy élt, hogy Kisvárda — ha hivata­losan nem is viselte a városi címet — város. Már a felszabadulás előtt 18 ezer lakos élt itt. Városias üzletsora, forgalmas keres­kedelmi élete a Vulkán Vas­öntöde megléte, a nagy múltú Bessenyei Gimnázium, majd a tanító- és óvónőképző, ké­sőbb a gépipari technikum, mind olyan tényezők voltak, amelyek városias jegyeket kölcsönöztek Kisvárdának. Ehhez jön még a vár, ké­sőbb a fürdő... Hogyan alakult később, az ötvenes évek elején a váro­sias vonások erősödése? Bi­zony — mondja Varga And­rás — egy időre elhalványul­tak az ilyen vonások. Nem nagyon fejlődött az egyetlen komolyabb ipari létesítmény, a Vulkán, megszűnt az óvó­nő-, a tanítóképző, a gépipari technikum, nem épültek több­szintes házak. Mintha meg­akadt volna a továbbfejlődés, amiért többen Nyíregyházát okolták. Alapozni — helyben már ötven kilométer körüli a vezetékes vízhálózatunk ... Említi az elsők között a felgyorsult iparosítást, a há­rom új üzem — VSZM, az Iz­zó, a HUNNI ACOOP nagy szerepét a foglalkoztatásban és a továbbfejlődő öntödei Vállalat gyáregységét, az egykori költségvetési üzem­ből kinövő — jelenlegi elek­troakusztikai üzemet és a többieket. A várossá nyilvá­nítás évében még alig 3500, jelenleg 11 000 dolgozója van a kisvárdai üzemeknek, munkahelyeknek. Megépült a megye legkorszerűbb egészségügyi intézménye, a kórház, létrejött nagy mun­kával, összefogással és me­gyei támogatással a fürdő. Elkezdődött városias lakóte­lep, a Felszabadulás úti ne­gyed építése... Növekvő népesség — Azt mondhatom újra, már a várossá nyilvánítást megelőző években sikerült felerősíteni az itt élő embe­rek többségében a helyi pat­riotizmust, a városért érzett felelősséget és tenniakarást. Azt is hozzá kell tenni, ezt állandóan, folyamatosan táp­lálnunk kell, hisz a város né­pessége újra növekszik, egy­re több környékről beköltö­ző ember választja lakóhe­lyül Kisvárdát. Egyre többen költöznek összkomfortos la­kásokba. Az embereket tanítani, ne­velni kell az együttélésre, a városias életforma szerinti életre. Ez csak együttesen le­hetséges. Szeretnénk, ha a városunk tisztább, szebb len­ne, a parkok fáit, virágait, minden értéket sajátjukként óvnának, szeretnének, mert az övék, ő értük, az ő pén­zükből van. Vannak jócskán gondjaik is a város vezetőinek, az itt lakóknak. A gyorsan izmoso­dó város kezdi feszíteni a lehetőségek szerint szabott régebbi „ruhát”. Ezért is fontos szót érteni minden kisvárdai állampolgárral, el­mondani, mi, miért van. Miért épül az és ott, ahol épül, mire jut és mi az ami­re még várni kell. Az üzemek 3 milliárdja — A várostudatot azzal is mérjük — mondta befejezé­sül Varga András — hogy soha ennyi közérdekű javas­lat, vélemény nem hangzott el, mint ezekben az években. Okos és többségében megva­lósítható javaslatokról van szó, amelyekre építenünk kell ezután is. Kisvárda lakossága megha­ladta a 17 500-at, az üzemek 3 milliárdos évi termelési ér­téket adnak az országnak. Nem lebecsülendő az a szel­lemi erő, amit az 1800 értel­miségi dolgozó munkája je­lent. Jól kell gazdálkodnunk az anyagi és szellemi érté­keinkkel, hogy Kisvárda a következő évtizedben is megfeleljen a várossal szem­ben támasztott követelmé­nyeknek. (P) Parkban, út mentén Háromezer facsemete Az elmúlt évben 3 ezer fa­csemetét ültettek el a szak­emberek a város parkjaiban, zöldövezeteiben. Sajnos, a Móricz Zsigmond, a Csokonai utcában és a vár környékén jócskán megtizedelték a zsenge fákat, pedig drága pénzen — a lakosság közös pénztárcájából — szerezték be. Az utcabizottságok, a tár­sadalmi szervek, minden kis­várdai lakos közös fellépése szükséges ahhoz, hogy a ma­gukról megfeledkező garáz­dákat megbüntessék, akik a környezet értékeit, az ember egészségét is védő fákat, vi­rágokat, zöldterületeket rom­bolják. Események — sorokban „Grafikák a városról” címmel huszonöt képből álló sorozatot készített Kisvárdáról Páll Gyula nyíregyházi festőművész, melyet kiállításon mutat­tak be. A művész két ké­pet a városnak ajándéko­zott, tíz alkotást pedig a vármúzeum vásárolt meg. „35 év a szabad hazá­ban” címmel vetélkedő­sorozatot rendez az MHSZ. A városban és a járásban 37 klubban kerül sor a szellemi versengésre. „Közlekedési akadé­mia” címmel előadás-so­rozatot rendez a TIT gon­dozásában a városi-járási közlekedésbiztonsági ta­nács. A résztvevők a köz­lekedés jogi, műszaki, ve­zetéstechnikai kérdéseivel ismerkednek. — Pedig nem volt igazuk — folytatja a városi-járási pártbizottság titkára. — Ek­kor az általános fejlődési üteme volt ilyen. Később ar­ra is rá kellett ébredni, hogy nekünk, helyieknek kell meg­alapozni a további fejlődés alapjait. Ha meg akarunk fe­lelni a várossá válás sokféle követelményének, erőtelje­sebben kell szorgalmazni az iparosítást, az ivóvíz-szenny­vízhálózat fejlesztését, a ke­reskedelmi, szolgáltató tevé­kenységet és így tovább. Nem volt könnyű például a víz­műtársulás megalakítása sem, hisz házról házra kellett meggyőzni az embereket a belépésről, ami számukra nem kis anyagi áldozattal is járt. Néhol majdnem nehe­zebben boldogultunk, mint a tsz-szervezéskor. Most pedig Az oldalt összeállította: PÁLL GÉZA Programok az új művelődési házban Színház tizenötször A balett-tanfolyamon több mint száz gyermeket oktat az alapvető ismeretekre Kövérné Bacsó Alexandra balettmester. (V. P. felv.) Alig három hónapja adták át rendeltetésének az új mű­velődési és ifjúsági házat, ahol ez idő alatt 15 színházi előadásra került sor, több mint ötezer nézővel. Nyolc különböző képzőművészeti, érem, fafaragó, fotó, és egyéb kiállítást is rendeztek, me­lyekre ötezer érdeklődő volt kíváncsi. A szabad idő hasznos eltöl­tésére a földszinti társalgó­ban folyóiratolvasó — 51-féle újság — televízió, társasjáté­kok várják az érdeklődőket. Élen a munkások Lakáselosztás társadalmi alapon A városi tanács vb leg­utóbbi ülésén foglalkozott a lakásigények elbírálásával és azok tapasztalataival. Tizen­egy tagú társadalmi bizottság is részt vesz a lakásigénylé­sek elbírálásában, a körül­mények vizsgálatában. A lakásigénylők száma je­lenleg ötszöröse az 1971. évi­nek. A társadalmi bizottság évente 200—250 családot lá­togat meg és tesz javaslatot igényeik kielégítésére, a sor­rend megállapítására, esetleg a névjegyzékből való -törlés­re. Egyéves tapasztalat alap­ján elmondták, hogy a név­jegyzéktervezetre öt észrevé­tel érkezett a lakosságtól. A társadalmi bizottság újra meglátogatta a családokat és az egyik kifogásolt igénylőt — az észrevételek alapján — törölték a jogosultak jegyzé­kéből. A bizottság nincs könnyű helyzetben; előfordul, hogy tíz-tizenöt, azonos körülmé­nyek között élő család közül kell javaslatot tenniük, ki kerüljön a névjegyzékterve­zetbe. Több éves tapaszta­lat, hogy a társadalmi bi­zottság javaslata alapján ösz- szeállított terveken a fizikai dolgozók aránya 85—90 szá­zalék, ezen belül a fiatal há­zasoké 70 százalék. (V. P.) Sürgősség szerint 126 közérdekű javaslat Huszonnyolcat megvalósítottak Egy év alatt a városban és a hozzátartozó városkörnyéki községben, Kékesén 126 köz­érdekű javaslatot és bejelen­tést juttattak el a tanácsi szervekhez. A legtöbb javas­lat továbbra is az „örökzöld” feladatokra vonatkozik: út, járdaépítés, korszerűsítés, víz-, csatornahálózat bővíté­se. A további javaslatok a közlekedés javítását, a szol­gáltatások növelését, az utcai villamosítást sürgetik. A tanácsi szervek a sürgős­ség sorrendjében igyekeznek anyagi fedezetet kidolgozni a legfontosabb közérdekű ja­vaslatok megvalósítására, amelyek zöme helyet kapott a tanácsi fejlesztési tervek­ben is. A javaslatok közül egy év alatt 28-at sikerült megvaló­sítani, mintegy 8 millió fo­rintos költséget felhasználva az utak, járdák, közművek fejlesztésére. A jogos igények és a pénzügyi lehetőségek szerint további 47 közérdekű javaslatot a következő évek­ben szeretnének megvalósí­tani. Az infarktus ellen Az elmúlt év októberében bízta meg a megyei szakfő­orvos és az intézmény igaz­gatója az-intenzív kardioló­giai betegellátással a kisvár­dai kórház I. sz. belgyógyá­szati osztályát. Az osztály or­vosai, számos súlyos esetben alkalmazták sikerrel az in­farktusban, ingerképzési és vezetési zavarokkal küzdők esetében a pacamakeres ke­zelést. A szívbe közvetlenül bevezetett elektromos in­gerlőkészülék az állandó megfigyelés és az azt követő rehabilitáció sokszor gyógyu­láshoz vezet. Képünkön: dr. Kőműves Sándor, az I. sz. belgyógyá­szati osztály orvosa ellenőrzi a beteg szívműködését. (V. P. felv.) Á BETEG ÉRDEKÉBEN Orvosok együttműködése Évek óta hagyománya van a kórházi és a körzeti orvo­sok rendszeres együttműkö­désének. A legeredményesebb az I-es belgyógyászati osztály és a hozzátartozó körzeti or­vosok szakmai együttműkö­dése, akik negyedévenként megvitatják az időszerű kér­déseket. A legutóbbi megbeszélésen az időszerű gyógyászati prob­lémák mellett a legfontosabb szakmai cikkekre, könyvekre is felhívták egymás figyel­mét. 92 ÉVE JELENT MEG Kisvárda első újságja Kevesen tudják talán, hogy az első Kisvárdán megjelenő újság 1888-ban „Kisvárdai Lapok” címmel jelent meg, 3 ezer példányban havonta, ké­sőbb hetente. Innen számít­ják a sajtó kisvárdai króni­káját, amelynek másik ér­dekes dátuma 1907, amikor a „Kisvárdai Munkás” című napilap került az olvasók ke­zébe. A helyi napilap a Ta­nácsköztársaság idején is megjelent, szerkesztője Csá- szy László, a 19-es mártír volt. A század elején élénk lap­kiadási tevékenység bontako­zott ki Kisvárdán, 1906-ban „Kisvárda és Vidéke” címmel Klein Gyula nyomdájában lá­tott napvilágot a hetenként megjelenő újság, melynek el­ső szerkesztője Bencs Mihály, majd 1912-től Füredi Ármin volt. A lap 1912-ben szűnt ■meg. 1911-ben kiáltotta elő­ször a rikkancs a „Kisvárdai Friss Újság” megjelenésének hírét, amely 1912-től „Szabol­csi Újság”-ra változtatta ne­vét. 1920-ban „Felsőszabolcs” címmel jelentettek meg heti­lapot Kisvárdán, 1937-től „Felsőszabolcsi Gazda” cím­mel került új lap az olvasók­hoz. A II. világháború alatt „Kisvárdai Vidék” címmel adtak ki lapot, majd a felsza­badulás után „Szabolcsi Sza­bad Nép”, majd „Szabad Nép” címmel jelent meg új­ság — egyben az utolsó — Kisvárdán.

Next

/
Thumbnails
Contents