Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-30 / 76. szám

Kedves Katalin! Kérem, ne haragudjék, hogy így szó­lítom, de valahogy nehezemre esett vol­na úgy írni, hogy kedves Kövi Ferencné. Hogy miért? Mert beszélgetésünk a ma­ga sorsáról, életéről, elveiről nélkülözött minden formaságot, híjával volt a más­kor oly gyakori feszengésnek, hivatalos­kodásnak. Ebben a fő érdem a magáé. És ez volt az, ami írásra késztetett. Maga munkásasszony. Alig hiszem, de úgy mondta, már 1942 óta. Hitetlen­ségem nem az igazmondását kérdőjele­zi meg, csupán fiatalos kedve, derűje, frissesége késztet csodálatra. Igaz, aki annyira vidám, jó kedélyű és igazmon­dó, annak könnyű. Talán egy kicsit irigylem is. Pedig élete munkával volt teli, az eltelt négy évtized a dohánybe­váltóban próbára tette fizikai erejét, tü­relmét, emberségét is. Mert sosem érte be annyival, hogy dolgozik, mindig részt kért és vállalt mások gondjából, életé­ből. Így lett aztán politikus. Mégpedig gyakorló politikus, aki pártmunkájával sokak elismerését vívta ki. Biztos, hogy ebből ered szókimondása, okos mérlege­lőképessége, a termelő munkát végző érzékenysége az öröm és gond iránt. Beszélgetésünk során azt mondta ne­kem: életét sikeresnek érzi. Igaz, nem volt látványos a sorsa, de sikerült elérni azt, hogy sosem szakadt el azoktól, akik­nek gondját magára bízták. Boldognak érzi magát, mert mindennél többre be­csüli a bizalmat, amit kapott és kap, s nem vágyik többre, mint amit becsüle­tesen elért. Talán nem is gondolta, ami­kor mindezt megfogalmazta, hogy prog­ramnak is beillő igazságokat mondott. Kicsengett szavaiból a szerénység, a tisz- t tesség, az életöröm. S mindez egymás mellett már bizony nagyon is sok. Ne csodálkozzék, hogy mindezt köz­ügyként kezelem, s saját életéről tett vallomását így közreadom. Mert mindé? szerintem szükséges. Tanulságul sok-sok embernek, akik hajlamosak elfelejteni azt, honnan is indultak, s elfelejtenek örülni a kis dolgoknak, melyek széppé teszik az életet. Nem véletlen, hogy ilyen tiszta életfilozófia megvallása és élése mellett munkatársai feltétlen bi­zalmát élvezi. így választották meg párt­titkárnak. Most azt mondhatja valaki, karriert csinált. Maga azt mondta, párt­munkáját csak szolgálatnak tekintette, akkor is, amikor járási vb-tag volt, de most is. Mert úgy érzi: nincs szebb, mint megmutatni másoknak az igazságot, s egy kisváros világának szűk határait ki­tágítani a jövő horizontja felé. Mindebben benne van saját sorsának ezernyi tanulsága. Hiszen mint süldő lány ismerte meg a munkássorsot, s érett asszony korában jutott el oda, hogy nagy összefüggésekben tanít meg máso­kat gondolkodni. Van tehát hitele annak, amit mond, aranyfedezet az élete. Tu­dom, most neheztelni fog rám, mert azt is mondta: nem szereti a csillogást. So­sem vágyott rá, sőt mi több, ijeszti a feltűnés. Visszaélek hát bizalmával, vál­lalva talán a rosszallását is, mert úgy hiszem, ennek is van értelme. Tényleg ott van az igazság: ne a csillogásért te­gye az ember, amit tesz, ne a fényért vállalja a szolgálatot. Bizony, maga mondta, nincs keményebb bíró és Ítész, mint a saját lelkiismerete. Itt kell el­számolni először, s ha itt nem stimmel a mérleg, akkor van baj. Tudom, elsírta magát, amikor a Munka Érdemrendet megkapta. Azt is hallottam, napokig gondolkodott azon: vajon megérdemelte-e, tett-e annyit, hogy jogosnak érezze. És becsülöm azért, hogy merte vállalni az igent. Hozzátette: képességétől telhetőén mindent megtett, többet nem ígért sosem, mint amit tel­jesíteni tudott, nem mondott sosem mást, mint amit hitt. És ez nagyon sok. Mögötte ott van munkásbecsülete. Asszonyom! Most, amikor bizonyár^ a maga fe­jében is ott zsong a kongresszuson el­hangzott megannyi gondolat, a beszél­getésünk igazán időszerűvé vált. Ha va­laha, akkor most van szükség ilyen kommunistákra, mint maga. Minden munkahelyen. Köszönöm, hogy segített őszinteségével abban, hogv közreadhas­sam szerénvségét. kitartását, hitét, fele­lősségvállalását. Tudom, vannak még so­kan olyanok, mint maga. Hiszem, hogy lesznek még többen. Üdvözlettel: A A megyei közlekedésbiztonsági tanács w múlt heti ülésén hallottam, hogy csak­nem ezer közlekedési baleset történt ta­valy Szabolcs-Szatmár megye közútjain. Ön, mint a KBT megyei elnöke soknak tartja ezt a számot, vagy elviselhetőnek? — Figyelmbe véve azt, hogy minden köz­lekedési baleset súlyos megrázkódtatást, több esetben családi tragédiát és jelentős anyagi kárt jelent az ilyen helyzetbe került csalá­doknak, mindenképpen soknak tartom a me­gyénkben előfordult balesetek számát. Ez a szám 71 halálos kimenetelű, 450 súlyos és 471 könnyebb sérüléssel járó balesetet takar, de a balesetek áldozatainak és sérültjeinek a száma még ettől is magasabb. Ha viszont az egy évvel korábbi adatokkal hasonlítom ösz- sze a tavalyi számokat, amikor 13 százalék­kal magasabb volt az emberéletet követelő balesetek száma, 7 százalékkal nagyobb a sú­lyos és 8 százalékkal több a könnyebb sérü­lést szenvedettek száma, akkor már bizako­dóbb vagyok. Különösen jogos a bizakodás, ha azt is figyelembe veszem, hogy egy év alatt 6—7 ezerrel nőtt a gépjárművek száma, a megyén belüli ingázók — több mint hat­vanezer dolgozó — nagy része a közúton ju­tott el naponta munkahelyére, nőtt a megyé­ben az idegenforgalom, s ezek ellenére csök­kent a balesetek száma. Tulajdonképpen iga­zolódott az a már-már közhelynek számító mondás, hogy a gépjárművek számának nö­vekedésével nem kell együttjárni a balesetek számának emelkedésével. A Minek tulajdonítja ön azt, hogy sok év ^ után tavaly először vált kedvezőbbé a megye baleseti statisztikája? — Amint azt a megyei közlekedésbiztonsá­gi tanács ülésén értékeltük: eredményesebb és összehangoltabb volt a társadalmi szervek, az érintett állami szervek, a közlekedés- rendészeti dolgozók tevékenysége, javult a megelőző, propagandamunka színvona­la, a rendőri állomány közlekedésrendé­szeti intézkedéseinek gyakorisága és ered­ményessége. A megfelelő differenciálás mellett a balesetveszélyes szabálysértések esetén szigorúbbá vált az elbírálási gyakor­lat. De a gépjárművekét üzemben tartó szer­vek vezetői is nagyobb gondot fordítottak a gépjárművek műszaki állapotára és arra, hogy alkalmazottaik a közlekedési szabályo­kat betartsák. Végül az összefüggéseket vizs­gálva megállapítható, hogy a tavaly augusz­tusban bevezetett sebességkorlátozás kedve­zően hatott a közlekedés biztonságára. A té­nyek azt mutatják, hogy a gépjárművezetők többsége megtartja a sebességhatárokat, az ellenőrzési akciók alkalmával a sebességet túllépőkkel szemben szigorú, de jogos és in­dokolt büntetéseket szakbnak ki közlekedés- rendészeti szerveink. A A közlekedéshez ember, jármű és út kell. Közelítsük meg most erről az ol­dalról a baleseteket: e hármasból me­lyik szerepel legtöbbször a szerencsét­lenséget előidéző okok között? — Annak ellenére, hogy megyénk közútja­in is érezhetően növekszik a fegyelmezett, udvarias, a többi partnert segítő járműveze­tők száma, sajnos mégis azt kell mondanom, az okok között fő helyen szerepel a jármű­veket vezető ember. Mint már említettem, sokan ülnek ittas állapotban a volán, vagy a kormány mögé, s ez meglátszik a statisztiká­ban is. Nálunk minden negyedik balesetnél szerepet játszik az alkohol. Csupán tavaly négyezernél több vezető szervezetében muta­tott ki több^kevesebb szeszes italt a rendőrök szondája, s nyolcszáznál több járművezetőtől vonták meg ittas vezetés miatt vezetői enge­délyét. A A baleseteknek hány százalékát okozta a gépjárművek műszaki hibája? — Szinte ki sem fejezhető százalékban: mindössze hét baleset történt a jármű mű­szaki hibája miatt. Ezt alapvetően annak kö­szönhetjük, hogy a gépjárműveket üzemel­tető vállalatok, szövetkezetek egyre nagyobb gondot fordítanak járműparkjuk karbantar­tására, s ez igazolja azt, hogy megfontolt lé­pés volt néhány éve a gépjárművek műszaki vizsgájának kötelezővé tétele. Kétségtelen, hogy még ma is sok rendszámot vesznek le hatóságaink egy-egy átfogó ellenőrzés során, de erről az eszközről sem mondhatunk le, ha ezzel a balesetek megelőzését szolgáljuk. A Harmadiknak marad az úthálózat álla- w pota, a forgalom szervezése. Milyen ked­vező változásokról tud számot adni? — Egyik legjelentősebb eredmény, hogy a megye teljes úthálózatán fényvisszaverő táb­lákat helyeztek el az utak kezelői, 1300 kilo­méteren festették fel az útburkolati jeleket. Megoldották a veszélyes ívek optikai vezeté­sét. Ezeknek, továbbá az úthálózat állandó korszerűsítésének köszönhető, hogy mindösz- sze 18 baleset okaként szerepelt tavaly a pá­lyahiba. A forgalomszervezéssel függ össze, hogy a főbb útvonalakon autóbuszmegálló­öblöket építettek ki, hogy Nyíregyházán két forgalmas csomóponton sárga villogó lám­pát helyeztek üzembe, s 14 gyalogátkelőhe­lyet sikerült nátriumfénnyel kivilágítani. A A járművek és az utak hibájából tehát w mindössze 25 baleset történt tavaly Sza- bolcs-Szatmárban. A többit ezek szerint a járművezetők okozták? — Nem egészen. Bár mintegy 800 baleset a járművezetők számlájára írható, nagyon sok, 141 baleset történt a gyalogosok hibájá­ból. Sokan körültekintés nélkül, figyelmetle­nül lépnek az úttestre ott is, ahol nincs gya­logos átkelőhely, álló járművek mögül buk­kannak el felnőttek és gyerekek, s gyakran a legnagyobb erőfeszítések ellenére sem si­került a járművezetőnek elkerülni a balese­tet. Külön érdemes szólni a téli közlekedés­ről, amikor a gyalogosoknak azt is számítás­ba kellene venni, hogy a csúszós utakon nem könnyű a jármű lefékezése. A Eddigi beszélgetésünkből kiderült, hogy w sok volt ugyan a baleset, de a statiszti­ka kedvezőbb a korábbitól. Milyen sze­repe van ebben a közlekedésbiztonsági tanácsnak? — Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy jelentős szerepük volt az eredmények­ben a közlekedésbiztonsági tanácsoknak. A megyei KBT tanácskozó testületé együtt ér­tékelte saját munkáját a területi KBT-k munkájával, hisz ez elválaszthatatlan egy­mástól. Úgy ítéltük meg, hogy a KBT-k munkája tavaly tovább fejlődött: eredmé­nyeik bizonyítják legjobban, hogy a közleke­dés ügye valóban társadalmi üggyé vált. A közlekedési helyzet javításáért lelkes, széles körű aktívahálózat dolgozik megyénkben. A testületek — az elnökségek, a szakbizottsá­gok — aktív irányítói, szervezői és sok te­kintetben végrehajtói is a megelőzési mun­kának. Tevékenységük tervszerű, folyama­tos, sok az önálló kezdeményezés, a különbö­ző akciók, versenyek szervezése terén. A Milyennek tartja a KBT-tagok kapcso- w látát az állami, társadalmi szervezetek­kel? — Jónak. Munkánk eredményességéhez hozzájárult, hogy a területi párt- és tanácsi szervek figyelemmel kísérik, üléseiken rend­szeresen értékelik az adott terület közbiz­tonsági helyzetét, a rendőri és társadalmi megelőzési tevékenységet, javaslataikkal, ak­tív közreműködésükkel segítik a feladatok eredményes végrehajtását. A jó együttmű­ködést, az összehangolt munkát jól szolgálja az, hogy testületeinknek aktív tagjai a társa­dalmi szervek, a tudományos társaságok, a nagyobb közlekedési vállalatok (szakszerve­zetek megyei tanácsa. KISZ, Hazafias Nép­front, munkásőrség, TIT, MTESZ) képviselői, e szervek nagy segtíséget adnak munkánk végzéséhez, biztosítják a széles tömegbázist. gfc Milyen szakbizottságok segítik a közle- v kedésbiztonsági tanács munkáját? — öt szakbizottságunk van: megelőzési és propaganda-, verseny- és rendezvények forgalomszervezési, anyag- és pénzügyi, va­lamint a közelmúltban életre hívott értékelő és elemző szakbizottság. Közreműködésükkel fokoztuk az oktató-nevelő tevékenységet az óvodások és a tanulóifjúság körében. Ügy ítéljük meg, hogy erre igen nagy szükség van, mert tavaly a gyalogosok által okozott balesetek közül 19-et óvodás-, 40-et általános iskolás korú gyermek okozott. Sokat remé­lünk a nemrég kialakított pedagógus szakre­ferensi hálózattól: ez a gyakorlatban azt je­lenti, hogy minden iskolában egy-egy meg­bízott pedagógus foglalkozik a gyerekek he­lyes közlekedésre nevelésével. A A fiatalok közlekedési ismereteinek fej- ^ lcsztésével tehát sokat törődnek, aki ma jogosítványt kíván szerezni, annak ke­ményen meg kell dolgozni érte. Vajon törődik-e valaki a már vezetői engedél­lyel rendelkező gépjárművezetők tovább­képzésével? — Igen, s ennek is sok formája van már Hivatásos gépjárművezetők számára évente vetélkedőket hirdetünk, de egyre szélesebb körben terjed a gépjárműveket üzemeltető szerveknél a „Vezess biztonságosan!” ver­senymozgalom. A magángép jármű-vezetők, a kerékpárosok, a lovaskocsihajtók és a gyalo­gosok körében a TIT-tel és az Autóklub nyír­egyházi szervezetével közösen szerveztünk közlekedési témájú előadássorozatokat, tan­folyamokat. A lakosság közvetlen befolyásolá­sára törekedve megszerveztük a kereskedelmi egységek közlekedési témájú kirakatverse­nyét, s a legjobbakat jutalomban részesítet­tük. Propagandatevékenységünkről még any- nyit: tavaly 1441 előadást tartottunk a köz­lekedéssel kapcsolatos jogszabályok széles körű ismertetésére. A Érezhető-e ez a szerteágazó tevékenység w a balesetek alakulásában? — Feltétlenül. Különösen kedvezőnek ítél­hetjük azt, hogy jelentős mértékben csök­kent a hivatásos gépjárművezetők által oko­zott balesetek száma. Teherautóval például 1978-ban 86, tavaly 64 balesetet okoztak, a korábbi 24-ről 10-re csökkent a vontatók ál­tal okozott balesetek száma, nyerges vonta­tóval és különleges gépjárművel senki nem okozott balesetet. Szám szerint csökkent — 335-ről 310-re —, ugyanakkor arányaiban emelkedett a személygépkocsik által okozott balesetek száma: a járművek által okozott balesetek mintegy négyötödét a lakosság tu­lajdonában lévő járművek, vagyis az úgy­nevezett úrvezetők okozták. A Ezek szerint megkérdőjelezhetnénk a “ gépjárművezető-képzés színvonalát? — Én nem kérdőjelezném meg, s még csak nem is a buktatások számával érvelnék mel­lette. Statisztika bizonyítja, hogy a friss jár- műveztői engedéllyel rendelkezők kevesebb balesetet okoznak, mint a 3—5 éve jogosít­vánnyal rendelkező úrvezetők. Ekkorra hiszi már magáról mindenki, hogy elegendő gya­korlatot szerzett, bátrabban lép a gázra, ru­tinból közlekedik. Ezért figyelhetjük meg például, ha egy utcában megváltozik a köz­lekedés rendje, sorra megszegik a szabályt a járművezetők, mert nem a jelzést figyelik, hanem a megszokás alapján vezetnek. Ide sorolnám az agresszív vezetőket is, nyilván .ők.se^n .l^ezdők átvezetésben, ?, talán éppén ezért 'Vindikálják maguknak,,a,,jogot, ,'hogy mások kárára kalózkodhatnak közútjainkon. A Ebben az évben minden bizonnyal ^ újabb néhány ezer gépjárművel több fut majd útjainkon, mint 1979-ben, s természetes óhaj, hogy ennek ellenére is kevesebb baleset történjen. Mit tehet ezért a megyei közlekedésbiztonsági ta­nács? — Terveink között szerepel, hogy az elem­ző, értékelő tevékenység színvonalának eme­lésével, a tudományos kutatómunka eredmé­nyeinek felhasználásával jobban feltárjuk a halálos és súlyos kimenetelű balesetek oka­it, s az • eredményeket hasznosítjuk majd a megelőző munkában. Tovább keressük azokat az új módszereket, amelyekkel a járműveze­tők és gyalogosok mind szélesebb rétegeit tudjuk mozgósítani a közlekedési fegyelem erősítésére, a balesetek számának további csökkentésére. A gyalogosok és kerékpárosok közlekedési fegyelmének javítására fokozni kívánjuk az ismeretterjesztő és felvilágosító munkát, de nem mondhatunk le arról sem, hogy szigorú ellenőrzésekkel szerezzünk ér­vényt a szabályok betartásának. A A megyei, de a területi KBT-k is társa- w dalmi szervezetek, magyarul: nincs jo­guk, lehetőségük ahhoz, hogy vállalatok­ra, intézményekre vonatkozó kötelező érvényű rendeleteket hozzanak. Hogyan érvényesítik javaslataikat, elképzelé­seiket? — A közlekedésbiztonsági tanácsok való­ban társadalmi szervezetek, tagjai is társa­dalmi munkában dolgoznak a közlekedés biztonságáért. Minthogy azonban mindenki­nek van munkahelye, hivatása, így minden­ki tehet valamit saját munkahelyén. A testü­letek tagjai általában olyan dolgozók, veze­tők, akik a közlekedéssel valamilyen kap­csolatban álló területen dolgoznak, így sokat tehetnek a járműveztők fegyelmének meg­szilárdításáért, a járművek műszaki állapo­táért, az utak korszerűsítéséért, a forgalmi rend szervezéséért. Az a tapasztalatunk, hogy a KBT-k évről évre javuló munkája nyo­mán a közlekedésbiztonság társadalmi üggyé vált, amelynek szolgálatában egyre több ak­tivista tevékenykedik. Ezt a munkát kell szervezni, irányítani és összehangolni, s biz­tosítani hozzá a feltételeket. E feladatokat megyénkben a közlekedésbiztonsági tanács egyre eredményesebben képes megoldani. Köszönöm az interjút. Balogh József KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. március 30. f Vasárnapi L INTERJÚ László Andrással, a megyei tanács általános elnökhelyettesével a közlekedés biztonságáról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents