Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-30 / 76. szám
1980. március 30. o A hőmérséklet a város belterületén mínusz I négy, a külterületeken mínusz nyolc fok körül lesz — mondta a rádió. A fiú nevetett. — Egy okkal több, hogy hazakísérjelek. — Miért? — kérdezte a lány. — Mert eltévedhetsz és megfagyhatsz. Vagy farkasok támadnak rád. — Jól van, a sarokig eljöhetsz. — A kapuig. — A sarokig! Néhány órája ismerték egymást, a tánc forgatagában kerültek össze, most élték a rácsodálkozások, a felfedezések perceit. — Menjünk — mondta a lány. Kimentek az utcára, megborzongtak a csípős szélben. — Fussunk — javasolta a fiú. Egy darabig szaladtak, ki is melegedtek. Aztán lassan ballagtak, mindketten azt kívánták, bárcsak minél tovább tartson az út. Tagjaikban még meg-megmozdult a tánc, fejükben dörömbölt a zene. Néha egy-egy dallam szabadult ki belőlük, halkan du- dorásztak. Sokáig mentek a hallgató, üres utcákon. — Egy lányt a kapuig kell kísérni. Így tanítja az illem — mondta a fiú. — Jó, majd legközelebb — felelte rá a leány, kissé idegesen. A fiú annyit tudott a lányról, hogy Lengyel Ágnes a neve, s az Izzóban betanított műszerész. A lány meg azt tudta, hogy a fiút Paksi Józsefnek hívják, s hogy technikus egy gépgyárban. Egész este sokat bolondoztak egymással, de személyes dolgaikról ennél többre nem voltak kíyáncsiak. ^— Miért nem ma? — ma- kacskodott a fiú. A lány sokáig mondolko- zott. — Ha mindenáron tudni akarod: a nagynéném miatt. A családi ház, melyben lakunk, az övé.; Megfenyegetett, ■ he késő este ‘íiúvaLlát csatangolni, kitagad az örökségből. Tudod, nagyon öreg már, álmatlanságban szenved. gyakran fél éjszakákon az ablakban leskelődik. — Miért nem dug kolostorba? — Hová? — kérdezte a lány, mert pontosan nem ismerte a szó értelmét. — Valamikor voltak efféle intézmények, ahol az apácákat nevelték. Tudod, ők sosem mentek férjhez, nem foglalkoztak evilági ügyekkel. — Mit tegyek, ha ilyen? Nem bánthatom meg. A szüleim is őt pártolják. Odaértek az utca sarkához. A lány finoman, alig érintve, arcon csókolta a fiút. Jóska megsimogatta a kezét. — Vasárnap négykor a Bem mozi előtt. Rendben? — Aha — mondta bele- egyezően a lány. Aztán elsietett. A fiú nézett utána. Ágnes is visszafordult egyszer, intett a fiúnak, hogy menjen már. Jóska kilépett az utcai lámpa fényköréből, egy darabig meghúzódott az árnyékban, majd óvatosan a lány nyomába eredt. De már csak villanásnyira látta, aztán eltűnt a szeme elől. Messzinek látszott még a vasárnap, a fiút már kedden elfogta a türelmetlenség. Elment Ágnesék utcájába, ahol a lány felszívódott a sötétségben. Két ház állt egymás mellett; egy barátságosabb családi, meg egy hórihorgas, emeletes bérkaszárnya. Jóska — a lány elbeszélésére emlékezve — az előbbi kapuján csengetett. Elszánta magát, hogy minden áron bejut a házba. Kis idő múlva idősebb asszony nézett ki a kémlelőnyíláson. — Mi tetszik? — Lengyel Ágnest keresem. — Nem lakik itt — mondta az asszony. — De ... nekem okvetlenül beszélnem kell vele. Ne tessék rólam azt gondolni, hogy afféle kalandor vagyok. Tisztességes szándékkal jöttem, és... — Jól van, jól van — nevetett a néni —, de miért mondja el mindezt nekem. Az a kislány valóban nem lakik ebben^a házban..,.. — — Lehetetlen. — ö mondta a címet? — Igen, ő. — Hogyan fest az a leány? írja le. — Gesztenyebarna, nagy, szürke szem. Középtermetű. Kissé gyors beszédű. — Lengyel? Aha, tudom már. Itt, a szomszéd házban, az üzlethelyiségben laknak. A fiú elképedt. — Az üzl... Köszönöm — mondta csüggedten. Egy darabig habozott, mit tegyen, aztán elment. Vasárnap mégis megjelent a találkozón, s a lány is pontosan befutott. — Szereted a szabadságot? — kérdezte a fiú. — Persze. — Akkor gyere! — Megfogta a kezét, húzta maga után. Felszálltak egy buszra, vagy félórás utazás után kiértek a városból. — Itt szálljunk le — mondta a fiú. Szokatlanul enyhe, napos téli vasárnap volt. Körös-körül kertes házak sorakoztak. Találomra befordultak az egyik utcába. A végén egy strandfürdőhöz értek. Nyitott kapuszárnyát nyikorogva mozgatta a szél.' Bementek. Lehangoló látványt nyújtott az elhagyott kabinsor. Lesétáltak a medencébe, mely hatalmas, kifosztott kőkoporsóhoz hasonlított. A fiú a falának támaszkodott, nézte a lányt, aki fel-alá járkált a betonon. — Szeretsz úszni? — kérdezte a fiú. — Szeretek — És a nénikéd? — Tessék? — nézett rá meglepetten Ágnes, aztán hirtelen azt mondta: — Ja, a nénikém? Tudod, ő már öreg az ilyesmihez. — Persze. Nem jár strandra, csak a vagyonát őrzi. A házát. — És ha őrzi? — őrizné, ha volna. — Micsoda? — Nénikéd meg a ház is. — Hát nincs? — A lány hamiskás mosollyal a fiú mellének dőlt. — Nincs — mondta a fiú. —J Ott voltam, kerestelek. Látni szerettelek volna, még vasárnap előtt. — Akkor tudod — mondta nyugodtan a lány. — Miért kellett előttem titkolnod ? — Nem valami nagy dicsőség üzlethelyiségben lakni. — Attól még lehetsz valaki. — Téged igazán nem zavar? — Bolond vagy. — El is jönnél hozzánk? A buszmegállóig futva tették meg az utat. A fiút a lány szülei is szívesen fogadták, s attól kezdve gyakran eljárt hozzájuk. — Ügy érzem magam nálatok, mintha palotában volnék — mondta a lánynak. SIMON EMIL: Örvények — Voltál már palotában? — Nem. De ilyen lehet. — Azért nem vagyunk akármilyen emberek — mondta Ágnes anyja. —Pénzünk is van a takarékban. Egy napon értesítés jött: Ágnesék új lakást kaptak. — Fürdőnk lesz és nekem külön szobám — lelkendezett a lány. — Milyen jól megértik maguk egymást — mondta Ágnes anyja. J óska segédkezett a költözködésben, rengeteget gürcölt, de szívesen .csinálta. Ha elfáradt, Ágnes kipirult arcából merített új erőt. Két héten belül berendezték az új lakást, minden a helyére került, új bútorok díszelegtek mindenfelé. alig néhány holmi emlékeztetett az üzlethelyiségre. — Egyszer majd ezeket is kidobom — mondta fitymálva Ágnes. Egy február végi estén Jóska nagy lendülettel kaptatott felfelé a lépcsőházban. Szerette az efféle rohanásokat, férfiasabbnak vélte, mint kényelemben felfelé suhanni a liftben. Ágnes anyja nyitott ajtót, zavartnak látszott. — Csókolom. Ági? — Jöjjön be egy kicsit hozzám — mondta az asszony. Bementek. A fiú hallgatózott. A másik szobából Ágnes és az apja hangja szűrődött át, meg egy idegen férfié. Leültek, mind a ketten feszengtek.----Maga nagyon kedves — mondta az asszony. Kis szünetet tartott. — Valameny- nyien szeretjük magát. Ágnes rajong magáért. De még mind a ketten olyan fiatalok. A szülőknek a jövőre is gondolniuk kell. A fiú semmit sem értett, folvton a másik szoba felé hallgató zott. — Igen — mondta az asz- szony, mintha csak az idegen hangot kívánta volna magyarázni. — Az uramnak régi ismerőse. Üzemmérnök az Izzóban. Megkérte Ági kezét. — És ő? — kérdezte szé- delegve a fiú, mintha még csodára várt volna. — Azt mondta: beszéljek magával. — Értem — mondta a fiú. Felpattant, indult az ajtó felé. — Sajnálom — mondta az asszony. — És persze ... — Tudom — mondta kiszáradt szájjal a fiú. — Nem jövök többet. — Egy pillanatra megállt, az asszonyra nézett. — Hány fok lehet most a külterületeken? — Nem tudom — hebegte elképedve az asszony. Virágos ablak dunai hegyekkel. MESTER ATTILA: ZALÁN TIBOR: GYŐRI LÁSZLÓ: HERCEG ÁRPÁD: Jutok mind mélyebbre Évek rakódnak rám rétegeződnek jutok mind mélyebbre az időben szűzföldek ölét vérző ekevasak nem fordítanak ki a fényre elmerülök befejezetlen dolgaim félig sem gondolt gondolataim korhadó sirmellékletek körülöttem széthullajtott szavaim filléreit nem díszíti királyi arcmás kardot nem viselek s koponyámon buzogányütötte sebet Körülöttem meghunyászkodott szándékok csonttöredékei hevernek be nem telt vágyaim korsói földdel tömődnek telítődnek rakódnak rám az évek elmerülök arccal Keletnek mint a hunok — lovatlan Attila enmagam ostora csak — számban hazám keserű homokja koponyám homokóra halállal lassan megtelik Karneváli havazás Nyugtass végre, nyughass te is Csillag, járom nélkül járó, bilincs-törö kedvű! Tél van, gyávaságunkkal cicázó. Szánkázol az éj gerincén, arcod kigyúl tündökölve — rongyom ragyog. Dölyfös rontás rántja szivemet ökölbe. Megint hó hull: karneváli. Rézveretes egek alatt álarcba dermedt a világ. Foghoz vaccannak a szavak, betömi a szánkat a szél. Szobor legyek: néma álmú? Asszony tested lob bontson rám lángot, csillag-szabadságú! Csillag Ha nem sikerül az emberségnek tündökölnie, neki kell, a mindenségnek, fényeskednie. Ha nem sikerül a mindenségnek fényeskednie, neki kell, az emberségnek, tündökölnie. Az emberség az emberiség csillagos tüze, a mindenségbe tündökletét küldje ki, szúrja be! Az emberiség, a mindenség kisfia, gyermeke, küldje a napot, tüzeskedjék szülötteire. Szülőföldje a fény, benne él emberség, emberiség, lakik és dolgozik, mint a fény, csillaga árnyaiként. József Attila már nagyon-nagyon zuhogott a múlt szemét verte csak verte a történelem s úgy tűnt valamit végképp megtanult kire rábízatott a test az árvaság hogy őrizné meg mint bárki másét elherdálta egyetlen biztos tulajdonát SZOKOLAY ZOLTÁN: Magyar méhedben mert megfogantam szólítalak anyanyelvnek testem lelkem néked adtam hívhatlak már mátka-nyelvnek sorsomul a dalt fogadtam fiam-nyelv én fölnevellek VERBŐCZY ANTAL: Szonettvég Verssorokká lettél. Emlékemben a tél riadt arcodon úgy ül, mint kamaszkori éjem felett az első gyönyör, mely meglepett, oly kétségbeesetten, értetlenül. IfU VASÁRNAPI MELLÉKLET Mattioni Eszter festményeiből Sióagárdi asszony gyerekkel.
