Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-23 / 70. szám
Köszöntjük pártunk kongresszusát H olnap kezdi meg munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt soron következő, XII. kongresszusa. Annak a pártnak a kongresszusa, amelynek tevékenységével elválaszthatatlanul összekapcsolódik az elmúlt évtizedek minden szocialista vívmánya és eredménye hazánkban. Éppen ezért az MSZMP kongresszusa, és az eléje kerülő kérdések zöme nem belső pártügy csupán, hanem egész népünk, országunk jövőjét érinti. Az elmúlt öt évről és a jelenlegi helyzetről készült számvetés, a jövő feladatainak megjelölése mindannyiunk sorsát érinti. Mindenkinek fontos, hogyan alakulnak országunk társadalmi, gazdasági viszonyai, népünk életkörülményei. Méltán áll tehát ez az esemény a közérdeklődés középpontjában. A kongresszusnak — s ezt jogos büszkeséggel mondhatjuk — van mit összegeznie. A XI. kongresszus határozatainak végrehajtása során az elmúlt években is tovább erősödtek, fejlődtek társadalmunk szocialista vonásai. Érvényesült a munkásosztály és a párt vezető szerepe, tovább szilárdult a munkásosztály hatalma, a munkás-paraszt szövetség, szélesedett és elmélyült a szocialista demokrácia, erősödött a szocialista nemzeti egység. Népgazdaságunk a nehezebb viszonyok közepette is tervszerűen, arányosan fejlődött, a termelőmunka eredményeire alapozva növekedett az ország lakosságának életszínvonala. Tovább gyarapodott népünk műveltsége, szakmai, politikai tudása. A szocialista közgondolkodás nemcsak teret hódít, de egyre inkább meghatározza a mindennapi cselekvést. Mindebben nagy szerepet játszottak a párt alapszervezetei, amelyek az elmúlt években tovább erősödtek és eredményesen segítették a területükön folyó építő-, alkotó munkát. A pártalapszervezetek nagy felelősséggel vesznek részt a különböző kérdések eldöntésében, javultak és a körülményekhez igazodtak munkamódsz'éreik. Az eredmények számba vétele, az értékek helyes, reális megítélése ez alkalommal is alapvető feltétele a gondos mérlegelésnek és a teendők célravezető meghatározásának. Egyaránt kell tudnunk, mit értünk el, és melyek a gondjaink, problémáink. Hiszen csakis ezen az alapon fonódhat egységbe az értékek megóvása az előrehaladásért tett erőfeszítésekkel. A XI. kongresszus határozatainak végrehajtásával az elmúlt öt év alatt a társadalom egy sor ellentmondása, feszítő kérdése megoldódott. Azt tapasztaljuk azonban, hogy a régiek helyébe újabb ellentmondások léptek, és a megoldásra váró kérdések száma sem lett kevesebb. Ezek azonban gyakorta már nem azonosak a régivel, hanem minőségileg mások, a fejlődésnek egy magasabb színvonalán keletkeznek, fejlettebb viszonyok szülöttei. Belső gondjainkat tetézik bizonyos külső körülmények is. A kongresszus egyik fő feladata ezeket feltárni, számba venni, megoldásuk módszereit kidolgozni. A kongresszusra való felkészülés során, az őszinte és nyílt’ hangú tanácskozások vitájában, a gondokart felszínre hozó és megoldásukat sürgető, abban részt vállaló állásfoglalásokban egyértelműen érzékelhető volt, hogy pártunkban a politika alapvető vonalát illetően egység van. Ez az egység nem formális, hanem a lényeget illetően az. A vitákban a párt politikájával való egyetértés nemcsak szavakban fejeződött ki. Az az óhaj, hogy erősödjenek tovább társadalmunk szocialista vonásai, hogy még következetesebben és eredményesebben valósuljanak meg szocialista céljaink, párosultak az ebből eredő kötelezettségek tudatos vállalásával. A párttagság, a párttal együtt cselekedni kész pártonkívüliek vállalják a helytállást a munkában, a cselekvő kiállást a szocialista célok elérését akadályozó jelenségekkel szemben. Ezt a szándékot, a dolgozók minden rétegének politikai aktivitását egyebek között a pártkongresszus és felszabadulásunk 35. évfordulójának tiszteletére indult munkaverseny is tükrözi. Talán nincs az országban olyan termelő kollektíva, ahol né született volna egyéni vagy brigádvállalás a termelési feladatok teljesítésének előmozdítására. Nem látványos, de átgondolt és mélyreható munka előzte meg pártunk kongresz- szusát. Volt mód mind az országos, mind a helyi politika kérdéseinek megtárgyalására. A párttagság élt is e lehetőséggel, amit bizonyít a vitában részt vevők nagy száma, de méginkább a vita tartalma. Sok okos javaslat, hasznos kritika hangzott el a munka jobbítására. Minden egyes alapszervezet és pártbizottság elkészítette értékelését saját ötéves munkájáról, további feladatairól. A Központi Bizottság kongresszusi irányelveiről tanácskoztak a pártcsoport- értekezleteken, taggyűléseken, pártértekezleteken, a pártonkívüii szervezetek vezető testületéiben. E tanácskozásokon — az adott terület sajátosságainak megfelelően természetesen más-más hangsúllyal — szóba került társadalmi fejlődésünk összes lényeges kérdése: a termelés és az elosztás, a szocialista demokratizmus, a tudomány, a művészetek, a közművelődés és az ideológiai munka, a szocialista erkölcs és életmód, a külpolitika és a nemzetközi munkásmozgalom kérdései. Az eredményeket számba vevő, a gondokat feltáró kritikus és önkritikus tanácskozások voltak ezek, tükrözve egy dolgozó, szüntelenül a jobbért küzdő, gondolkodó, a jövőben bízó és ezért felelősséget érző párt szellemét. Nemcsak a kommunisták, de a pártonkívüliek is nagy számban bekapcsolódtak az ország, a nép sorsát, jövőjét érintő eszmecserébe. Tudatos törekvése," rendszeres gyakorlata már pártunknak, hogy a társa- 1 dalom, a nép életének legfontosabb kérdéseit milliók aktív részvételével dönti el. Elvi kérdésnek tekintjük ugyanis, hogy akikre számítunk a politika valóra váltásában, azok vehessenek részt annak kialakításában is. A helyzet értékelése és a feladatok meghatározása ezúttal sem valamiféle óhajokra épül, hanem az elért eredmények és lehetőségek gondos felmérésére. Az előkészítés demokratizmusa is ezt szolgálta. E széles körű, a társadalom minden rétegét átfogó eszmecsere ezáltal vált újabb gyakorlati példájává a szocialista demokratizmus elevenségének és annak, hogy a dolgozó nép együttgondolkodása, aktivitása nélkülözhetetlen forrása haladásunknak. Igazolva azt az álláspontunkat, hogy az előttünk álló feladatok csak a tömegeknek a közügyekbe való — még az eddigieknél is szélesebb körű — bevonásával oldhatók meg. A dolog természetéből fakad, hogy a további teendőket illetően találkozhatunk túlzott, nem reális várakozásokkal is. Hiszen ilyenkor minden szóba jön, ami gondot okoz: az is, ami már most megszüntethető, és az is, aminek teljes megoldására még nincsenek meg a lehetőségek, amit csak hosszabb távon vehetünk célba. Társadalmi életünk számos gondján nem tudunk egy csapásra segíteni. És azokat sem tudjuk mind előre látni, amelyeket az élet majd a továbbiakban hoz magával. Pártunk egy kormányzó párt felelősségével és komolyságával tervezi meg a jövő feladatait, figyelembe véve a célok megvalósításának realitását, az új, változó viszonyok közepette. Nem ígérhet komolytalanul, ahogy ezt a múltban sem tette. A kongresszus tanácskozásának időpontja a nemzetközi helyzet és a nemzetközi kommunista mozgalom meglehetősen bonyolult időszakára esik. A párt az előző kongresszus óta eltelt időszakban is úgy munkálkodott belső, hazai feladatainak megoldásán, hogy azokat szorosan összekapcsolta internacionalista jellegéből fakadó kötelezettségeivel. Nem ismert fáradtságot, hogy lehetőségeinkhez mérten előbbre vigye az imperializmus elleni küzdelem, a béke ügyét, előmozdítsa a nemzetközi kommunista mozgalom egységét. Ahogy ez az irányelvekben is tükröződik, pártunk azt vallja, hogy további fejlődésünknek, céljaink megvalósításának legfőbb záloga szövetségünk a Szovjetunióval és a szocialista országokkal, s politikáját ennek szellemében alakítja a jövőben is. Az elmúlt öt év is igazolja, hogy pártunk a nép szolgálatával vált a nép vezetőjévé. A XII. kongresszusnak van mire építenie, van mit továbbvinnie és meggyőződéssel valljuk, határozataival további irányt mutat, újabb lendületet ad azon az úton, amely a magyar nép felemelkedésének, boldogulásának nem könnyű, de biztos és egyetlen útja. (nbgyanifszáql XXXVII. évfolyam, 70. szám ARA: 1,60 FORINT 1980, március 23., vasárnap | Hunkával köszöntik a nagy eseményt ■ ■' Ünnepi műszakokat tartottak megyénkben A Szamuely Tibor Szocialista Brigád szovjet automata mosógépeket rak magyar vagonokba Záhonyban. A HAFE-ban a szovjet exportra készülő festőberendezések és konveyorok gyártását végezték. Kisvárdán a város 288 szocialista brigádja tartott kommunista szombatot a hétfőn kezdődő pártkongresszus tiszteletére. A fehérgyarmati MEZŐGÉP gyáregységének 200 dolgozója ajánlotta fel munkája bérét. A téglagyárban a tmk-sok, az irodai, a villanyszerelő és szállítási dolgozók végeztek társadalmi munkát. A Papíripari Vállalat nyíregyházi gyárában szombaton 53 szocialista brigád több mint 500 tagja dolgozott. A vajai II. Rákóczi Ferénc Termelőszövetkezetben a melegágyakba vetették a dohánymagvakat. A barabási Lenin Termelőszövetkezet nyolc szocialista brigádja több mint 12 ezer forintot fizetett be a megyei tanács egyszámlájára. A fehérgyarmati Győzhetetlen Brigád Termelőszövetkezet tagjai a fóliaágyak körül szorgoskodtak. Munkában a húsipari vállalat Váci Mihály Szocialista Bri gátijának tagjai. Munkával köszöntötték a Szabolcs-Szatmár megyei üzemek, gyárak, szövetkezetek március 22-én pártunk XII. kongresszusát. A dolgozók bérüket mindenütt a gyermekintézmények fejlesztésére ajánlották fel. , Záhonyban Szabó Lajos, a vontatási pártvezetőség titkára köszöntötte a Sziklai brigádhoz csatlakozó vasutas kollektíva tagjait, s a kommunista műszakra Záhonyba érkezett szovjet és csehszlovák kollégákat. Tíz órára sorra ürültek ki a bútort, kar- tonos árukat, cementet és tőzeget tartalmazó szovjet vasút" .kocsik, s teltek meg a magyar vagonok. Február közepétől már 210 munkabrigád közel 1700 tagja vette ki részét az átrakó munkából, s 150 ezer forint gyűlt össze az akció záhonyi számláján. A nyíregyházi MÁV dolgozói, 288 vasutas 1555 órát teljesítettek és 15 ezer forintot utaltak át a gyermekintézmények egyszámlájára. A Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi gyárában szombaton már a második kommunista műszakot tartották. A gyár valamennyi brigádja s dolgozója részt vett a közös munkában, s a két műszak alatt több mint 800 öltönyt készítettek. Ma utaznak el megyénk kongresszusi küldöttei Ma délben a nyíregyházi MÁV-pályaudvarról dr. Tar Imrének, a megyei pártbizottság első titkárának vezetésével utaznak el Szabolcs-Szatmár megye küldöttei az MSZMP holnap kezdődő XII. kongresszusára. A kongresszusi küldöttek: Blaskó Jánosné, Gulácsi Sándor, Holló László, Kálló Zoltán, Kovács Gyula, dr. László Béla, Nagy László, Nagy Sándor, Oláh László, Palóczi Lajosné, Pankotai Anikó, dr. Petruska Sára, dr. Pénzes János, Rigó Zoltán, Torma Piroska, Tóthné Kiss Mária, Trencsényi Sándorné, Vad Éva, Varga Gyula, Volom Györgyné és Wippich Ferenc. Biszku Béla, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja — aki megyénk küldöttcsoportját a kongresszuson vezeti — Budapesten csatlakozik a szabolcsi delegációhoz. Meghívott vendégként vesznek részt a kongresszuson: Ekler György, Hosszú László, Csepelyi Tamás, Cserepes Endre, Diczkó László és*Kop- ka János. A szolidaritási bizottság és az Országos Béketanács küldöttsége hazaérkezett Szombaton hazaérkezett a Magyar Szolidaritási Bizottság és az Országos Béketanács közös küldöttsége, amely — Szilágyi Bélának, az OBT alelnökének vezetésével — a Svéd Afrika Szolidaritási Bizottság meghívására tett látogatást Stockholmban.
