Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-22 / 69. szám
1980. március 22. KELET-MAGYARORSZAG 3 A jövedelem T avaly 338,2 milliárd forint volt a lakosság pénzbevétele — munkabértől a pénz- beni társadalmi juttatásokig —, 1975-ben 245 milliárd. Ha most e látható forrásokból — mert a munka nélkül szerzett jövedelmek döntő része a lakosság egymás közötti pénzforgalmában keletkezik, azaz nem látható, mérhető — óvatosan elkülönítjük azt, amiért nem kellett valamilyen teljesítményt nyújtani, valójában nem jelentős összeghez jutunk. Az óvatosság azért indokolt, mert nem általában ezeknek a forrásoknak az elrekesztése a cél. Hiszen például 1977-ben 613 millió forintot fizettek ki az érintettek kezéhez földjáradék, földhaszonbén címén, s 1,6 milliárdot totó-, lottó-, lósportnyeremény formájában, mégis, aligha akad olyan őre közerkölcseinknek, aki komolyan azt gondolná: meg kell szüntetni ezeket a bevételeket. Ahogy szinte beláthatatlan következményekkel járna az is, ha valaki a betétestől elvitatná kamatra való jogát. Többnyire nem a munka nélkül szerzett ilyen — megfogható, hivatalos, azaz törvényesített formákhoz kötődő — forintok irritálják a közvéleményt. Sokkal inkább a megfoghatatlanok. S ez, megfoghatatlanságuk a gond. Mert hiszen a két érintetten kívül ki tudja — ki bizonyíthatja —, mennyibe került a közkórházi „maszekágy”, a pult alól — raktár mélyéről — nyitás előtt kiadott boyler, sodronyfonat, szerelvény; mit hoz össze — legtöbbször semmi fejében, még a kötelező udvariasságot is megtakarítva — egy-egy menőbb felszolgáló, női fodrász, benzinkutas, autószerelő, állami, szövetkezeti tulajdonú eszközökkel, hivatalos munkaidőben, és természetesen, az erre a munkaidőre járó munkajövedelem — mellett... Azért gond ez a megfoghatatlanság — ellenőrizhetetlenség —, mert megsérti némelykor megcsúfolja a szocialista elosztás elveit, azaz, hogy a jövedelem, az annak ' alapján létrejött életmód legyen összhangban a társadalom számára nyújtott teljesítménnyel. Történt azért egy és más az ilyesfajta jövedelmek fölszámolására, visszaszorítására, így például az ingatlanforgalom korlátozása, a három évnél fiatalabb gépkocsik magánforgalmú értékesítésének megszüntetése, az illetékek rendezése stb. Munkaügyi kutatásokra támaszkodó becslések szerint a hálapénzből, borravalóból jövedelemre szert tevők csoportja körülbelül félmillió. T áboruk apasztása nem jár okvetlen azzal, hogy a munka nélkül szerzett jövedelmek összege is csökken. Ezért elsődlegesebb: minden esetben a jövedelmek forrásának vizsgálata, s a „szennyezett” forrásoknak az elrekesztése. De: csak ezeké! Mert általában a keresetek visszafogása a teljesítmények visszafogásával egyenlő, s ez a társadalom számára önveszélyes út lenne. Teljesítményt követelni s azt társadalmi hasznosságának megfelelően javadalmazni: ez a járható út ahhoz is, hogy a munka nélkül szerzett forintok ne torzítsák el a társadalmi munkamegosztás által meghatározott jövedelmi viszonyokat M. O. Párttitkárok a családban Másokért — A választások után férjem este nyolcra ért haza, mire én betoppantam a szobába, már fél tíz volt. Egész délután, meg este a nagymama vigyázott a két gyerekre. Amikor hazaértem, egymásnak gratuláltunk, mivel férjemet is, en- gemet is megválasztottak pártvezetőségi titkárnak. Mindez január 23-án történt. Emlékezetes dátum lesz ez az életükben. Mi a véleménye Szénás Ignác Takács Istvánná Paál Sándor Á beruházásokról Szabó Józeefné, a porcsal- mai tsz pártvezetőségének új titkára mondta az előbbieket. A fiatalasszony január 23-ig a tsz belső ellenőre volt, és mint pártvezetőségi tag régóta végez mozgalmi munkát. Önköltség, foglalkoztatás — A jelölés után egy kicsit tartottam az emberek előítéleteitől. 1T6 vagyok, holott a párttagság többsége férfi. Nem is a községben, hanem a szomszédos Pátyo- don lakunk. Meglepetésemre kivétel nélkül mindenki rám szavazott. A pátyodi, a sza- mosangyalosi, és a szamosta- tárfalvai tsz egyesült a porcsalmaival. A négy községben a pártvezetőséghez 116 kommunista tartozik. Függetlenített titkár vagyok. Nem ülök az íróasztalnál, többet vagyok, illetve többet leszek kint, a munkahelyeken. — Az új vezetőség miben szeretné segíteni az üzem fejlődését? — Az állattenyésztésnek tavaly magas volt az önköltsége, ezt mindenképpen csökkenteni akarjuk. Azonos tehénlétszám mellett a tejtermelést 15 százalékkal kívánjuk növelni. Az alma minősége a múlt évben szinte kifogástalan volt, a hozamot azonban néhány százalékkal növelni szükséges. A felsőbb pártszeryek és a tanács segítségével szeretnénk megoldani a téli foglalkoztatást. Reggel Pátyodról Szabó József üzemvezető a tyukodi konzervgyárban. A vezetőségválasztó taggyűlés előtt alapszervezeti titkár volt a gyárban. Most pártvezetőségi titkár, de feleségétől eltérően nem függetlenített. — Gyárunkban három pártalapszervezet működik hetven párttaggal. Üj pártvezetőségünknek, párttagjainknak új feladatokkal kell megbirkózni. A terv szerint április 4-én avatjuk — az új üzemcsarnokot. A költözködés, az átállás segítésére több dolgozónk ideiglenes pártmegbízatást kap. Szinte ugrásszerű lesz a változás gyárunk életében. A minőség javítása mellett a mennyiséget is növeljük. Tavaly 212 millió forint volt a termelési értékünk, idén várhatóan 220—225 millió lesz. A párttitkár házaspár a mozgalmi munkában is segíti egymást. Szabóné a nőbizottság elnöki tisztét is betölti a tsz-ben. A konzervgyárban, a „nőies” üzemben a férj írott és élő tapasztalatokat szerzett, amelyeket átad feleségének. A beszámolók elkészítésében is segítik egymást. A technikái segítség is családias: minden reggel pátyodi otthonukból együtt jönnek a sárga Skodával. Napközben azé az autó, akinek munkája miatt szüksége van rá. Munka után tenni menetrendszerűen találkoznak, bevásárolnak a porcsal- mai ABC-áruházban és együtt mennek haza. Idén először a szó szoros értelmében kapcsolatban lesznek munkaköri kötelességük teljesítése közben is. A porcsal- mai tsz ugyanis nyersanyag- bázisa lesz a konzervgyárnak. A nyáron zöldbabot és uborkát termelnek a gyárnak. Nemrég meggyet és szilvát telepített a tsz. Ha termőre fordulnak a fák, gyümölcs is kerül innen az élelmiszer-ipari üzembe. Négy község gondja Az is újdonság, hogy januárban Porcsalmán községi pártbizottság alakult. Függetlenített titkárává Kállai Mihályt, a konzervgyár művezetőjét választották. A szemüveges fiatalember részben édesapjától tanulta a mozgalmi munkát. A már nyugdíjas édesapja 15 évig volt a porcsalmai tsz párt- alapszervezetének titkára. A fiatalember sok tapasztalatot gyűjtött a gyárban is, ahol nemcsak művezető, hanem párt-alapszervezeti titkár is volt. — Itt azonban szerteágazóbb, bonyolultabb feladatokat kell teljesítenem. Éppen ezért a városi-járási pártbizottság segíti munkámat, és nemcsak az enyémet, hanem a bizottság valameny- nyi tagjáét. Pártbizottságunk, akárcsak a tsz négy községre terjed ki. így elsődleges feladatomnak tekintem, hogy a helyszínen jól megismerjem a községek kommunistáit, és magukat a községeket is. — Az új pártbizottság milyen fontosabb feladatokat tűzött maga elé? — Alapvető feladatunk az, hogy sajátos eszközeinkkel segítsük a helybeli üzemek megerősödését. Az ideológiai munkát, a pártépítő munkát szintén eredményesebbé kívánjuk tenni. Porcsalma, Tyúkod és Pátyod a közeli években közös vízmüvet kap, a tyukodi konzervgyár közelében munkáslakások épülnek. Nábrádi Lajos „A beruházások fokozottabban szolgálják a meglévő termelőeszközök, technológiák korszerűsítését, versenyképességét, az élő- és holt munka gazdaságosabb hasznosítását.” (A megyei pártértekezlet beszámolójából.) Szénás Ignác, a Nyíregyházi Konzervgyár tyukodi üzemének gyártásvezetője: — Ismert tény: az elmúlt években növekedett a szakadék a mezőgazdasági termelés és a feldolgozó ipar teljesítőképessége között. A cél, hogy az összhangot megteremtsük; ennek része a régi, elavult üzemnek a rekonstrukciója is. — Az ésszerű takarékossághoz az egyik legfontosabb lépés az volt, hogy a gyár saját építőbrigádjai építik az új üzemet, s az anyagi feltételeket is á vállalat teremtette meg. — A ráfordítható összeg nagyobb részét az épület teszi ki, de nemcsak itt, hanem a gépek beszerzésénél is. takarékoskodni tudünk. Először is úgy, hogy a szocialista országokból szerezzük be a feüszerelésék túlnyomó részét, és úgy is, hogy mindent, amit csak lehet, megmentünk a jelenlegi gépparkból Ami távlatokban is használható ezek közül, átkerülnek az új épületbe. Arra persze nagyon vigyázunk, hogy ne látszateredmónyeket érjünk el, hogy a mai takarékosság holnap ne jelentsen többletkiadásokat. Takács Istvánná, termelési csoportvezető: — A beruházáskor valóban figyelembe vettük a jelenlegi feltételéket, vigyáztunk, hogy addig nyújtózzunk csak, ameddig lehet. A tmk igyekezett a terveket úgy adaptálni és módosítani, hogy azok a több éves tapasztalatok alapján megfelelők legyenek. — Takarékosak vagyunk, de nem „olcsó Jánosok”, hiszen messze környéken az első fekete-fehér öltöző épül nálunk az új szociális épületben, és pozitívumként könyvelhetjük el, hogy sikerült a természetes világítást is megoldani. Ennek hatását majd a villanyszámlák fizetésekor érezzük. Paál Sándor tmk-vezető- helyettes: — Éveken át a gyártásban dolgoztam, ezért sok, jóli hasznosítható tapasztalatot hoztam magammal ebbe a munkakörbe, amiket most, kitűnően lehet alkalmazni. Mondhatnám azt is, amit azelőtt termelőként ja vasol- tan% azt most tmk-sként nekem kell megoldanom. A dolgozók szemével tudom nézni mindazt, ami most itt készül, és ez sokat segít a gépsorok ésszerű kialakításában, arra, hogy vigyázni tudjunk: ne legyenek a munkahelyek túlzsúfoltak, legyen elég mozgásterük az embereknék. — Olyan, látszólag nem fontos dolgok is jelentőséget kapnak az új üzemben, mint -az, hogy a szociális létesítmény révén a munkások már nem az utcai ruhájukban kényszerülnek dolgozni, hanem átöltözhetnek, tisztálkodhatnak, és ez, higiénés szempontból, egy konzervgyárban, nagyon is lényeges körülmény. — Nem tudom még, majd a gyakorlat dönti élv menynyire lesz ésszerű mindaz, amit most csinálunk, de ennyi előkészület után, remélem, nem csalatkozunk. Minden vonalat kiértékeltünk, kimutatásokat készítettünk a gépállásolkról, s most, ennek ismeretében munkálkodunk. Speidl Zoltán A Tanácsköztársaságra emlékezve: Szamuely halála A Magyarországi Tanács- köztársaság egyik vezető személyisége, népbiztosa volt Szamuely Tibor. A proletárdiktatúra megdöntésének, a Forradalmi Kormányzótanács lemondásának napján azon kevesek közé tartozott, akik a további harcra, a harc folytatására szavaztak. A körülmények azonban úgy hozták, — tudjuk a Tanácsköztársaság historikumából —, hogy még aznap menekülniük kellett az első magyar munkáshatalmat az utolsó percig védő kommunistáknak. Szamuely Tibor 1919. augusztus 1-én délután indult el Budapestről Győrön át Ausztria felé, hogy onnan majd kijusson Szovjet-Orosz- órszágba. A magyar—osztrák határon azonban feltartóztatták. A tanácskormány lemondásának hírére mind a magyar, mind az osztrák határőrök fokozott figyelemmel kísérték a határ menti mozgást. Közben telefonbeszélgetések zajlottak Budapest— Sopron és Sopron—Savanyúkút (az országhatár), sőt Savanyúkút Wiener Neustadt között, s. bizonysággá vált, hogy a Magyarországi Tanácsköztársaság egyik kulcsszerepet betöltő népbiztosa itt akar átjutni a határon. A Tanácsköztársaság számos vezetőjével ellentétben Szamuely Tibort az osztrák hatóságok nem engedték be Ausztriába. így a határnál mind az időközben köpönyeget fordító magyar határőrök, mind az osztrák csendőrök felfokozott kíváncsisággal, ellenséges szándékkal várták Szamuelyt, aki Franz Krause névre szóló útlevéllel a zsebében érkezett Savanyúkútra. A személyleírás alapján felismerték az osztrák csendőrök és elfogták egyik kísérőjével együtt. Az osztrák oldalon lévő Iichtenwörth falu melletti határőrszobára kísérték be. Itt történt mindmáig nem tisztázott — és talán már nem .is tisztázható körülmények között halála. Egyes dokumentumok szerint hátulról lőtték le, más megbízhatónak nevezett források szerint öngyilkosságot követett el kihallgatása, illetve megmotozása közben. Halála 1919. augusztus 2- án Wiener Neustadtban, a kórházban következett be, ahová beszállították. Még holtában is féltek tőle ellenségei, ezért holttestét titokban szállították éjjel Savanyúkútra a temetőbe, ahol először eltemették. Két hét múlva azonban kihantolták és a Pecsenyéd melletti erdőbe vitték. Jeltelen sírba helyezték a fák tövébe, hogy soha senki rá ne találhasson. „Büszke ember volt, rátarti, mint ahogyan szülőföldjén, a Nyírségben nevezték a büszke — de nem hiú embereket” — jellemezte őt később Kun Béla. Ez a büszke ember holta után még hosszú éveken át nyugtalanította emlékével az ellenforradalmi rendszert. Először 1919 decemberében érkezett a kommunisták ügyével foglalkozó hírhedt ügyészhez egy bejelentés arról, hogy Szamuely Tibort a Balaton melletti Zamárdihan látta valaki. A nyomozás nem vezetett eredményre. 1931- ben az Újvidéken (Növi Sad) megjelenő egyik német újság, a Deutsches Volksblatt egy cikket közölt arról, hogy előállítottak egy magát Szamuely Tibornak nevező személyt. 1919-ben a határon nem őt, hanem kísérőjét lőtték le, mondta, s annak zsebében talált irataival, miután a sajátjával elcserélte, sikerült Ausztriából Olaszországba, majd onnan Dél-Ameri- kába kijutnia. Most pedig a Szovjetunióba készül — így szólt a híradás. Ezek után újabb, széles körű nyomozást rendelt el a horthysta rendőrség, persze eredmény nélkül. 1932- ben Szamuely Tibort ábrázoló bélyegeket találtak Budapesten. 1934-ben a Pénzügyminisztérium bírói letétbe helyezte Szamuely hagyatékát: egy ezüst Omega órát, egy aranyból készült mandzsettagombot és 87 schillinget, amit addig a Wiener Neu- stadt-i bíróság őrzött. Ezek az ereklyék ma méltó helyen, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban vannak elhelyezve. Az ellenforradalmi rendszert éveken át nyugtalanította Szamuely Tibor emléke. A Kommunista Internacioná- lé az ő nevének felidézésével hívta a világ proletariátusát a kommunista zászló alá. A Szovjetunióban élő magyar emigránsok számos helyen róla nevezték el klubjukat. Budapesten a Beszkárt villamoskalauzok és alkalmazottak között megszervezett pártsejtet 1931-ben szintén róla nevezték el. Kun Béla pedig többször is felidézte írásaiban volt harcostársa személyét: „ ... nemes és fennkölt emlékű barátunk, forradalmunknak legérzékenyebb vesztesége, minden ellenforradalmárnak még halála után is réme, a kötelességteljesítés nagy forradalmi erényének megtestesülése: Szamuely Tibor”. A magyarországi kommunista mozgalom számára is írt és szerkesztett Sarló és Kalapács egyik száma így őrizte meg a Tanácsköztársaság rendíthetetlen népbiztosának emlékét: „A forradalom lelkiismerete, riasztó harsonája, lángoló pallosa volt Szamuely Tibor, akit életében és halálában a magyar és a közép-európai burzsoázia, a munkásosztály minden ellensége olthatatlan gyűlölettel vett és vesz körül. Forradalmár, akinek emléke a magyarországi proletariátust és annak vezető kommunista pártját szüntelen figyelmezteti, buzdítja kötelessége teljesítésére...” V. S.
