Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-22 / 69. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. március 22. Kommentár Washingtoni .háromszög” M int ahogy csodák, vélet­lenek sincsenek. Wa­shingtonban tárgyal a japán külügyminiszter, ön­magában ez a hír nem kelte­ne különösebb feltűnést. Miért is ne folytatna eszme­cserét az Egyesült Államok­ban Okita Szabaro, a japán diplomácia feje? Ám rajta kívül még egy magas rangú ázsiai vendég tartózkodik az amerikai fővárosban: Csang Ven-csin kínai külügyminisz­ter-helyettes. Hogy a kettő­nek egymáshoz semmi köze, s mindez a véletlen műve? Ezt kétségkívül lehet hangoz­tatni. Elhinni azonban túlon­túl nehéz. Úgyszólván lehe­tetlen. A kínai politikus úticélja — amerikai források szerint — Keng Piao miniszterelnök­helyettes júniusi látogatásá­nak előkészítése. Bár nem könnyű eligazodni a kínai hierarchiában, annyi azonban közismert, hogy Keng Piao foglalkozik a hadsereget érin­tő műszaki-tudományos fej­lesztés teendőivel is. Kanya­rodjunk azonban vissza a külügyminiszter-helyettes­hez. Nos, Walter Mondale amerikai alelnök erről a lá­togatásról feltűnő nyilatkoza­tot tett, mondván: roppant elégedett a kínai politikus útjával és annak eredményei­vel. Alighanem Csang Ven- csin is hasonlóképpen véle­kedik. Az Egyesült Államok ugyanis értésére adta, hogy „nem támadó jellegű” hadi­anyagok, például C—130-as, Herkules típusú szállítórepü­lők, nagy teljesítményű rada­rok és egyéb elektronikai berendezések szállítását lehe­tővé teszi Kína számára. Ami Okita Szaburo wa­shingtoni útját illeti, nem le­het kétséges, hogy abban fő­leg az USA hivatalosan meg­erősített törekvése játszik közre: minél szorosabban zárni a szövetségi rendszert Ázsiában is. Ebben pedig Ja­pán az első számú partner. Igaz, hogy Tokió nem sok hajlandóságot mutat a szov­jetellenes kampányhoz való csatlakozás iránt, s még ka­tonai kiadásainak lényeges növelésétől is vonakodik. A külügyminiszter útja azonban jó alkalmat kínált az amerikai politikusoknak arra, hogy egyeztessék véle­ményüket Tokióval — és Pe- kinggel. Mert ahhoz nem fér kétség, hogy a japán külügy­miniszter és a kínai külügy­miniszter-helyettes prog­ramjába beillesztettek néhány olyan közös eszmecserét, ame­lyen lehetőségük nyílt nem­csak egymással, hanem az amerikai politika ázsiai ter­veivel is megismerkedni. így aztán a „háromszög” — bármennyire cáfolják is Wa­shingtonban — minden külö­nösebb probléma nélkül lét­rejött. Mármint a tárgyaló- asztal mellett. Mert az már más kérdés, vajon Tokió szá­mára kedvező-e a szovjetel­lenes célzattal összetákolt USA—Japán—Kína „három­szög”. Washington céljai iránt nem lehetnek kétségek, s Peking is bizonyára elége­dett szerepének viszonylag hirtelen felértékelésével. A kínai vezetés régi álma való­sul meg általa: az amerikai —kínai stratégiai együttmű­ködés. Ebben a „hármasban” Tokió legfeljebb mérséklő be­folyást gyakorolhat, különös tekintettel Japán és a Szov­jetunió közismerten jó gaz­dasági kapcsolataira. A Washington—Tokió—Pe­king tengely azonban sem az ázsiai kontinens, sem a világ békéje és biztonsága szem­pontjából aligha fordítja jó irányba a nemzetközi fejle­ményeket. Gy. D. A Szovjetunióban tartózkodó nicaraguai párt- és kormány- küldöttség Leningrádban megtekintette az Auróra cirkálót. (Kelet-Magyarország telefotó) Khomeini körvonalazta Irán politikáját Khomeini ajatollah pénte­ken a perzsa újév alkalmá­ból ismét beszédben fordult az iráni néphez, körvonalazva Irán további politikáját és feladatait. A teheráni Behest Zara temetőben tartott nagy­gyűlése az idős vallási vezető nevében fia olvasta fel a nyi­latkozatot. Az ajatollah kijelentette: „Irán egyaránt harcban áll a nemzetközi kommunizmussal és az elnyomó imperializmus­sal”. Épp ezért — mondotta — az egyetemeket „meg kell tisztogatni a baloldali és az imperialista befolyástól” és törekedni kell arra, hogy „az iráni forradalom szelleme át­csapjon más országokba is”. Khomeini hadat üzent a hadseregben és az iszlám gárdisták körében tapasztal­ható fegyelmezetlenségnek és kilátásba helyezte a rendőr­ség és a csendőrség újjászer­vezését. A forradalmi bíró­ságoknak az alkotmány szel­lemében kell ítélkezniük. Baniszadr államfő szintén felszólalt a nagygyűlésen. Hangsúlyozta: reméli, akiket illet, tudomásul veszik Kho­meini üzenetét és ő, mint ál­lamfő hozzáláthat az ajatollah programjának végrehajtásá­hoz. (Folytatás az 1. oldalról) tózkodó kárpátontúli Kom­szomol-küldöttség is, mely­nek tagjai több napos láto­gatásra érkeztek megyénkbe, hogy részt vegyenek a forra­dalmi ifjúsági napok esemé­nyein. A díszsortüzek hangjai kö­zepette elhelyezett koszorú­kat hó lepte a váratlan tél­ben, ám a megyei ifjúsági nap rendezvényeinek jó hangulatát ez sem törhette meg: a gimnáziumban sport- versenyeket, a sportpályán pedig összetett honvédelmi versengést rendeztek a dél­után folyamán. A mozgalmas nap este ifjúsági bállal zá­rult. Európai gondok F el-feltűnik a politi­kai nyilatkozatok­ban, az európai helyzettel foglalkozó be­szédekben Madrid neve. Terv szerint itt kell ösz- szeülniük ez év őszén az európai biztonsági és együttműködési értekezlet résztvevőinek, a 33 euró­pai és a két észak-ameri­kai állam küldötteinek, s megvitatni, hogyan áll a helsinki záróokmányban foglaltak végrehajtása. E tanácskozás ä kelet—nyu­gati együttműködés fo­lyamatosságát lenne hi­vatva biztosítani a záró­okmány szellemében. Kis visszapillantás, öt esztendeje írták alá a leg­magasabb rangú vezetők az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányát, amelyben — 100 oldalon át — rög­zítették a 35 állam politi­kai, gazdasági, kulturális és emberi együttműködé­sének szabályrendszerét, magatartáskódexét. Magá­ban foglalja ez az irat azt is, hogy az érdekeltek időnként üljenek össze (nem a legmagasabb szin­ten), hogy lássák, mi va­lósult már meg, mit tet­tek az együttműködés szé­lesítéséért. Belgrádban zajlott le 1977-ben az első ilyen vizsgálódás, itt álla­podtak meg abban, hogy a következő állomás Mad­rid legyen. Minden konferenciára az adott nemzetközi hely­zet nyomja rá bélyegét, minden fontosabb találko­zó résztvevőinek olyan a viszonya egymással, ami­lyen államaiké az adott időben. Belgrádban — a mostani a lehűlés előjá­tékaként — a nyugatiak az emberi jogokat állítot­ták előtérbe — saját ér­telmezésük szerint — tud­va, hogy ezzel, ilyen for­mában csak feszültséget keltenek. S most? Még több mint fél esz­tendő választ el a madri­di találkozóra előirányzott dátumtól; nem tudni mi­lyenek lesznek az akkori körülmények. Egyelőre az előkészületeknél tartunk, a diplomáciai tapogatózá­soknál. Jelenleg bonyo­lult, feszült a helyzet Eu­rópában, az amerikai kor­mány új politikája érez­teti hatását a két világ­hatalom, általában a két katonai szövetségi rend­szer viszonyában. Ez az egy-két esztendeje tartó feszültség is mutatja: nem Afganisztánnal kezdődött, nem emiatt keletkezett a baj. f Púja Frigyes és Andrej ; Gromiko moszkvai talál- : kozóján megfogalmazták j a szocialista államok ál­láspontját a legsürgősebb európai teendők tekinte- : tében. Ajánlották, vizs­gálja felül a NATO de­cemberi határozatát a kö­zép-hatótávolságú raké­ták nyugat-európai felál­lítása ügyében, függessze föl a fegyverek elhelyezé­séről hozott döntését. Fo­kozná e lépés hatását, ha megvalósulna a Varsói Szerződés államainak egy régebben kelt javaslata: mindkét fél mondjon le a nukleáris és a hagyomá­nyos fegyverek elsőként való alkalmazásáról. To- , vábbi, illetve ezzel pár­huzamos intézkedés lenne a másik szocialista elgon­dolás: hívjanak össze a helsinki záróokmány alá­írói konferenciát, amely az európai katonai enyhü­léssel és a leszereléssel foglalkozna. Három gon­dolat, terv, amely meg­változtatná a légkört. A szovjet külügyminiszter szavaival élve: „még mindig nem késő megta­lálni a közös nyelvet az európai biztonsági érte­kezleten részt vevő or­szágok számára ...” Ezt a célt lenne hivatva szol­gálni a madridi találkozó t is. Mint látni, Európában a katonai enyhülés megte­remtése lenne a legfonto­sabb. "Ez a helyzet kulcsa. A helsinki záróokmány 100 oldalán — némi kato­nai utalástól eltekintve — egyéb témák szerepel­nek : alapelvek, kereske­delem, tudomány, turiz­mus, sajtó. Közöttük né­hány olyan téma, amely az év végén feltétlenül napirendre kívánkozhat­na. De hogyan lehet ehhez kedvező feltételeket lét- : rehozni? A mai légkör i akkor változna meg, ha valamilyen, a katonai enyhülést szolgáló lépés történne. Így lehetne a leghatásosabban előkészí- : teni a politikai tárgyalá­sokat, főképpen az egyet­len idei nagy nemzetközi eszmecserét, a madridi találkozót. És ha mindkét félben meg van az enyhü­lés megteremtésének szándéka. Madridban dönthetnének az európai katonai enyhülést szolgá­ló konferencia összehívá­sáról. Nem a sorrend a fő, hanem a kölcsönös hajlandóság. E gyelőre azonban minden kérdés nyitott. Egy sor nyilatkozat Madrid mel­lett foglal állást, jó len­ne, ha őszig a körülmé­nyek is kedveznének az európai enyhülést elősegí­tő harmincötös találkozó­hoz. T. I. Vesztes győztesek? Libanon panasza a BT-nál Ha hinni lehet az amerikai hírmagyarázóknak és a vá­lasztói hangulatot szüntelen ellenőrző közvélemény-kutató irodáknak, akkor az elővá- lasztási versenyfutásban mind a demokraták, mind a rebublikánusok olyan ember­re szavaznak előszerettel, aki veszteni fog a novembe­ri elnökválasztáson. Hiszen a szakértők szerint ismét nyil­vánvalóvá vált Carter elnök belpolitikai sebezhetősége, amit az iráni túszdráma hó­napjaiban a külpolitika elő­térbe kerülése elfedett. Mi­vel az utóbbi hetekben a Fehér Ház a külpolitika ke­zelésével is tanúbizonyságát adta régi keletű következet­lenségének (a legékesebb példa rá a biztonsági ta­nácsbeli szavazat visszavo­nása), sokan felidé ik a ta­valy nyári vádakat, amelyek hatására a mélypontra zu­hant Carter népszerűsége. Míg a köztársaság párt je­lenlegi éllovasa, Ronald Rea­gan volt kaliforniai kor­mányzó olyannyira jobbolda­li figura, hogy vele — mint elnökjelölttel — alighanem kudarcot vallanak a republi­kánusok. Két eleve vesztes lenne hát az előválasztási akadály- verseny végső győztese? A képlet — legalábbis első lá­tásra — elég bizarr.oLegfel- jebb az a bökkenő, hogy az elnökválasztásnak végül se két győztese, se két vesztese nem lehet. Utóvégre, ha csak két rossz jelölt között lehet választani — ha egyszer a két nagy polgári párt mono­polizálta a választási lehető­séget —, akkor a szavazók nyilván azt a bizonyos ki­sebbik rosszat választják. S gyanítható, hogy ősz óta ép­pen ez a megfontolás a Fe­hér Ház választási straté­giáinak a lényege. Carter ki- kecmergése a tavalyi nép­szerűségi gödörből ismét bi­zonyítja, hogy ez a georgiai csapat a választási kampány­hoz kétségtelenül jobban ért, mint az ország kormányzásá­hoz. Carter számára ugyanis a legjobb republikánus ellen­fél éppen Reagan, akinek vi­szont feltehetőleg Kennedy volna a favorit ellenlábasa. Ha ugyanis a republikánu­sok — mint már nemegy­szer — a sajátos módon jobboldalt dobogó szívük sze­rint döntenek, és nem az eszükre hallgatnak (az ed­digi előválasztások ezt bizo­nyítják), akkor régi kedven­cüknek, Reagannak juttatják a jelöltséget. S ez esetben nemcsak a demokraták, a független szavazók pártol­hatnak át nagy számban a Reaganhez képest minden­képpen középutasnak számí­tó Carterhoz, hanem még a köztársaságiak mérsékeltjei is. Ez történt 1964-ben Goldwater esetében. De ugyanez játszódott le a má­sik oldalon: 1972-ben a de­mokrata elnökjelölt McGo­vern túl liberális volt, így a republikánus Nixon fölénye­sen győzhetett. Vagyis Rea- gannek éppenséggel a de­mokraták liberális szárnyát képviselő — és a chappa- quiddick-i baleset óta min­den gyanú fölött korántsem álló — Kennedy volna a ked­vezőbb ellenfél. (És akkor a republikánusok rázendítené­nek a gúnyos vádra: „azért a Watergate-ügynél senki sem fulladt a vízbe ...”) Mivel a demokrata elővá­lasztások eddigi eredményei szerint Carter biztosan ve­zet Kennedyvel szemben, a hivatalban lévő elnök sebez­hetősége a vészes infláció okán papíron republikánus őrségváltást ígérne novem­berre. Ezt a nagy lehetősé­get szeretnék nem elszalasz­tani a párt eszüket használó korifeusai, ezért próbálták — eddig nem sok sikerrel — „megcsinálni” Bush-t vagy Bakert, s kacérkodtak a Cartert 1976-ban igencsak megszorító Gerald Ford „be­vetésével”. Ezek mindegyike eladható — főleg Reaganhoz képest — a középnek is, az első kettő nem bizonyult tö­megvonzó személyiségnek. Ford hovatovább csak né­hány előválasztásra nevezett be, indítása elkésett. Hiszen ha Reagaa ilyen ütemben gyűjti a neki elkötelezett konvencióküldötteket, egy­könnyen megállapíthatatlan- ná válik. Carter kétségtelen sebezhetősége nyilván elva­kítja Reagan látását is. A demokraták viszont már bánhatják, hogy minden tétjüket a gyengének bizo­nyult Kennedyre tették, s így ha újra elhatalmasodnak Carter bajai, a pártnak már nincs alternatívája saját el­nökével szemben. Pénze és kilátásai zsugorodása ellené­re Kennedy ezért marad ma­kacsul a küzdelemben, bár ha 24-én New Yorkban is leszerepel (e két nagy álla­mot is Carternak adván), Kennedy aligha tarthat ki a versenyben. És megfordít­va: ha e két helyen a repub­likánusok nem tudják meg­állítani Reagant (akinek vi­szont az azt követő kam­pányidőszakra fogyhat el a pénze), akkor — ha tetszik, ha nem — a kétpárti váltó­gazdálkodás két „vesztésre méltó” elnökjelöltet produ­kál. De egy győztest persze mindenképpen.- A. J. Libanon panaszt tett a Biztonsági "Tanácsnál a Szi- don és más libanoni telepü­lések ellen végrehajtott iz­raeli agresszió miatt — kö­zölte pénteken Fuad Butrosz, külügyminiszter, hozzáfűzve: kormánya fenntartja magá­nak a jogot, hogy kérje *a Biztonsági Tanács összehívá­sát. Az Egyesült Államok beiruti ügyvivője útján az amerikai kormány figyelmét is felhívták az izraeli agresz- szió veszélyességére. Pénteken az izraeli támo­gatást élvező jobboldali mi­Gyászjelentések Mély fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett feleségem, édes­anyánk, nagymama, dédnagyma­ma, testvér és sógornőm BIRI ISTVANNÉ szül.: Lippa Zsuzsanna rövid, de súlyos szenvedés után 15 éves korában elhunyt. Teme­tése március 25-én 14 órakor lesz az Északi temető ravatalozójából. Gyászoló család. Manda-bokor. (31383) Mély fájdalommal és megren­düléssel tudatjuk, akik ismerték és szerették, hogy drága felesé­gem, édesanyánk, nagymamánk DEMETER LASZLÓNÉ szül.: rejér Flóra 1980. március 20-án életének 62. évében súlyos betegség után el­hunyt. Drága halottunk temetése Nyírtasson lesz 1980. március 23- án 13 órakor. A gyászoló család. (31413) líciák tüzérsége folytatta Szi- don térségének ágyúzását. Csütörtökön több találat érte a város központját és külső területeit. A polgári lakosság egy ré­sze a további ágyúzásoktól tartva elmenekült a városból. Al-Hossz miniszterelnök élesen elítélte a Dél-Libanon sűrűn lakott területeit sújtó agressziót, rámutatva, hogy Izrael mindenáron meg akarja zavarni a nemzeti megbékélés légkörét. Megrendüléssel tudatjuk, hogy özv. NAGY ISTVÁN volt MÁV-nyugdíjas 1980. március 19-én 83 éves korá­ban, hosszú szenvedés után meghalt. Társadalmi temetése 1980. március 24-én lesz a Má­tészalkai temetőben. Gyászoló gyermekei. (31800) Ezúton mondunk hálás köszö­netét mindazon kedves rokon­nak, jó barátnak, ismerősnek, a 4. sz. és 110. sz. iskola tan­testületének és diákjainak, akik drága kisfiúnkat LOVAS KOVÁCS CSABIKAT utolsó útjára elkísérték, sírjára koszorút, virágot helyeztek, rész­vétükkel nagy fájdalmunkat eny­híteni igyekeztek. Gyászoló csa­lád. (2244) Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy édesanyánk CZEGLE JANOSNÉ szül.: Kondor Klotild ( 1980. március 18-án 11 éves korá­ban csendesen elhunyt. Társa­dalmi temetése 1980. március 24- én du. 15 órakor lesz az Északi temető ravatalozójából. Gyerme­kei és unokái. (31218)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents