Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-01 / 51. szám
Impozáns iskola, kiváló feltételekkel. Ez jellemző a Mező Imre 107-es Szakmunkásképző Intézetre. Harminckét szakmában 1706 tanulót, lényegében utánpótlást, az új munkásnemzedéket tanítják-nevelik itt. „Nagy gond, hogy 14 éves korban kell a gyereknek pályát választania. Ügy ítélem meg, ilyen korban még nem érett az ember arra, hogy életreszólóan tudjon választani” — mondja az intézel igazgatója, Bartha Dénes. így van-e? Ezzel kapcsolatban egy érdekes felmérést végeztek az intézetben. Kétszáz tanuló 5 kérdésre válaszolt. Ezek között volt olyan, amely azt tudakolta, miért választotta azt a pályát? Egyértelmű választ alig leltek közöttük. Ez őszintén aggasztja a pedagógusokat, az oktatókat, hiszen rájuk hárul az a nem könnyű munka, Öfigi'Ua,, p^ára^^ri^, szerűit'; ,gyerekekkel megszerettessék a szakmát. Vajon mi lehet az oka a sok bizonytalansági tényezőnek? — Nálunk 32 szakmába lehet jelentkezni, de csak né- gyet-ötöt említhetek, amit szívesen választanak. Oka? Részben nem ismerik a többi szakmát, azokban a kereseti lehetőségeket — magyarázza az igazgató. Végzős szakmunkástanulókkal beszélgettem. Mi motiválta pályaválasztásukat, hogyan látják saját jövőjüket? Székely Margit 3. éves cipőfelsőrész-készítő tanuló. „Én a közgazdasági szakközépbe jelentkeztem, de hely hiányában nem vettek fel. őszintén nem is tudtam, mi akarok lenni. Nem volt kialakult elképzelésem még akkor. Másodiknak jelöltem meg ezt a szakmát. Miért? Talán azért, mert a családunkban 3 cipőfelsőrész-készítő is van. Tudom, jól keresnek, ott dolgoznak a cipőgyárban. Velük beszélgettem. Arra is kíváncsi voltam, hogyan lesz az élő állat bőréből cipő. Az is befolyásolt, hogy nem vettek fel a suliba, s nem akartam 1 évet kihagyni. De úgy érzem megtaláltam számításom.” Margit júniusban szakvizsgázik, utána a Kossuth Szak- középiskolába, a cipőipari szakra szeretne beiratkozni. Munkahelye még nem teljesen fix. Erről így beszél: „Remélem a Szabolcs Cipőgyárban fogok dolgozni. Igaz, ilyesmiről még nem ejtettünk szót bent a gyárban. Én természetesnek veszem, hogy ott dolgozzam, ha végzek.” Vajon hasonlóan gondolkodnak-e a gyár vezetői ? Reméljük igen. Bársony Ferenc 3. éves épületasztalos tanuló. „Eredetileg ezt a szakmát választottam. Tanyán élek, Felsősimán. Ott az iskolában hetenként háromszor tartott bar- kácsszakkört akkoriban Csertő Kálmán igazgató bácsi. Ott tetszett meg ez a szakma. Ezért jelentkeztem ide.” Feri jól érzi magát a pályán. Szép intarziákat készít szabad idejében, amelyekkel sikerrel szerepelt az iskolai SZÉKELY MARGIT BÁRSONY FERENC SPIVÁK ILONA SUDA ZOLTÁN versenyen is. Elsők között végzett. Munkája a hobbija is, úgy tűnik, ő valóban éretten választott szakmát. „A SZÁÉV-nél vagyok tanuló. Korábban -Eszenyei István, most Pannuska Márton tanít. Ebben a brigádban dolgozom. Márciusban már teljesítményre. Most havi 550 forint ösztöndíjat kapok a vállalattól. Szeretnék a SZÁÉV-nél maradni. Bár ezt még nem beszélték meg velem.” Szép terve van Bársony Ferinek. El szeretné végezni a faipari szakközépiskolát. Csak az a gondja, ilyen szak csak Nyírbátorban van. „Ha oda nem tudok eljutni, érettségizni azért mindenképpen szeretnék, itt az intézetben lehetőség van rá. Spivák Ilona 3. éves cipőfelsőrész-készítő tanuló. „Messze van ettől a szakmától az, amire készültem. Testnevelő tanár akartam lenni. A Vasváriba jelentkeztem, de nem vettek fel. így kerültem ide, kissé romantikus úton, mesUaz iskolával egyszer eljöttünk a Mező Imrébe megnézni egy kiállítást. Tájékoztattak bennünket a szakmákról, láttam a szépen felszerelt tanműhelyt, megkedveltem, s jelentkeztem. Otthon nem befolyásoltak, szabad választásom volt. Atlétizáltam, s s azért gondoltam először, hogy tornatanár leszek. Belátom, nem lett volna nekem az jó. Különben erre sem beszélt rá senki. Tetszett, mert tudom, hogy a tűzőnők jól is keresnek, s nem is bántam meg a pályamódosítást.” ' Ilonka most a Szabolcs Cipőgyárban van gyakorlaton. Ott is fog dolgozni. Ez már biztos. Beszélték vele. Biztosítják a továbbtanulását . is. Elvégzi a Kossuthban a cipőipari szakközépiskolát. Cél a műszaki főiskola. Aztán, hogy lesz? „Nem tudom, talán oktatni szeretnék a cipőipari szakmában.” Sikerüljön! Suda Zoltán 3. éves épület- asztalos tanuló. „Szüleim le akartak beszélni, hogy ez legyek. Kezdetben sikerült is. Aztán mégis változtattam, mert láttam a bátyámat dolgozni, tudtam jól keres, szép munkát csinál. így aztán az autó-motor szerelést felváltottam a fával. Zolit az ÉPSZER-nél is tanítják. Márciustól ő is brigádban dolgozik. Most Rabina József oktató keze alatt ismerkedik a mesterséggel. 500 forint ösztöndíjat kap havonta, mert jó tanuló. „Már beszéltek velem a jö- vőmről. Igaz én kerestem meg a műszaki vezetőm. Számítanak rám. Szeretnék továbbtanulni, itt az intézetben érettségizni.” Zoli azonban másfelé is kacsintgat. Mestervizsga tervét forgatja a fejében. S hogy miért? Legyen az ő és az én titkom, nehogy valaki „megtorpedózza” elképzelését. Négy fiatal. Közülük csak egy választotta 14 évesen a szakmát, a nagy számok törvénye alapján elképzelhető, hasonló lehet az arány az 1706 szakmunkástanuló esetében is. Egy azonban nagyon fontos: hogy valamennyien megállják helyüket majd az életben. Ki döntötte el? I Feriék a pályán TESSÉK KÉRDEZNI! Munkásjelöltek Az ifjomunkáskórusokről — Visszajövetelemkor újra hozzáláttam a kórusok szervezéséhez. Ezúttal a munkás-, de főleg az ifjúmunkáskórusok szervezésére áldoztam a legtöbb energiát. Nem dicsekvésképpen mondom, de jelenleg az országos ranglistán az első helyen jegyzik Szabolcs-Szatmárt ebben a műfajban. 1977 első fél évében 13 ifjúmunkáskórust sikerült verbuválnunk. Köztük olyanokat, mint a 107-es és a 110-es szakmunkásképzőé. Ez utóbbira felfigyeltek a Vándor Sándor országos kórusfesztiválon is, s azóta az SZMT-kórusaként arat szép sikereket... — A SZOT és a . KÖT A (Kórusok Országos Tanácsa) közösen pályázatot hirdettek az, üzemi ifjúmunkáskóru- suk szervezésére. Ez milyen sikert hozott? — Nagy örömünkre szolgált a pályázat? s igazán szívvel-lélekkel láttunk munkához! Eredményeként 1979 őszétől mostanáig újabb 7 ifjúmunkáskórust sikerült életre hívni. így most összesen 20 ilyen kórus működik, s legalább 700 ifjúmunkás ismerkedik a zene, az ének csodás varázsával. — Miért népszerű újra az ifjúmunkások körében az éneklés? — Két okát látom. Egyik az, hogy fellendült a szocialista brigádmozgalom, melyben a kulturálódásnak is jelentős szerepe van. Ez ösztönzi az ifjúmunkásokat a kórusokba való jelentkezésre. A másik az, hogy nem csupán divat a folklór, hanem belső szükséglet. Az éneklés sikerélményt, élvezetet nyújt a fiataloknak. Ezt erősíti a kollektív együtténeklés öröme bennük, Ezt szolgálni, a kórusmuzsika gyönyöreit megismertetni nyugdíjasként is öröm és megtiszteltetés számomra. TAKÁCS ÁGNES zet szorított vele a vállalat igazgatója Ivanov István és a Nyírfa Áruház igazgatója Király József is. Gondolom talán illett volna az erkölcsi elismerést más módon is honorálni, hiszen Ági rászolgált erre. Ez a figyelmesség azonban elmaradt. Bár még nem késő pótolni. Ági 1973rban végezte a 3 éves szakmunkásképzőt, ö szíve szerint választotta a kereskedői pályát. Hivatásának tekinti. Ha a Nyírfa Áruház I-es emeletén, a férfi konfekció osztályon egy fekete hajú lányt mosolyogni látnak, az nem más, mint Takács Ágnes. — Annak örülök — vallja — ha a vásárlók arcán látom, hogy elégedetten távoznak. KÓRÓDY LÁSZLÓ népművelő munkásként negyed- százada sok-sok énekkart „énekelt” össze, s indított el a siker útján. Szervezett hangversenyeket, pávaköröket, citerazenekarokat, népi együtteseket. Első ízben ő kezdeményezte a nyírbátori zenei napok rendezését, a nyírbélteki folklorfesztivált. Ének- és zenebarátok ezrei ismerik és tisztelik megye- és országszerte a nyugdíjba vonult, de nyughatatlan Laci „bácsit”. 1977. március végén nyugdíjazták, de másnap már az SZMT Móricz Zsigmond Művelődési Ház ének-zene előadójaként dolgozott újra. — Mi hozta vissza a kórusmozgalomba? — Az ének, a zene, a hivatástudat, az elkötelezettség. Ügy gondoltam, talán képes leszek szakítani, de be kellett látnom, képtelen vagyok erre. Életem az ének, a zene, a kórusmozgalom. Nem tudok megválni tőlük. — Milyen sikereket ért el az ifjúmunkás kórusmozgalom az utóbbi években Szabolcsban? avaly szeptemberben már az új, minden kényelemmel felszerelt diákotthonban fogadták a gólyákat és az őket kísérő szülőket a nyíregyházi Mező Imre 107-es Szakmunkásképző Intézetben. Megható jelenet volt, amikor egy falusi parasztasszony a diákotthon aulájába lépve, levetette cipőjét, s hasonlóra szólította fel a többi szülőt és a gyerekeket is. Hallgattak rá. ó ezt mondta a fiának: „Ezt a patyolat tisztaságot becsüljétek meg.” A nagyszerű szakmunkásképzőkombinát igazgatója is meghatódott, s emlékezni fog a pillanatokra. Ragyogó tisztaság van azóta is az intézetben, a diákotthonban. Nem panaszkodik a bentlakókra, bejárókra senki. Pedig itt több mint másfél ezer szakmunkástanuló-diák koptatja a lépcsőket, 200 használja a színesen csem- pézett fürdőszobákat, zuhanyozókat, az otthonosan, virágokkal díszített szobákat, a tv-vel felszerelt társalgót, tanulószobákat, a szép ebédlőt, műhelyeket. Akinek van összehasonlítási alapja, talán jobban tudja értékelni hová fejlődött a szabolcsi szakmunkásképzés. így van ezzel Bartha igazgató is, aki ezt az intézetet a kopott Hatzel-tériből „költöztette” át, lényegében manufakturális körülmények közül a modern korba. Csak ámul az emb§r a gyönyörű intézeti aula láttán, amelyet így télidőben tornára is használnak és kiállítást is rendeznek benne. Igény, hogy művelt szakmunkásokat képezzünk. Igaz, egy szakmunkástanuló képzésére 3 év alatt átlagosan 81 ezer forintot fordítanak, s van olyan szakma, amelyben többet is. Hogy megéri-e? Aki csak az orráig lát, annak nem, de aki el tudja képzelni, hogy például az elkövetkező öt év alatt mennyit fog fejlődni Szabolcs-Szat- már ipara, s milyen igényeket támaszt a fejlődés, az jól számol. Művelt emberfőkre van szükség. S eZ befektetést igényel. A 107-es modern tanműhelyét tavaly novemberben avatták. Berendezéseivel együtt 38 millióba került. És micsoda berendezések! A legmodernebb gépek, felszerelések, világos, minden igénnyel felszerelt tanműhelyek, amelyekben egyszerre 7 szakmában oktatják, nevelik az új munkásgenerációt. ötvénkét oktató és ugyanennyi szaktanár pal- lírozza szakmára, szépre, jóra, a modern tudományokra a holnap szakembereit. S ma már nincs elzárkózás az üzemek, gyárak részéről. Segítik az intézetet anyagokkal, alkatrészekkel, bérmunkában termelnek részükre. C sak ebben az egyetlen intézetben és csak az első éveseknek havonta 270 ezer forint ösztöndíjat fizetnek. Láttam a piros, a narancs, a kék, világoskék színre festett folyosókat a diákotthonban, gyakorlat közben a lányokat, az elektronikával ismerkedő fiúkat. El tudtam képzelni, milyen lesz néhány év múlva a szabolcsi ipar. Az oldalt írta: Farkas Kálmán A fényképeket készítette: Mikita Viktor ( KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. március 2. W& ■ :íí & m sí & m ■f _ M 1 M I Mt|_11 ■f 10 IiOilifliIfi m 8s ■ $: $ ■ sí ® m ® ■ ■ & mm fl Sí H íí á§f§9 Sí I Sí lÜril Sí B *• B B ® hB| Sííííí ■ ilOiliOi illilli ííííííí ™ B Vi :;x Vb ;:;:j ■ v.; ■ ■ ííííííí IE2DIDQE3QI BSMHBsBnljttMAniH BESZÉLNEK RÓLA Eladó-pénztáros Ha tikos szavazáson kellene eldönteni, kit tartanak a fiatalok közül a pályára az egyik legalkalmasabbnak, akkor a Nyírfa Áruház dolgozói biztosan a kis fekete hajú Takács Ágnesre adnák voksukat. Nem érdemtelenül, Ági valóban készült erre a pályára. Választotta a kereskedő szakmát, s ezt nemcsak mosolyával, sikerével is bizonyította. Eladó is, pénztáros is az alig huszonkét éves kereskedő lány. Ezt a szakmát a kereskedelemben eladó-pénztárosnak nevezik. Ági a két szakmát 1973-ban szerezte, s azóta egyszerre látja el a kettőt közmegelégedésre. Takács Ágnes e kétszak- más minőségben vett részt tavaly az országos vetélkedőn Budapesten, ahol valameny- nyi megyéből legalább negyven hasonló korú és végzettségű kereskedő vetélkedett a legjobb eladó-kereskedő címért. — Két része volt a vetélkedőnek, egy politikai része és a szakmai rész. Vizsgáztunk helyes pénztárkezelésből, színvonalas árucsomagolásból, s ezeket külön-kü- lön pontozták. Sok izgalommal járt, neves zsűri volt. Nagyon boldog voltam, amikor kihirdették az eredményt. Takács Ágnes, a nyíregyházi Nyírfa Áruház eladópénztárosa, az országos szakmai vetélkedőn jó hírnevet szerzett a szabolcsi kereskedőknek. Ö állt a képzeletbeli dobogó 2. fokára. Gratuláltak neki, s mellé 3000 forintot nyújtottak át. örültek sikerének szűkebb pátriájában is, szeretettel fogadták a kollégái az áruházban, ke
