Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-01 / 51. szám
VÁLTOZÓ ÉLETÜNK Á rajzfilmgyártás harminc éve Rába-Steiger és havi fix már nem is lehet. Biriben, — Hajnalban indultunk, volt, hogy holdvilágnál, mert gyalog ment minden ember. Akinek akkora pulyája volt, az hozta a hátán. Kint ástunk neki egy kis gödröt, beleállítottuk, hogy el ne mászkáljon. A nagyobb gyerekek hordták utánunk az ebédet. Akinek nem volt aki hozza, az hazaszaladt, ha közel volt, de szaladt ám, mert nem nézték jó szemmel az ilyet. Ha messzi voltunk, ettünk szárazát... ahol él, később alakult meg a szövetkezet, sok olyan támogatástól elestek, amit más községek megkaptak. Ez történelem, de az emberek igényei nem a történelemre fi— Nyolcvan fillér, később egy pengő, aztán pengő húsz lett a napszám. Ha volt. ötven kilométerre van Debrecen. Gyalog mentünk, összeálltunk hárman-négyen. Ott-a köpködőn, köpködőnek hívták a napszámos piacot, vártuk a gazdákat. Kihúzta magát aki bírta, mert csak az erősebbjét vitték... — Negyvenben akkora tél volt, hogy kötésig süppedt be a hóba az ember. Tűzrevaló meg akkor került, ha loptunk. Rongyokkal tömtük be a rést az ajtón, ki csak az ment, akinek nagyon muszáj volt. Azon a télen sokan csináltunk zsír nélkül rántást ... — ölben vittem a gyereket. Szaladtam vele fele úton, de egy szekér se volt, ami felvett volna. Annyira külön volt akkor a nincs meg a van, hogy még a vér szerinti rokon is gyűlölni tudta érte egymást. Mikor kibontottam a gyereket a kendőből, már halott volt. Torokgyíknak mondta a doktor, meg azt is mondta, hogy ha hamarább érek... — Az első tehenünk három évre lett. Bimbó volt a neve, másodiknak Virág. Nagy zsemleszínű foltos tehén volt. Voltam zsellér is, napszámos is. Földet az osztáskor kaptunk, hat holdat, mert any- nyi járt a gyerekek után. Egy kis rossz házban laktunk, ezt már úgy építettük ötven után ... Mondatok sorsokról. Köké- nyesi Györgyné nyugdíjas termelőszövetkezeti tag, Veres József nyugdíjas építőmunkás, Andor Béláné, aki hét gyerekéből ötöt nevelt fel, özvegyi jogon kap nyug- díjt, Erdei István szakmunkásként ment nyugdíjba, Bacsó József kubikosként, mert a jussolt földnél biztosabb kenyér volt az ipar. — Amikor a villanyt hozták, akkor az egész falu kiment nézni a szerelőket. Elmondani sem lehet, hogy milyen ünnep volt az itt akkor. — Volt itt olyan rész, hogy amikor sár volt, bezárta az a2 embert a tanyába. Meghalhattunk volna, akkor se találnak meg, amíg fel nem fagy az út. Vagy tizenöt éve van út... — öt osztályt jártam ki. Tizenkét éves korom óta dolgozom, azóta nem volt megállásom. Sokan mentünk el innen. Szállón laktunk, ott mondták, hogy szakmát is szerezhetek, de be kell fejezni a nyolc osztályt. Letettem a három osztályt. Két év alatt, aztán elküldték egy iskolára. A nyolcadikat egy évben végeztem el a fiammal, aki autószerelő. A kislányom tanító lett, aztán van egy késői kisfiú is, az még tanul. Itt a kertben van egy kis alma. Hívtak, hogy maradjak, ne jöjjek el, amikor kitelt az időm, de jöttem a kert miatt is. — Húsz éve alakult a té- esz. Akkor még másképpen volt, nem adtak fizetést, meg nem ment az emberért a busz. Zárszámadáskor tudtuk meg, hogy kinek mennyi termény jár. Pénz? Volt az úgy, hogy ötven fillért se tudott volna összekaparni nálunk. A terményt felette a jószág, az egyszeri pénz meg egész évre kellett. Később már lett előleg is ... — Holdvilágnál is törtük a tengerit. Minden hatodik zsák volt az enyém. Megesküdtem, hogy a gyerekeimnek különb sorsa lesz. Háza, otthona, szakmája van mindnek ... Mondatok a falu sorsáról, a paraszti életforma felszabadulásunkkor kezdődött, a földosztástól a mai mezőgazdasági nagyüzemekig tartó forradalmáról. Nyírlugos, Ömböly, Encsencs, Nyírgyu- laj, Nyírbogát adta a példákat. Kovács János, a nyíregyházi erőmű kazánkőművese mondta indulatosan: — Szóltam, hogy ne csinálja tovább, még akkor se, ha többet keresett nálam. Nem asszonynak való hajnaltól késő estig törni magát. Nem vagyunk mi arra rászorulva... Vadon Miklós, a nagyközségi közös tanács elnöke Nyírbogáton: — Itt a házak hetven százaléka húsz évnél fiatalabb, azóta épült, vagy épült át. Mire meglett a vezetékes víz, azt már fürdőszobák várták. Az öregek napközijébe is építünk egy fürdőszobát. A KISZ-esek segítenek .. . Hatvani Gyula, termelőszövetkezeti elnök Nyírlugo- son: — Gépek kellenének, és szakemberek kellenek, mert nagyüzemet szervezni csak így lehet. Sokát jutottunk előre, de a jövő a még több gép, még több szakember... Vékony István, autóbusz- vezető ömbölyön: — Ma már egy megállóért is felszállnak az emberek. Napi egy buszpár, aztán kettő volt elég régen. Ma Nyír- béltek és Nyírbátor között óránként, kétóránként van busz ... Az özvegyi nyugdíjas öregasszony vegyszerekkel „kapál a kertjében”, a hajdani zsellér Bacsó Józsi bácsi tízezer forintokért rendezett aranylakodalmat. Egy-egy kis falu boltja mázsaszám ad el feketekávét, és az egykor pénztelen községekben zöldséges boltot, húsboltot követelnek. Nyírbogáton minden tizedik házban van gépkocsi, Nyírgyulajban, Encsencsen, Nyírbélteken alig-alig akad olyan gyerek, aki az általános iskola elvégzése után ne tanulna tovább. Madár Miklós Biriben a tanácstagi csoport vezetője. A faluról vallván szenvedélyesen bizonygatta, hogy a falut régi módon szeretni ma gyeinek, hanem legfeljebb a szomszéd falura. És az a község, amelyik jó gazdaságot akar, kénytelen kiszolgálni az igényeket, hiszen fiatalok, fiatal szakemberek nélkül botlani fog a nagyüzem is. Egy községgel távolabb, Balkányban már együtt építik a vízmüvet és — igaz, ehhez egy odatelepülő gyár is segített —, a szenyvíztisz- tító telepet és a csatornát. Vadon Miklós, a nagyközségi tanács elnöke mondta, hogy a vízvezetéket berendezett fürdőszobák várják. Ugyanitt, mert sok az ingázó munkás, egy nagyvállalat segítségével klubot létesítettek a bejáró munkásoknak. A nagyközséghez tartozó óriási tanyavilágból, ahol tíz éve még találtak olyan családot, ahol nyolc, iskolát még sohasem látott, születésükkor sem anyakönyvezett gyerek nőtt fel, most autóbusz hordja- viszi a gyerkeket, naponta, ahol olyan az út, hetente, ahonnét a gyerekek a tanyasi kollégiumban élnetc. Hatalmas Rába-Steiger húz el mellettem, termesztés részeként a falusi képnek. Milliós értéket kezel az a húszéves fiatal, aki iskolára kerülvén visszajött a faluba, nemcsak a szakmájával gazdagodva, hanem a világból többet látott, összehasonlítani tudó tisztább fejjel. Nyírbogáton, ahol tanult ember a pap, a tanító, a jegyző és az orvos volt, ma a termelőszövetkezetben huszonkét felsőfokú képesítéssel rendelkező fiatal ember, tizennyolc középfokú képesítéssel bíró „középkáder”, és kétszázhúsz szak- és betanított munkás dolgozik. Azt, hogy az onnan eljáró, ingázó emberek között hányán végeztek szakmunkásképzőben, hányán érettségiztek, hányán tanulnak tovább, nem mérik a statisztikáink, de azt, hogy a termelőszövetkezetbe százan jöttek vissza fiatalok egykét év alatt, azt igen. Rajzol, másít a falu arcán a települő ipar is. Exportra készülő munkaruhákat varrnak a tavaly még erdészetben dolgozó nyírkátai (Gebe volt a falu neve régen) asz- szonyok, a konzervgyár nyír- lugosi telepére járnak dolgozni a Szabadság-telepi (Szennyespuszta volt a tanya neve) asszonyok. Tanulni vitte a munkásait Ombolyról és Nyírbéltekről a Ganz Műszer Gyára. Semmiképpen sem idegen hát az óriás erőgép, ahogyan régen nem idegen már a nagyüzemi szervezettség, a családi, szomszédi kötöttségeken lazító brigádhoz, üzemhez tartozó kötődés sem. Mekkora utat tett meg a magyar falu? Nagyobbat, mint amennyit számon tartunk belőle, mint ahogyan azok hiszik, akik ezt az utat a ma falujáig végigjárták, akik ezt az új falut teremtették, akik segítettek, hogy már most hasonlítson ahhoz, amilyennek a gyerekeink szeretni fogják. Bartha Gábor Gusztáv, János vitéz, Toldi és társaik Jankovics—Nepp—Dargay: Gusztáv Gusztáv összetéveszthetetlen, két szál hajjal ékesített feje és hol mulatságos, hol tragikomikus kalandjai immár negyedszáz ország tévé nézői számára ismerősek. Lehet őt kedvelni, lehet rá haragudni, de közömbös nem maradhat, aki egyetlen Gusz- táv-filmet megnézett — ez derül ki a bel- és külföldi kritikákból. Akkor pedig már elérte, amit „szülei” — Jankovics Marcell, Nepp József Dargay Attila — akartak: emberi tulajdonságokat, életből vett pillanatokat rajzfilmen nemcsak ábrázolni, hanem érzelmeket kelteni velük. Nem könnyű mesterség ez — nem is szólva egyelőre a művészi oldaláról. Rajzokat sorakoztatni, újra meg újra, több száz példányban pauszpapírra, celluloidra rajzolni a figurákat úgy, hogy a technika segítségével élővé lehessen tenni a rajzfilmet. Erre csak olyanok vállalkozhatnak, akik valóságos megszállottjai a rajz- és animációs filmművészetnek. ták alá az angol szöveget), a Hugót és másokat. Mézga Gézának „csacsika családjával”, a Köbükivel és társaikkal együtt nagy sikere volt a magyar tévében, s éppúgy szívükbe zárta őket egy Nepp Józsefr Mézgáék Első volt ezek sorában Macskássy Gyula, aki már a második világháború előtti években reklámrajzfilmeket készített másodmagával. (Társa Halász János volt, ma a világ rajzfilmszövetségének, az ASIFA-nak elnöke.) Az államosítás után Macskássy rendezésében készült 1950-ben az első rajzmese- film: „A kis kakas gyémánt félkrajcárja”. Tízperces kis- film — s ezzel kezdődött a magyar rajzfilmgyártás pályafutása, amit igazán nem túlzás magasra ívelőnek mondani. Reklám- és gyermekfilmek követték egymást az első években. Akkor épült meg a korszerűnek kikiáltott stú- dió-„kombinát” Budán, a Vörös Hadsereg útján. Csakhamar kiderült, hogy feladatköréhez — itt működik a szinkron filmgyár is, — nagyon kicsi. Mindezt ismét csak lelkesedéssel, hivatástudattal lehet ellensúlyozni, s hogy ebben nincs hiány, azt az eredmények bizonyítják. Nagy szó — különösen mostanában — a világszínvonal, s a Pannónia rajzfilmesei e téren sok mindenkinek példát mutatnak. A világranglistán ugyanis ötödikként szerepelnek, s ez igazán nem csekélység, amikor az első négy: a Walt Disney, a Hanna-Bar- bera (az előbbi a legrégibb rajzfilmstúdió az idősebbek emlékeznek Mickey egér históriáira, az utóbbi nálunk a Flinstone-családdal várt ismertté), továbbá a moszkvai és a japán rajzstúdió. Gyártás mennyiségében és jelentőségében egyaránt a Pannónia az ötödik! Felsorolni aligha lehet mindent, ami az elmúlt harminc évben készült. Elsők közt „született” Peti: Macskássy Gyula és Várnai György gyermekrajzfigurája, „aki” ma is él. Egész estét betöltő rajzfilm volt 1973- ban a „János vitéz”, Jankovics Marcell rendezése, ezt 70 ország vásárolta meg. Világnyelvekre szinkronizálták a Lúdas Matyi-t (az említett Hanna-Barbera cégnél mondsor ország közönsége, miután angol, német, spanyol és francia nyelvre is szinkronizálták a sorozatot. Korásznai Gábor György: Habfürdő Még csak az első felét mutatta be a hazai tévé a „Magyar Népmesék” című rajzfilmsorozatnak, amely 26 részből áll. Minden heti tévészenzáció „Frakk és társadnak kalandja, amely — gyermekfilm ugyan, de a felnőttek sem szeretik elmulasztani szombat esténként. Most készült el az első magyar rajzfilmmusical: a 80 perces „Habfürdő”. Rendezője Kovásznál Gábor György. Rövidesen követi az ugyancsak egész estét betöltő „Fehér- lófia”, Jankovics Marcell színes rajzfilmje. Az előbbi a felnőtt közönségnek, az utóbbi az ifjúságnak szól. További, a megvalósuláshoz közeledő tervek: Richly Zsolt rendezi a „Háry Já- nos”-t, Nepp József pedig a népszerű mese alapján a „Hófehér” című rajzfilmet. Jövőre kerül a nagyközönség elé a „Daliás idők” című film — 80 perc a Toldi-trilógiá- ból. Készül „A jövő csapdái” című sci-fi animációs film Kovács István közreműködésével, magyar—francia koprodukcióban. Három évtized alatt igen sokat fejlődött a rajzfilmkészítés, elsősorban a művészi színvonal emelkedett ösz- szehasonlíthatatlanul. Ám a technika sem ugyanaz már, ami 1950-ben voltr a Kis ka- kas gyémánt'' héíkrájcárjáf még pauszpapírra rajzolták, arra tették a celluloidot és tussal kihúzták a vonalakat, majd a hátlapon színminta szerint kifestették. Gusztáv kalandjait' már zsírceruzával rajzolták közvetlenül celluloidra — a Toldi-film pedig úgy készült, hogy minden mozzanatot háttérrel együtt celluloidra festenek olajjal. Ez lesz az első magyar fést- ményfilm. A legújabb pedig: a xeroxtechnika, amelynek alapja a ráfényképezés, nagy előnye pedig az a többi eljárással szemben, hogy nem mázo- lódnak el a vonalak, akár évtizedekig sem. Ez pedig igen fontos a rajzfilmeknél, hiszen a munka döntő része éppen a rajzolás. Csupán érzékeltetésül: a 72 perces Lúdas Matyi-filmhez kereken 50 ezer rajzot kellett elkészíteni. Hazai és nemzetközi elismerésben nincs hiány. Sok díjat hoznak a mozikban bemutatott rövidfilmek, 1954 óta minden jelentős külföldi filmfesztiválon szerepelnek a magyar rajzfilmek, s a velencei Arany Oroszlántól a legkülönbözőbb elnevezésű és értékű díjakig sok mindennel honorálták a szakértő zsűrik a magyar rajzfilmesek művészetét. Jankovics Marcell—Lisziák Elek: Magyar népmese sorozat: A kismalac és a farkasok. (Somfai István felvételei —KS) KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1980. március 2.
