Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-18 / 65. szám

1980. március 18. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Tartozni hazához, eszméhez, rendhez... Gyár épül Csengerben A talaj termőképessé­gének fenntartása, sőt fokozása elenged­hetetlenül szükséges ahhoz, hogy a mezőgazdaságtól el­várt célok teljesüljenek. A talajerő-utánpótlás a ma gyakorlatában elsősorban a műtrágyán alapszik. Sza- bolcs-Szatmár megyében a múlt évi hektáronkénti 288 kilogrammos műtrágya ha- tóanyag-felhasználásssal a megyék között nagyon a sor végén vagyunk. Az élen­járó Fejér megyében ennek majdnem a kétszeresét, 420 kilogrammot használnák hektáromként. Természete­sen nem biztos, hogy nálunk is ekkora adag kívánatos. Befolyásolja ezt a termesz­tett növények faja és a ta­laj feltöltöttsége. A megyei agrokémiai és növényvédő állomás az Utób­bi időben kiterjedt, nagy volumenű talajvizsgálatai már többet mondanak. Ed­dig a nagyüzemek szántóte­rületének 66, a gyümölcsös 77, a termőgyep 50 százalé­kát vizsgálták meg. A nagy­számú vizsgálat azt igazol­ja, hogy a szabolcsi talajok sok helyen eLsoványodtak. Laboratóriumi elemzésekkel megállapították: több he­lyen nemcsak a műtrágya- adagokat . kell növelni, ha­nem a talajt alkalmassá kell tenni a műtrágya hasznosí­tására. A műtrágya haté­konyságát meszezéssel, vagy rendszeres istállótrágyázás­sal lehet elősegíteni. Az utóbbi években vala­mit növekedett az istálló- trágya szerepe, újra meg­becsültté lett. A számok azt mutatják: -'' a szervestrá­gyázásban léptünk előre, a múlt esztendőben egymillió 268 tonna istállótrágyát szórták ki 30 ezer hektárra. Ez azonban a mezőgazdasá­gi területnek csak néhány százaléka. Nagyobb gondot ikell fordítani a háztájiban termelt trágya összegyűjté­sére. A legtöbb kistermelő, ha a nagyüzemtől szalmát kap, a termelt istállótrágyát minden ellenszolgáltatás nélkül átadja a termelőszö­vetkezetnek. A mezőgazdasági mellék- termékeket, hulladékokat sokkal tervszerűbben, gon­dosabban kell hasznosítani. Már 1980-ban tarlót, szalmát égetni tilos. A szalma javát tömegtakarmányként is le­het hasznosítani, másrészt almozással trágyává kell ta- postatni. A szakosított tele­pek mellett az állatok fo­lyékony trágyájával kom­posztálni, érlelni lehet a szalmát, de egyéb mezőgaz­dasági hulladékot is. Másik nagy kincsünk a kukorica- szár, amelynek energiáját elsősorban takarmányozás­ra, de trágyázásra is fel le­het és fel kell használni. A szabolcs-szatmári^ sa­vanyú talajokon jelentősége van a nagy adagú mesze- zésnek. A múlt esztendőben 12 ezer hektáron végeztek megyénkben mésztrágyázást. Ezen a téren a VI. ötéves tervben nagy feladatok vár­nak a gazdaságokra. Jelen­tősen javítható a talaj me­szezéssel is, de sokkal ered­ményesebb a komplex meli­oráció. Nyolcvanmillió fo­rint állami támogatással 1979-ben 22 üzemben vé­geztek meliorációt. Az idén hasonló nagyságú területen kezdenek talajjavítást. S okszor elmondtuk már; a műtrágya­adagok csökkentése a legdrágább takarékosság. Sajnos az utóbbi években néhány üzemben tapasztal­tunk ilyen meggondolatlan­ságot. Szakszerű, gondos talaj­utánpótlás nélkül nem vár­hatunk jó termést. Cs. B. Politikusok overallban Lenin egy helyütt azt ír­ja, hogy a politika a gaz­daság sűrített kifejezése. Politika az, ahogyan élünk, dolgozunk. Nagyon sok olyan politikus él eb­ben a hazában, akiknek a fényképeit nem közük rendszeresen az újságok, nyilatkozataikat nem idé­zik, nem élnek a közfi­gyelem fényében, de a bi­zalom csendes melegében véleményeiknek súlya van..4 Másokért is szóljunk — Számítsa ki; hatvanhét éves vagyok. Harminckét évet éltem „azelőtt”. Voltam cseléd, napszámos, kubikos. Kétkezi munkás. És munkás­nak vallom magamat ma is. Kubikosnak szegődni, felelni a társaimért is? Nem volt könnyű kenyér bandagazdá­nak lenni abban az ellensé­ges világban. A kenyerünk volt a tét... — Most? — Falun, az alvégen, ha régen valakiről azt mondták, hogy politikát értő ember, akkor az rangot jelentett, mert az a hatalommal állt szemben. Mi volt a kétkezi munkás politikus? Egy ki­csit tágabb szemhatár, és bá­torság kellett hozzá, hogy másokért is szóljunk. És a hit, hogy érdemes szólni. Most nem egy ellenséges vi­lággal kell verekedni, hanem a magunkét jobbá tenni. Va­lamennyi bátorság ehhez is kell. Egy biztos: ha azt mon­danám, hogy az én életem rendben van, és békésen el­hevernék a 34 éve osztott tel­kemre ültetett diófa alatt, ak­kor nem lennék ember ... — Cigánybrigádot gyámo- lit, szervez, hajnalonta kerék­párra ül és bejárja az üzem­egységeket ... — Hívtak, jöttem. És meg­keresem a gyereket, aki itt lesz majd szakmunkás, a ta­nácsot, a népfrontot, mert az se mindegy, hogy azok a gyerekek hogyan élnek majd. Kérdeztem Nagy Lajost Encsencsen, hogy szerinte mi a közélet, mi a politika? Mondta: — Nekem az, hogy becsü­letesen élek... Á munkánkkal politizálunk Biró Mihály brigádvezető. Mondják: egyformán part­ner játékban, ha kispályán pattog a labda, és egyformán munka közben, és munka közbeni beszélgetésekben is: — Lakatos vagyok. Kovács szakmát tanultam Csepelen, aztán átképzősként lettem la­katos. A lehetőség hozott ha­za Pestről. — Mi a véleménye a poli­tikáról? — Párttag vagyok. Van két gyermekem. Egyéves a kicsi, tízéves a nagy. Ha van olyan, hogy minden politizál vala­miképpen, és talán így van ez, akkor a politikáról az éle­tem mond véleményt. Bonyo­lult ez így, de nekünk itt az üzemben minden napot meg kell tervezni. Elég feszített a tervünk. Politizálunk a mun» kánkkal, de nem ilyen egy­szerű ez. Az ember él. Ott­hont teremt, gyerekei lesz­nek. Ez egy másféle világban lehetne magánügy, de a mel­lettem, velem dolgozók vé­leménye, hite a világról, az ő életük az én gyerekeim sorsa is. Más dolog, hogy itt Tyúkodon politika még sok minden. Az út, a járda, a víz, az ellátás. A tanács, a Nép­front, és a pártot még nem is mondtam. Ezekkel együtt, a politika a gondolkozásunk­ban az élet. — A mindennap? — Igen, és ahogyan a fiaim élni fognak. Mindenki ismeri — Hogy politizáló ember­nek hiszem-e magam? Igen, bár művezető vagyok, nem közéleti foglalkozású ember. Ahol én dolgozom, az a gyár. Akikkel együtt dolgozom, azok közül nagyon sokan a barátaim. Itt a konzervgyár­ban voltam tanuló, itt lettem munkás. Gyerekfővel ismer­tem meg, felnőttként dolgo­zom benne. Természetes, leg­alábbis így érzem, hogy na­gyon sok dologhoz van benne közöm. — A vállalati pártbizottság tagja, munkásőr... — Így alakult. Szerencsés vagyok abban, hogy mindig jó közösségekben éltem. Gyerekkoromban, fiatalon a KISZ-ben. — Ha itt a gyárban ki­mondjuk Raska Béla nevét, akkor szinte mindenki isme­ri. Vannak, akiket egy letöl­tött élet után sem ismernek többen? — Ez biztosan természet dolga is. Én szeretek bejönni korábban, akkor is ha nincs dolgom. Szeretek beszélgetni és szeretem ismerni az em­bereket. Az ember élete ren­geteg beszélgetésből tevődik össze, és ezek szükségesek is. Nem elég valakiről azt tudni, hogyan dolgozik, azt is jó tudni, hogyan él. Ennek a tudásnak hihetetlen értéke van. Persze, hogy politizá­lok, ha vitatkozom, ha véle­ményt mondok. Aprómunká­nak szokták ezt mondani, de ez több ennél. — Mindez idő, energia. Nem fárasztja? — Az, hogy a vállalati pártbizottság tagja vagyok, munka is, de a magam fel­adatát is jobban végezhetem, ha többet értek meg az üzem­ből. Az nem lenne elég, ha csak a feladatok nőnének, az embernek együtt kell nőniök velük. Tudásban is. Hadd mondom el: itt seregestől nőttek fel velem együtt mun­kássá emberek, olyanok, akik azelőtt gyárat, ilyen közössé­get sohasem ismertek. Végső soron ez politika, a politika eredménye. Nem szégyellem beismerni, hogy az életemben a munkásőrség, ami dolgot ad, a kollektív élménnyel rajtam formál... — Miért politizál valaki az életével? — Mert tartozni kell vala­mihez. Eszméhez, rendhez, hazához... Bartha Gábor Részben a munkaszervezés­sel, részben az extenzív nö­veléssel a tavalyi 79 százalé­kos teljesítményt 1980-ban 92 százalékosra akarják emelni a Minőségi Cipőgyár csenge- ri részlegében. Amikor azon­ban a létszámot növelik, már nem a jelenlegi keretek kö­zött gondolkoznak, hanem az épülő új üzemre gondolnak, amelynek indításához ve­szik fel a munkásokat, sőt harminc ember Budapes­ten ismerkedik az aljakészí­tés rejtelmeivel, hiszen az új létesítményben már kész ci­pőket is gyártani fognak. A 70 milliósra tervezett be­ruházás összege menetköz­ben növekedett, bővítették az eredeti elképzeléseket. így az összesen 4200 négyzetméter alapterületű gyár 1300 négy­zetméteres csarnokában, négy szalag fog működni, melyek közül egy készárut állít elő, míg a többieken a tűzödei munkát végzik el. Teljes felfutás idején 685 embert foglalkoztatnak. A Az épülő új üzem. (Császár Csaba felvétele) gyárat a SZÁÉV építi, s úgy tervezik, hogy 1981 helyett, már 1980 decemberében megkezdődhetnek a technoló­giai szerelések. A jelenlegi telepet sem hagyják majd parlagon: el­képzeléseik szerint vagy sza­bászatnak, vagy a szakmun­kásképzés céljaira használják fel az épületet. Ide kívánko­zik, hogy az 1979—1980-as tanévben indult be 21 tanu­lóval a csengeri szakmunkás- képző iskola első kihelyezett cipőfelsőrész-készítő osztálya. A jelenlegi csengeri üzem­ben ma már, az egyszerűbb munkák helyett a bonyolul­tabbakat végzik. A termék­szerkezet-váltás következté­ben megszűnt a kevéssé mun­kaigényes „Prégelt” felsőré­szek gyártása, helyette az igényesebb női és lányka­szandálok, valamint a gye­rekcipők készítésére álltak rá. S. Z. Megyénkben a párt vá­lasztott testületéi tagjai­nak több mint negyven százaléka fizikai dolgozó párttag. És munkások mondanak véleményt a ta­nácsokban, dolgoznak ha­sonlóan sokan a HNF bi­zottságaiban. Ezer, tízezer politikus. Overallban. Olcsóbb, de megfelel Favázas istállók A gazdaságosság, a takaré­kosság, az új közgazdasági környezet figyelembevételével alakította ki a TESZÖV mű­szaki irodája az egyszerű, há­zi kivitelezéssel is megépíthe­tő favázas istállók építési rendszerét. Ennek az a lénye­ge, hogy a drága vasbeton- és acélvázas szerkezetet kemény­fából készült váz helyettesíti. Ez mezőgazdasági alapanyag, minden gazdaságban megta­lálható. Az oldalfal bármi­lyen anyag lehet — tégla, be­ton, panel —, míg a tető hul­lámpalával, náddal, vagy ép­pen cseréppel fedhető. Az új eljárásnak éppen az az egyszerűsége, hogy olcsó, a szövetkeztekben megtalálható anyagból készül a vázszerke­zet, s mindezt egy közepesen felkészült, húsztagú építőbri­gád is felállíthatja egy hónap alatt. Egy hatvanszor tizenkét méteres istálló építési költsé­ge, — amely száz férőhelyes — a beszerelt technológiával együtt nem haladja meg a Kaláka A szikrázó napfényben szép a kép: összegyűlt a csa­lád, kalákában mélyült az árok, és már közel a pilla­nat, amikor a SZAVICSAV emberei átütik a nyomócsö­vet, és Mursa Jánosék géber- jéni házában élni kezd a víz­vezeték. Kérdezem: mennyibe ke­rült, sóhaj felel, de talán va­lamennyi dicsekvés is bujkál a panaszban: — ötvenezerbe ... Alkuszik a becsület az öt­venezerből, de negyvenezer felett megállunk. Odabent majdnem kész a fürdőszoba. Mursa Jánosné mondja: — Került, amibe került. Kellett. Árvízkor úgy marad­tunk, mint az ujjam, egy rossz kredencünk maradt, az támasztotta a féltetőt. Most meg férjhez ment a lányom. A másik gyerekem Pétfürdőn él. Kell a víz. jön hamarost az unoka. Nem akarnám, hoev ők is felkerekedjenek ... Farkas Sándor, az ifjú há­zigazda az árok mélyéről ki­áltja a „kész vagyunk”-ot. Pár szóval adózunk még a cső, a fürdőszoba-berendezés beszerzési gondjainak, sóhaj­tunk egyet az árakra, aztán Még néhánv perc és ... „Egy rossz kredencünk ma­radt ... — mondta Mursa Jánosné indulunk, hadd maradjon családi körben az öröm. Utóiratként csak annyit: megyénk területén 1979-ben a SZAVICSAV szerelői 4611 porta előtt ütötték át a ve­zetéket, ennyi családhoz kö­tötték be az egészséges jó ivóvizet. (b—g) másfél millió forintot. Ezzel szemben a hagyományos, je­lenleg elterjedt épület elké­szítése legalább ötször ennyi időbe kerül, nem beszélve a magasabb költségekről. A favázas szerkezetű épít­mény bármilyen állattartásra megfelel, sőt raktározásra és tárolásra is kiválóan alkal­mas. Élettartama a számítá­sok szerint 30—35 év. Az új típusú épület iránt máris nagy az érdeklődés Szabolcs-Szat- már megyében, de a szom­szédos megyék termelőszövet­kezetei is tervezik az építé­sét. Az új fehértói Lenin Ter­melőszövetkezet egy teljes juhtelepet szándékozik favá­zas szerkezetű épületekből építeni. Ombolyon és Bököny- ben szintén juhhodályok épí­tését tervezik. A gabonafor­galmi és malomipari vállalat a termelőszövetkezetekkel kooperálva magtáraknak használná az építményeket. Ezzel az új rendszerű istál­lókkal a mezőgazdasági nagy­üzemek milliókat takaríthat­nak meg és fordíthatják az összeget más beruházásra. (sipos) A termőföld energiája

Next

/
Thumbnails
Contents