Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-18 / 65. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. március 18. Szabolcsi induló M árcius idusán a nyíregyházi nagyközönség is megismerhette a Szabolcsi induló című fúvószenekari művet. Az Ifjú Gárda zenekara adta elő, nagy sikerrel. Tonté László, a fúvósok avatott karnagya a szerzője. A legszebb és legjobb magyar indulóhagyományokat követő, friss és fiatalos mű egészen biztos, hogy hamarosan ismert lesz, szövegét sokan fogják dalolni, s bízvást felkerül az ország más zenekarainak műsorára is. Miért is kell ilyen nagy örömmel fogadni egy indulót? Először is azért, mert a miénk. Szabolcsi, szövege megyénk és a megyeszékhely szeretetére inpsirál, dallama pedig lelkesítő szignál lehet minden esetben, amikor e táj, ennek népe vagy fiatalsága bemutatkozik, vagy itthon ünnepel. Mint a városi zászló vagy címer, az induló is belesorakozik azon jelek rendszerébe, melyek egy földhöz, megyéhez való kapcsolódást fejezik ki. Számos alkalom van minden évben, amikor az ország más tájain vagy éppen a testvéri országokban jelentkezik Sza- bolcs-Szatmár. Kiállítások, fesztiválok, vagy mint a közeljövőben: koncert a Nemzeti Galériában, vendégszereplés a Szovjetunióban — mind-mind olyan alkalom, amikor muzsikusaink a zene nemzetközi repertoárja mellett olyat is előadhatnak, ami nálunk született, rólunk szól, a mi életkedvünket, derűnket, tempónkat fejezi ki. A most tízéves Ifjú Gárda-zenekar nem is kedveskedhetett volna szebb hangversenyi ajándékkal lelkes közönségének, mint ezzel az indulóval. Minden ifjú muzsikuson látszik, szívvel-lé- lekkel adják elő a mi, Szabolcsi indulónkat. Legyünk büszke rá, tanuljuk meg dúdolni, kísérjen el itthon, s akkor is, ha valamerre járunk országban- világban. A dallam eltép- hetetlen szála újabb kötelék, mi az itt élőt a szű- kebb pátriához köti. S mivel a dal nem ismer határokat, indulónk üzenet, mindenki számára érthető bemutatkozása egy megyének. (bürget) Naponta harmincán látogatják a jól ellátott, kényelmes öregek napközijét Nyírbátorban. (Elek E. felv.) VEZET Á LAKÁSÜGY Helybe ment a tanács Ha néhány órára is, de két tanács működött Nyíregyházán március 13-án. Néhány hónapja ugyanis arra törekednek a városi tanácson, hogy az ügyfeleknek ne kelljen bejönni ügyes-bajos dolgaik elintézéséért a szakigazgatási szervekhez, alkalmazkodni azok kötött ügyfélfogadási idejéhez, hanem a munkahelyeket keresik fel a tanácsi osztályvezetők és itt munkaidőben kopoghatnak be a dolgozók az alkalmi tanácson. Nemrégiben a papírgyárban, most legutóbb a húsipari vállalatnál tartottak kihelyezett fogadóórát. Rangsorol a gép Legtöbben az igazgatási osztályvezetőnél gyülekeztek, érthetően a lakásügyek jelentették a fontos intéznivalót. Az irodát fogadószobává alakították, a tanácsi osztályvezetőhöz egyenként jönnek be az üzemből és az irodákból az érdeklődők. Hellyel kínálják az ügyfeleket. — Tanácsi értékesítésű lakást szeretnénk kapni, de eddig azt mondták a tanácson, hogy csak OTP-set igényelhetünk — sorolja Kruták Sarolta. — Van egy 22,5 négyzet- méternyi örökölt lakrészünk és ez kizáró ok lehet a besorolásnál? — Igen sok olyan igénylőt tartunk nyilván, akik sokkal kisebb helyen élnek. Például tíz négyzetméteren kétgyerekes család. A besorolásnál egyelőre OTP-s lakást kaphatnának. Ha viszont tanácsi értékesítésűre módosítják az igénylést, még néhány évet mindenképpen várniuk kell... ' — Év közepére készül el az új nyilvántartási pont- rendszer, s ezen természetesen a gép is „figyelembe veszi” az ön körülményeit. Most azt javaslom, keressen egy megfelelő albérletet és tanácsi bérlakást is igényelhet. — Kétéves gyerekkel lakunk egy minigarzonban — mutatja be helyzetét Kapin Andrásné. — Három éve kértünk minőségi cserét, de nem vagyunk rajta a listán. Fellebbeztünk, de még nem járt kinn senki a tanácstól... A szomszéd mezsgyéje — Azért nem mentünk ki — szól Kovács Mihály —, mert jól ismerjük a minigarzonban élők körülményeit. Amíg a végrehajtó bizottság nem dönt, nem mondhatok én sem biztosat. Viszonylag régi az igénylésük, első tulajdonosok, valószínűleg rajta lesznek a végleges listán ... Az ügyek, amelyeket felsoroltak az alkalmi fogadóórán, nem mind tartozott a tanácsra. Varga Béláné például azt nehezményezte, hogy a kertje meghosszabbításában lévő földterületet a szomszédja drágábban akarta neki eladni. Holott a földcsík egy harmadik személyé, a szomszéd ismerősének tulajdona. Mit tehet ő most? — kérdezte Vargáné. — El kellett volna mennie a vásárlási szándék előtt az eredeti tulajdonoshoz, s vele megállapodni a vételárban. A tanácsnak csak akkor lenne ebben szerepe, ha birtokháborítás történt volna. Erről pedig nincs szó... Az ideiglenes műszaki osztályon Bán Mihály érdeklő-! dik. — Százhatvan négyszögöles telken építettem egy házat, de a fűtés nagyon drága. Etázsfűtést szereltem fel, és télen körülbelül hatezer forint ment el szénre. Lesz-e itt gázfűtés vagy inkább cseréljem el? Olaj vagy gáz? — A Budai Nagy Antal utcán előreláthatólag a VII. ötéves tervben szerelik a gázt. Igaz, hogy pecsétet nem tették egyetlen ügyirat végére sem, mégsem volt hiábavaló a kihelyezett fogadónap. T. K. A tivadari ifjúsági tábor; a fehérgyarmati Május 14. tér közlekedési parkja; az Arany János és Árpád, illetve Honvéd utcák útépítési terve a vízgazdálkodási társulat „Vásárhelyi Pál” Szocialista Brigádja tagjainak társadalmi munkáját igazolja. Teljesítményüket értékelve „ezüst”-érmesek lettek. A felvételen: a brigád munka közben. Egy tiszalöki géplakatos 15 ezer forint értékű munkát végzett a prügyi tsz-nek. Tavaly december 19-én megkapta munkája után az ösz- szeget, Tokajig egy alkalmi kocsival utazott, onnan vonaton folytatta útját Rakama- zig, s úgy tervezte, hogy innen busszal megy haza Ti- szalökre. A géplakatos a ra- kamazi állomás környékén találkozott egy Szarka Erzsébet nevű 19 éves tiszaesz- lári lánnyal, még egy kávét is megittak együtt, de amikor a rakamazi rendőrök meglátták a lányt, nyilván megvolt rá az okuk, hogy felszólítsák: a legközelebbi buszszal menjen haza Tiszaesz- lárra. Szarka Erzsébet el is indult, de ekkor összetalálkozott 20 éves Ferenc nevű bátyjával és annak barátjával, a többszörösen büntetett előéletű, 22 éves tiszaeszlári Farkas Józseffel. Együtt szálltak fel az Eszlár felé menő buszra, s egy kis idő múlva felszállt a lakatos is. Szarka Erzsébet újdonsült ismerőse. A lány bemutatta őt bátyjának és Farkas József barátjának is, s úgy összebarátkoztak, hogy — bár a busz Tiszalökig közlekedett — Tiszaeszláron valamennyien leszálltak. A lakatos a presszóba invitálta új ismerőseit, két kört is rendelt számukra, s amikor fizetett, Szarka Erzsébet felfedezte, hogy sok pénz van nála. Megsúgta ezt bátyjának és Farkas Józsefnek is. Amikor befejezték a poharazga- tást, a lakatos megkérte a lányt, hogy kísérje el egy darabig, mutassa meg, merre vezet az út Tiszalök felé. Szarka Erzsébet vállalkozott a kísérő szerepére, mert közben egy „jó” ötlete is támadt. Ügy tervezte, hogy elcsalja a férfit egy rokonához, kizsebeli, a pénzen pedig megosztozik bátyjával és Farkas Józseffel. Mielőtt elváltak egymástól, meg is mondta nekik tervét, de Farkasnak nem tetszett az ötlet, biztosabbnak találta, ha ő maga szerzi meg a nagy összeget. Szarkával együtt elindultak a lakatos és a lány után. A falu szélén utolérték, leütötték, s találtak nála 13 850 forintot. Az eszméletlen férfit az árokban hagyták, Szarka Ferenc 1000 forintot Farkasnak, 1650 forintot a húgának adott, a többit pedig magának tartotta meg. Hétezret eldugott otthon az ágyába, ezt sikerült a nyomozás során lefoglalni, de amit szétosztott, azt már húga is, Farkas is elköltötte mire őrizetbe vették őket. Erre ugyanis csak egy nappal később került sor, mert amikor a lakatos magához tért, visz- sza kellett mennie Tiszaesz- lárra, hogy megtudakolja: kik voltak az ivócimborái, s ezután értesítette a rendőrséget. A Nyíregyházi Járásbíróság dr. Drégelyvári Imre tanácsa Farkas Józsefet csoportosan elkövetett rablásért mint különös és többszörös visszaesőt, 7 évi fegyházbüntetésre ítélte és 7 évre eltiltotta a közügyektől. Szarka Ferencet 5 évi fegyházra, Szarka Erzsébetet — mint bűnsegédet — 3 és fél év szabadságvesztésre ítélték. Szarka Ferencet 5, Szarka Erzsébetet 4 évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. A bíróság kötelezte Farkasékat az okozott kár megtérítésére is. Az ítélet nem jogerős. [JKÉPERNYÖfíTíiil Vannak műsorok, jóleső meglepetést keltve, többet nyújtanak a szükségszerűen rövid műsorlapi tájékoztató alapján várhatónál.. Ilyen volt például az „Ebbe mindenki beleszólhat?!” c. körkép a nemrégiben lezajlott amatőr művészeti mozgalmak országos konferenciájáról. Kiválóan összefogott, lényegre törő riportokban szólaltatták meg az adásban a saját problémáikat igazán a legbelülről ismerőket: magukat az amatőr művészeket, a csoportok vezetőit. A rendkívül őszinte helyzetfeltáró beszélgetések jól szolgálták a legszélesebb körű nagyközönség tájékoztatását az egyes amatőr művészeti ágak képviselőinek törekvéseiről, s az alapvető kérdésekről. A zalaegerszegi „színházi kísérlet” (40 előadásos színház- és drámatörténet, képmagnós előadás-tanulmányok, hangszalagos beszédtechnikai képzés stb.) kapcsán szinte a hivatásos követelményszintet támasztják az amatőrökkel szemben, jóllehet „ ... ma még nem veheti el egy amatőr a hivatásos kenyerét”. Ám legalább a valóban kiugró tehetség kapna zöldutat a profik — szerintük túlságosan zárt — világába. A képzőművészeti körök és szakkörök pécsi műhelyéből a kísérletezés jogát hangsúlyozták, s talán túlzó megfoglamazásban ........az ország általános vizuális nevelését” a hasonló körök által. (Egyébként a közönség felkészítése, ízlésnevelése valamennyi amatőr művészeti ág sarkalatos programja.) Érdekes szempontokra hívta fel a figyelmet a kertészeti egyetem néptánccsoportjának ~~a vezetője, mikor arról beszélt, hogy a néptáncmozgalom kifejezetten ifjúsági moz: galom, mégis mintha az elvárhatónál kisebb a szerepe benne a KISZ-nek (még a táncházakban is), mint a szakszervezeteknek és a vállalatoknak. Ugyanő beszélt az élvonalbeli, „reprezentatív” együttesek és a tömegbázist jelentő kisegyüttesek közötti túlságosan nagy különbségről, ami színvonalukban és nem utolsósorban a dotációjukban mutatkozik meg, noha „ ... mióta táncházmozgalom van, sokkal könnyebben oldódik meg a nagyegyüttesek utánpótlása.” Szó volt még fontos fenntartói kérdésekről (bevételt hozó, vagy legalábbis önfenntartó legyen-e egy művelődési ház amatőr csoportja?), a helytelenül értelmezett takarékosságról, s a szakmai képzés-továbbképzés szükségességéről. A riportokat követő stúdióbeszélgetésben Vitányi Iván elmondta, hogy más szocialista országokban általában tömegesebb az amatőr művészeti mozgalom, mint nálunk. Pedig ........nemcsak 100—200 ezer, többségben fiatalember aktív művelődéséről van szó, hanem milliós kihatású mozgalom közösségi, közéleti hasznáról, — ami természetesen a népgazdaságnak is jó”. Bár a mozgalom az utóbbi évtizedben stagnált (s nem egyedül a kellő mecenatúra miatt!), azért van ok a bizalomra is. A pozitív új jelenségek közt említette a művészi elmélyülés fokozódását (ami az egyik oka a hivatásos-amatőr álellentétnek), s a népi kultúra reneszánszát, a népi művészet értékeinek beilleszkedését a mindennapi életünkbe. A kitűnő műsort Nagypáh Endre szerkesztette és rendezte. Merkovszky Pál A rffTTi] MELLETT Tartózkodó vagyok, ha csak azt mondom, hogy érdekes két műsort hallottunk a hét végén Barát Apollónia szerkesztésében. Az Erőd a Moldván és A két menyasszony azonban sokkal több annál, semhogy az előbbi jelző, „érdekes”, megfelelő lenne rá. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy hibátlanok. Azt viszont igen, hogy a két műsor külön-kü- lön és együtt is több önmagánál. Nem egyszerűen csak beszámolók arról, miként viselkedtek, hogyan álltak át a Dél-Csehországban 1945 áprilisában, májusában tartózkodó (visszavonuló) 1. magyar hadsereg egyes alakulatai a cseh partizánok oldalára, hogyan harcoltak a német SS-egységek ellen. Mi az a többlet, amit ad ez a tényeket felsorakoztató két műsor? E történelmi dokumentumokra hivatkozó és élő résztvevők beszámolóiból szőtt két összeállítás abban több, amit nem mond ki, de ami benne van és ami kihallik belőle. Nevezetesen az a tény, annak a tudata, hogy az urai által elnyomott és félrevezetett magyar nép nagy többsége lelke mélyén soha nem tudott azonosulni sem a fasizmussal, sem a háborúval, különösen nem a Szovjetunió ellen indított rabüóhad járattal. Látható ez abból is, hogy a magyar hadsereg egyes alakulatai, egységei, ha rájuk volt bízva' a döntés, szembefordultak a német alakulatokkal, fegyverrel harcoltak ellenük, a cseh lakosság védelmében, hősiesen. A dél-csehországi Tyn és más városkák, falvak krónikája őrzi a magyar katonák hősi tetteinek emlékét, s az elesettek két nyelvű felirattal ellátott emlékművei adják hírül a magyarok és a csehek fegyverbarátságát. Igaz, ekkor már a háború a végét járta, már régen nyilvánvaló volt a fasiszta Németország veresége, köny- nyebben és jobban hallgattak katonáikra a magyar tisztek, amikor azok az átállásról beszéltek. Sőt már a tisztek is kezdeményeztek. Azonban ez mégsem volt veszélytelen vállalkozás. Sőt! Ugyanis a magyar katonák nem egyszerűen csak be akarták fejezni a maguk részéről a háborút, hanem a partizánok oldalán fegyverrel harcolva siettették annak végét. Majd utána a még kóborló SS-ek elleni tisztogató akciókban és szállításokban is részt vettek. A nyíregyházi Szabolcs utcában élő Török Pál, megbecsült, nyugdíjas villany- szerelő kisiparos a szintén nyugdíjas — dunántúli — Kádas Lajos és dr. Pozsonyi Tivadar történész kandidátus, akik azokra a harcokra e két műsorban most visz- szaemlékeztek, s az alakulatok többi katonái két dologban voltak biztosak akkor: hogy szembe kell fordulniuk - a németekkel, ha minél többen életben akarnak maradni, s hogy ehhez a cseh partizánok segítsége szükséges; a két nép fiainak összefogása a közös ellenség: a fasiszták ellen. A magyar katonák azt tették ott, Csehszlovákiában, amit más alakulatoktól, nem nagy számban ugyan, de megtettek már a Szovjetunió területén, igaz: más, fejlettebb elvi-világnézeti alapokról indulva. Seregi István Rablás lett az ismerkedésből Bőkezű volt — leütötték
