Kelet-Magyarország, 1980. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-15 / 63. szám

1980. március 15.

KELET-MAGYARORSZÁG

3

A

minőség

R

omlott az élelmiszerek minősége: ez állapítható meg a megyei élelmiszer-ellenőrző és vegyvizsgáló intézet adataiból. A múlt évben az intézet munkatársai az üzemekből, nagykereskedelmi raktárakból, boltokból és vendéglátóhelyekről beszállított majdnem 1800 mintát vették szemügyre, s kiderült, ezek közül minden hetedik hibás. Az arány mintegy másfélszerese az egy év előttinek. Csupán a mezőgazdasági üzemek gyártmányainál mutatkozott javulás.

A baromfi, az édesség, a cukor, a gabona, a konzerv-, a szesz- és a sütőipari termékek jobbnak, a dohány, a hús, az üdítők, a zöldség és gyümölcs minősége, valamint a vendéglátóipari szolgáltatások rosszabbnak ítéltettek, minit az 1979-es összipar- ági átlag. Jellemző, hogy a presszókávé és a fagylalt hat tizede kifogásolható, a kimért italoknál ez az arány a 80 százalékot is elérte. A szakemberek véleménye szerint a vendéglátóipari szolgáltatásoknál az a szembetűnő, hogy a gyenge áruk százalékos aránya nemcsak az átlaghoz, de az 1978-as évhez viszonyítva is rosszabbodott.

A kifogás számos összetevő következménye. Rosz- szul kopasztják a baromfit, a lisztek sötétebb színűek és korpásabbak a kelleténél. A felvágottak vizesek, összetételük eltér a szabványtól, a pácolt és füstölt áruk túlságosain is sósak.

A konzervek1 tömegével és térfogatával van baj, a sütőiparnál pedig a súly és jelölés hiánya, valamint a hibás összetétel volt leginkább kifogásolható. A zöldségeket, gyümölcsöket sokszor nem osztályozzák, hiányzik a minőségtanúsítás, a gyökérfélék pedig piszkosak és méreten aluliak.

Ha a hibákat említjük, méltányos azokat is felsorakoztatni, akik pozitív értelemben lógnak ki a sorból. Jól dolgozott a nyíregyházi és mátészalkai tejüzem, javult a félzsíros tehéntúró és a tejpor minősége. Az állatforgalmi és húsipari vállalat is jobb füstölt kolbászt, virslit, étkezési zsírt gyárt, mint korábban. Jó a nyíregyházi és a tiszavasvári kenyér és elismerést érdemelnek a jósavárosi üzem süteményei. Dicsérik a szakemberek a nyíregyházi és a nyírbátori gabonaforgalmi és malomipari üzemeket, a Nyíregyházi Konzervgyár termékei közül pedig a dzsemet, és a magozott meggyet tartották megfelelőnek. Néhány termelőszövetkezet is helyet érdemel a listán, különösen a nyírtassi Dózsa Termelőszövetkezet nevét érdemes megjegyezni.

A jók sora még folytatható lenne, ám érdemes megnézni, mely tényezők hatnak a minőségre. A vizsgálódások bizonysága szerint jó irányba hat az okos anyagi érdekeltség, a minőség- ellenőrzés javítása, de az általános felemelkedéshez a hibák okainak kiszűré-^ sére és megelőzésére, a gyártásközi ellenőrzés szigorítására, a minőség szerinti átvételre, valamint a minőségmegőrzés feltételeinek megteremtésére van szükség.

S. Z.

LÁTHATATLAN „FIZETÉS"

Nincs

a borítékban

Költségvetési milliók

A borítékkal együtt — igaz, fizetési jegyzék nélkül — láthatatlan összegeket csúsztat a dolgozók zsebébe a tanács. Hogy nem is csekély pénzről van szó, bizonyítékul egy adat: a Nyíregyházi Városi Tanács ebben az évben 443 millió forintos költségvetéssel gazdálkodik. A kiadás tételei közt igen jelentős összegekkel csökkenti a tanács révén az állam a családok költségeit.

Ádór térítés, támogatás

— Évek óta többet fordítunk a kommunális célokra — lapoz a vaskos dossziékba dr. Orosz Mihály pénzügyi osztályvezető. — Az 51 millió forint a költségvetés 12 százalékát adja. Ezen belül is a köztisztaság 12 millió forintot igényel. Ami lényegében elég is lenne, ha a felesleges szemeteléssel nem rontanánk az • utcák, parkok tisztaságát. Viszont kellene több gép, amellyel a járdaseprést lehetne végezni. Sokat várunk az április 1-én megalakuló új vállalattól, a nyíregyházi közterület-fenntartó vállalattól, amely egységesen felel majd a város tisztaságáért. így nem fordulhat elő, hogy más sepri az utat, más a járdát, s a szemét mégis ott marad. így bizonyára elég lesz a 12 millió forint.

Mennyibe kerül a bölcsőde?

A költségvetési millióknak csak egy töredékét adják a lakossági adók, most 31 millió forintot fizetnek be ilyen

címen. A gyermekintézményekben a térítési díjak révén a szülők 64 millió forinttal járulnak hozzá a gyermekek ellátásához. Az elosztható pénz nagy része — 345

millió forint — felsőbb tanácsi támogatásból származik.

Az egészségügyi intézmények, az üzemi és a körzeti orvosi rendelők, az anya- és gyermekvédelem, a szociális otthon, az öregek napközi otthona és a házi szociális gondozás, valamint a különböző szociális segélyek mind a tanács pénztárcájára várnak. összesen 76 millió forintot költenek ilyen célokra, s ebben még nincs benne a megyei rendelőintézet és a kórház kiadása, pedig mindkét intézmény zömében a nyíregyházi betegek gyógyítását végzi.

Érdemes a számok mögé nézni. A bölcsődék fenntartására a tanács 10 milliót költ, így az 1052 gyerekre évente átlagosan 22 ezer 810 forint jut. A szülők pedig átlagosan egy évben 5700 forinttal járulnak hozzá a bölcsődei költségekhez. Az óvodáknál hasonló a helyzet: a művelődési ágazatban egy óvodai helyre 9360 forintot fordítanak, a szülők pedig

3400 forintot fizetnek be térítési díjként.

Az ingyenes orvosi ellátást, a terhes anyák gondozását, a csecsemő- és gyermekvédelmet, az üzemorvosi rendeléseket 19 millió forinttal támogatja a tanács. Ez az ősz- szeg a legkevésbé érzékelhető, mint „fizetéskiegészítés”.

Hogy számol a tanács?

Az iskolák kiadásainak fedezésére és a művelődési intézmények fenntartására megy el a város legtöbb pénze. A költségvetésnek kereken a 65 százalékát jelenti az itt felhasznált 287 millió forint. Az óvodák költségei

44 milliót emésztenek fel, az általános iskolai napközi otthonokra és a tanulószobákra

45 millió jut. Igen sokat költ az állam a leendő szakmunkások képzésére: a két nyíregyházi szakmunkásképző intézet 56 millió forintot kap. Hasonlításul: a gimnáziumok és a szakközépiskolák összesen nem részesednek ilyen arányú támogatásban. Az iskolás gyerekek szülei bizonyára nem kalkulálják be a családi költségvetésbe, amivel a tanács számol: a diákotthonok, a menza, a tanulószoba, az externátus költségei, az étkezési normák, a fűtés, a világítás, az energia jóval többe kerül, mint amennyi díjat kérnek érte.

Szép összeget jelentene az is, ha a könyvtárak, a művelődési házak, a klubok látogatását pénzben ki lehetne fejezni. A 24 nyíregyházi művelődési intézményre 7 millió forint jut a város kasszájából.

T. K.

Pacsirták

E

gyszerre lép a két öreg. Egyszerre lendül a kar, szabályos félkört rajzol a földön a pétisó. Az árokpartról nézem az ősi mozdulatokat. így vethették valaha a búzát, a rozsot, a kölest: a legszentebb magvakat.

Lép a bal láb, lendül a kar. Lép a jobb, ismét lendül a kar. Sokasodnak az apró, fehér gömbök a lóheretövek között, szikráznak a napon. Tavasz van. A pacsirták hangja az égig ér, a sarjadó fűszálak között apró bogarak araszolnak. A lovacska, karnyújtásnyira a szamosbecsi hídtól, a tábla szélén legelészik. Apró még a fű, de már tavaszt köszöntő.

A szekéroldalnak támaszkodva figyelem a két öreget. Fordulnak, most felém tartanak. A hídon egy teherautó dübörög át, a ló ijedten kapja fel a fejét, majd elrendeződik ismét a világ. Kiürült a vödör, az öregember, s az öregasszony újra önt a műanyag zsákból.

— Hát így megy ez, látja? — néz rám az öregember, Adorján Sándor, s újra elindulnak. A szomszédasszonya, özvegy Pásztor Istvánná rnegAz Elekterfém Szövetkezet nyíregyházi galvanizálóüzemében havonta 15—20 ezer forint értékű munkát végeznek, lakossági szolgáltatásként. Bukodi Jánosné a krómozott tárgyakat csomagolja. (Császár Csaba felvétele)

Mi a véleménye?

Kiss József Soós Sándor Pataki József

Áz építőiparról?

„Az építőipar fokozza a munka hatékonyságát, szervezettségét, javítsa a minőségét.” (A XII. kongresszus irányelveiből.)

KISS JÓZSEF, a Száév szocialista brigád vezető je:

— Mi is igyekszünk lépést tartani a követelményekkel. Nálunk is nőtt a munkafegyelem, javult a minőség, a hatékonyság. Az építő mindenki szeme láttára dolgozik, az utcán sétálók napról napra figyelemmel kísérhetik munkánkat. Az építőipar pedig olyan, mint a foci, ehhez is mindenki ért. Ráadásul a mi munkánk eredménye teljesen más, mint a legtöbb áldozaté. Egy konzervdobozt, ha nem ízlik a tartalma, el lehet dobni, de egy félmillió forint értékű lakást... ?

— Tíz éve vagyok brigádvezető, ezalatt fokozatosan sikerült kialakítani egy olyan kollektívát, amelyre mindig számíthat a vállalat. Nemigen van arra szükség, hogy minden ember háta mögé egy ellenőrt állítsunk, hiszen teljesítmény alapján keresünk. Ha már az ember dolgozik, szeretne mindig több pénzt kapni.

SOÓS SÄNDOR ács, a Fáklya szocialista brigád tagja:

— Vegyük a mi példánkat. Kevesen tudják, hogy az ácsok munkáján mennyi minden múlik. Itt, a Kálvin téri sávháznál legfontosabb feladatunk a különböző zsaluk elkészítése, ami tulajdonképpen az építkezésnek a kezdete. Ha nekünk nem

biztosítanak időben kellő anyagot, egy-kettőre elfogy a tudomány. Megszakad a lánc, megáll a munka. Szerencsére, mióta bevezették a központi elosztást, sokat javult a helyzet.

— Meg aztán mi is segítünk magunkon. Az már mindennapos dolog, hogy egy-egy fadarabot hétszer- nyolcszor is felhasználunk, ami régebben csak elvétve fordult elő. Megszűnt a po- cséklás, most tnár egy méternyi deszkát is hasznosítunk.

PATAKI JÓZSEF ács:

— Beszélünk itt szervezésről, hatékonyságról, de nekem néha az az érzésem, túl sok a szöveg, s közben elfeledkezünk a már jól bevált formákról. Arról például, hogy ez a brigád alakulása óta teljesítménybérben dolgozik és mindig tudtuk, hogy mennyiért mit kapunk. A munkaszervezés nemcsak az építésvezető, a főmérnök dolga, be kell ebbe szállniuk a munkásoknak is. Mi például reggel hétkor kezdünk, de előtte tíz perccel már együtt vagyunk, megbeszéljük a napi feladatokat, s hétkor valóban indul a munka.

— Hogy lekopogjam, anyaghiány vagy tanácstalanság ma már nem nagyon akadályozza a munkánkat. Mi pedig tudjuk — hogy csak egy példát említsek —, egy négyzetméter zsalú elkészítéséért 7,80 forintot kapunk. Ha nem jön ki naponta 120—140 forint, csak magunkat okolhatjuk.

Balogh Géza

paskolja mentében a ló nyakát, majd a vödörbe markol. A pétisó legyezőként terül szét a földön. Jó nedves a föld, könnyen magába szívja a tápot.

Korán keltek ma mindketten. Már este megbeszélték, hogy kijönnek a határba, mert a föld nagyon kívánja már az embert. A lovat jókor reggel felszerszámozták, fölpakolták a pétisót, s elindultak. Ütközben beszélgettek. Az öreg Adorján dicsérte a kis lovat, amit Pásztornétól vett, az öregasszony büszkélkedett, ismét stopén tejel a portán a négy tehén. Csak a fejőgép vacakol. Bizony nehéz így, férj nélkül, sóhajtott az ülésen az öregasszony, de jól járok magával szomszéd: segít a bajban. Az öregember legyintett, semmiség, emberek vagyunk.

Fogy a nap útja, fogy a munkára váró terület. Igaz, kicsi, alig másfél hold ez, de egy öregasszonynak bizony sok, pláne ha annyi jószágot tart, mint Pásztorné. Ki gondolta még két évvel ezelőtt, hogy így marad egyedül. Az embere fuvaros volt, ragaszkodott az önálló élethez, csak az élet nem ragaszkodott hozzá oly erősen. Fiatalon, 60 évesen ment el.

Az öreg Adorján okosabb volt. Hívták, s ő ment a tsz- be. Hét holddal, s ma sem bánja, biztos a nyugdíja, még segíteni is tud másokon. Családja egy bokorban maradt,

mind az öt gyermeke mellette él, Csengerben.

I\’éh kerülgeti a lovacska orrát, az mérgesen rázza a hámot.

— Csendesebben, te...! — nyugtatja a gazda, majd azt mondja:

— Stop tavasz van, korán kiszöktek a méhek. Ha ilyen marad az idő, április végén már füvet kaszálhatunk.

— Bár úgy lenne! — mondom, s rágyújtunk.

Az öreg felnevet: — Úgy látszik, a tavaszt is beléptették a téeszbe. Mert mióta megvannak ezek a tsz-ek, mindig korán tavaszodlk. Csak most már a nyarat kéne megagitálni. Bizony, be kéne léptetni a nyarat is. Nem lenne jég, aszály, csak stop, csendes nyár.

— Maguk vetettek még így, kézzel?

— Hogyne! Egyéni korunkban, de még a pulyatéesz idején is. Nem volt gép, mint most. Magunk elé kötöttük a surcot, bele a búzát, s gyerünk! A gép azért jobb. Egyenletesebben vet, a föld is jobban magába veszi a magot.

— Tudnának még így kézzel vetni?

Csodálkozva néznek.

— Hogyne tudnánk! Maga is tudna. Benne van ez az ember vériben.

Újból elindulnak. Egyszerre lép a két öreg, egyszerre lendül a kar. Élet sarjad kezük nyomán.

Balogh Géza