Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-10 / 34. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Ábrók Imrével, a beregdaróci Barátság Tsz főmérnökével Kedves XY! Utálván a névtelenséget, magyarázkodom: az „ügy”, amelyben állást kellene foglalnom még nem lezárt, befejezett, befolyásolni senkit és semmiképp nem akarok. Ugyanakkor az ön ügye valamiképpen közügy is, hiszen többen sóhajtanak fel majd, hogy tudnak hasonlót, mert manapság egyetlen rossz példa is elég az általánosításhoz. És sajnos az általánosításhoz mindenki feleslegesnek hiszi a részleteket. Két-három évvel ezelőtt ön összeveszett a főnökével, az fegyelmit csinált az ügyből, ön a fegyemi ítélet ellen fellebbezett, a vállalati döntőbizottság önt elmarasztalta, a munkaügyi bíróság viszont a fellebbezésnek adott helyt. Az ügy ezzel lezárult volna, ám akkor ön már a bosszútól félt, és eltelvén bizonyos idő azóta, igaza is lett. Néhány hónap alatt fegyelmik hosszú sorát indították ön ellen, elmarasztalták olyan esetekben is, amikor vétkes sem lehetett, hiszen nem volt szolgálatban. Megindult tehát egyfajta hajtóvadászat. Haragudott önre a vállalati döntőbizottság, hiszen az ítéletet megsemmisítették, a fegyelmi bizottság, hiszen lényegében hiába ülésezett, és a megsértett főnök, aki úgy érezte, hogy nem kapott elégtételt, és főnöki rangjában kisebbedet! Fegyelmik sora következett tehát, egyfelől erőgyűjtés a leszámoláshoz, másfelől tűrése ennek, bízva abban, hogy egyszer már igaza volt. Nos, ha ennyi lenne az igazság, akkor azt mondanám, hogy egyértelműen el kell ítélni azokat, akik önt üldözni kezdték, de az igazság nem ennyi. Történt, hogy ön egy alkalommal munkaidőben elment kártyázni. Nagy tétekben játszottak, ön állítólag vesztett, közben a pincértárcából fizetett és estje valamennyi hiánya volt. Következett a fegyelmi. Tény: ha a munkahely elhagyásáért, a kártyapartiért felmondanak önnek, akkor legfeljebb a jog védhetné valamelyest, én semmiképpen. Mindentől függetlenül: panasza témám maradt, mert az ezt követő fegyelmi nem elégedett meg a tényekkel, a haragok fűtöttségében a jegyzőkönyvek szövegezői ezúttal alapos munkát akartak végezni, kimondták még a sikkasztás (a vendéglátóipari gyakorlatban nevetséges) vádját is. Lett fegyelmi ítélet, (a vádhoz mérten nevetségesen enyhe) vállalati döntőbizottsági ítélet, (mint korábban is a váddal és az ítélettel teljesen egybehangzó), aztán lett fellebbezés, és immáron szinte függetlenedve a vádtól, hibák és nevetséges állítások sora (talán a rosszindulat kimutathatósága miatt is) a korábbiakat megszüntető, új eljárásra utasító felsőbb határozat. Most várván az új eljárást, amely kiadósán késik, nyugtalanul kérdezi, hogy mit csináljon? öntsünk tiszta vizet a pohárba: ugyanígy kérhetett volna tanácsot a fegyelmi vétséggel valóban megsértett munkaadó is, várván, hogy receptet tudunk adni az alapos megleckéztetéshez. Nekik sem tudnék ügyrendi tanácsot adni, hiszen, egy korábban nem is ügyből lett immár tengeri kígyó, és tudom, hogy nem tények, hanem indulatok perelnek egymással. El tudom képzelni azt is, hogy az üldözöttség érzése, (mi több: kétségtelen ténye!) lehetett hangulati hátországa a súlyos vétségnek, de azt is, hogy valamilyen „majd én megmutatom” viszkető ingere szült új eljárásokat. Kedves XY! Elolvasván félkilónyi levelet, határozatot, kérvényt és fellebbezést, egyetlen dolgot nem értek: sehol, semmilyen írásban nem hivatkoznak a vállalat, á cég, a szövetkezet érdekeire, minden úgy zajlik, mintha ez az egész ügy néhány ember személyes dolga lenne. Nem értem, és nem is akarom megérteni, hogy milliós értékekkel gazdálkodó felnőtt emberek kisszerű vádaskodással, magánemberként a törvény hatalmával akarnak élni, hogy ezt egy felnőtt, jó képesítéssel rendelkező ember tűrje, hogy a környezetükben se legyen senki, aki azt mondaná: üljetek le. beszéljétek meg, köszönjetek el, vagy tanuljatok meg dolgozni egymással. Kettejük, vagy néhányuk üavéből ugyanis ennyi, ami a közre tartozik. a háztáji gazdálkodásról A A háztáji és kisárutermelés hasznosan ^ egészíti ki a mezőgazdasági nagyüzemi termelést, támogatására és fejlesztésére nagy szükség van. Mi erről az ön véleménye? — Egyetértek. A termelőszövetkezet vezetősége is. Nálunk a vezetés erősen tagcentrikus. A népgazdasági, termelőszövetkezeti érdek mellett elsőrendű kötelességünknek tartjuk a szövetkezeti tagok érdekeit képviselni. A háztáji termelés jövedelemkiegészítő tevékenység, el nem hanyagolható bevétél, ugyanakkor nélkülözhetetlen árut is jelent. Az emberek szabad idejükben, pluszmunkával állítanak elő másként nem pótolható termékeket, jogos a többletjövedelem. A Van-e itt hagyománya a kisárutermelés- ^ nek, szükséges-e a tsz-tagok ösztönzése? — A beregi térségben ősidőktől foglalkoznak állattenyésztéssel. Ez hagyomány. A beregi ember mindig úgy érezte jól magát, ha jószága volt. A jószág létbiztonságot jelentett. Termelőszövetkezetünk három község: Beregdaróc, Beregsurány és Márokpapi lakosságát egyesíti. A házaknál mindig nagy volt az állatállomány, főleg szarvasmarhatartással foglalkoztak. Ma is így van. A Állattenyésztésre a termelőszövetkezet- ^ nek is kedvezőek az adottságai. Hogyan hasznosítják? — A 4441 hektár területünkből 2000 hektár a gyepterület, rét és legelő. A szántóföldi növénytermesztés, a takarmány, búza, kukorica szintén az állattenyésztésnek van 'alárendelve. Január 1-én 1850 volt a közös szarvasmarha-állomány, ebből 569 tehén. Tejtermeléssel két telepen: Beregsurányban 359-es állománnyal, Márokpapin 109-es állománnyal foglalkozunk. Tavaly az egy tehénre jutó tejtermelés üzemi átlaga 4435 liter volt. Ügy gondolom, a megyei tejtermelési versenyben ezzel az elsők között leszünk. Az ágazat árutermelésének másik része a hústermelés. Tavaly 32,5 tonna súlyban értékesítettünk hízott marhát, jó minőségben, amit a kilogrammonkénti 37 forint 61 filléres átlagár is igazol. Mindent egybevetve nálunk a termelési érték 50 százalékát az állattenyésztés adja. 0 Mennyi a szarvasmarha a háztájiban? — A fejőstehén 587, valamennyivel több, mint a közösben. Az értékesített tej — ez a közösen keresztül történik — 925 ezer 400 liter volt. Természetesen nem ennyit fejtek. A tej egy részét a tehéntartók a lakosoknak értékesítik, felhasználják a saját háztartásban, illetve a borjúnevelésnél. 0 Hizlalással nem foglalkoznak? — Nem. A kistermelőknek előnyösebb az évekkel korábban kialakult módszer; a bikaborjakat 300 kilogrammig felnevelik és a termelőszövetkezet továbbhizlalásra felvásárolja. A továbbtenyésztésre nem alkalmas nőivarú borjakat 10 hetes korukban vesszük át. Tavaly 310 háromszáz kilogrammos bikát vásároltunk és 93 tíznapos borjút. £ Mennyit fizettek a felvásárolt állatokért? — Egységesen kilogrammonként 40 forintot. A Korábban azt mondta, a tsz által eléri ^ átlagár húskilogrammonként 37 forint 61 fillér volt. Miért fizettek a tagoknak ettől többet? — Elsősorban azért, mert a borjú felnevelése a tagoknak csak így térül meg. Kevesebb pénzért nem lenne érdemes 300 kilogrammos súlyhatárig tartani az állatot. Másrészt a 40 forint azonos, vagy megközelítően azonos a szabadpiaci árral. Ha arra gondol, hogy ilyen alapon mi ráfizetünk a vásárra, az nem egészen fedi a valóságot. Az eilőny kölcsönös, a termelőszövetkezet is megtalálja a számítását. A A háztáji termelés csak abban az eset- ^ ben lehet mindenki számára kielégítő, ha az érdekek találkoznak. A nagyüzem elősegíti a kisárutermelést, ugyanakkor elvárja, hogy a háztájiban végzett munka ne a közös feladatok rovására történjen. — Ez nálunk is így van. A termelőszövetkezet legelővel, szálas és szemes takarmánnyal, alomszalmával segíti az állattartást, elvárjuk viszont, hogy a termelőszövetkezeti tagok az alapszabályban megfogalmazott munkanapokat teljesítsék. Ezzel nincs gondunk. A termelőszövetkezeti tagok szorgalmasak, minden munkát időben el tudunk végezni. £ Lehetne egy kicsivel többet arról: mit, w milyen mértékben, milyen feltételek mellett és mennyiért ad a termelőszövetkezet? — Adjuk például a legelőt. Három községben összesen 555 hektárt. A legelőért a termelőszövetkezeti tagok szarvasmarhánként 300 forint, a kívülállóak 600 forint bérleti díjat fizetnek. £ Nem sok ez a bérleti díj? — Nem. Egy legeltetési nap díja 1 forint 50 fillér körül van, és ettől jóval nagyobb értékű takarmányt fogyaszt a jószág. A tagok elégedettek. A legelődíj viszont csak részben fedezi a fenntartási és egyéb költségeket. £ Mit adnak még? — A tagoknak nagy tömegű szálas takarmányra van szükségük. Ezt az igényt többféleképpen elégítjük ki. A nyugdíjasoknak és járadékosoknak kedvezünk azzal, hogy az árokpartok, üzemi csatornák fűtermését kaszálásra térítésmentesen kiadjuk. Egy-egy ember ugyanazt a területet több évre kapja, és mi csak azt kérjük, hogy a kijelölt szakaszok rendben legyenek. Vannak termelőszövetkezeti tagok: traktorosok, szerelők, akik beosztásuk miatt nem érnek rá kaszálással foglalkozni. Év elején összeírjuk őket és aki igényli, egy hold kaszálórészt kap. A termelőszövetkezet a füvet géppel lekaszálja, renden kiméri, a tag felgyűjti. A hazaszállítás is a szövetkezet dolga. A szénáért 100 kilogrammonként 60 forintot fizetnek. 0 Sok ez vagy kevés? — A réti széna ára mázsánként általában 160 forint, a lucerna ára 200 forint körül van. Mi önköltségi árat, vagy még kevesebbet számítunk. A Az állattenyésztéshez nagy mennyiségű abraktakarmányra is szükség van ... — Ezzel sincs gond. Mi a háztáji földterületet szemes terményért váltjuk meg. Az a termelőszövetkezeti tag, aki teljesíti évente a 200 tízórás munkanapot, annak jár egy hold (6000 négyzetméter) háztáji terület. Ezért mi vagy 15,6 mázsa takarmánybúzát, vagy 16,2 mázsa szemes kukoricát adunk. Ki hogyan kéri. Akinek ettől több takarmánybúzára, kukoricára van szüksége, annak hivatalos áron adunk. A háztáji után tavaly 7368 mázsa szemes terményt adtunk ki és értékesítettünk 4 ezer mázsa takarmánybúzát, 3500 mázsa kukoricát. A terményt ingyen hazaszállítjuk. £ Eddig csak az állattenyésztéssel foglal- w koztunk, de a kisárutermelés sokrétű. A beregi térségben nincs így? — Ami az állattenyésztésen kívül még jelentős, a télialma-termesztés. A gyümölcsöt a Tarpai ÁFÉSZ vásárolja fel, az elmúlt évben ötezer mázsát, mintegy 2,5 millió forint értékben. Jelentős még a szilva, de az elmúlt évben elfagyott. A Az elmúlt évben országosan, de a me- w gyében is csökkent a háztáji termelés, némi visszaesés volt a szarvasmarha-tartásban. Mi erről a véleménye? — Nálunk ez kevésbé tapasztalható. Előfordul, hogy egy-két ember felhagy a tehéntartással, mert nagyon idős, mert beteg. Az is előfordul, hogy valaki éppen most kap kedvet a jószághoz. ^ Fiatalok? — A fiatalokkal úgy gondolom hálunk is az a helyzet, mint másutt. Nem nagyon törik magukat a pluszmunkáért és ez bizonyos mértékig érthető. Legtöbbjük traktoros, szerelő, szakmunkás, jól keresnek. Egy szerelő havi fizetése négyezer forinton felül van, a traktoros ettől is többet keres. Ügy gondolják, a munka, amit a tsz-ben végeznek, éppen elég. A szabad időt a szórakozásra, művelődésre fordítják. Ezt is támogatjuk, szorgalmazzuk. Mindhárom községben van ifjúsági klubunk. A Ezek szerint még egy generációváltás és ^ nem lesz háztáji termelés? — Ügy gondolom nem egészen így van. A fiatalok, főleg ha még a szülői háznál vannak, sokat segítenek. Aztán ha idősebbek lesznek, bennük is felébred az állattenyésztés iránt a vonzódás, a jószág szeretető. A Az idősebbek tehát nemcsak a kiegészítő ^ jövedelemért, de szeretetből is tartanak tehenet? — Büszkék az állataikra. Nemegyszer téma az, hogy kinek milyen tehene van. Ha kihajtják legelőre a jószágot, nézik, kritizálják. Felmérik egymás hozzáértését, gondozói tevékenységét. De ez így van a mi tehenészeteinkben is. Jó tehenészeink vannak és hozzáértésüket, szakmaszeretetüket egy kicsit hazulról, a háztájiból is hozzák. A termelőszövetkezetnek két tehenészeti telepe van. A márokpapi tehenészetben már a magyartarkánál jobban tejelő keresztezett fajtát, az F—1-et fejik. Lesz-e ilyen tehén a háztájiban? — Idén még nem, de tervünk, hogy 1981- től a háztáji kapjon a keresztezett fajtából. Ez szövetkezeti érdek is, hiszen mint említettem, nemcsak tejet ad a háztáji, de alapanyagot is. Ebben a dologban az az álláspontunk, mint például az állategészségügyben. A termelőszövetkezet állománya TBC- és brucellamentes. Ilyen a háztáji is. Ha nem így lenne, a közös állomány állandó jelleggel ki lenne téve a fertőzés veszélyének. A A termelőszövetkezeti állattenyésztés gépesített. A kistermelők munkáját milyen mértékben könnyíti gép? — Villanydaráló minden háznál van. Erre nem lehet panasz. Jól szervezett a szervizszolgáltatás is. Fehérgyarmatról járnak ki rendszeresen és a bejelentések alapján gyorsan végzik a munkát. Gond inkább a fejőgép. Csak néhány embernek van. Volt, aki csak úgy tudott szerezni, hogy bejárta érte egész Magyarországot. És hát a fejés a legnehezebb munka. Akik három, négy tehenet tartanak, mire végeznek a fejessel, úgy érzik, mintha mázsás súlyokat cipeltek volna. Azért is tartom fontosnak erről beszélni, mert két-három vagy több tehenet, főleg a nyugdíjasok tartanak. Nekik van'szabad idejük, de erejük már nem annyira, mint egy fiatalnak. Egyszóval több gép kellene. A Említette, hogy a háztáji termelés a ki- w egészítő jövedelem forrása. A tagok itt a termelőszövetkezetben is jól keresnek, a háztáji is szépen jövedelmez. Mire költik? — Házat építenek, fejlesztik lakáskultúrájukat. Sokan vásárolnak autót is. A szülők támogatják a gyerekeket, főleg ha azok városban élnek, iparban, vagy hivatalban dolgoznak. És hát nem úgy élnek ma már az emberek, mint régen. A A zárszámadás előtt megtartották a kis- gyűléseket. Volt-e panasz a háztájival kapcsolatban? — Nem volt. De nemcsak kisgyűléseket, brigádértekezleteket is tartottunk. Elhangzottak bírálatok, észrevételek, javaslatok, ezeket az 1980. évi tervezésnél figyelembe vesz- szük. A háztáji támogatásával elégedettek, nincs vitás ügy a termelőszövetkezet vezetősége és a tagság között. A Ha megengedi, akkor — a tagok nevé- w ben is — kérdeznék valamit: Beregda- rócon a háztájinak miért nincs ágazati rangja? — Ehhez a szakirányítási részt kellene erősíteni. Tudom, ha lenne háztáji agronó- musunk, javulna a termelés szervezettsége, szakszerűsége, növekednének az eredmények. Sajnos olyan gondunk van, hogy sürgősen szükségünk lenne néhány felsőfokú végzettségű fiatalra, szakmérnökre, de nincs. Pályázatot is hirdettünk kedvező feltételekkel, válaszra sem méltattak bennünket. Beregdaróc messze van a központi helyektől, nem vonzza a fiatalokat. Pedig hát itt sem élnének rosz- szabbul, mint másutt, és miután nincsenek áthidalhatatlan távolságok, az igények kielégíthetők. Elárulhatom, én sem Beregdarócon születtem, de itt megtaláltam a helyemet. A Ismerős a környéken, Beregben? Tud-e w olyan termelőszövetkezetről, ahol a háztáji elbírálása más, mint Beregdarócon? — Nem tudok ilyenről. A beregi térség adottságai , azonosak, mindenütt az állattenyésztés, a szarvasmarhatartás virágzik. És minden községben sok a tehén. A támogatások — kisebb eltérésekkel — azonos mértékűek. Kialakult az-általánosítható gyakorlat, amelynek lényege, hogy az adottságokhoz mérten hasznosítják a lehetőségeket. Véleményem szerint sehol sem állnak üresen az istállók. £ Köszönöm az interjút. Seres Ernő 1980. február 10. 'Vasárnapi .INTERJÚ
