Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-07 / 31. szám

1980. február 7. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Látszatok □ z eset még a nyáron történt. A tsz új el­nöke kisétált a Ti­szához közeli tengeritáblák­hoz. Nézte, nézte, s közben szomorkodott. A kukorica között hatalmasra nőtt a muhar. Kérdi a növényvé­dő agronómust: — Mi tör­tént itt? Nem vegyszerez- tek? A fiatalember buzgón s szilajon bizonygatta: — De igen, de a hatóanyag, a talaj pH-értéke... — És ott — mutatott 20 méterrel odább az elnök. — Ott miért nincs muhar? Más a talaj? Kiderült: a szórófej volt eltömődve, s jó időbe telt, míg észrevették. De a terület megvolt, a látszat szerint a növényvédelem maradéktalanul megtörtént. A másik sztori is tsz-ből származik. A tudomány és termelés kapcsolatáról es­vén szó megkérdem: elké- szült-e a nem távoli egye­tem tanulmányterve a tsz gazdálkodásához? — El — mondja az elnök, s a fiókból kiveszi a több tíz ezer fo­rintos munkát jelképező paksamétát. Itt van. Meg­rendeltük, megcsinálták. — És használják? — Nem. Tudjuk, hogy nem jó. Több szó nem esik, s csak ké­sőbb tudom meg a valósá­got. Kijött pár éve az egyetem tudományos csapa­ta. Fogadták őket amint il­lik, harapnivalóval, torok­öblögetővei, munkareggelin. Talajmintát jöttek gyűjte­ni. — Ne is törődjenek — így az elnök. Majd János bácsi kimegy, adják oda a zsákokat, üvegecskéket, is­meri ő a határt, mint a te­nyerét. Ügy is lett. János bácsi estig dolgozott, a ku­tatók és a tsz-vezetők ad­dig mélyenszántó eszmecse­rét folytattak a tudomány szerepéről a termelésben. János bácsi közben gondolt egyet, s ahelyett, hogy be­járta volna a határt, egy helyről gyűjtötte a mintát. A terv ennek alapján ké­szült, s talán mondani sem kell, használhatatlannak bi­zonyult. Így került a fiók mélyére, s minden jelentés­be is, közölvén: megvan. Fatális véletlen, de a harmadik példa is kapcso­latban van a mezőgazda­sággal. Főiskolások mond­ták el: olyan szaktémákat kapnak feldolgozásra, me­lyen oktatóik dolgoznak. Az ö munkájuk pénzes meg­rendelés, az anyaggyűjtés ugyanakkor a hallgató elő­írt kötelme. A végered­mény: elkészül a megren­delt téma kutatása, a hall­gató is túl van a kötelező kutatáson. Hogy a szintézist nem látja? Sebaj. A jegyért megdolgozott. Látszatok sorát lehetne még sorolni. Körlevelet, melynek nincs hatása, rek­lámot, mely mögött nin­csen áru, felszólalást érte­lem nélkül, tartalmatlan je­lentést, üres kézfogást, köz­helyekkel tarkított beszél­getést, számokba bújtatott semmit. Van belőlük bőven. Mit tagadjuk, bosszantó dolgok ezek, mert ha csak ideig-óráig, de abban rin­gatnak, hogy valami törté­nik, valami van, s csak ké­sőbb derül ki: meghámozott léggömböket csodáltunk, nagy figyelemmel. Felületesség, felelőtlen­ség, szándékos csalás, ke­gyes félrevezetés, butaság és ravaszság egyaránt meghúzódhat mögöttük. Vesztes mindig a köz. Mert a látszat hozhat átmeneti dicsőséget az egyénnek, a csoportnak. Fonhat glóriát, ringathat önmegdicsőitő ré­vületbe. De előbb-utóbb ki­bukik, lelepleződik, s ke­serves ilyenkor a csalódás! Tervezők, beruházók, építők Tizenhatmilliárd forint értékű építő-szerelő munkát végeznek ebben az ötéves tervben Szabolcs-Szatmár építőiparának dolgozói. A tervidőszak eddig eltelt évei­ben a megye építőipari vál­lalatai, szövetkezetei ötven­négymillió forint értékű ta­nácsi támogatást kaptak munkájuk fejlesztésére, s ez érződött is tevékenységükön: 1975 és 1978 között 13 száza­lékkal növekedett termelé­kenységük. A tanácsi költségvetési üzemek is jelentős támoga­tást kaptak, 36 millió forin­tot fejlesztésre és hatmillió forintot forgóalapjuk fel­töltésére. A már említett ter­melékenységnövekedés annál is figyelemre méltóbb, mivel lényegében állandó létszám­mal dolgoztak ebben az idő­szakban. Kisebb létszámmal Az elmúlt évben viszont már megkezdődött a dolgo­zók számának csökkenése is: körülbelül négyszázzal ke­vesebb ember dolgozik ma az építőiparban, mint 1979 elején. Érdemes fölfigyelni erre a jelenségre — mely idén tovább folytatódik! —r mivel a termelékenység nö­vekedése nem állt meg 1979- ben, és jó hatással volt a munkafegyelem erősödésére is a létszám csökkenése. El­sősorban ugyanis a rosszul dolgozóktól szabadultak meg az építők ... Érzékeny pontja ellenben mind a mai napig megyénk­nek: a tervezők kevesen vannak, képtelenek ellátni a feladatokat. A NYlRTERV például helyszűkével, rossz munkakörülményekkel küsz­ködik, s a kisebb tervezési munkákat vállalókkal együtt is csak arra képesek, hogy a megye tervezési igényeit negyven-ötven százalékig elé­gítsék ki... A megyei terve­zővállalatnál a száz munka­helyre méretezett épületben százhatvanan dolgoznak — ennél többet nemigen kell mondani. A megye további fejlődésére nagy hatással vannak azok a településren­dezési tervek, melyekre egy­re nagyobb az igény — saj­nos, képtelenek megfelelő ütemben készíteni ezeket a NYÍRTERV-nél. Szabolcs-Szatmár építőipa­rában fontos előrelépés volt az az 1979-ben kötött együtt­működési megállapodás, melyben a KEMÉV, SZÁÉV, az ÉPSZER illetve a Hajdú megyei állami és tanácsi építők vállalták, hogy segí­tik egymás munkáját, össze­hangolják teendőiket. A meg­állapodás máris érzékelteti jó hatását. Követésre talált ez az együttműködési forma a tanácsi költségvetési üzemek­nél is a megyében — a tizen­öt üzemből tizenhárom kötött megállapodást. Lakások-több oldalról Épül a Szamüely-lakótelep. zökkenő nélkül haladt a négy év alatt. Nyíregyházán azon­ban már kevésbé jó a kép: a megyeszékhelyen ugyanis el­maradtak a tervekhez ké­pest. Nincs elég vállalkozó az épületek felújítására! 'Nagy gondot jelent, hogy nem áll rendelkezésre elég átmeneti lakás, ahová a tatarozás ide­jére átköltöznének a bérlaká­sok lakói. Lakottan ugyanis lényegesen bonyolultabb, lassabb a felújítás! Ennek el­lenére van látszatja Nyíregy­házán e munkának — a je­lentősebb, városképi szem­pontból kiemelkedő épülete­ken elvégezték a szükséges munkákat. Felújítási gondok Ehhez tartozik, hogy a me­gyében Nyíregyházán kívül — ahol az IKSZV-é ez a fel­adat — a költségvetési üze­mek kezébe összpontosítják a tanácsi kezelésű épületek fenntartását, kezelését. Eddig ez Mátészalkán, Kisvárdán, Nyírbátorban, Tiszalökön és Tiszavasváriban valósult meg. Idén így szervezik át Fehérgyarmaton, Vásárosna- ményban, Dombrádon és Gá- vavencsellőn is. Az a cél, hogy fokozatosan egy kézbe kerüljön ez a munka minden nagyközségben, ahol viszony­lag nagy számú bérlakás ta­lálható. Sajátos gondok is vannak az építésügy területén. Ilyen a tanácsok elővásárlási jo­gának gyakorlása — illetve nem gyakorlása. Két éve je­lent meg ugyanis egy rendel­kezés, hogy a helyi tanácsok elővásárlási joggal rendelkez­nek azokra az ingatlanokra, melyek helyén később a ren­dezési terv alapján építeni szándékoznak. Nem alkal­mazzák azonban ezt, mivel azóta sem adott ki a minisz­térium a végrehajtást szabá­lyozó utasítást... Ugyancsak gondot jelent, hogy a kisebb községekben nem helyben ta­lálhatják meg az építésügyi hatóságot az ott élők, holott célszerűbb, egyszerűbb lenne, ha helyben intézhetnék ügyeiket. T.Gy. Megszűnő cigánytelepek A megye fejlődésében igen jelentős helyet foglal el a la­kásépítés. Erre az ötéves tervre 20 ezer lakás felépül­tét tervezték — várhatóan túlteljesítik építőink, erre biztos alap az 1979 végéig már felépült 18 és fél ezer új otthon! A lakótelepekhez kapcsolódó létesítmények — ha csúszással is — ugyan­csak elkészültek. Nagyot lé­pett előre Szabolcs-Szatmár cigánytelepek felszámolásá­ban is az elmúlt négy esz­tendőben. Harminc telepet teljesen fölszámoltak. Ked­vezményes építési és vásár­lási kölcsönt az öt esztendő alatt 1100 család kaphat a megyében — 1979 végéig ezt több, mint kilencszáz család vette igénybe. A tervek sze­rint idén a fennmaradt 197 kölcsönlehetőséget kihasznál­va újabb telepek szűnnek meg Szabolcsban. A tanácsi kezelésben lévő lakóházak fenntartása-felújí- tása a megye városaiban és nagyközségeiben különösebb H árman ültek a magtár földszintjén teli zsá­kokon és ebédeltek. Kis Gábor, a brigád vezetője disznósajtot, Kalán Imre ha- saalja szalonnát, a hatalmas orrú Simon Balázs pedig már érett sódart szabdalt a bicskájával a jó, puha ke­nyér mellé. Csudálatos éte­lek ezek mind a nagy téli hidegben. A mai napon az volt a dolguk, hogy az eme­leten a szétterített tavasz­búzát megforgassák, majd néhány nap múlva újra zsá­kokba rakják. Meg kell szel­lőztetni az életet, nehogy fülledten kerüljön a szem ta­vaszi vetés idején a vetőgép­be. Majd aztán jön az árpa is, az, amelyen most ültek. Igen hideg idő járta. — Itt bent, a falak között, tán hidegebb van, mint oda­kint — vélte Kalán. — Ez már így van — bó­lintott öreg Kis Gábor —, zárt helyen mindig hidegebb a hideg, mint kint, ahol mégis csak van a levegőnek valami mozgása. — Akkor mért nem eszünk kint? — kérdezte a hegyorrú Simon Balázs. — Oktalan — legyintett a brigádvezető. Eddegéltek módjával, nem sietve. — Mért nem eszünk kint? — kérdezte újra, sürgetően Simon Balázs. Galambos Lajos: A magtárban Kalán és az öreg egymásra nézett, s mosolygott. — Rajtam nevetnek? — kérdezte Simon. — Rajtad, fiam — bólin­tott az öreg. — Itt bent csak cseperészik az orrod, oda­kint megeredne, mint a ta­vaszi jégcsap. Simon felugrott a bicská­jával: — Valakit megölök rög­vest. Rajtam röhögni? — Nem fogsz te itt megöl­ni senkit — vélte bölcsen az öreg —, holott még csak el Egyenletes fejlődés Beszélgetés Váncsa Jenő miniszterhelyettessel Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdaságéra évek óta az egyenletes fejlődés jellemző. Mindez ugyan sohasem volt gondoktól mentes, azonban a jó eredmények többnyire fe­ledtették a nehézségeket. A közelmúltban Nyíregyházán járt Váncsa Jenő mezőgazda- sági és élelmezésügyi minisz­terhelyettes, akitől a megye mezőgazdaságának értékelésé­ről kértünk véleményt, a ne­hezedő külső körülmények­hez való igazodásra javasla­tokat. — Milyennek ítéli meg a megye múlt évi termelését, összehasonlítva más terüle­tekkel? . — A termelés szerkezeté­nek alakítását jónak ítéljük meg. A megye dinamiki|,an előre lépett 1979-ben a ter­melésben, jobb eredményeket ért el az ország más vidékei­től. Külön kiemelem a kuko­ricatermelésben elért ered­ményeket, amelyekkel az ál­lattenyésztés takarmánybázi­sát teremtették meg. A do­hány termelésének fejleszté­sében szintén sokat tettek a gazdaságok. A napraforgó termelésének növelésében, a burgonyánál a meglévő terü­let megtartásában egyetértünk a megye elképzeléseivel. Az állattenyésztésben eltérő a megye helyzete az országosé­tól, mivel magasabb a háztá­jiban tartott szarvasmarha és sertés aránya. Ezért különö­sen fontos az egyenletes ta­karmányellátás megteremté-. se, a kisgazdaságok famógá- ' tása, hogy ne csökkenjen a termelési kedv, — A gazdaságok jövedel­mének alakulását sok eset­ben az almatermés hatá­rozza meg. Hogyan látják a gyümölcstermesztés helyze­tét? — Talán kevesen tudják, hogy Európa legnagyobb gyü­mölcskoncentrációját a sza­bolcsi almáskertek adják. Másutt sehol sem termelnek ilyen kis területen félmillió tonna almát. Szinte hihetet­len, hogy a megyében két év alatt milyen látványos fejlő­dés történt a feldolgozásban, a termés minőségének meg­őrzésében. Kiemelkedő ebben a két termelési rendszer munkája. Ugyancsak kedve­ző, hogy a szövetkezetek min­taszerűen segítik a kisgazda­ságok szakszerű növényvédel­mét. Elismerésre méltó a me­gye irányító szerveinek mun­sem vesszük a bicskádat. Kellene neked legalább nyolc évi börtön? Maradj nyugton. Kérj a feleségedtől minden napra legalább egy zsebken­dőt. — Megölöm az asszonyt, ha eddig magától nem tudott adni. — A te asszonyod jó asz- szony. Kérni kell tőle. Ho­gyan adjon neked, ha oda­haza is a két ujjad között fúvód ki az orrodat, és a csempézett konyha földjére köpködsz? Magadba nézz, ne másban keresd mindig a hi­bát. A hegyorrú Simon Balázs sírni kezdett: — Ilyen hitvány ember va­gyok én? — Nem vagy te hitvány, jó munkás vagy, csak rendetlen. De csak tovább sírt a tak- nyos: — Meglássátok! Megláthat­játok! Micsoda tiszta ember leszek én! S úgy lett. Mosdatlanul, mocskosán nem is engedték volna többé maguk közé. Tisztább manapság minden nap, mint a szülő tehén által frissen lenyalt borjú. kája a betakarítás szervezé­sében, a szüreti kampányra való felkészülésben. — Napjainkban sokat em­legetett kérdés a termelési szerkezet kialakítása. Ugyan­akkor sok gazdaságban arra hivatkoznak, hogy vannak bizonyos kívánalmak, ame­lyekhez igazodniuk kell. Nincs itt ellentmondás? — A tájegységi termelés megteremtése a cél minde­nütt. Van a megyének gabo­na-, gyümölcs-, húsprogram­ja. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki vegyen részt a ter­melésben, hanem jobban iga­zodjanak az egyes gazdaságok — a saját adottságaikat fi­gyelembe véve — a termelé­si feltételekhez. Az a fontos, hogy a szabályozás se terelje másfajta érdekeltség felé a gazdálkodást. így például ne a hajdúsági löszháton akarja­nak burgonyát termelni. Ott, ahol 70 mázsás kukoricater­mést lehet elérni, míg a sza­bolcsi homokon általában el­érik a 150—200 mázsás bur­gonyatermést hektáronként. A tájegységi termelés is iga­zodhat az intenzív gazdálko­dás követelményeihez, de ah­hoz a feltételhez is, hogy minden rendelkezésre álló te­rületen meg kell művelni a földet, összességében úgy lát­juk, hogy Szabolcs-Szatmár- ban a termelés szerkezete az adottságokhoz közel áll. — A megye mezőgazdasá­ga jóval több árut állít elő, miiU gozására äz élelmiszeripaf'~ felkészült. Lehet ezen vál­toztatni? — Az élelmiszeripar fejlő­dése nem volt olyan dinami­kus sehol az országban, mint ahogy a mezőgazdasági ter­méseredmények nőttek. Ezt mutatják a szabolcsi számok is, hiszen a 12 milliárdos me­zőgazdasági termeléssel szem­ben csak 8 milliárdos élelmi­szer-feldolgozás áll. A legfon­tosabb fejlesztések célja ezért az, hogy a feldolgozás bővül­jön, a minőséget megóvó tá­rolás megvalósuljon. Többek között éppen erre irányul a hűtőházak építése a megyé­ben, de a burgonya tarifásá­nak és feldolgozásának ügyé­ben is lépni kell. Vannak olyan beruházási igények, amelyek sajátos megyei ellá­tási gondból adódnak. Ilyen a vágóhíd, a húsipari vállalat fejlesztése, amely Nyíregyhá­zának a biztonságos ellátását szolgálja, vagy egy új ke­nyérgyár építése ugyancsak a megyeszékhelyen. — A mezőgazdasági üze­mek többségének kevés a pénze a fejlesztésre. A szi­gorúbb szabályozás még in­kább nehezíti a beruházáso­kat. Ilyen körülmények kö­zött milyen lehetőségek van­nak? — A megyében is eljutott a mezőgazdaság az intenzív szakaszába. Vagyis a termelés gazdaságossága most már azon is múlik, hogyan lehet csök­kenteni a költségeket, milyen hatékonysággal termelnek egy-egy üzemben. Nagyobb súlyt szükséges fektetni az emberi tényezőkre, mert a ter­melés fejlesztése nem mindig egyenlő a beruházással. Ennek ellenére figyelmeztető, hogy több helyen túl magas a jö­vedelemből a fogyasztásra fel­osztott rész. Mégis az a meg­győződésem, hogy a megye gazdaságai meg fognak felel­ni azoknak a követelmények­nek, amelyek most a mező­gazdaságra jellemzőek — fe­jezte be Váncsa Jenő. Lányi Botond G azdasági életünkben nem maradhat helye a látszatoknak. Meg kell tanulni örülni a kis, de becsületes eredményeknek. Tisztelni kell a küzdelem árán született mérsékelt sikert is. Az igazat kell közhírré tenni. Bürget Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents