Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-06 / 30. szám

1980. február 6. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Újítók az iskolában H azánk tízezer általános és középiskolájában százezer pedagógus dolgozik. Közülük sokan — például sza­bolcsiak is — már évekkel ezelőtt megpróbálkoz­tak újításokkal, kidolgoztak taneszközöket, javaslatokat tettek a kémia, fizika, biológia szaktantermek célszerűbb berendezésére, de nem volt olyan újítási szervezet, amely az újításaikat elbírálta, netán országos bevezetésre javasol­ta volna. A helyzeten az oktatási miniszter 1977-ben hozott ren­deleté változtatott, megfelelő szervezeti keretet adott a pe­dagógus újítók tevékenységének. Az újításokat eszerint két lépcsőben bírálják el: első fokon a megyei tanácsok, má­sodfokon az Oktatási Minisztérium dönt a javaslatok sor­sáról. Azóta jelentősen megnőtt az óvodai nevelők, általá­nos iskolai tanítók és középiskolai tanárok újítási kedve. Erre utal az is, hogy 1975-ben csak 55 újítást nyújtottak be, 1978-ban már 398 újítással foglalkoztak az elbírálók és 1979-ben is 400 hasznos újítás érkezett a bíráló bizottsá­gokhoz. A javaslatok minőségét tekintve az első helyen a taneszközökre vonatkozó újítások szerepelnek, de tekinté­lyes a tanítás módszertanára vonatkozó javaslatok száma is. Közöttük olyan nagyobb jelentőségű újítások is voltak, melyek közül két év alatt 57-et országos bevezetésre fogad­tak el. Ez utóbbiak elbírálásában olyan rangos tudományos intézmények is részt vesznek, mint az Országos Pedagógiai Intézet és az Országos Oktatástechnikai Központ. Ha ipari hátteret, gyártó vállalatot kell az újítási hasznosításhoz keresni, akkor a TANÉRT, vagy a TRIAL szakembereit is megkeresik. A pedagógiai újítások elbírálása, az újítók díjazása ter­mészetesen nem lehet azonos az ipari újításokéval, hiszen az utóbbiak esetében a népgazdasági megtakarítás a leg­többször pontosan kiszámítható. Nehéz kimutatni a pedá- gógus újítók esetében egy-egy szellemi javaslat értékét. Egy iskolai szemléltetőeszköz hasznát nem lehet pénzben kifejezni. Az elmúlt évek gyakorlata mégis azt bizonyítja, hogy sikerült olyan megoldást találni, amely egyformán biztosítja az újítók anyagi elismerését és a közösség érde­két. Az ország különböző vidékein számos iskolában alkal­mazzák azokat az eszközöket, melyeket a szaktanárok ter­veztek meg és megszületésükben aktívan közreműködtek a szülői munkaközösségek, sőt a rátermett diákok is. így te­remtették meg a Veszprém megyei Vaszar község általános iskolájában a miskolc-perecesbányai és a Püspökladányi Petőfi Sándor Általános Iskolában az audiovizuális tanesz­közöket. A Pedagógus Szakszervezet is serkentően támogatja az iskolai újítómozgalom kibontakozását. A „Tanuljunk egy­mástól” mozgalom keretében Pápán, Veszprémben, Debre­cenben, Szolnokon és Győrött rendeztek már újítási kiállí­tásokat, Ajkán pedig 174 pedagógus újító 175 munkáját mutatták be. B. I. Szakmunkásjelöltek versenye Nyíregyházán Folynak a „Szakma kiváló tanulója” verseny megyei rendezvényei Nyíregyházán, a 110-es számú szakmunkás- képző intézetben. Tizenkét szakma képviselői kUzdenek a legjobb helyekért, hogy a döntő után az országos ta­lálkozón képviselhessék me­gyénket. A központi írásbeli után gyakorlati vizsgán bizo­nyítják tudásukat a harmad­éves diákok. Akinek az or­szágos döntőn az írásbeli legalább 4-re, a gyakorlati vizsga 5-re sikerül, négy hó­nappal hamarább kap szak­munkás-bizonyítványt. A 110-es iskola öt éve az elis­mert intézmények közé tar­tozik, elmúlt évben is hét di­ákjának sikerült hamarabb szakmát szerezni. Képünkön: vizsgáznak a vasesztergályo­sok (Mikita Viktor felv.) Vásórosnamény: Kétszáznegyven igénylő Kedden ülést tartott a vá­rosi tanács végrehajtó bizott­sága. Beszámoló hangzott el a polgári védelmi feladatok intézéséről, valamint az igaz­gatási osztály tevékenységé­ről. Egyebek között megálla­pították, hogy a jövőben fo­kozottabban kell számolni a tanácsi bérlakások iránti igény növekedésével — mint a várossá válás egyik ténye­zőjével. Jelenleg 240 igényt tartanak nyilván. Ezután a temetőkről szóló tanácsi ren­delet megtárgyalásáról, majd az állami tulajdonban lévő építési telkek értékesítésre történő kijelöléséről hallgat­tak meg előterjesztést. Naponta százezer darab almapürékonzervet gyártanak szovjet exportra a Nyíregyházi Konzervgyár gyümölcsüzemében. (Gaál Béla felvétele) M avli Marvanovics elvhű ember volt, amilyen­nek valójában lennie is kell a vezető személynek. Elhatározta, hogy elveivel szigorú összhangban neveli a fiát is. Mikor Rinat nőtt egy kicsit, a papa az irodájába hivatta az óvoda vezetőjét. — Kérem önt, ne kényez­tessék a fiamat, ne legyenek elnézéssel iránta. Neveljék csak úgy, mint a többieket. — Értem — mondta az óvodavezető, és titokzatosan elmosolyodva kiment az iro­dából. Mavli Marvanovics meg tiszta lelkiismerettel ki­pipálta a naptárában: „A fi­am iskola előtti nevelésének megoldása”. Az óvodavezető meg — a felettes utasításának „sorok közötti lényegét” felfogva — „üvegházi” körülményeket te­remtett Rinatnak: speciális ételeket főztek neki, ellátták egyéni játékokkal, a nevelő­nők pedig magázták, vagyis kereszt- és apai nevén szó­lították. Egy soron lévő értekezlet után egyszer Mavli Marvano­vics megkérte az iskolaigaz­gatót, hogy maradjon még az irodájában. — A fiam hét­éves lesz. Az önök iskolájá­ba megy tanulni. — Mindent megteszünk, amit csak lehet! — ugrott fel székéről az igazgató. — Ellenkezőleg — szólt ke­ményen Mavli Marvanovics —, kérem, hogy semmit se tegyenek! Semmi kivételt a fiammal! Jobb, ha el is fe­lejtik, hogy az én fiam. — Értem Önt — mondta az igazgató. A lényeg Amikor Rinat szeptember­ben iskolába került, egészen a fekvő helyzetig változtatható repülőgépüléses pad várta. Ebben a kényelemben ülte végig Rinat az iskolaéveket, az érettségi bizonyítvánnyal a zsebében „katapultált”. Mavli Marvanovics meg­nézte a dokumentumot, atyai- an megveregette a fia vállát: — Most pedig irány a főis­kolára! A fővárosi intézmény igaz­gatójának is ment a távirat: „Kérem, semmiféle enged­ményt ne tegyenek, semmifé­le sajátos körülményt ne ve­gyenek figyelembe.” De Rinat dicstelenül tért vissza hamarosan az apa „védőszárnyai” alá. — Mi történt? — csodálko­zott Mavli Marvanovics. — Hisz az iskolában csak ötö­seid voltak!? — Apa, tudod mi az a rá­diusz? — kérdezte Rinat. — Ezt a vizsgára már meg­tanulhattad volna! — Csak később értettem meg — folytatta nyugodtan a fiú. — A vezetői széked ha­tókörének a sugara nem ér el a fővárosig. Ezért, amikor a főiskolán elolvasták a távira­todat, komolyan is vették. — Jól van! Akkor elmégy üzembe dolgozni — és Mavli Marvanovics tárcsázni kezdte az üzemvezető telefonszámát. Rinat odasúgta: — Figyel­meztesd, hogy semmi kivéte­lezés ... De Mavli Marvanovics ez­úttal másként döntött: — Nagyon kérem, tegyen kivételt a fiammal, keresse­nek neki egy jó kis helyet, ügye ért engem? Másnap Rinatot állomány­ba vették állványozó mun­kásként. Az „alárendeltek” megszokták, hogy Mavli Mar­vanovics utasításainak, kéré­seinek megértsék a lényegét. Marat Karinov Oroszból fordította: R. M. Vásárosnaménv, VOR: Uj lépték, más tempó — JANUÁRBAN KIPRÓBÁLTUK, FEBRUÁR EGY­TŐL BEVEZETTÜK! — így summázta röviden a NAGY ESEMÉNYT FARKAS GÉZÁNÉ, A VOR VÁSÁROS- NAMÉNYI GYÁREGYSÉGÉNEK IGAZGATÓJA. NEM MÁSRÓL VAN SZÓ, MINT ARRÓL: ITT IS ÁTTÉRTEK A ZAKÓÜZEMBEN A DARABBÉRRE. A NYUGATNÉMET SZERVEZÉS ADJA A FEGYELMEZŐ, TERMELÉKENY ALAPOT A JOBB MINŐSÉGŰ, HATÉKONYABB TER­MELÉSHEZ. — A program a következő — magyarázza Verebély Va­léria, a technológiai csoport vezetője: — az idén az elér­hető teljesítmény 80 százalé­kát kell megtermelni, vagyis az optimális 500 zakóból 400- at egy műszakban. Miután a zakóüzem dolgozói még olyan munkások, akik éppen beta­nultak. vagy ■gyakorólríak, lépcsőzetesen haladunk a cél felé. Januárban a 80 száza­lék felét, februárban az 55 százalékát kell elérni ahhoz, hogy a fokozatos felfutás meglegyen. Differenciálás, érdekeltség — A módszer egyik lénye­ges eleme — mondja a mű­szaki osztály vezetője, Tompa József —, hogy a szalag min­den dolgozója maga vezeti a munkáját, teljesítményét. A maradéktalanul előkészített munkahelyen tudja feladatát, s azt, miért mennyit kap, s a munkalapján pontosan rögzí­ti azt is, ami miatt állni, vár­ni kényszerül. Miután a mun­kaközi ellenőrzés folyamatos, a művezető azonnal tud rea­gálni akár a szervezési, gép­hibára, anyaghiányra, a dol­gozó problémájára. A sza­lagközi meós azonnal látja, ha valahol baj van a minő­séggel. — Az a tény, hogy minden munkás szinte percre tudja, hogyan áll a teljesítménye, mennyit keres, olyan húzóerő, ami a technológiai fegyelem­mel összhangban folyamatos, jó minőségű munkát eredmé­nyez — teszi teljessé a képet az igazgatónő. Előkerül a napi munkát összesítő ív. Ezen az „A” sza­lag 88 tagjának neve áll, s mint egy fényképen a terme­lés aznapi menete, a dolgozó teljesítménye százalékban és forintban. Elég egy pillantás ahhoz, hogy kiderüljön: mennyi ideig állt egy-egy gép; kit csoportosítottak át más munkára; hol hiányzott anyag; vagyis a termelést közvetlen irányító és a mű­szaki vezetés operatív intéz­kedésre kényszerül ezek lát­tán. — És az is látszik — foly­tatja Verebély Valéria —, hogy miként halad a betanu­lással, a termeléssel egy-egy munkás. Látható, van, aki a január 29-i teljesítményét alapul véve 1296 forintot, a másik 2296 forintot kereshet egy hónap alatt. Ez a mód­szer segít abban, hogy meg­tudjuk: kit kell ösztökélni, jobban tanítani, esetleg más területre irányítani. Egyenletes termelést! ,i A-. - munkateremben fiatal művezetők, Bende Éva és Szi­geti Csabáné vezetnek körbe, s tőlük tudom meg, mi az ígéretes az új módszerben, a darabbérben: — Ügy tudjuk szervezni a szalagot, hogy ne legyenek hullámhegyek és -völgyek. Kiszűrhető, ki nem tud meg­birkózni a munkafolyamatá­val, de esetleg nagyon jó má­sutt. Közvetlenül tudjuk ér­zékelni saját intézkedéseink előnyeit, de hibáit is. A szer­vezés fegyelme nem áthágha­tó, a hiba nem eltussolható. Szakács Sándor alig 16 éves fiatalember. Gallérok varrá­sával foglalkozik. Nézem, mint nyúl a géphez készített kellékekhez, ügyes, fürge kézzel. Január 29-én a fel­adatát 100, 30-án 78 százalék­ra teljesítette. — Az állásidő volt több. Ha minden folyamatos, akkor a 100 százalékot tudom telje­síteni, sőt, ha jobban belejö­vök, többet is. Nagyon vigyá­zok a minőségre, mert ez pluszt jelent. Ha öt százalékig terjed az, amit visszakapok, akkor 10, ha tízig akkor 8, majd fokozatosan 6, illetve 4 százalékát kaphatom a meg­termelt bérnek. Tegyük hozzá, ha a hiba több, mint 20 százalék, s nem a dolgozó javítja, akkor a ja­vítás költségét le is lehet vonni a teljesítményből. Vagyis érdekelt a munkás, kétszeresen is. Pika Éva szintén nagyon fiatal leány, jóval a szint fö­lött dolgozik máris. Vannak olyan napok, amikor az év végére előírt teljesítményt hozza. Gerő Jolán Ígéretes munkával hívta fel magára a figyelmet. Amikor gépeik mellett beszélgetünk, még hajlandók az eszmecserére. Pedig akkor se lehetne meg­sértődni, ha elküldenék az újságírót, hogy ne zavarja őket. A kis csevegés, a jár- kálás ugyanis még nem szűnt meg, teljesen nem jutott el a tudatukig: az engedélyezett szüneteken kívül nem sok értelme van a lazításnak. összefogással — Nem lehet még zokon venni tőlük — így Tompa József —, majd mindenki rá­jön, ha figyeli a munkalap­ját. Fiatalok, s a művezetők is most tanulnak bele az új módiha. Igaz, tanfolyamot vé­geztek, tudnak is, de az em­berekkel való bánásmódot, a fegyelmezést még tanulniok kell. • f ■«.' «*o Éppen ‘ezért ■>hagyó»' fejn- tós, hógy'a VOR más gyárai­tól nagyon komoly segítséget kaptunk. Nyíregyházától Kis­pestig, Székesfehérvártól Du­naújvárosig, szívesen adtak támogatást. így sikerül csak betanítani a szalagközi meó- sokat, a művezetőket, a tech­nológiai csoport tagjait — fejtegeti Farkasné. Van, aki itt ragad Vásárosnaményban, s letelepszik nálunk. Ez is egyik záloga annak, hogy a nagy elhatározás sikert hoz. — Én is sok segítséget ka­pok — szól közbe Szpadnyi Erzsébet, aki munka közben meózza a zakókat —, hogy megtanuljam, mit és hogyan nézzek. Napjában minden munkás csomagját többször is ellenőrizni kell. Sok múlik azon, mit veszek észre, s mit nem. Nagyon sokat kell tanulnom még ahhoz, hogy pontos jelzést tudjak adni. Áz emberi kapcsolatok Most a zakóüzem, a nyár folyamán a nadrágüzem is áttér a darabbérre. Szigorúbb a termelési fegyelem, hatal­mas üzemcsarnokokba tömö­rültek a nők és a férfiak. Ma már nem találni a régebbi családias hangulatot. Más a lépték, más a tempó, s a kö­vetelmény. — Ez így igaz, a kis gyár bensőséges viszonyai megvál­toztak — mondja az igazgató­nő. De arra vigyázunk, hogy emberi kapcsolatok, ha más formák között is, de erősek maradjanak. A fiatal és tehet­séges művezetők, a szalagok vezetői saját területükön na­gyon is vigyáznak arra, hogy a korszerű technika, a nagy termelési fegyelem ne halvá­nyítsa el az embert, ne érezze egyedül magát senki. Bizony, itt még van teendője a párt- szervezetnek, a szakszervezet­nek is, de nekünk is. FEBRUÁRBAN EGY SZALAGNAK EGY MŰSZAK ALATT 256 ZAKÓT KELL ELKÉSZÍTENIE. EZT MIN­DENKI TUDJA. A SZERVEZÉS, A GÉPPARK EURÓPAI SZINVONALÜ. A MUNKÄSNÖK MOST NŐNEK FEL EH­HEZ. A GÉP ÉS SZERVEZÉS KIHÍVÁSÁRA KACÉR ÉS CINKOS A HUNYORlTÁS: MEGHÓDÍTJUK A CÉLT! Bürget Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents