Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-06 / 30. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. február 6. Kommentár Szajna-parti csúcs □ ármily tapasztalt államférfi is Giscard és Schmidt, ezúttal szinte a lehetetlenre vállalkoztak. Fából vaskarikát eszkábálni nem könnyű, ám még kockázatosabb feladat a jelenlegi körülmények között egyensúlyozni a szövetségi hűség és szolidaritás, valamint a sajátos érdekekből fakadó különvélemény szédítő mélységeken átívelő keskeny függőhídján. Párizs és Bonn sorrendben 35. csúcstalálkozóján Nyugat- Európa és szinte a „kilen- cek” nevében olyan kör- mönfontan szókimondó, de mégis árnyaltan elkötelezett álláspontot kellett kialakítaniuk,; amely nem váltja ki Washington rosz- szallását. Egyszersmind azonban arra is tekintettel voltak, hogy a Kelet és Nyugat közti párbeszéd megfenekléséért valamiképpen ne csak Carter elnökre és környezetére hárítsák a felelősséget — anélkül, hogy beálljanak a szovjetellenes erők maroknyi, ám annál zajosabb kórusába. Teljesen világos, hogy az európai enyhülés folyamatának folytatásában, a hidegháború visszatérésének megakadályozásában érdekelt Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság egyaránt aggodalommal tekint az óceánon túlra. Giscard elnök szívesen vállalkoznék a közvetítő szerepére, Schmidt kancellár pedig nemrég a dialógus folytatására hívta fel a szovjet és áz amerikai vezetőket. , A kérdés most már csak az, vajon milyen engedményeket tesz Párizs és Bonn, cserében azért, hogy Washington szövetségét megőrizze? Mert kompromisz- szum nélkül — ezt jól sejtették a párizsi csúcstalálkozó résztvevői — nem jöhet létre elfogadható álláspont. Nehezítette a közös nevező kialakítását az a körülmény is, hogy a tárgyalópartnerek fél szemmel Brüsszelre sandítottak, ahol a Közös Piac külügyminiszterei kedden ülést tartottak. Közismert, hogy a „kilen- cek” távolról sem vélekednek azonosan a nemzetközi helyzet jelenlegi feszültségéről, ám Nagy-Britannia kivételével a kontinens nyugati felének kormányzatai korántsem vetik oly távolra a sulykot, mint az amerikai vezetők. yfli mi Párizs és Bonn ér- BU»J deke, nagyjából egybeesik a többi nyugateurópai országéval. S ha hinni lehet az Elysée palotából ezúttal szokatlanul gyéren kiszivárgott híreknek, a francia államfő és bonni vendége igyekezett felelősségteljes álláspontot kialakítani. Ebben persze azt sem tévesztették szem elől, hogy az NSZK-ban idén választásokat tartanak, s a jelenlegi koalíció minden lépését árgus szemekkel fürkészi a jobboldali ellenzék, Giscard elnök viszont sajátos afrikai érdekeivel hangolta össze véleményét. Az mindenesetre megnyugtató a mostani feszültség közepette, hogy Nyugat- Európa két legnagyobb ipari és politikai hatalma keresi a kiutat a zsákutcából, már önmagában ez is jelzi, hogy a hidegháborúnak komoly és jelentős ellenzői akadnak a kontinens nyugati felén. És ezzel Washingtonnak is számolnia kell! Gyapay Dénes Képtávírón érkezett Egyezmények aláírásával kedden Moszkvában befejeződtek a szovjet—kambodzsai hivatalos tárgyalások. Képünkön: a tárgyalások résztvevői, középen Heng Samrin és Leonyid Brezsnyev. (Kelet-Magyarország telefotó) Kétnapos tanácskozást tart Bécsben a Szocialista Interna- cionálé. A képen az elnökség, középen Willy Brandt és Bruno Kreisky. (Kelet-Magyarország telefotó) Magyar—lengyel írószövetségi egyezményt írtak alá Budapesten. A képen Jan Koprowski és Fábián Zoltán kicserélik az okmányokat. (Kelet-Magyarország telefotó) IRÁN Gondok és tervek a gazdaságban Az iráni forradalom legfőbb problémája jelenleg a gazdasági nehézségek leküzdése. A nehézségek gyökerei még a sah uralkodásának idejébe nyúlnak vissza. A korábban agrárország Irán mezőgazdaságának teljes elhanyagolása és az építőipar túlzott felfuttatása a falusi lakosok száz- és százezreit kényszerítette a városokba. A valamikor önellátó ország élelmiszerimportja a hibás gazdaságpolitika következtében 1977—78-ban meghaladta az 1,5 milliárd, más források szerint a 3 milliárd dollárt, a munkanélküliség rohamosan nőtt, s az árak is egyre emelkedtek. A múlt év elején már teljes gazdasági összeomlás fenyegetett. Becslések szerint a munkaképes lakosság egynegyede volt munka nélkül és az infláció rekordszintet ért el. A tavalyi változások, a belpolitikai harcok nem tették lehetővé, hogy a nyersanyagkincsekben és energiában egyébként gazdag ország gazdaságát a helyes vágányra tereljék. Változatlanul nagy az infláció és sokan vannak munka nélkül. Nem véletlen, hogy az elnökválasztáson az a Baniszadr kapta a szavazatok túlnyomó többségét, akit a lakosság kiváló gazdasági szakembernek ismert. A gazdaság újjászervezésének legfőbb bázisa az olaj. Az Iráni Nemzeti Bank elnöke kijelentette, hogy az ország napi olaj bevétele 80—90 millió dollár. Ez elegendő a napi szükségletek fedezésére, de nem elegendő a nagyszabású tervek és beruházások, valamint a szociális programok megvalósítására. A sah által elindított mértéktelen építkezések egy részét leállítják és elsősorban azokat folytatják, amelyek a lakosság ellátását szolgálják. A tervek szerint újabb utak és kikötők épülnek. A luxuslakások helyett nagyszámú olcsóbb lakás építésébe kezdenek, így kívánják felszámolni az egész ország városaiban jelentkező óriási arányú lakáshiányt. © Az ipari termelés mintegy 50 százalékkal esett vissza, főleg a nyersanyag- és alkatrészhiány miatt. Az egyetlen nem külföldi licenc alapján dolgozó autógyár, a Paykan Művek például — saját adatai szerint — a tervezett százezer személygépkocsi helyett alkatrészhiány miatt csupán 50 ezret gyárt. A cipőgyárak borhiánnyal küzdenek és a tv-készülékek gyártása is erősen visszaesett. Khomeini forradalmának egyik fő támogatója a bazár volt, és hogy nem alaptalanig álltak az ajatollah mellé, azt bizonyítja, hogy míg a nagyipar a vázolt okok miatt stagnál, a kisipar és a kézművesipar virágzik. Ez a gazdasági ág, amely a naponta keresett cikkek termelésében fontos szerepet játszik, a forradalom alatt nagyrészt zavartalanul dolgozhatott, és úgy látszik, hogy gazdasági tevékenységét most is a megszokott szinten tudja tartani. A mezőgazdaság az iráni gazdaság legjelentősebb, de egyben leggyengébb szektora. A sah annak idején végrehajtott földreformja teljes csődhöz vezetett, minthogy az új tulajdonosoknak semmi segítséget nem adtak földjeiknek megműveléséhez. Ennek volt a következménye az elvándorlás, 3—4 millió nincstelen özönlött a városokba. Most a forMunkanélküliek tüntetnek Teheránban. (Fotó: AP—MTI—KS) radalmi tanács és a kormány elsőrendűnek nyilvánította a mezőgazdaság fejlesztését. A mezőgazdasági önellátás nagyratörő célját a kormányzat a földreform folytatásával kívánja elérni, mégpedig úgy, hogy mindenekelőtt a kisgazdálkodókat támogatja. Arra számítanak, hogy a parlagföldek ismét művelés alá kerülhetnek és így fokozatosan megszüntetik az élelmiszer-behozatalt. Kérdés csak az, hogy a mezőgazdaság fejlesztését hogyan tudják összhangba hozni a műtrágya-, a gép- és az alkatrész-behozatal visszaszorításával. Baniszadr két évre, más szakértők ennél jóval hosszabb időre teszik az élelmiszer-önellátás megteremtését. Irán a belső szükséglet fedezését mindenekelőtt a hazai ipar fejlesztésével, másrészt fokozott kereskedelmi diplomáciával kívánja elérni. Elsődleges cél, hogy megszabaduljon az amerikai importból való függéstől. Ezért az élelmiszerek beszerzési forrásait kiterjesztették és új megállapodásokat kötöttek Ausztráliával, Üj-Zélanddal, Pakisztánnal, Törökországgal, az Európai Gazdasági Közösséggel, a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. Japán gyógyszereket szállít; az olaj kitermeléséhez szükséges berendezéseket, valamint az autószerelő üzemek részére a hiányzó néhány amerikai pót- alkatrészt harmadik országokon keresztül szerzik be. Ily módon előre biztosították magukat egy esetleges amerikai gazdasági blokáddal szemben. A hosszú lejáratú gazdasági tervek megvalósíthatósága természetesen attól függ, hogy a bel- és külpolitika terén sikerül-e nyugvópontra jutnia az országnak. Az iráni vezetés mindent elkövet annak érdekében, hogy a 37 milliós ország lakosságát bevonja a belső gazdasági gondok megoldásába. Gáti István FERDE HÁZ 42. — Mi az, hogy gondoskodunk! Ügy tudom, ez eddig sem volt vitás. Majd megmutatom én hogyan kell bánni egy nyugdíjas apával! És mindannyian korbesür- rögték, körbeudvarolták az apát, Paula és Félix kivételével. Burján Péter gyengéd meneküléssel keresett utat magának a sok szerető kar között. A saját fái alatt bújká- ló, ágakat ide-oda hajlítgató kertész igyekezetével húzódott ki a szobából. — Kedvesek vagytok ... De most jobb lesz nekem egyedül. — Az ajtóban még megállt, s bizalmat ébresztő mosollyal visszaszólt Paulának. — Csak számold nyugodtan az a rengeteg pénzt. Én meg kigondolom, hogy mit is felelhetnék arra a régi közmondásra. Aztán elment. Senki nem értette, miért csukta be maga után az ajtót, méghozzá oly nagy vigyázattal, mintha szökni készülne. Edit határozottan érezte, hogy utána kellene szaladnia. De csak egykét pillanatig. Maradt, mert részt kellett vennie a rengeteg pénz számolásában. Majd az érzés után, hogy követnie kellett volna apját, sokkal erősebben kerekedett felül benne az öröm. Szívóssága minden akadályt elhárított tervei útjából, férje és apja ellenállását ő törte meg, akarattal és szeretettel. Kimerítette, elcsigázta a küzdelem, de megérte. A bizonyíték ott volt az asztalon. Csak rá kellett néznie, s már nem is gondolt az apjára. Valami okból mégsem rohantak vissza a pénzhez. Hirtelen győzelmük megzavarta őket. Dezső adott a tekintélyére, érzékeltetni akarta, hogy ő végezte el a faltörő kos nehéz munkáját. Büszkén kidüllesztette ezüstcsíkos nyakkendővel díszített mellét. — Nem akarok dicsekedni, de ezt a fordulatot az állhatatos jellem diadalának is nevezhetnénk. Hiába érezte át Edit, hogy méltatlan hozzá és a helyzethez a hencegés, nem volt képes elhallgatni a maga szerepét. — Attól függ, kié az a jellem. — Teljesen mindegy — vélte Paula immár nagyasszonyi öntudattal. — Ennek így kellett történni. Mihez kezdene nélkülünk? Leszámítva a semlegesen háttérbe húzódó Félixet, ez a kijelentés senkinek sem tetszett, de Zoltán volt az egyedüli, aki hangosan is tiltakozott ellene. — Hetykélkedni azért nem muszáj. Kár volt annyira meghorzsolnod az öreget. Mivel Paulát bántotta a bűntudat, drámaibban kelt a maga védelmére, mintha ártatlan lett volna. Sebzetten kiabált: — A végén még én leszek a gonosz! Ez a köszönet a kiállásomért?! Teljes lágyságával remegett a szőke Rózsi. Hangja csupa rimánkodás volt. — Ne marjátok egymást... Gyűlölöm a veszekedést... Most meg ellene fordult Paula csúfondárosan, áriázó rikácsolással. — Gyűlöli a veszekedést! A pénzt bezzeg nem gyűlöli, amit kiharcoltam! Valósággal rájuk ejtette Dezső hatalmas hangját: — Legyen elég a ricsajból! Félix Elek eközben hozzájuk settenkedett a háttérből. Sűrű, apró ráncok közt csillogó szemén valósággal vibrált az esdeklés. — Ha szabad szólnom ... — Tessék, Félix úr — bátorította Edit magára kénysze- rített nyugalommal. Mihelyt szóhoz juthatott a fémdíszműves, elővette intézkedő tudományát, amelyet a jóakaró szelídségével alkalmazott. A borzolt hangulatban gyógyítóan hatott sima, egészséges életvidámságról tanúskodó hanghordozása. — Tiszteletteljes prepozícióm a következő. Tekintsük úgy, hogy foglalóm az egész ingatlanra vonatkozik. Üdvös lenne ilyen értelmű megállapítást tenni az előlegről szóló nyugta szövegében. Ami a nyugtát illeti, természetesen csak ideiglenes érvényű. Már tanúkról is gondoskodtam, utólagos engedelmükkel. Nálunk várakoznak. Holnap intézkednénk az ügyben, hogy elkészítsük a végleges adásvételi szerződést, közjegyzői segédlettel. Dezső a fejébe vette, hogy mostantól ő lesz a családi érdekek képviselője. Komolyra fordult a dolog, ehhez mérten ő is iparkodott minél komolyabban viselkedni. Már- már hivatalos hangot ütött meg. — Félix úr, elgondolását az utolsó betűig helyeslem. Már csak két dolgot kell tisztáznunk. — Mégpedig? — Az egyik, hogy mikor adjuk át az ingatlant. A másik, hogy mikor fizeti ki a teljes vételárat. — Helyes — biccentett energikusan a fémdíszműves és fény villant kopasz fejebúb- ján. — Ajánlatom épp oly korrekt, mint amilyen logikus. A szerződés megkötésével egy időben letétbe helyezzük a vételár fennmaradó részét. Önök kötelezik magukat, hogy a szerződés dátumától számított 20 napon belül átadják nekem az üres ház kulcsait. Ennek megtörténte után kézhez kapják a közjegyzőnél letétbe helyezett összegett, vagyis 1 millió 150 ezer forintot. Elfogadható? Ünnepélyesen, s a megille- tődéstől kissé fátyolos hangon nyilatkozott Dezső: — Áldásom reá. Mit szól a többi érdekelt? Zoltán is méltó kívánt lenni a nagy horderejű pillanatokhoz. A milliós összeghez illő tekintély tudatában szegte le kövér állát. — El van intézve. Én se tudtam volna jobban kigondolni. (Folytatjuk)
