Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-05 / 29. szám
1980. február 5. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Választ a diák □ andukolva, olykor botladozva, de az elmúlt tíz év alatt mindig tett egy-egy lépést előbbre a gimnázium, hogy jobban megfeleljen a társadalmi igényeknek és a fiatalok elképzeléseinek. Mint ismeretes a középiskolai kategóriában a gimnáziumra régóta az a szerep jutott, hogy általános képző ismeretanyagával, tantervi profiljával valamennyi alapvető pályára megadja a fiataloknak a középfokú felkészítést. Ez az alapvonása az 1979/80-as tanévben életbe lépett, úgynevezett fakultatív képzési rendszer bevezetésével sem változott. Ezt sokan nem tudják, vagy nem egészen világosan értik. Ügy gondolják, hogy a gimnázium is egyféle szakközépiskola lett, ahol az általánosan oktatott, a továbbtanulás alapjait lerakó törzsismeretanyag mellett, vagy helyett, előtérbe lépett az egyes szakmai tárgyak, szakmák tanítása. A tanácstalanság olykor nemcsak a szülők, hanem a pedagógusok körében is tapasztalható. Sok fiatalnál — akik a közeli hetekben döntik el a továbbtanulásuk irányát — nem mindig tisztázott, mire vállalkoznak, ha gimnáziumi tanulásra adják a fejüket. Az oktatási szakemberek, a gimnáziumi képzés megyei irányítói nem győzik hangsúlyozni, hogy a gimnáziumok nem válnak ezután sem speciális, szakmai irányúvá. A megye valamennyi gimnáziuma valamennyi alapvető pályairánynak megfelelő felkészítést ad a tanulóknak — fogalmaznak a szakemberek. A gimnáziumba iratkozó tanulók az első két évben — valamennyi gimnáziumban — egységes oktatásban, nevelésben részesülnek, ugyanazt a tananyagot tanulják. Mi akkor a különbség a korábbi gimnáziumi képzés és a megváltozott fakultációs rendszer között? Alapjában az, hogy a harmadik és negyedik osztályban a minden tanulóra kötelező 33 óra két részre oszlik: az alap- és fakultatív, — azaz kötelezően és szabadon választható — óraszámra. Nem mellékes motívum, hogy az alapóraszámban továbbra is minden tanuló ugyanazt az anyagot tanulja, azaz általánosan képzi magát. A fakultatív keretben — tájékoztatott Kővári Zoltán megyei gimnáziumi tanulmányi felügyelő — a harmadik osztályban heti hét, a negyedikben heti kilenc órában maga választhatja meg azt a három, vagy esetleg két tantárgyat, amelyekből alaposabb tudást kíván szerezni. Ez- természetesen az érdeklődéstől; : a pályaválasztási szándéktól függ majd. Nyilvánvaló, aki orvosi pályára készül, az nagyobb óraszámban tanulja az — alapóraszámon felül — a biológiát és a fizikát. Ugyanez vonatkozik a különböző értelmiségi pályákra, az idegen nyelvekre, vagy a gyakorlati tárgyakra. A gyakorlati tantárgyak — az általánosan művelő szerepük mellett — a gimnázium elvégzése után a közvetlen munkába állást is segítik. De ne feledjük, nem szakmát — nem szakmunkás-bizonyítványt adnak — mint a szakközépiskolák. |özelebb került a gimnázium az élet igényeihez, jobban épít a fiatalok egyéni érdeklődésére, továbbtanulási törekvéseire, de nem veszi át a szakközépiskolák hivatását. Általános középfokú alapműveltséget igyekszik nyújtani és az átlagosnál nagyobb felkészítést egy-egy tárgyból, hogy könnyebben boldoguljanak a fiatalok a főiskolára, egyetemre bejutásnál. A képzés korszerűsítésénél gondoltak az érettségi után közvetlenül munkába állókra is, nem adnak — ez nem is feladatuk —' szakmát a végzősöknek, de alapvető ismeretet egy-egy — később szakmává is érlelődő — területről igen. A megváltozott képzési jellegű gimnáziumi oktatás a megyében több mint ötezer fiatalt érint, a kiugró tehetségek külön gondozását pedig néhány speciális szervezésű osztály segíti. Páll Géza Megtérülő befektetés a Ösztönző műszaki fejlesztés Kovácsvölgyi Zoltán: „Eddig megélt egy gazdasági vezető, ha egy ujjal zongorázott. Most meg kell tanulnia tíz ujjal játszani”. Sárái Sándor: „Műszaki fejlesztés nélkül nincs előrehaladás.” Marton Kornél: „A műszaki fejlesztés komplex feladat. Megvalósítása ezért nehezebb.” K ét év híjával kilencven előtt, édesanyám élete során nem zavarta az orvosokat. Receptet nem ismer, egyetlen injekciós tűszúrást nem érzett, száját nem nyittatta ki orvos, kórházban egyetlen egyszer nem viziteltek rá. Két éve él velünk városban. Jó időn át kellett győzködni, míg elhagyta a falut, az oly hosszú időn át szokott környezetet, ismerősöket, öt- venben döntötték össze apámmal a paticsfalú nádas házat. Akkor kemencekalácsot sütött anyám. Tizennyolc éve már, hogy apámat végleg elsirattuk ... Édesanyám még jól érzi magát. Háromszor rendszeresen eszeget naponta. Gyakran nézegeti holmiját a szekrényben. A magáét külön rakva tartja. Van köztük olyan fekete szövetruha is, melyet akkor vett vásáron, mikor az első gyermekkel volt áldott állapotban; és Róza testvérünk is már hat- vankilenc éves! Az újabb évtizedet fordító esztendő alig kezdődött el, amikor a második szombaton anyám szokatlanul komornak látszott. Többszöri Kései készülés kérdésre vallotta be csendesen, hogy „sajogva-nyilladoz- va” fáj egy foga. Mozog is erősen, de csak nem bír vele, hogy kivegye. Sok rábeszélésre egyezett bele: el kell menni fogorvoshoz, kihúzatni azt a fájós csontdarabot. Feleségem elkíséri. Nem messze egy jónevű fogász rendelője. Anyám készülni kezdett kicsit töprengve, de nagyon módszeres alapossággal. A reggeli után másodszori mosakodással kezdte. Akkor vékony fehér szálú haját, régi tűkkel átszúrt kontyát egyengette. Szekrényes ruhái közt válogatott, melyiket vegye fel. Harisnyát is másat húzott. Cipőit türelmesen fénye- sítgette. Fekete kendővel tükör előtt kötötte be a fejét. Mindenképpen úgy tett, úgy készült, mintha valami nagy ünnepi eseményre indulna. Elmenetelük után nem sok idő telt, jöttek haza. Mosolyogva, derűs tekintettel feleségem is, anyám is. Már azzal közölték: minden rendben történt. Anyám: „Mondtam én, hogy alig állt már a helyén az a nyűgös fog. Mégis tudott fájni. Kevés dolgába került az orvosnak”. Asztalos Bálint Ök a beszélgető partnerek. Kovácsvölgyi, a nyíregyházi papírgyár igazgatója, Sárdi, a termelési osztály, és Marton, a szállítási üzem vezetője. Kommunista műszakiak. A XII. kongresszus irányelveiben sok szó esik a műszaki fejlesztés fontosságáról. Ezt boncolgattuk. ÜJSÁGÍRÓ: A gyár kulcsátadásakor nyolc évvel ezelőtt — a gépi berendezés akkor 3 millió dollárt kóstált. Visszafizetését 10 évre tervezték, 8 év alatt teljesítették. Jelentős szerepe volt abban a rendszeres műszaki fejlesztésnek. Hogyan lesz a jövőben? A szellemi ~ energia » - <- hasznosítása KOVÁCS VÖLGYI: Tavaly már 1 milliárd 850 milliót termeltünk, a műszaki fejlesztéssel érhettük el. Nagy teljesítményű automata és félautomata gépparkkal rendelkezünk. Dollárt adtunk értük. Minden érdek azt követeli, hogy ezt maximálisan használjuk ki, s olyan termékeket gyártsunk, amelyek a piacon jól értékesíthetők. Ez műszaki fejlesztés nélkül nem megy. Ilyenek a különféle hullámdobozok, papírzsákok, polietilén kombinációk, amelyeket a gyár létezése előtt az ország valutáért vásárolt. Korszerűsítésükben azonban nincs megállás. SÁRDI: — Gyárunk feladata az, hogy az exportra kerülő magyar termékeknek olyan csomagolást biztosítson, amellyel azok minden piacon jól értékesíthetők. Ezekhez szükséges, mint az irányelvekben is hangsúlyozzák, minden szellemi energiát felhasználni úgy, hogy minél gazdaságosabb legyen a termék, s kiváló a minősége. Különösen három területen fontos a jövőben a szellemi energiák hasznosítása nálunk: a költségek csökkentése, a termékek értékének a növelése és a piaci igényekhez való jobb igazodás területén. A veszteség- forrás A beszélgetés résztvevői balról Marton Kornél, Sárdi Sándor, Kovácsvölgyi Zoltán. MARTON: Korábban a legjelentősebb veszteségforrásunk az alapanyagok szállításából, belső anyagmozgatásából és raktározásából eredt. Főleg azért, mert a szállítás műszaki színvonala jelentősen elmaradt az alkalmazott gyártási technológia színvonalától. KOVÁCS VÖLGYI: — Ellentmondás volt közöttük, amit szükséges feloldanunk. Már történtek intézkedések. Lényegében 1980-ban lesz alapvető változás ebben. Így az anyagmozgatás és a raktározás «korszerűsítése 10.1 milr liót eredményez részünkre'. MARTON: — Tavaly kezdtük a munkát, amelynek lényege, hogy alapvetően megváltoztatjuk az alappapír szállítási technológiáját. Vásároltunk 8 NSZK-gyártmá- nyú speciális tekercsfogós targoncát, melyeknek az üzemeltetéséhez rakodó rámpát építünk a gyári iparvágányon. Ezáltal lehetővé válik az alappapír minőségi megóvása. A műszaki fejlesztésnek lesz külső eredménye is. Részben csökken általa a mi vasútikocsi-igényünk, évente kb. 3 ezer vagonnal, s a kirakott vagonokat felhasználhatja exportja szállításához a ZÖLDÉRT almatárolója és a konzervgyár. KOVÁCS VÖLGYI: — Az alappapír tárolási rendszer műszaki fejlesztésére 11 milliót fordítunk, de a következő esztendőben 21 milliót nyerünk. Fél év alatt megtérül a befektetés. A műszaki fejlesztésben részt vett egy hét tagból álló újító kollektíva és az Alkotó ifjúság pályázaton nyertes munkát is hasznosítottuk. Újítás és érdekeltség ŰJSÁGlRÓ: A műszaki fejlesztés szerves része az újítómozgalom Ezért hangsúlyozzák az irányelvekben is az'"alkcrtó ember szerepét-a műszaki fejlesztésben. Mit tesznek érte a gyárban? SÁRDI: — Tavaly rekordot javítottunk az újításokban. Az idei évre áthúzódó újításokkal együtt az elfogadott és a hasznosított újítások száma 119. Valamennyi szolgálja közvetlenül vagy közvetve a műszáki fejlesztést, így készült el az idei újítási feladatterv is. Ezekre fokozottan ösztönzünk. Sajnos, ez nemcsak a gyártól függ. Megítélésem szerint nem megfelelő az érdekeltség összhang-' ja az újításokban. KOVÁCS VÖLGYI: — Egy példát említek. Ha történetesen egy újító újítása 100 ezer forint megtakarítást eredményez, joggal vár el érte 2—3 ezer forintot. Ezzel szemben a gyárnál a 100 ezer forint nyereségből csak 4—500 forint részesedési alap keletkezik. Itt az ellentét az érdekeltségben. Ezt kellene feloldani. Ezért van az, hogy a gyárak nem megfelelően érdekeltek az újítások alkalmazásában. Még így is, tavaly a béralapunkból 120 ezer forint újítási díjat fizettünk ki. MARTON: — A műszaki fejlesztés komplex feladat. Ez azt igényli, hogy növekedjék a csoportosan készülő újítások száma. Egy-yegy újításban több ember tapasztalata sűrűsödik, s több területet érint haszonnal. KOVÁCS VÖLGYI: — Korábban egy-egy műszaki fejlesztéssel a termelési feladatokat megvalósítottuk. Ma már ez kevés. Az új, magasabb követelményeknek, amelyeket az irányelvekben megfogalmaztak, csak akkor tudunk megfelelni, ha komplex módon valósítjuk meg a gyártmány- és gyártásfejlesztést, a munka- és üzemszervezést, sok minden mást. Nem lesz könnyű. Farkas Kálmán A Szabolcs-Szatmár megyei ipari szövetkezetek közös erővel létrehoztak egy műszaki irodát, amelynek a Nyíregyházi Építőipari Szövetkezet ad otthont. A műszaki terveken túl szaktanácsadással, tervezői művezetéssel is segítik az elképzelések gyorsabb, pontosabb megvalósítását. Nemcsak a szövetkezetek saját háztáján dolgoznak, hanem „külső” megrendelést is elfogadnak, akkor, ha a létesítményt valamelyik tagszövetkezet fogja megépíteni. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium engedélyezte: az úgynevezett „C” kategóriába tartozó — azaz kétemeletesnél nem magasabb épületek terveit is elkészíthessék. A 8 fős kollektíva az idén 1,2 millió forint értékű tervet készít. Tavaly tervezték meg a nyíregyházi Búza utcai óvoda átalakítását, amelynek révén egy 25 gyereket befogadó foglalkoztató készül — a hozzá szükséges öltöző-, tálaló- és egyéb helyiségekkel. A kivitelezés 700 ezer forintba kerül. Felújítják a Sóstóhegyi Általános Iskolát. Ott a szociális helyiségeket kell a szabványelőírásoknak megfelelően kialakítani. A Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezetben házi kivitelezésben építenek egy nyitott és egy zárt raktárt, így összesen ezer négyzetméterrel bővül az anyagtárolásra alkalmas hely. Előreláthatóan 1980-ban kezdik meg a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezet üzemi épületének bővítését. Egyébként ez a beruházás szövetkezeti vonalon az egyik legjelentősebb. A létesítmény 473 négyzetméter alapterületű, s kétszintes lesz. A kivitelező az előre gyártott elemeket és egyéb szerkezeteket már megrendelte. A Fehér- gyarmati Asztalos- és Vasipari Szövetkezetben elkészült egy földszintes, magastetős, 312 négyzetméteres tanműhely. A gyarmatiak saját építőbrigádja oldotta meg az építési feladatot. A műszaki iroda 1980-ban is kiveszi a részét a munka- körülmények javítását célzó építkezések tervezéséből. Várhatóan az idén valósulnak meg a következő beruházások: a Nagykállói Ruhaipari Szövetkezet meglévő üzemi épületéhez egy új épületszárny, ahol öltözőt, mosdót és vasalóhelyiséget alakítanak ki. A Nyíregyházi Építőipari Szövetkezetben létesül egy új üzemcsarnok. Itt fa- és acélszerkezetű ajtókat, ablakokat, illetve épületszerkezeteket gyártanak majd. Azontúl a Fehérgyarmati Ruházati Szövetkezetben emeletes szociális épületet emelnek — szintén a műszaki iroda tervei nyomán. — Nemrégen érdekes munkára kaptunk megrendelést, aminek nagyon örültünk — újságolta Tahószki Mihályné, vezető mérnök. — Ugyanis bennünket bíztak meg a nagykállói ideggyógyintézet műemlék épületénél a talaj- nedvesség elleni szigetelésnek, továbbá az ablakok cseréjének és az egész épület külső-belső felújításának megtervezésével. A szigetelést korszerű víztaszító anyagok felhasználásával és újszerű építési technológiával fogják elvégezni. Cselényi György NEM KELL SORBAN ÁLLNI Üzemcsarnoktól a felújításig Tervezi az ipari szövetkezetek műszaki irodája
