Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-05 / 29. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. február 5. Napi külpolitikai kommentár Szovjet—kambodzsai tárgyalások Amerikai vendég Pakisztánban Zbigniew Brzezinski, Carter elnök nemzetbiztonsági főta­nácsadója az afgán—pakisztáni határon egy géppuska irányzékán keresztül figyeli az afgán határt. (Kelet-Ma- gyarország telefotó) B rzezinski, az amerikai elnök nemzetbizton­sági főtanácsadója Isz­lámábádban tárgyalt Ziaul Hak elnökkel. Rövid időn be­lül: ő a harmadik — és alig­hanem legfontosabb — láto­gató a pakisztáni fővárosban: lord Carrington brit és Hu­ang Hua kínai külügyminisz­tert követte. A nemzetbizton­sági főtanácsadó utazása a nemrég deklarált Carter- doktrina egyenes következ­ménye. Ennek a doktrínának, amelynek az amerikai elnök a névadója, de Brzezinski az ihletője, egy sajátos koncep­cióbeli visszakanyarodás a lényege. A Truman-, az Eisenho­wer-, majd a Johnson-doktri- na az amerikai csapatok nyílt beavatkozását helyezte kilá­tásba (és valósította meg Li­banontól Dominikán át egé­szen Vietnamig) „az amerikai érdekeket veszélyeztető kihí­vás” — illetve a Washington által annak minősített hely­zet — esetére. A vietnami vereség sokkjában a sorban a Nixon-doktrina következett. Ez azt hirdette, hogy ameri­kai csapatok részvétele nél­kül, egy-egy térség kulcsor­szágának felfegyverzésével kell megvédelmezni az Egye­sült Államok érdekeit. A Közép-Keleten ez a kulcsor­szág a sah rezsimje volt — ennek látványos bukásával szűnt meg létezni a Nixon- doktrina. Carter — Afganisz­tán ürügyén, de egy jóval ko­rábbi döntés alapján! — ha­gyományos kongresszusi üze­netében meghirdette a maga doktrínáját, ami részben visz- szakanyarodik az amerikai katonai beavatkozás kilátás­ba helyezéséhez, részben megtartja „a kulcsország- koncepció” egyes elemeit is. Ilyen szempontból lett Irán kiszemelt utódja a Közép-Ke­leten, e fontos térségben Pa­kisztán, újból bizonyítva azt a régi igazságot, mennyire kell komolyan vennie a vi­lágnak a Fehér Ház emberi jogokkal kapcsolatos kampá­nyát. Hak tábornok ugyanis katonai puccsal döntötte meg — majd felakasztatta — Zul- fikar Ali Bhutto miniszterel­nököt, szétverte a ma is leg­erősebb politikai tömörülést, Bhutto pakisztáni néppártját és többször elhalasztotta — legutóbb már „bizonytalan időre” — a megígért válasz­tásokat. Amikor ráadásul ez a Pekinggel kitűnő kapcsola­tokat fenntartó rezsim úgy döntött, hogy nukleáris fegy­vert készít, a washingtoni— iszlamabadi kapcsolatok ala­posan lehűltek. De csak na­gyon rövid ideig. Washing­tonban a „geopolitikai néző­pont” bizonyult döntőnek. A felfüggesztett támogatást 400 millió dolláros „gyorssegél­lyel” toldották meg és mind politikailag, mind anyagilag- katonailag megerősítették a kontinens egyik legnépszerűt­lenebb emberét. Ez a Brze- zinski-látogatás lényege. A Magyar Televízió né­zői is láthatták azt a felvételt, amelyen a nemzetbiztonsági főtanácsadó pakisztáni területen, az af­gánellenes diverzánsok egyik táborából, távcsöves puskával a kezében, kémleli a határ túloldalát. Nemcsak kép ez; több annál: jelkép. Harmat Endre (Folytatás az 1. oldalról) re. Ügy tűnik, hogy ez nem is nagy idő. Annál örvende- tesebb érzés látni, hogyan kel életre ősi nemzetük, mi­ként építi az új életet. Űj életre kelt a szovjet—kam­bodzsai barátság is. Mi, szov­jet emberek büszkék vagyunk arra, hogy a kezdet kezdeté­től támogattuk harcukat az ország nemzeti megmentésé­ért és mindig igaz ügyük mellett álltunk. A Szovjetunió és Kambod­zsa földrajzilag távol esik egymástól, de amint a tár­gyalások megmutatták, azo­nos módon gondolkodunk —, folytatta Leonyid Brezsnyev. — A föld népeinek, közös a gondjuk: leküzdeni a feszült­séget, amely újra beárnyékol­ja a nemzetközi kapcsolato­kat. Az enyhülés nem kis erő­feszítések eredménye, a bé­keszerető államok közös vív­mánya. Nem szabad megen­gedni, hogy felelőtlen impe­rialista erők tönkretegyék annak gyümölcseit. Sőt, szük­ségesnek tartjuk a további előrehaladást. Vonatkozik ez a fegyverkezési hajsza féke­zésére, a konfliktushelyzetek felszámolására is, Délkelet- Ázsiában, a Közel- és Közép- Keleten, valamint arra is, hogy az Indiai-óceán térségét a béke • övezetévé változtas­suk, amint ezt a part menti államok javasolják. Befejezésül a szovjet veze­tő békét és nyugalmat, jólé­tet és haladást kívánt a kam­bodzsai népnek, amely óriási megpróbáltatásokon ment át. Leonyid Brezsnyev pohár­köszöntőjére válaszolva Heng Samrin köszönetét fejezte ki a szovjet népnek, a Szovjet­unió vezetőinek, azért a se­gítségért és támogatásért, amelyet a kambodzsai népnek nyújtottak. Heng Samrin végül kijelen­tette, hogy Kambodzsa kész tárgyalásokat kezdeni, meg­nemtámadási szerződést köt­ni kétoldalú alapon Thaiföld­del, Malaysiával, Indonéziá­val, a Fülöp-szigetekkel, Szingapúrral, hogy Délkelet- Ázsia a béke, a függetlenség, a szabadság, a semlegesség, a stabilitás és a felvirágzás övezetévé váljék. Kreisky az USA közel- keleti politikájáról Az APA osztrák hírügy­nökség hétfőn este ismertette a Bruno Kreisky osztrák kan­cellár és Fahd Ibn Abdul Aziz herceg, szaúd-arábiai miniszterelnök-helyettes meg­beszéléseiről kiadott közös közleményt. Mint az okmányból kitű­nik, a felek nagy figyelmet szenteltek a közel-keleti hely­zetnek. Megállapították, hogy a válság megoldatlansága ve­szélyt jelent a közel-keleti térségre, az európai. konti- ' nerisre, a világ bélfejéré' és a nemzetközi biztonságra. A felek visszautasították az erőszakos területszerzés jo­gosságát és rámutattak, hogy a békés és igazságos rende­zésnek a palesztin nép jogai­nak elismerésére kell ala­pozódnia. A palesztin népnek meg kell adni a jogot ahhoz, hogy saját földjén, létrehoz­za önálló nemzeti államát, — hangoztatja a közös közle­mény. Ugyanezen kérdések kerül­tek szóba Kreisky és Jasszer Arafat rijadi megbeszélésén is. A PFSZ vezetője a tár­gyalásokon az önrendelkezési jog elismerését, valamint az önálló palesztin nemzeti állam megteremtésének lehetősé­gét követelte. Ezzel kapcso­latban az osztrák kormányfő helytelenítette, hogy egves arab kormányok nem tartják szükségesnek az utóbbi köve­telés teljesítését — mond­ván —, hogy az önálló pa­lesztin állam „nem lenne életképes”. Kreisky kancellár kijelen­tette, hogy az Egyesült Álla­moknak határozottabb politi­kát kellene követnie a Közel- Kelet térségében és meg kel­lene fékeznie Izraelt. FERDE HÁZ 41. Legyőzötten, hátrahagyot- tan nézte Burján Péter a tárt ajtón át, hogy mi történik a csődületes szobában. Már De­zső is, Zoltán is a pénzes asz­tal mellett ült, s pergették ujjaik között a bankóköte- gek sarkát. Az egész oly va­lószínűtlen, oly lidércesen idegen volt. S épp ilyen volt az az erő is, amely akarata ellenére lökte a belső szobá­ba az öreget és ellenállhatat­lanul a megalázkodó rimán- kodásra kényszer!tete: — Könyörgöm ... ne tegye­tek csúffá. Szeretném megtar­tani a barátaimat. Szeretném megtartani a becsületemet. Azt akarjátok, hogy elbújdos- sam? ... Hogyan magyaráz­zam meg a cimboráknak? Mi­vel tudnám megindokolni, hogy eladtuk a verejtékün­ket? Csupa olyan régi kenye­respajtás, aki pénzért már nem is hajlandó dolgozni. Csakis a kedvemért... a ba­rátságunkért nyúltak szer­számhoz. Gyengék. Rokkan­tak. Béteg a szívük. Sípol a tüdejük és recseg-ropog ben­nük a csont. Mit mondjak ezeknek a fáradt öregek­nek? ... Dühbe gurult Zoltán, ami­ért megzavarták. Elvétette, hol tart a pénz számolásában. Apjára kiáltott: — Semmit! Ne mondjon semmit! Paula is elvétette a számo­lást. Zoltán példáját követ­ve pulykaméreggel rikácsolt apósára: — Vegye végre tudomásul, hogy pénz beszél, a kutya ugat! Rózsi rákiáltott. — De Paula!... Szinte sercegett a levegő, annyira megtelt feszültség­gel egyetlen pillanat alatt. Inak, idegek rángtak, halán­tékok horpadtak ebben a fe­szültségben, csak az öreg ma­radt sérthetetlen. Mint a ma­dár, amelyik gondtalanul re­pülhet a távvezeték tízezer voltjára, s kedvére tollász­kodhat olyan veszedelmen állva, amitől a földön járó szénné ízzana, Burján Pétert sem bántotta a villámtör­vény. Lazán mozgott, kedve mind jobban felderült, és sze­líd szeretettel kérdezte Pau­lától : — Hogyan is mondtad, kis­lányom? A púderes arcú meny elő­ször nyögdécselve tátogott, szeme kidülledt, mintha va­lami megakadt volna a tor­kán. De azért elismételte re- begőn, a mentegetődzés szán­dékával : — Csak úgy mondtam, ahogy az a régi közmondás. Pénz beszél, kutya ugat. Megfoghatatlanul viselke­dett Burján Péter. Senki nem tudhatta, alakoskodásból eny­hült-e meg, avagy valóban fordított a véleményén. A bizonytalanság miatt hol fe­szengve, hol reménykedve figyelték. Mert akár alakos- kodott, akár őszintén vidá- mult meg a kedve, lehetet­lenség volt szabadulni külö­nös hatása alól. — Akkor hát rendben is lennénk — mondta egyetér­tőn. Ha ugat a kutya, akor én most elhallgatok. Megyek a dolgomra. Jó lenne beszélget­ni a barátaimmal, de nincs bátorságom hozzá. Na ez sem baj már. Megteszi egy kis levegőzés is. — Indultában meggondolta magát, fél for­dulattal a bizsust kereste. — Félix úr. Négy lakásra kös-. sön alkut. Már nem bánom, az egész ház legyen az öné. Hiszen láthatja, mennyire akarják. Felszabadult, vidám zajon­gással hálálták meg beletö­rődését. Órák óta először hú­zódott mosolyra Edit kislá- nyos szája. — Na végre!... — sóhaj­tott pilledten. Dezső parancsnoki határo­zottsággal adta tudtúl akara­tát. — Aztán több sértő szót nem akarok hallani az öre­gemre. Teljesen ellágyúlt Rózsi kü­lönben sem szigorú szíve, ö nem annyira az engedélyért volt hálás apósának, hanem mert a hozzájárulás egyúttal a családi békét is visszaadta. — Papa, én szeretnék gon­doskodni magáról... Bátyja modorában hőskö- dött Zoltán, aki roppant mó­don élvezte, hogy hirtelen felszökkent az ázsiója. (Folytatjuk) Pártértekezletekrfil jelentjük Vasárnap tartották a Nyír­egyházi Mezőgazdasági Főis­kolai Tangazdaság üzemi párt­értekezletét, melyen a párt- alapszervezetek hetvennégy küldötte vett részt. Az öt­éves munkát elemző beszá­molóban elhangzott: 1975 óta a tangazdaság termelési érté­ke 32,7 százalékkal, pénzben kifejezve: 211 millióról 280 millióra növekedett. A fejlesztési céloknak megfelelően alakult az ültet­vények telepítése, rövidesen befejeződik a főiskolai ágazat komplex fejlesztése. Korsze­rűsítették és bővítették a ser­téstartás állóeszközeit, gépál­lományát. Javult az admi­nisztratív munka színvonala, megkezdődött a számvieli te­vékenység gépesítése, a kor­szerű követelményeknek meg­felelő rendszer kialakítása. A pártértekezleten jelentő­ségének megfelelően foglal­koztak a Nyíregyházi Mező- gazdasági Főiskola gyakorla­ti oktatását segítő munkával, mely az elmúlt években , is eredményesen fejlődött. A tangazdaság a munka elisme­réseként 1979-ben megkapta a MÉM „Nagyváthy János” díját. Az elismerés a gyakor­lati oktatómunka további ha­tékonyabb végzésére ösztön­zi a tangazdaságot. A pártmunka elemzésénél hangsúlyozták: csökkentették a testületek elé kerülő napi­rendek számát, az írásos elő­terjesztések terjedelmét, nö­velték a szóbeli tájékoztatók arányát. Felhívták a figyel­met: az alapszervezeteknek nagyobb gondot kell fordíta­ni a párttagok kritikai szel­lemű neveléséré, a kommu­nista bátorság fejlesztésére, amely nagy szerepet játszik a személyiség formálásában. ■Fontos kérdésként elemezték a fiatalokkal, a fizikai dolgo­zókkal való céltudatos foglal­kozást, a párttaggá nevelést, ugyanis a tangazdaság kom­munistáinak körében is ta­pasztalható az elöregedés. A vitában külön hangsúlyt kapott az alkotó munka rang­jának, becsületének erősítése, s ebben nagy a munkahelyi vezetők szerepe. Több felszó­laló foglalkozott a szocialista brigádmozgalomban rejlő le­hetőségek kiaknázásával. A gazdaságban 28 szocialista brigád dolgozik több mint félezer taggal. Vállalásaik teljesítésével a brigádok so­kat tettek a hatékonyabb termelésért, a belső tartalé­kok kihasználásáért. Csatla­koztak a kongresszusi munka­versenyhez is. Mindennapi tevékenységük segítése azon­ban a jelenleginél nagyobb figyelmet és támogatást kíván valamennyi munkahelyi ve­zetőtől. A tangazdaság üzemi párt­értekezletén megválasztották a 27 tagú üzemi pártbizottsá­got, melynek titkára ismét Gönczi Géza lett. Feszült a helyzet Salvadorban Salvadorban továbbra is rendkívül feszült a helyzet. A katonai-polgári junta vasár­nap felfüggesztette az 1962 óta érvényben lévő alkot­mányt és kezébe vette a tör­vényhozó és végrehajtó ha­talmat. Ezzel a döntéssel ha­tályon kívül helyezték azokat a törvényeket és rendelke­zéseket, amelyek ez ideig bi­zonyos jogokat szavatoltak az állampolgároknak. Vasárnap újabb fegyveres összetűzések robbantak ki. El Rosario városában egy ember meghalt és tizenheten megsebesültek, amikor a biz­tonsági erők megtámadtak egy gerillák által megszállva tartott templomot. Üjabb tények kerültek nap­világra, amelyek azt bizonyít­ják, hogy az Egyesült Álla­mok fegyveres támogatást nyújt a szélsőjobboldali ter­rorista bandáknak. Az el­múlt hetekben Salvador kü­lönböző kikötőibe amerikai fegyvereket és katonai fel­szerelést hozó hajók futottak be. Francia—nyugatnémet csúcstalálkozó Párizsban. A képen: Giscard d’Estaing és Helmut Schmidt a tárgyalások előtt. (Kelet-Magyarország telefotó) (Folytatás az 1. oldalról) vekvő súlyú tennivalók ellá­tásának egyik biztosítéka, hogy az alapszervezeti veze­tőségek, titkárok szakmai és politikai felkészültsége jó, és a taggyűlések során a párt­tagság is érettségről tett tanú- bizonyságot. A pártértekezlet, melyen a városi pártbizottságot Szem- jón Tibor titkár képviselte, a kereskedelmi pártbizottság titkárává Csáthy Bélát válasz­totta meg. FŐISKOLAI TANGAZDASÁG: A kritikai szellem fejlesztése Marjai József Szófiába utazott Hétfőn küldöttség utazott Szófiába, a magyar—bolgár gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködési bi­zottság 16. ülésszakára. A delegációt Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, az együttműködési bi­zottság magyar tagozatának elnöke vezeti.

Next

/
Thumbnails
Contents