Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-03 / 28. szám
1980. február 3. £•> m !<v x*i m !•!•! m Ve' —» ázxm Cv ■ w ,v. i5Ví ív, ■ ,vl* >X H •' wtt^ '•*• *v !v í||§| *X' *X !•!• Cv |ji|^ C'XvX' j JL «x h| p ¥í JH| •:•:• j!*j I jxj i*ií I ab ;§*$¥i i&i&i HP :•:■ iá ::í llnw :$• ag :*: (pjPIll •:•• B ••:• gfe :$• Éljj Mf !$:$■$: mm •:•: RH PK EH ■:■:■ Bps •:•:• «■ EM ■:•: HH K5A sEj ■<< jmBB Wíííí B V. .V B B »•%• B *•*•* BB EtiBa v. B .v B HH *" BB ^B V. .V ■*® BB w BB *•*•' B BB **v HB •*•* HH i&S *X* behBb •.v.v.v ^B r.v B ív. JB Cv ^B JSgi v. BB ív, BB HH Cv HHHH •Xvílv B ,v. jB v. ^^BBj ,v. B !v, ^flB .v HB B B X». BB B «X; HH X* mm ;X; ^B Cv CC ív EH ^ Cv BRR I $j H Í fi lÉ I ü 111 Wlllffii HB W& ■ Cv ■ x* RB §8» X’ b cc* HH BEÜ ice bn x* B BH ec* m HB *xcccc Cv BB .v f^ajJB Cv ^HL v.' BB 'CC ^H X* BJB CC' BB BBas CCCCCC K X*! HH CC BB ■*•*! HH XC |H^H X* SSH cc BH^B xc BB XCCCC-. §■■1 . w|uBkJKS9 UH| ..... fwHH KKfH Vm^tsM» HB JMi V.V.V. IEDDE3QI3EH Intézeti fiúk yallomásai „Becsületes családom lesz...” NAGY VOLT A SÜRGÉS-FORGÁS A TANMŰHELYBEN. A HARMADÉVES KÖZPONTIFÜTÉS- ÉS CSÖHA- LÓZAT-SZERELÖ TANULÓK SZOKÁSOS GYAKORLATI FELADATAIKAT OLDOTTAK MEG. KÖZÜLÜK HÁROMNAK AZONBAN MAR MESSZE JÁRTÁK A GONDOLATAI ... Elek József, Kiss Nándor és Szabó Antal teljesítette a legeredményesebben a háziverseny követelményeit, így ők indulhattak a Szakma Kiváló Tanulója vetélkedő nyíregyházi döntőjére. Nevelőktől, oktatóiktól azt hallottuk; nem csak a szakmai gyakorlatból, de az elméleti tárgyakból is kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. Emellett szorgalmuk és akaraterejük is megfelelő. Három mosolygós, félig még kamasz, félig már ifjú ember ül velem szemben. Tizenhét-tizennyolc évesek. Talán csak a magabiztosságuk az egyetlen jel, amiből arra következtethetek, hogy intézetben nőttek fel. Korán önállósághoz szoktak, a család oltalmazó szárnyal. *101 kikér rülve. Minjárt az elején tisztázzák, hogy őket egyáltalán nem kell sajnálni, köszönik szépen a részvétet, tessék inkább felnőttként elkönyvelni... Hogyan sikerült otthon helyett otthonra találniuk, s milyen tervekkel indulnak innen útnak? — erről szólnak a vallomások. AZ EGYIK MASA: FIÜ VALLO— Négy évig voltam Megy- aszón, otthonban. Onnan kerültem ide, amikor a nyolcadik osztályban szakmát kellet választani. Arra is gondoltam, hogy esetleg villany- szerelő leszek. Erről a szakmáról akkor még semmit sem tudtam. Szóval, fogalmam sem volt, mit kell majd csinálni. Nagyon nehezen kezdtem ... — Mit tudok a családomról? Ismerem őket. Két testvérem is Megyaszóra került. Egyébként a család nem nagyon téma idebent, csak a legelején. Amíg megtudjuk egymásról ki-kicsoda. Utána nem beszélünk róla. — Milyen lesz az én családom? Először is letöltőm a katonaidőt. Már itt az intézetben is gyűlik a pénzem, aztán ha leszerelek, addig dolgozom, míg százezer forintot össze nem szedek. Arról, hogy milyen lesz az életünk, még nem gondolkodtam. De egy biztos: becsületes családom lesz... • A MÁSIK FIÜ VALLOMÁSA: — Én már betöltöttem a 18. évet Sokan ilyenkor fogják magukat és elmennek. Jelentkezik a szülő értük, vagy egyszerűen önállóságra vágynak. Én meg akarom szerezni a szakmunkás-bizonyítványt. •!3í-a szüléim meghaljak. A bátyám is itt nevelkedett, aztán itt végzett, most Miskolcon dolgozik: kőműves. Szinte hetente írnak levelet, rá számíthatok. De itt is van egy barátom. Szabad időnkben lemegyünk a Tiszára, télen korcsolyázni, nyáron meg csak úgy barangolunk az erdőben. — Ha végzek, először is önként jelentkezem, hogy vigyenek be katonának. Jó túllenni rajta. Aztán megnősülök. Két gyermeket szeretnék, de az se baj, ha három lesz,.. A HARMADIK FIÜ VALLOMÁSA: — Fótról jöttem, ahol 11 évig laktam. Itt négy éve vagyok. Két édesnővérem van és két mostoha. Mind állami gondozottak voltunk, vagy vagyunk. A két idősebb nővéremnek szakmája van, az egyik már férjhez is ment, családja van. A szüleim nem élnek. — Pesten szeretnék dolgozni, vagy Pakson. Az atomerőműnél van az ismerősöm, többen készülünk oda. Legközelebbi tervem, hogy mielőbb megszerzem a jogosítványt. Nem gondolkodtam még a családról. Egyelőre az a szándékom, hogy dolgozom és sok pénzt gyűjtök. Kocsira, lakásra ... Vallomásaik közben persze sok más is tisztázódott. Hogy Elek József az intézeti KISZ- titkár, Szabó Antal pedig a diáktanácsban, a fegyelmi bizottságban tevékenykedik. Hogy egyikük szájaszélén egy forradás, az intézeti évekből marad meg örök emléknek. Hogy társaik közül sokan szüktek, de ők ezt elítélik. Hogy nevelőik között van olyan, akiben „barátra” találtak, akitől tanácsot kérhetnek. Legféltettebb titkaikat azonban nem osztják meg senkivel, mélyen magukba zárják. Hogy szabad idejükkel nem mindig tudnak mit kezdeni, mert például a könyvektől kifejezetten hideglelést kapnak. A legutóbbi .felidézhető olvasmány — ami nem tankönyv — címe Elek József fejében maradt meg, s az a hatodikos kötelező tananyag volt: az Egri csillagok. Hogy egymásban efféle emberi tulajdonságokat tartanak értékesnek, megbecsülendő- nek: mindennap mosakszik, sőt fogat is mos. A jövőjükről, a munka- és kereseti lehetőségekről jól tájékozottak. Tudják, hogy a csőszerelők Ibusz-lakást kapnak a Gyár- és Gépszerelő Vállalattól. Az otthont egyébként mindenki legalább 10 ezer forintos takarék-betétkönyvvel hagyja el. MIRE EZEK A SOROK MEGJELENNEK, MÁR LEZAJLOTT A SZAKMA KIVALÖ TANULÓJA VERSENY DÖNTŐJE. LEHET, HOGY DIJAT IS KAPTAK, LEHET HOGY NEM. ANNYI AZONBAN BIZTOSNAK LATSZIK, HOGY ÖK,MÁR NEM FOGNAK ELKALLÓDNI... Kiss Nándor, Szabó Antal, Elek József — és a „gyermekváros”. Gyermekváros—1980 TESSÉK KÉRDEZNI! 0 mi a pelyhes madárnak a puha fészek: az volt az otthon. A múltból visszaidézve melegebbnek tűnik a simogató anyai kéz, jogosabbnak az atyai szigor. A legtöbb felnőttnek ismerősek ezek az emlékek. De tízezrével nőnek fel közöttünk olyanok, akiknek a gyermekkorról egészen más jut eszükbe. Csak Szabolcs-Szatmárban több mint háromezer az állami gondozott gyerekek száma. Egy rézsűk a nevelőszülőknél megkapja azt a szeretetet, ami nékül könnyen válhat keserű, kegyetlen, lélektelen felnőtté. Más részük a gyermekotthonokban nevelkedik. E közösségek feladata az, hogy otthon helyett a második otthon szerepét betöltsék, olyan környezetet adjanak, amelyben a gyermek megkapaszkodhat. Ezt az oldalunkat az Ilku Pálról elnevezett Tiszadobi Gyermekvárosban állítottuk össze. Árvák, elhagyottak, veszélyeztetett környezetből idekerült gyermekek örömeiről és bánatáról készítettünk pillanatfelvételeket. Hallottunk híres vagányokról, csavargókról, verekedőkről. Szökésekről, melyek különféle eredménnyel zárultak. És hallottunk gyönyörű eredményekről is. Mert a gyermekeknek csak kis része tiltakozik a segítő kéz ellen, többsége megragadja, hiszen szüksége van rá. Sokan valóban otthonra találtak itt. Olyan élményekkel és annyi ösz- szegyűjtött erővel távoztak az otthonból, ami kezdő önálló életükben elegendő ahhoz, hogy szilárdan megálljának a lábukon ... Ésszel szeretni? Válaszol: Figula István igazgató Kérem, mutassa be röviden olvasóinknak, milyen most a gyermekváros? — Jelenleg nyolc gyermek- felügyelőnk van és huszonnégy nevelőnk. Kétszázhatvan gyermekünk közül 71 jár ki a községi általános iskolába, 24-en végzik a dolgozók iskoláját, de szakmát nem tanulnak. A többi szakmunkás- tanuló. Vasszerkezeti lakatosokat, csőszerelőket, hegesztőket, szobafestőket és kőműveseket képzünk. 13 vállalattal van szocialista szerződésünk és 13 brigáddal kapcsolatunk. Éves költségvetésünk 11 milliót tesz ki. Most egy nagyarányú rekonstrukció zajlik nálunk, a vízvezetéktől a világításig sok mindent korszerűsítünk. Önök egy kicsit úgy élnek itt, mint Makarenko híres hősei a regénybeli telepen. Vannak hasonló problémáik is? — Nem akarok most elriasztó példákat sorolni. Minek? Talán jelez valamit nevelési gondjainkról, hogy volt már gyújtogatónk is, aztán gyakran kapunk verekedőket, vagányokat. Vannak aztán notórius szökők, akiket kimerültén fertőtlenítésre szorulva hoznak vissza. Amióta itt vagyok, körülbelül 50 gyerekünk volt, akivel nem lehetett bírni. Persze minden gyerek nevelhető. Csakhogy vannak belső szakmai problémáink is-— nem mindig olyan gyerekeket kapunk, akiknek intézetünk profilja szerint itt volna a helyük. — Sok bajunk van, amíg a gyermekek meg nem tanulnak dolgozni. Amíg a rendszeres munkavégzést megszokják. Aztán a tanulás a nagy ellenfél. És sajnos sok esetben a szülő is, aki sosem látott gyermekét akkor „fedezi fel” amikor már pénzt tud keresni. Sajnos, ilyenkor sokan abbahagyják a tanulást és megszöknek. Amióta itt vagyok, minössze tíz gyerek szüleivel találkoztam hivatalosan. A többieket senki sem keresi... Önöknél is tilos a verés. Mi ad tekintélyt a nevelőnek? — Csak az emberség. Egyszer például berúgva látták az egyik tanárt. Többet senki sem hallgatott rá. Hogyan készülnek fel a gyerekek Itt az önálló életre? — Először is azzal, hogy dolgoznak. Megtanulnak dolgozni, nemcsak szakmunkás- bizonyítványt kapnak. És igyekszünk olyan kapcsolatokat kialakítani, amire támaszkodhatnak. Sokan járnak vissza hozzánk időnként tanácsot kérni. Az intézeti diáktanácsban megtanulják gyakorolni állampolgári jogaikat. A kollégiumban megtanulják a rendet. És megtanulnak önállóan gazdálkodni a kis zsebpénzükkel. Érdekes, hogy kevesebben dohányoznak, mint hinnék. Igaz nem sok a pénzük, de talán azért is van így, mert nem tiltjuk a dohányzást. Melyek a legközelebbi terveik? — Most a technikai feltételek megteremtésével van a legtöbb gondumlk. Tízéves elmaradást kell minél gyorsabban behozni. Ami a nevelési feladatokat illeti, összefoglalva: szeretnénk, ha gyermeA legritkább esetben fordul csak elő, hogy valakiről azért beszélnek, mert szavalóverseny nyert. Kuti József az elmúlt év végén nyerte meg a gyermekotthonok és hasonló intézmények között rendezett Ady-versmondóver- senyt. Erősen selypített, amikor a kisegítő iskolába került. Emiatt elhúzódó lett, félt a kigúnyolástól, nem is szívesen szólalt meg. A nyíregyházi iskola nevelőinek köszönheti, hogy türelmes beszédjavító munkával sikerült a valószínűleg idegi eredetű panaszokat megszüntetni. — Hallottam, hogy volt egy híres görög szónok, aki gyerekkorában erősen dadogott és kavicsot hordott a nyelve alatt míg meg nem tanult rendesen beszélni. Megemlíti, hogy az ő neveltetésében is nagy szerepet játszott az értelmes szigor, az önfegyelem megtanulása, az életre való okos felkészítés. Ezt kapta útravalóul nevelőszüleitől, volt számtantanárától és osztályfőnökétől, akikre szeretettel emlékezik vissza. S ez köti most legjobban csoportnevelőjéhez, dr. Kovács Lajoshoz, akivel a napi problémák, a szakmai feladatok mellett az életről is szoktak beszélgetni. Verselni még az általános iskolában kezdett. Itt az intékeink otthon helyett otthonra találnának. Mostani arányunk fele-fele. Száz ideérkezőből ötven végez nálunk szakmunkásként. A többi más intézetbe kerül, vagy egyszerűen elkallódik. Ezt az arányt szeretnénk javítani... zetben aztán 5 kereste meg a nevelőket: szeretné folytatni. Verset jóval könnyebben tanul, mint tantárgyat. És jóleső érzés neki, hogy szobatársai szinte vele együtt megtanulják a költeményeket — ők „zsűriznek” először, ha szereplésre készül. — Szerencsére elég könnyű Ady-verset kaptam. De talán azért is sikerült megnyerni a vetélkedőt, mert egyébként is Ady a kedvencem. Persze nemcsak verseket olvas sziaibad idejében. Ugyanolyan, minta többi fiú, talán egy kicsit zárkózóttabb. Szeret egyedül lenni, de amint elmondta, soha nem érezte még magát magányosnak. BESZÉLNEK RÓLA „Ady a kedvencem11 KM VASÁRNAPI MELLÉKLET
