Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-03 / 28. szám

VASÁRNAPI MELLÉKLET

1980. február 3.

o

Nem magánügy!

A dohányzásról őszintén

A dohányzás Európában jó 400 éve ismert. II. Ferenc francia király lisszaboni követe: Nicot János (1530—1600) hozta be a dohánynövényt Franciaországba 1560-ban. Magyarországon is hamar megismerték, mert 1568-ban Bornemissza Pál püspök bevitte Erdélybe!

Ügy tűnik, hogy a dohányzás elterjedésével egyidős az ellene irányuló küzdelem is. A dohányzókat, pipásokat eleinte csupán tűzvédelmi szempontból üldözték. Erre vonatkozóan vannak szabolcsi adataink is. Így Nagykálló mezőváros levéltári iratai között megmaradt 1787-ből „Az éjjeli vigyázásokról való parancsolat”, amely szerint nem szabad az „utczákon gyújtott pipával” és „mezételen gyertyával az udvarokon s házon kívül járkálni”.

Csenger város történetének 1820. évi adataiból pedig tudjuk, hogy mi volt ilyenkor a büntetés. Az éjjeli és nappali bakternek „feladata, hogy az utczákon, udvarokon alá’ s fel járkáló szabad pipásokat tekintet nélkül 12 botokig hevenyébe megbüntethesse, pi- pájokat confiscálhassa (azaz elkobozhassa); azon esetbe, ha kiszabott büntetésnek nem engednek, azokat a nemes hadnagynak kedvezés nélkül feljefenteni tartoznak.”

De valláserkölcsi okokból is felszólaltak a dohányzás ellen. így Szent-Péteri István szentmihályi (ma: Tiszavas- vári) prédikátor — akinek 1698-ban „Hangos trombita’r címen értékes könyve jelent meg Debrecenben a részegesek ellen — 1717. évi keltezéssel 7 prédikációból álló kéziratot hagyott ránk, a dohányzás ellen. A Debreceni Református Kollégium Főkönyvtárában lévő ezen „ördög szára bordája" c. kézirat szerint:

„Aki bűnt cselekszik,

az Ördögtől vagyon, Aki dohányoz,

Bűnt cselekszik, Tehát aki dohányzik,

az ördögtől vagyon."

Megállapításainak summája pedig a következő:

„A dohányosok is égő áldozattal áldoznak az Ördög- nek!” Tovább ment dr. Mádi Szabó Dávid (1808—1886) vármegyei főorvos, aki „Kisgyermekes anyák könyve” című, Nyíregyházán 1872-ben kinyomtatott híres munkájában már egészségügyi szempontból emelt kifogást az újszülöttek passzív dohányoztatá- sa, azaz a „sűrű pipafüst” ellen, ekként: „Botrányos visz- szaélésekkel megy végbe sokszor a keresztelő is,'midőn a szegény embernek többnyire egy szobácskájába összegyülekeznek a komák, és ott zajos, lármás lakomát csapnak. Járja ott aztán dúlásig a mézes pálinka, sőt kínálgatják a beteget (gyermekágyast) is, karról-karra adogatják a csecsemőt, kiabálnak hozzá, zse- nyegnek egymásközt, gyakran össze is szólalkoznak — sűrű pipafüstbén. Ez mind igen kíméletlen meggondolatlanság.”

Sajnos az ilyen kíméletlen meggondolatlanságok nagyon elszaporodtak hazánkban az utóbbi években is. Például:

— az „nem is menő dolog”, ha fiatal párok, illetve házastársak nem dohányoznak; az utcán való dohányzás „kifejezi” a nők egyenjogúságát is;

— gyakori a „dohányzó magzat”, mert a terhesek még az utódok érdekében sem hajlandók legalább 9 hónapig szüneteltetni a dohányzást;

— csecsemők — sőt újszülöttek — vizsgálatakor is saj- . nos gyakran tapasztalható, hogy a pólya, valamint a baba ruházata áporodott do- hányfüstszagú; az ilyen csecsemők passzív dohányzónak tekinthetők, s általában étvágytalanok, sápadtak, gyengén fejlődnek, köhécselnek. Teljesen közömbös a végeredmény szempontjából, hogy a csecsemő a szülők, vagy a vonat, autó, váróterem stb. dohányfüstjét kénytelen beszívni.

Az óvodás és kisiskolás korú gyermekek szívesen^ utánozzák szüleiket, illetve”álta- 1 ában a felnőtteket, s úgy tesznek, mintha „rágyújtanának”, cigarettáznának. Közismert, hogy sok kazaltűznek, gyújtogatásnak ez a forrása.

A dohányzással való sokféle és állandó visszaélés eredményeként ma Magyarországon alig kérdezi meg dohányos, hogy valahol szabad-e rágyújtani, hanem mintha állampolgári jogainak csorbítása lenne az udvariasság vagy a tilalom: bárhol rágyújtanak! Nem veszik figyelembe a tiltó táblákat sem, sőt a legtöbb új bérház liftjében az ilyen feliratokat rögtön leszerelik és a tűzveszélyre is fittyet hányva a felvonóban» is cigarettáznak. Pedig mind a fiatalok, mind a felnőttek előtt széles körben ismert a nikotin egészségkárosító hatása. A tapasztalat bizonyítja, hogy a dohányzás elősegíti

mindenfajta légúti fertőzés, szívinfarktus és a tüdőrák kialakulását. A dohányzás visz- szaszorítása révén tehát ezek a betegségek is azonos arányban csökkennek, illetve végső soron kiküszöbölhetőek. Ezért mondja az 1980. évi egészségügyi világnap jelmondata: „Dohányzás vagy egészség — tiéd a választás.”

Az elmondottakból következően szinte természetesnek kellene tartanunk azt, hogy egészségügyi és oktatásügyi intézményeinkben senki sem dohányozna. Sajnos jelenleg még másként van! A néphadsereget is a fiatalság nagy nevelő intézményeként szoktuk emlegetni, bár jelenleg sokan éppen ott szoknak rá az italra és dohányzásra. Kívánatos lenne tehát — takarékossági és egészségügyi szempontból is —, hogy a honvédségnél ne cigarettaszünetet tartsanak, hanem a cigarettázás szünetét, felfrissüléshez a jó levegőt propagálják.

S

ajnos a valóság hazánkban rendkívül kedvezőtlen állapotokat mutat. Nálunk még egyre nő a dohányosok száma, nő a cigarettafogyasztás is, amikor a fejlett országokban már hatásosan küzdenek ellene. Sajnos nálunk még ma is időszerű Korányi Frigyes 1893. évi megállapítása: „Hiányzik társadalmunkban a közegészségügyi iskolázottság, a közegészségi felvilágosítás. A köz- és magántevékenység csak együttesen teremthetik meg a jó közegészségi állapotokat. A családi élet rejteké- be pedig a törvény nem hatolhat be. Ide a közegészség gi intézmények áldása csak akkor juthat be, ha a társadalom minden rétegében megvan a képesség felfogni a veszélyt, mellyel a közegészségügynek elhanyagolása jár és felfogni a hasznot, amelyet a közegészségi ügyekre forditott gond és áldozatok nyújtanak..

Olyan társadalmi közvéleményt, szocialista közszellemet kell tehát kialakítani, amely egyértelműen egészségtelennek tartja a dohányzást és a közösséget megvédi a dohányzás ártalmaitól. Aki egészségét mégis nikotinnal akarja rongálni, az ezt csak otthonában és csakis a saját veszélyeztetésére tehesse. Ugyanis munkahelyen és közösségben a dohányzás — nem magánügy, nem gyerekjáték!

Dr. Fazekas Árpád

MEGYÉNK

TÄJAIN

Nyírbogát

K

özség a Nyírbátort Debrecennel összekötő műút és vasút mentén, közvetlen Nyírbátor szomszédságában. A község történetét 1318-tól számítják, akkor fordul elő a neve korabeli oklevelekben, mint a Bo- gáthy család egyik ágának birtoka. A családnév — számontartja ezt a falukrónika — ó szlovén nyelven gazdagot jelent.

Az első mondat, amit felírok: „Nyírbogát az utóbbi évtizedben, vagy akár az utóbbi öt évben is, többet fejlődött, mint azelőtt egy fél évszázad alatt.” És ez nem kevés, hiszen ebből az időszakból több mint két évtized a felszabadulásra esik. A második: „A nevünkben a gazdagság szerepelt, de ez bizony a 8 aranykoronás földek cselédembert aszaló koldus gazdagsága volt.”

Milyen ma Nyírbogát? A vallomásokban biztosan van elfogultság, de az itt élők szerint a környék legszebb, évek óta a leglátványosabban fejlődő községe. Közigazgatási státusza szerint közös tanácsú nagyközség. 1977. április elseje óta Nyírgelse székhelyközsége is. Az átutazó a szép portákra figyel fel.

— Lakóházaink 70 százaléka harminc évesnél fiatalabb — mondja a tanacs vb-tit- kára. — Az építési kedvre utalnak a telekáraink is: itt száz forintba kerül egy négyszögöl telek, jó helyen ennél is többe, Nyír- gelsén ugyanez 30—40 forint.

— Minket a vezetékes víz váltott meg igazán, az volt, amitől megindult a község — vallják még most is sokan, pedig vezetékes víz 1977. december 4-e óta van a faluban.

— Ez úgy volt — emlékszik Vadon Miklós tanácselnök —, hogy beszélgettünk mi a tervekről, de végül a társulás szervezésére 1 hetünk maradt. Hét nap alatt több mint 87 százalékos lett a szervezettség. Ezt azért mondom, mert úgy érzem, hogy jellemző Nyír- bogátra. Szorgalmas emberek élnek itt, olyan emberek, akik tudnak is élni. Nincs iparunk, ez igaz, de itt a politikai, gazdasági vezetők, ha valamit megbeszélnek, ha valamit a község érdekében elhatároznak, akkor nemcsak egymásnak partnerei, hanem partnert lelnek a lakosságban is. Jellemző adat falunkra, hogy a közép kategóriájú községek társadal- mimunka-versenyében megyénkben 1975-ben .harmadik. 1977-ben második, 1978-ban első díjat nyertünk.

Haza beszélek, ha a falumat dicsérem, de így lehet községpolitikát csinálni. Tudok én olyan községet, ahol az egy főre jutó társadalmi munka értéke száz forintnál kevesebb. Nálunk tavaly 816 forint volt. Nemcsak nagy dolgokért, nagy célokért mozgósítható a lakosság, hanem — így mondom — a mindennapos kényelmünkért is. Az, hogy a Nyírlu- gosi Állami Gazdaság majd kétszázezer forinttal segített az istvántanyai óvoda építéséhez, hogy a termelőszövetkezettel minden fontosabb dologban tárgyalni tudunk, rengeteget jelent, de ehhez az kell, hogy a lakosság is tevékenyen akarja ezt.

Hogyan élnek a nyírbogának? A porták láttán szembetűnő az anyagi jólét.

— Évekig nagyon jó volt a termelőszövetkezet. Aztán két nehéz gazdasági év* után tavaly már megint nyereségesek voltak.

— Itt szinte mindenki belefog valamibe. Még 1934-ben Péter János bácsi kezdte itt az almát Ma a háztájiban annyit termelnek, mint a termelőszövetkezetben. Valaki elkezdte az uborkát. Ma több, mint 200 család termeli. Ezer hízott sertést adott le a falu, ,és egy év alatt 120 mázsa nyulat értékesítettek. Vannak galambászaink, méhészeink, most úgy hallom, hogy néhányan a nutriatenyész- téshez kezdtek... — Aki Nyírbogátot így dicséri, az most ingázó munkás, bár ez a család előtt még titok, haza szeretne menni.

Nem egyedül van így. A Rákóczi Termelő- szövetkezet főmezőgazdásza, Tóth Gyula mondta:

— Tavaly 108 új taggal, alkalmazottal nőtt a termelőszövetkezet. Huszonketten végeztek egyetemet, vagy főiskolát, tizennyolcán középfokú végzettségűek, kétszázhúsz szak- és betanított munkásunk van. Egyre több fiatal jön hozzánk. Másik adat; termelőszövetkezetünk tizenkilenc szolgálati lakást épített. Van tehát a községben egy olyan szakembergárda, akikre építhetünk, nemcsak itt a szövetkezetben, hanem a háztáji gazdaságok segítésében is. Fejlődik a melléküzem- ági tevékenységünk, ez is szakembereket vonz.

A községi pártvezetőség megbízott titkára, egyben a termelőszövetkezet pártszervezetének függetlenített titkára Somlyai János:

— Sok minden épült itt Nyírbogáton. Iskola, óvoda, ABC-áruház és sorolhatnám tovább. A nagyobb az emberekben épült. Két alapszervezetünkben 77 kommunista dolgozik. Nem véletlen mondom azt, hogy dolgozik: tud és akar politizálni. Elsősorban az életével. Bogát nem nagy falu, itt talán még nagyobb szerepe van a példaadásnak, annak, ahogyan élünk, ahogyan mindenre reagálunk. KISZ-szervezetünk három van.

Kettő kiváló rangot ért él, a termelőszövetkezeti alapszervezet háromszor nyerte el a KISZ KB vándorzászlaját. Van három jól működő ifjúsági klubunk. Nem azt mondom, hogy alkalmasint a fiatalok nem kérnek támogatást, mert ha kérnek, akkor kapnak is, de ennek a fedezete, hogy számíthatunk a fiatalokra. Nemcsak abban, ahogyan a maguk életét rendezni tudják, hanem ott vannak minden társadalmi munkában, nagy megmozdulásokon éppen úgy, mint amikor csak arról van szó, hogy egy idős ember portáját segítenek rendbetenni.

Van egy olyan adatunk, ami szerint falunk lakossága most kevesebb, mint a korábbi népszámláláskor volt. Ez igaz, de az ingázók szánta csökken. Nyírbátor itt van egy ugrásnyira. Vonz ott az ipar.

Nagyok a vonzások. A mi dolgunk, hogy aki itt él, jól érezze magát és boldoguljon. Az 1120 házhoz nálunk több mint kétszáz gépkocsi tartozik. Azt, hogy hányán várnak a kocsira, nem tudom, de azt, hogy a takarékbetét-állomány nő, azt igen. Hátratekintve sok gyarapodás élményünk van, előre tekintve sok tervünk ...

Nyírbogát az idegennek tele van hírekkel. Nyolctantermes iskola épül, az öregek napközi otthonába most egy fürdőszobát akarnak építeni. A Nyírbíjtor és Vidéke Áfész autóscsárdát épít, tavasszal 2600 tő rózsa szépít m^jd a falun. Bővítik a termelőszövetkezet famegmunkáló telepét, mert 2000 hektár erdeje van a szövetkezetnek és ha ehhez a megmunkálást is hozzáteszik, akkor nagyobb a haszon. Az utóbbi időben fellendült a zöldségtermesztés, szerveződnek a szakkörök.

Járván a községét, emberekkel beszélgetve kérdéssé fogalmazódik: vajon nem túl derűs-e ez a kép? A kérdés gazdája Vadon Miklós, a nagyközségi közös tanács végrehajtó bizottságának elnöke.

— Nem mondjuk, én semmiképpen sem mondom, hogy mi itt Nyírbogáton immár gondok nélkül vagyunk. Ez így nem igaz, bizonyság rá a nem régen volt falugyűlésünk. Kétszáznegyvenen voltak, kilenc közérdekű javaslat hangzott el. Kérnek útépítést, járdát, sürgették a sportpályát, amit tervezünk is. Áz együttélés természetéből adódik, hogy számtalan gondunk van és lesz is, hiszen az igényeket a változó élet fogalmazza.

sszehasonlítva magunkat más közsé- : gekkel, mégis azt merem mondani, ilSaÉ hogy az alapellátásunk, az egészségügytől a kerekedelmen át a szolgáltatásokig, jó. Ugyanígy jók a lehetőségeink is. Ez utóbbit úgy értem, jó a község hangulata. A. vízműhöz hasonló nagy, közös örömünk talán nem lesz, de idén elkészül a Kisléta—Nyírbogát közötti út. Ezzel közelebb kerülünk a megye székhelyéhez, közelebb a szomszéd községekhez is. Nem maradunk öröm és sikerélmény nélkül.

Marad megvalósítatlan olyan álmunk, ami most teljesíthetetlen. Szeretnénk egyszer ipart például, szeretnénk, hogy senki ne menjen el a faluból, ahogy a vizet akartuk, úgy szeretnénk majd egyszer a csatornázást. Vannak reményeink: a termelőszövetkezet erősödik, jó képességű fiatalokkal leszünk gazdagabbak, ha ők otthonra találnak itt. Nem idegenforgalmi látványosságok teszik vonzóvá ezt a falut, hanem az, hogy aki m,ajd megáit pihenni az autóscsárdánkban, az körülnézve szép községet lát.

Bartha Gábor