Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-24 / 46. szám

Csokonai: Dorottya (részlet) Dob- és trombitaszóval elhagyó már Mérőt A Farsang, vívén sok vezetőt, kísérőt, Ki szánon, ki lovon, ki csak gyalogjába, Örömkurjantással siettek nyomába. Ki-ki elővette legcilrább köntösét, Hogy fitogtathassa magát, pénzét, ősét. Villog az ezüst kard s az arany paszomány, Virágzani látszik tőlük a tartomány. A szépség angyali magyar szűz formába Leszálltak az égből a földi szánkába. Gyenge szívecskéik előre repesnek. Hogy még ma tőrt fognak vetni egy kegyesnek, Azért rendbe szedvén szemek s orcájokon, Ami csak bájoló s béható azokon, Köntöseikből is azt vették magokra, Ami jobban illik egy illy angyalokra, Szív-halászó hajok drágaköves tője, Hószin nyakok s fülök aranyos függője. Rezgő billegéssel amidőn lengenek, Minden érző szívben reszketést szerzenek. A szép kantusoktól kirózsádzott szónak Pompásabban díszlő tavaszt nem kívánnak. Háztartási üzemszervezés Ásszonyi lelemény Ünneprontó I tt a farsang, áll a í bál — éneklik az j óvodások. Mert j jelmezbál volt, van és lesz már az óvodában is. Ked- , vés, mókás ünnepség, egy régi népszokás hagyomá­nyainak őrzése. Igazán nem akarok ünneprontó : lenni, de aggaszt egyné- j mely dolog a farsanggal i kapcsolatban. Nevezetesen ; az, hogy kinek áll a bál? ] De ez már nem a 3—6 év j j közöttiekről, hanem a va- ! s lamivel idősebb korosz- ; tályról jut eszembe ... Az iskolai farsangolást alapjában ugyanolyan ne­mes hagyományőrzésnek tartom, mint a múlt idők­ből megmaradt télűző, ta­vaszköszöntő, termékeny­ségvarázsló vigalmakat. „Keringőzik a kanál, tán­cot jár a keszkenő, boká- zik a máktörő” — éneklik ; í a gyerekek. Ezeket a gye- I . rekeket figyelem! A nagy­városiasodással jár-e, vagy ' | nem tudom, mivel, de pár , éve, amióta a nyíregyhá- . zi iskolai farsangokra já- ! ! rok, azt veszem észre, j j hogy elharapódzik az ok- \ ! tálán módi, az egymás : í túllicitálása, a drágább- : nál drágább ruhaköltemé­nyek felvonulása, melyek közül sajnos túl sok ké­szül direkt erre az egy al- I kalomra — szalonban. ; Ennyire sok volna a pén­zünk? Már gyermekeink­nek is telik átöltözésre: ha egyik jelmez nem nyer, majd díjat kap a másik? Kérem, higgyék el, nem ! érdekel, hogy a jogász, a í kisiparos, vagy hogy há­zunk táján maradjak, a tollasbálban melyik hölgy milyen csodatoalettben je­lenik meg. D e azt a nagyzolást igazán fölösleges­nek és megenged­hetetlennek tartom — s éppen ezért nem értem, a pedagógusok hogy engedhetik meg — amely a farsang ürügyén a gyermekekben palántáz- za el időnek előtte a hi- ; valkodás, a kivagyiság, a jómód szerinti különböző­ség fitogtatásának csíráit. Mert attól tartok: nem a ruha teszi a gyermeket! Az oldalt összeállította: BARAKSÓ ERZSÉBET Fotók: MIKITA VIKTOR Mi tagadás, az asszonyok meglepődtek, a BEAG kis- várdai gyáregységében, mi­kor megkérdeztem: így far­sang táján, a szórakozások Szabó Ferencné évadján mi a véleményük a mai dolgozó nők, anyák szó­rakozásáról, kikapcsolódásá­ról? Válaszaikból az derült ki: hiába a „gyengébb nem” Cziffra Kálmánná elnevezés, mert az ásszonyi lelemény mindenre képes. Még egy becsületesen ledol­gozott munkanap után is, pe­dig olykor sajgó tagokkal, vagy fejfájással lépnek ki az utcára... A bejárónak nehezebb Szabó Ferencné könyvelő: — Nekem hosszúak a nap­jaim. A városban lakó mun­katársaim, ha befejezik a munkát itt a BEAG kisvár- dai gyáregységében, akár azonnal otthon lehetnek. — Azoknak nehezebb, akik hozzám hasonlóan bejárók. Rétközberencsről járok be naponta. He negyed ötkor végzek, akkor is csak fél hat­ra kerülök haza ... — Aki hozzám hasonló helyzetben van, az tudja csak, milyen nagy kincs egy nagymama a háznál. Reggel szinte semmi időm nincs a kislányomra, este pedig ugyancsak keveset vehetem ki a részem a gyermekneve­lésből. De minden este át­nézem a leckéit, megbeszél­jük a házi feladatot. — Közgazdasági szakkö­zépiskolát végeztem, ez a végzettség a munkámhoz ele­gendő, de -szükségem van a rendszeres önképzésre. Rész­ben a közlönyök tanulmá­nyozására, részben pedig az otthoni olvasásra. Nagyon sok könyvem van otthon. Itt vásárolunk többen a gyár­ban. Volt már, amikor tartó­san 300 forint felett volt a havi részletem. Nekem főleg ez a szórakozásom: á könyv... — Kikapcsolódásra más formában is vágynék. Sze­retnék például szinházba járni, vagy más kulturális rendezvényre eljutni. Ebben tényleg kevesebb részem van, mint amennyi az igé­nyem. Egyszerűen azért, mert nem lakom Kisvárdán. Én ezt nevezném szórakozásnak ... — Lesz iskolai farsang. Nem költekezünk rá, azt hi­szem. „Piroska” lesz a kis­lányom. Egy háznál szerin­tem mindig akad olyan hol­mi, amikből kikeríthető egy ügyes kis jelmez, fölösleges azért pénzt kidobni... Nemcsak a pénz miatt... Cziffra Kálmánná bérelszá­moló: — Egy rendesen ledolgozott nap után rendszerint zúg a fejem. Sajnos, eléggé fejfájós vagyok. Általában az a szo­Bojza Jánosné kás, hogy kétnaponta főzök. Azt hiszem nem kell bemu­tatni, mennyit eszik egy 13 és egy 11 éves fiú. Nálunk viszonylag eredményesen megvalósult a háztartási üzemszervezés, részt vesz a munkában a férjem, a két fiam is .,. — Sokat varrók. Szeretek magamnak varrni. Ki is sza­bom. Ez nemcsak pénzmegta­karítást jelent, de egyben egyedi ruhadarabokat is. Jó időben ott a kiskert, egész nyáron van mit csinálni. — Amióta megnyilt Kis­várdán a művelődési ház, már sokkal több lehetőség van értelmes szabad idős programokra. Nekünk van színházbérletünk is, hangver­senybérletünk is. Á fiúk ze­netagozatosak, a férjem is szereti a muzsikát. — Hogyan szórakozunk farsangkor? A fiúk révén nem vagyunk érdekeltek az előkészületekben. Egyáltalán nem érdekli őket, fel sem öl­töznek, sőt el se mennek ... Kéthetente fodrászhoz Bojza Jánosné, kárpitos: — Nagyon jó a munkaidő­beosztásom, nem tudom elég­gé dicsérni, aki ezt kitalálta. Fél nyolctól dolgozom há­romnegyed négyig, így reg­gel is van idő a három fiúra, délután is. — Nagyon nagy a készülő­dés a farsangra. Ott lesz az egész család. Tavaly is ott voltunk, de akkor még nem öltöztek jelmezbe. Gondol­tam, valami egyszerű, otthon elkészíthető ruhájuk lesz. Törpék szeretnének lenni. Egyébként szmk-tag vagyok, azért is ott kellene lennem. Remélem, a tanár néni ellát­ja majd jótanáccsal a szülő­ket, hogy a jelmezek ötlete­sek is legyenek és olcsók is ... — A három fiú mellett is jut annyi időm magamra, amennyi szükséges. Kéthe­tente elmegyek a fodrászhoz. Moziban is voltunk a férjem­mel, nem is olyan régen, vagy két hónapja. De sajnos, olyankor anyukát kell hívni; vigyázzon a gyerekekre. Há­rom újságot járatunk, ked­vencem a Nők Lapja, aztán naponta ott van a tévé. De egy szórakozásra azért na­gyon vágyom, amiben még nem volt részem. Itt dolgo­som már 15 éve a vállalat­nál, és még nem jutott eszembe, hogy üdülőjegyet kérjek. Főleg azért nem, mert kicsik voltak a gyerekek. Most már elmennék. Mert az nagyon jó volna! Két hétig üdülni valahol és csak pihen­ni, pihenni... Renoir: Táncmulatság Bougivalban (reprodukció) Hofi-showra nagyestélyiben? Vendégünk: Bagics Istvánná szabász Kisvárdán hallottam, hogy az egyik kulturális rendezvé­nyen enyhén szólva is köz­mosoly tárgya volt néhány hölgy, aki Hofi Géza műsorá­ra nagyestélyiben jelent meg. De félre a pletykával — a fia­tal város ma már az öltöz­ködési kultúrában is előírja a maga követelményeit, külö­nösen a művelődési ház meg­nyitása óta. Vendégünktől, a ruházati szövetkezet részleg­vezető-helyettesétől, Bagics Istvánnétól elsőként azt kér­deztük: mekkora a havi for­galmuk? — Havonta körülbelül 150 vendégünk van. Valamivel csökkent a forgalmunk, amióta átköltöztünk a régi helyünkről. Sokan nem tud­ják még, hol van az új sza­lon. Február van, a farsangi bálok ideje. Megérzik ezt a forgalmon? — Érezzük bizony. Jóval több a megrendelés. Ez vo­natkozik részben a direkt far­sangi „ruhakölteményekre”, amelyeket bálban fognak vi­selni a hölgyek, de már köze­leg a ballagás, aztán itt van a szalagavatók ideje is. Mi most a kisvárdai divat? — Nem hiszem, hogy külön kisvárdai divat volna. Lépést tartanak vendégeink a leg­újabb divatirányzattal, mond­hatom úgy, hogy a párizsi modellekkel. Például készí­tünk klasszikus kosztümöket, vásznas megoldással, de a bá­li szezont jelzi, hogy több a fémszálas anyag. A legna­gyobb sláger egyébként a muszlin, illetve a francia bár­sony. Előtérbe kerülnek a szövet, terliszter és műszál anyagok, eltűnik a géz. Fa­zonban pedig az elegáns, a nőies a divat. Hogy fest és mibe kerül a legdivatosabb báli ruha 1980- ban? — Métere körülbelül 300 forint, a varrási díj 570 fo­rint, formájára a húzott fa­zon jellemző, vállbán is, de­rékban, ujján. A bő, húzott alj a divatos, a ruhák gallé­ros és gallér nélküli váltó-' zatban egyaránt szépek. Üjra divat a masnis, sálas megol­dás. Mit viselnek a fiatalok? — Főleg a szoknya—mel­lény—blúz kombináció érvé­nyesül. Ezt jól lehet variálni. Nem nevekre vagyunk kí­váncsiak, de szeretnénk tud­ni : vannak-e rendszeresen visszajáró vendégeik, akik csak szalonban dolgoztatnak? — Erre nem tudok vála­szolni. Van, aki évente 2—3 ruhát csináltat, s van, aki fél­évente 5—6 darabot, plusz az alkalmi öltözékeket. Egy Er­zsébet-, egy Júlia-napot, vagy a szilvesztert észrevesszük, anélkül, hogy a naptárra néz­nénk. Most, a színházi ren­dezvények megkezdése óta is m ez történt. Sokan csináltatnak alkalmi ruhát. Engedje meg, hogy meg­kérdezzem: ön személy sze­rint milyen modellt kedvel alkalomra? — A lehető legegyszerűb­bet ... KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 0 1980. február 24.

Next

/
Thumbnails
Contents