Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-01 / 26. szám

1980. február 1. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Gondolatok egy tanácskozás után Hatékonyabb egészségügyet A kórházi főorvosok ér­tekezletén dr. Magyar János, a megyei ta­nács egészségügyi osztályá­nak vezetője meggyőző szá­mokkal igazolta: Szabolcs- Szatmárban jelentősen nőtt az elmúlt évben is az ellá­tás szintje. Több új kórházi ágy, sok hasznos műszer, növekvő orvoslétszám mu­tatja; a központi akarat szellemének megfelelően jut erő arra, hogy az embert szolgáló ügy személyi és tárgyi feltételei javuljanak. A referátumot hallgatva az ember hajlamos a szá­mok bűvöletébe esni. Vi­szont ágaskodni kezd a kí­váncsiság: vajon az emlí­tett anyagi erőfeszítések olyan sikert hoztak, ami ki­elégítő? Nos, erre nem le­het egyértelmű igennel fe­lelni. Maguk az orvosok is tudják, nincsen minden rendben, a számok lehetnek szépek, a tartalom nem min­dig fedi ezeket. Vagyis ér­demes a mutatók erdejéből kiszabadulni, s azt nézni: mennyire hatékony a me­gyei egészségügy. Hatékonyság — sóhajthat valaki, immár megint ez a sokat emlegetett, már-már elkoptatott, s főleg a ter­melés szférájában használt kifejezés. Mi köze ennek az egészségügyhöz? A tapaszta­lat az, hogy nagyon is sok. Csupán néhány példa: meg­oldatlan a folyamatos beteg- ellátás a kórházakban. A ki­eső hétvégeken a beteget nem kezelik, kihasználatla­nok a drága berendezések. Vagyis komoly és átgondolt szervezéssel — van rá pél­da a közeli Szolnokon — javítani lehet az ágykihasz­nálást, a gyógyítást, a mű­szerek felhasználását. Sok még a párhuzamos­ság a különböző ellátási szinteken. Az értekezleten mondták: nem olyan régen egy betegnél két, azonos röntgenlelet volt, csupán azért, mert a kórház nem tartotta mérvadónak, amit a rendelőben készítettek. De sorolhatjuk még az alapel­látástól a kórházig ívelő út sokszor kacskaringós kité­rőit. Átgondoltabban kelle­ne gazdálkodni a műszerek­kel. Sokfelé állnak drága gépek, olyan orvosoknak is jut drága berendezés, akik nem értenek hozzá. Van teendő az etika terén is. Nem a hálapénz másod­vagy harmadlagos témájára gondolok, hanem a beteg magas szintű, a lehetősége­ket tökéletesen kihasználó ellátására. Meg arra, hogy az orvosok milyen viszony­ban vannak egymással. Megkérdőjelezhető az egész­ségügy terén kibontakozta­tott munkaverseny formá­lis intézménye is, amely természetes dolgokat mint érdemeket akar feltüntetni, plusznak jelezve, ami köte­lesség. Az etika tehát — amint azt a megyei kommu­nista orvosaktíván pár éve megfogalmazták — o hiva­tás gyakorlásának maximá­lis szintje, mely az em­berért vállalt szolgálatok között a legszebb, s gya­korlóinak magas szintű em­berségét tételezi fel. És végül, még mindig a hatékonyságnál maradva szólni kell a beteg és orvos közti bizalom erősödéséről. Ez is nagy tartalék, hiszen a hittel orvoshoz forduló, aki meggyőző emberre ta­lál, könnyebben gyógyítha­tó. A műszer mögött lévő gyógyító orvos humanitása áthidalja a gép okozta sza­kadékot, az emberi szó né­ha gyógymódot pótol. N em kétséges: könnyeb­ben mérhető és lát­ható, ha milliókkal fejezzük ki az egészségügy fejlődését. De talán hatáso­sabb, ha ezek az alig látha­tó, de idővel meghatározó­vá váló módszerek általá­nosak lesznek. A minap dr. Hutás Imre egészség- ügyi miniszterhelyettes a rádió reggeli műsorában ha­sonló konklúzióra jutott. Lehet, hogy ennek meg­valósulásához az orvosi kar­nak is át kell alakulnia, jobban részesévé kell, hogy váljék a mindennapi köz­életnek. De nem tehetünk kompromisszumokat akkor, amikor életünk minden te­rén jobb, hatásosabb mun­kát várunk. A követelmé­nyek egyformán nagyok, s ha más is a munka jellege, célja, módszere és erkölcse nem lehet különböző. Bürget Lajos A máriapócsi Rákóczi Termelőszövetkezet textilüzemében háromezer darab fiú fürdőkö­penyt készítenek angliai exportra. (Elek Emil felvétele) Kályha­kálvária Hűtött tantermek - három iskolában Három szabolcsi iskolában — Máriapócson, Pócspetriben és Kislétán — a Szakszervezetek Szabolcs-Szatmár megyei Tanácsának munkavédelmi főfelügyelője, Benkei László meg­tiltotta a tanítást, mert a tantermek hőmérséklete messze elmaradt a kívánt hőfoktól és a levegő szén-monoxid-szeny- nyezettsége veszélyezteti a gyermekek és a nevelők egész­ségét. Nem volt még példa arra a megyében, hogy iskolát — vagy azok egyes, tantermeit — betiltsák a hideg miatt. Ezért is csatlakoztunk a mun­kavédelmi főfelügyelőhöz és a helyszínen tájékozódtunk, mi okozta, hogy a tanév — és a tél — közepén ilyen helyzet adódott a máriapócsi tanács­hoz tartozó három általános iskolában. Hideg és széngáz Megismerkedtünk az előz­ményekkel is. Először decem­ber közepén jelezte Nagy Ká­roly megyei szakfelügyelő, hogy a három iskolában a tantermek többségében 10 fok alatti hőmérsékletet mért. Ja­nuárban szakmai vizsgálatát továbbfolytatva, ismét ezt ta­pasztalta főként Pócspetriben és Kislétán. Máriapócson ja­nuár 11-re már jobb volt a helyzet, a (kályhák jó részét átrakták, rendbehozták. Pócs­petriben az iskola igazgatója, Magyar Gyuláné, az iskola munkavédelmi megbízottja, Veres Pál és a helyi körzeti orvos, dr. Reményi Mária eze­ket foglalta írásba: „Az iskola 2.1, 3. és 4. sz. tantermeiben a kívánt hő­mérséklet nem volt meg. Napi Párttagnak lenni: szolgálat II zöldségtermesztő Mintha sokkal gyorsabban forogna az idő Háda Mihály családjában. A 23 esztendős fiatalembert brigádvezető­nek választották a petneházi Egyakarat Termelőszövetke­zetben. Katonai szolgálata után megnősült, Gabriella lá­nya két-, Krisztina egyéves. Január 14-e nagy nap volt az életében: a községi pártalap- szervezet vezetőségének tag­ja lett. Kicsit nehezen indult az élete. Hatodik gyermek a csa­ládban, édesapja — aki az első tsz-elnök volt Petnehá- zán — meghalt, amikor két­éves a fiú. Édesanyja szak­mát igyekezett adni a gyere­keknek. Két bátyja a vasút­nál, egy a tsz-ben dolgozik. Két nővére férjhez ment, háztartást vezetnek. Mihály a mátészalkai Esze Tamás Gim­náziumba jelentkezett, majd az érettségi után rögtön a tsz- nél kért munkát. Az állatte­nyésztésbe osztották be. — Gimnáziumi érettségim mellett valamilyen szakmát is akartam szerezni — em­lékszik vissza az 1974-es esz­tendőre. — Középfokú állat­tenyésztő és növénytermesztő technikusi képesítésért ta­nultam. Közben jelentkeztem volna a számviteli főiskolára, de mire észbe kaptam, már késő volt. Akkor a tanulás helyett a KISZ-munka és a termelőszövetkezet hétköz­napjai kötöttek le. Nagyon érdekelt, hogy lehetne az adott területen minél na­gyobb hozamot elérni, vagy az állattenyésztésben több húst, tejet produkálni. Háda Mihályt hamarosan megismerték a közvetlen munkatársai, s a faluban pe­dig tudták, hogy jó szervező. Ha egy szavalóversenyt hir­dettek, vagy műsoros elő­adást tartottak, bizton szá­mítottak a lelkes, segítőkész fiatalemberre. A KISZ-tagok hamarosan a titkári feladatot ruházták rá, a zöldségter­mesztő brigád pedig vezető­jének választotta. — Ekkor már sokat fon­tolgattam a párttagságot — folytatja. — Lényegében ugyanazt a munkát végzem így is, mint párttagként, de mégis egy magasabb szinten szeretném tudatosítani azo­kat a tennivalókat, amelyeket nap nap után végzek. Járta­sabb akartam lenni politikai kérdésekben, hogy ne csak megérzésből csináljak vala­mit helyesen, hanem elmé­letben is értsem, mit miért kell tenni a pártban. — Nagyon jólesett a leg­utóbbi vezetőségválásztasön, hogy én is bizalmat kaptam. Most úgy érzem, az ifjúsági szervezetben már nem tudnék olyan teljes értékű munkát végezni, mint korábban. Bár legelőször a KISZ-titkárság volt a pártmegbízatásom is. Most szeretném, ha a párt- alapszervezetben kapnék több konkrét feladatot. Gazdasági felelős lettem, s gondolom, ez nem merül ki a bélyegek áru­sításában. A mindössze 23 éves, két­gyermekes családapa házra gyűjt. Még az anyósánál lak­nak. Petneházán akarnak le­telepedni, mert mint mondja, itt érzi jól magát. Nemcsak azért, mert ismerik az embe­rek, hanem mert bizalmat szavaztak neki a szocialista brigádban és a pártszervezet­ben is. Most már csak rajta múlik, hogy megfeleljen a bizalomnak... T. K. kétszeri mérés alapján a hő­mérő 14—16 fokot mutatott. A kályhák átrakása mind ez ideig nem történt meg. így a kellő hőmérsékletet és a tisz­ta levegőt a hivatalsegédek nem tudják biztosítani. A 2. sz. tanteremben különösen fojtó volt a levegő a szén­gáz miatt... A néhány napos enyhe idő valamelyest segített a „hű­tött” tantermekben ülő gyer­mekeken és a pedagógusokon, de újra visszatért a hideg. Ekkor már tudomást szerzett a három iskolában levő álla­potokról a pedagógus-szak­szervezet megyei titkára, Oláh Gábor is, aki az SZMT mun­kavédelmi főfelügyelőjével január 28-án helyszíni szem­lén tájékozódott: megenged­hető-e ilyen körülmények kö­zött a tanítás. A tantermek­ben — Máriapócsot kivéve — ekkor sem volt jobb a hely­zet. Jóval a kívánt határ alatt volt a tantermek hőmérsékle­te, a szén-monoxid-mérgezés veszélye is fenyegetett. En­nek alapján hozta meg hatá­rozatát az SZMT munkavé­delmi főfelügyelője: Orvosi vélemény „A pócspetri, máriapócsi és kislétai általános iskolák tan­termeiben és a nevelői szo­bákban a levegő hőmérséklete és tisztasága nem elégíti ki a követelményeket. A legna­gyobb tantermi hőmérséklet 14 Celsius-fok volt. Mértem tanteremben 9 Celsius-fokot is. Pócspetriben és Kislétán az alacsony hőmérsékletek mel­lett a fojtó szén-monoxidgáz is veszélyezteti a gyermekek és a nevelők egészségét. Ja­nuár 29-től az egészségkárosí­tó hatások megszűntetéséig a tanulók és pedagógusok fog­lalkoztatását megtiltom ...” Másnap, január 29-én jár­tunk a három község isko­láiban, ahol azóta némileg javult a helyzet. A tantermek mintegy felében azonban, Pócspetriben és Kislétán ke­vés változást tapasztaltunk. Lassan halad a rossz kály­hák átrakása, Pócspetriben egyetlen szakember dolgozott ottjártunkkor. A tanulócso­portokat a viszonylag normá­lis hőmérsékletű tantermek­be. tornaterembe, nevelőibe irányították. Segített, hogy a jó kály­háknál megoldották a folya­matos fűtést a korábbi egy­szeri, reggeli fűtés helyett. Rontja a meleg megőrzését, hogy a tantermek nagy ré­szénél nem zárnak az ajtók, ablakok. Kerestük, kik a felelősek a „hűtött” tantermekért, ahol ideiglenesen meg kell szün­tetni a tanítást. Orosz József tanácselnök a helyszínen jár­va kezdeményezett intézke­déseket, átmenetileg a műve­lődési és egyéb helyiségeket is igénybe veszik a kályhák rendbehozataláig. Utalt arra, hogy még májusban — Baga- méri Lajos gazdasági igazga­tóhelyettessel — eljártak több környékbeli üzemnél, mégis a tényleges munkák csak októ­berben kezdődtek meg. Az is­kolaigazgatók felelősségét em­lítette, akiknek kötelességük gondoskodni a normális fű­tésről, a tantermek megfelelő állapotáról. A háromból azon­ban két igazgatót a tanév ele­jén neveztek ki, új emberek, más községből jöttek Kislétá- ra és Máriapócsra. Ök még nem intézkedhettek a nyáron kályhaügyekben. Egymásra várás helyett Egyébként a községi ta­nács a három iskola zavarta­lanabb ellátása, fenntartása érdekében közös gondnoksá­got hozott létre. Gazdasági igazgatóhelyettest nevezett ki, hogy mentesítse az igaz­gatókat a gazdasági-fenntar­tási munkák intézése alól. Ügy látszik azonban, a fenn­tartó tanácsi szervek nem tisztázták egyértelműen, hogy ezek után miről gondoskod­jék az igazgató és miről a gazdasági igazgató, a gond­nokság. Ez a kettősség, a hely­színi tapasztalataink szerint is összefügg a kályha- és tante­remkálváriával, amelynek ta­nulságait sürgősen le kell vonni, erősítve a gazdatud^- tot és felelősségét. Az ügynek nem lehetnek a gyermekek a vesztesei, sem az egészségük, sem a zavartalan tanulásuk nem lehet a tét. Azonnali lé­pésekre van szükség iskola- vezetőknél. tanácsnál, járási művelődési osztálynál. Egy­másra várás helyett... Páll Géza Energia A KÖVETKEZŐ ÉVEK­BEN lehetőség lesz arra, hogy a mezőgazdaság ener­giafogyasztásának növeke­dési ütemét jelentősen, akár felére csökkentsék — ezt állapította meg a MÉM át­fogó elemzése, amely az energiagazdálkodási tenni­valóikkal foglalkozik. Bár a mezőgazdaság nem tartozik az energiát egyoldalúan csakis felhasználó ágazatok közé, hiszen az napenergia és a fotószintézis jóvoltából végül is megnégyszereződik a terményekben felhalmo­zódott energiatartalom, még­is: az energiahordozókkal való körültekintő gazdálko­dás hozzásegítheti az üze­meket jövedelmük fokozá­sához. Annál is inkább, mi­vel a termelési költségek­ben az olaj, a földgáz, a vil­lamos energia mind na­gyobb részt követel, a ta­karmányszárításban példá­ul 50, az üvegházi terme­lésben pedig 70 százalékot. A mezőgazdaság energia- fogyasztása tíz év alatt — összefüggésben a korszerű gépek, technológiák alkal­mazásával, valamint a nö­vekvő hozamokkal — meg­kétszereződött. Az összes energiahordozót olajra át­számítva — azaz az olaj­egyenértéket alapul véve — 1,7—1,8 millió tonna volt a tavalyi felhasználás, amely­nek növekedési üteme azon­ban — a korábbi intézkedé­sek nyomán — máris féke­ződött. Az 1970—74 közötti tízszázalékos évi fogyasz­tásbővülés az elmúlt idő­szakban 6 százalékra mér­séklődött, s azzal számol­nak, hogy ez a tendencia tartós marad. Biztatóak a kilátások az olaj földgázzal való helyet­tesítésére. Az ország gáz­vezeték-hálózata már ki­alakult, s a számítások sze­rint amennyiben egy-egy mezőgazdasági üzem 4—5 kilométernél nem hosszabb vezetékkel csatlakozik eh­hez, úgy olcsóbb energia- forrsához jut. A MEZŐGAZDASÁG ener­giafelhasználásának mint­egy 40 százalékát kitevő hajtóanyagok mennyisége mérsékelhető azzal, hogy motordiagnosztikai állomá­sokat és jól felszerelt szer­vizhálózatot alakítanak ki, és gondoskodnak a trakto­rok, erőgépek gazdaságos kihasználásáról. További le­hetőség a géppark motor­teljesítményének növelése, ezzel ugyanis arányosan csökkenthető a tüzelőanyag- fogyasztás. n kezdtem el a dolgot. Magam sem tudom, mi volt a részemről: tisztesség vagy ravaszság — de ellenfelem sem ma­radt adós. Akkor arra kértem, hogy repetáljunk. Válaszul ő valamit sú­gott a főpincér fülébe. Ez kissé meghökentett, de sebaj, én is kemény le­gény vagyok! Kétszáz gramm vodkát és cseh sört rendeltem. Ellencsapás következett: bodzapálinka. Ez komoly, de nem fáj­dalmas húzás. Mert nálam paprikapálinka volt tarta­lékban. A csiszolt kristálypohá­ron keresztül figyelmesen mustráltam ellenfelemet. ö „sztarkát” rendelt. Én „kijevi kisüstit”. Ő pedig „vadász-vodkát”. Erre az étterem igazgató­jához mentem. Amikor visz- szatértem, az asztalon már egy üveg „rigai balzsam” állt. Nem tudtam lepipál­ni... így kénytelen vol­tam bevetni a nagyágyút: eredeti jereván töltésű ör­mény konyakot. Partnerem izgatottan kor­tyolgatta az ásványvizet. Nos, ha védekezésre tértél át, akkor mi győztünk — gondoltam, és egy üveg tisz­ta szeszt húztam elő akta­táskámból. ö szilvapálinkát tett az asztalra. Én bolgár rakiát. ő japán szakét. Én erre whiskit javasol­tam. ö pedig: legújabb típusú eszterga csavarmenetvágó gépet! Erre aztán, úgy emlék­szem, arcon csókoltam, ki­utalást adtam neki egy va­gon cementre, majd esz­méletlenül rogytam le. A feladatom elvégeztem — a gyár vezetősége azonban csak holnap értesülhet róla! Jevgenyij Kologyijcsuk MliMiiipliilpi

Next

/
Thumbnails
Contents