Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-03 / 28. szám

1980. február 3. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A művelt munkással K orkövetelmény, hogy műveltségfogalmunk állandóan változik, bővül, s jelentős eleme a műszaki ismeret. Ki gondolná, hogy a Nyírségben és a Beregben is otthonra talált az egyik legkényesebb, legigényesebb ipa­rág, a műszeripar! A XI. kongresszus határozatai nyomán, az elmúlt öt esztendőben nemcsak az alapjait teremtettük meg a precizitást, nagy műveltséget, szakképzettséget igénylő iparágnak, de gondoskodtunk továbbfejlődésének Lehetőségeiről is. Napjainkban Szabolcs-Szatmár műszeripari üzemeiben csaknem 5 és fél ezer ember dolgozik. Olyan termékeket állítanak elő, amelyekkel jegyeznek bennünket a világpia­con is. Bereg központjában, az új fiatal munkásgeneráció nagyszerű jelkészültséggel készíti az IGV Irógépgyár vásá- rosnaményi gyárában a Hermes svájci cég részére kétféle típusban a táskaírógépeket. Ezek a gépek tetszetősek. A naményi munkások megismerték, megtanulták, hogyan kell a latin, a héber, az arab, a japárr vagy más nemzet abc-je szerinti írógép-klaviatúrákat készíteni. S bár e termék te­lepítése alig másfél éve, 1978 nyarán kezdődött, máris szép sikereket értek el. A MOM mátészalkai gyára a külföldön is ismert szemüveglencséivel, vízóráival és fékerő-szabályo- zó termékeivel arat sikert. Szinte máról holnapra vált nagykorúvá és elismertté az Egyesült Izzó kisvárdai fényforrásgyára, ahol több mint 1680-an dolgoznak, közöttük csaknem 1200 nő. Már dobo­góra került a moszkvai olimpián termékeivel a BEAG Uni- versil nyíregyházi gyára, ahol a műszaki értelmiség, a ki­váló műszaki gárda olyan elektroakusztikai berendezéseket, stúdióerősítőket, kommentátorasztalokat készített, amelyek a világ bármely gyárának hasonló termékeivel felveszik a versenyt. Sok erőfeszítés, sok munka van e sikerekben. Munkás- fiatalok ezreit tanították, nevelték. Így szerezték meg a műszerész szakmákat. Áldoztak milliókat az új generáció képzésére. Megtanulták a szabolcsi gyárak vezetői is, hogy az áldozatokat vállalni kell, mert enélkül nincs fejlődés. A XI. kongresszus óta elért egyik jelentős eredmény Szabolcsban kétségtelenül a művelt, fiatal munkásnemze­dék, amelynek az életkora aligha haladja meg a 30 évet, s a munkások 41 százaléka szakmunkás. Nem kevés azok száma sem, akik két-három szakmát bírnak. Ez az egyik biztosítéka annak, hogy fiatal, korszerűen felszerelt üze­meink az 1980. évi feszítettebb tervet is teljesíteni fogják. Ez igényli a körülményekhez való rugalmasabb alkalmaz­kodást. Mit jelent ez egyebek között? Azt, hogy a műszaki színvonalnak állandóan növekednie kell. Ehhez műszaki műveltségünk állandó karbantartásáról kell gondoskod­nunk. A XII. kongresszus irányelveiben olvasható ezzel kapcsolatban: „A társadalom előtt álló feladatok megol­dása megköveteli, hogy szellemi erőforrásainkat minden területen jobban, gazdaságosabban és szervezettebben hasz­nosítsuk.” Erre szükséges törekedni Szabolcs megye üze­meiben is. Kilencedik évébe lépett az üzem- és munkaszervezés korszerűsítését célzó párthatározat, amelynek végrehajtása itt-ott még akadozik. Most a XII. kongresszusra készülő­ben vizsgálták meg a megye műszeripari üzemeiben, mit tettek e párthatározat nyomán. Kétségtelen, hogy a MOM mátészalkai gyárában, a vízóratermelésben elért sikerek­hez jelentősen hozzájárult a szerelő munkahelyek mozdu­lattanulmányozási módszerrel történt kialakítása. Térkép jelzi már, hol, mennyi a veszteségidő, hogyan szükséges csökkenteni. Készült univerzális fúrószerszám, amellyel a vízóraöntvény furatainak a megmunkálását végzik. A víz­óra egyes alkatrészeinek a színei is különböznek. Ez is se-' gíti kiválasztásukat. Apróságok? Valóban. Ilyenekből áll össze az üzemszervezés eredménye. Ezeknek köszönhető például, hogy a korábbi szerelési normaidőt a munkások 33 százalékkal csökkentették és növekedett a termelékeny­ség, jobb lett a minőség, s emelkedett keresetük. Az Egye­sült Izzó kisvárdai gyárában a termelés korszerűsítése 60 dolgozó fáradságos, szemrontó kézi munkájának a felsza­badítását eredményezte. A nyíregyházi Universilben pél­dául az üzemi diszpécserszolgálat és a művezetők napra­készen ismerik a termeléssel összefüggő kérdéseket, ezek időbeli alakulását. Tudományos prognózis készül. Maga­sabb színvonalúvá vált az üzem- és munkaszervezés, s ez is mércéje a korszerű műveltségnek. S zabolcs új, s ezért is korszerű, éppen serdülőben levő műszeripari gyáraiban a gazdasági, párt- és társa­dalmi vezetők a megszületett gyár fejlődésével egy időben, vagyis az utóbbi öt évben kezdtek el intenzívebben foglalkozni az üzem- és munkaszervezési feladatokkal. Nagyobb sebességre most kapcsolnak, amikor nemcsak az idő sürget, hanem a hazai és a nemzetközi követelmények mércéje is magasabb. Reméljük sikerrel teljesítik ezt a szintet is. Farkas Kálmán G yerekkoromtól fogva tudtam, mi leszek. Emlékszem, megkér­deztek bennünket a bölcső­dében, ki mi szeretne lenni. Nos, ki tengerész, ki ács, ki tudós... — En ideiglenes ügyvivő akarok lenni, — je­lentettem ki. — Micsoda-a? — képedt el a dajka. — Ideiglenes ügyvivő. Erre elszedték tőlem a játé­kokat. Büntetésből. Am ké­sőbb odajöttek hozzám ket­ten és azt mondták: — Elhatároztuk, hogy mi is ideiglenes ügyvivők le­szünk ... Óvodások lettünk. — Ki mi szeretne lenni, gyerekek? — kérdik tőlünk. Nos, ki orvos, ki öntőmun­kás ... — Én ideiglenes ügyvivő leszek — mondtam. — Mi-i-i? — Ideiglenes ügyvivő. — Állj a sarokba — mond­ja az óvó néni — és gondol­kodj egy kicsit, hogyan illik viselkedni. De mit gondolkodjam, mi­kor gyerekkorom óta tudom, mi leszek. Állok a sarokban. Odajön­nek hozzám hárman és azt mondják: — Mi is ideiglenes ügyvi­vők leszünk. Óvodás korom a sarokban telt el. Aztán jött az iskola. — Na gyerekek, ki mi sze­retne lenni? — kérdi a taní­tónk. Nos, ki pilóta, ki agronó- mus... — Én ideiglenes ügyvivő leszek — jelentettem ki. — Nagyszerű! — mondja a tanító. — Hoci az ellenőrződ. Újfehértó: Fejlesztésre 64 millió Az ötödik ötéves terv hoz­ta a leglátványosabb fejlődést Üjfehértón. Minden eddigi­nél nagyobb fejlesztési alap­pal, 63,8 millió forinttal gaz­dálkodnak. Ebből a pénzből a legtöbbet a 12 tantermes általános iskola építése jelen­tette, közel húszmilliót köl­töttek lakásépítésre. Régi gond Üjfehértón: sokkal több gyereket szeretnének bölcső­dében, óvodában elhelyezni a szülők, mint amennyire le­hetőség van. Ebben a terv­időszakban negyvenszemé­lyes bölcsődét és száz kis­gyermek nevelését, gondozá­sát megoldó óvodát létesítet­tek. Újítás a cipőgyárban Kizárja a balesetet A nyírbátori Minőségi Ci­pőgyár úgynevezett branzolt présgépén az elmúlt években számos baleset történt. Ezért a gyár két dolgozója: Antal Ferenc és Hajósi József újí­tási javaslatott tett a baleset- veszély elhárítására. Olyan szerkezetet alkottak, amely kizárja a balesetek lehetősé­gét. A munkavédelmi újítást januártól alkalmazzák a gyárban. A Minőségi Cipő­gyár többi üzeme is érdeklő­dik az újítás iránt, így való­színű a gyár többi présgépén is felszerelik az ötletes szer­kezetet. Szőlőkaró az NSZK-ba A nyírbogáti Rákóczi Ter­melőszövetkezet kétezer hek­táros erdővel rendelkezik. A kitermelt fa kedvezőbb érté­kesítéséért az elmúlt ' évben fűrészüzemet létesítettek, ahol két műszakban nyolc­van ember dolgozza fel a rönköket. Az alapanyag főleg akác, s ezekből raklapokat, lamellafát, szőlőkarókat ké­szítenek. 1980-ra 18 millió forintos árbevételt terveztek. Elkészítenek többek között 25 ezer raklapot, 200 ezer Sza­bolcs ládát, 100 köbméter la­mellát és 100 ezer szőlőkarót* A szőlőkarót NSZK-exportra szállítják. A lamellák (ra­gasztott akáclapok) tárolóte­rek, uszodák, nagy fesztá­volságú tetőszerkezetek át­hidalásához alkalmasak. Holnap pedig hozd fel a szü­léidét. Ilyesmivel azonban nem le­het rámijeszteni. En gyerek­korom óta tudom, mi leszek. Az én álmaimat nem tudják megfojtani, összeszedtem a barátaimat: a bölcsődéből azt a kettőt, a három volt óvodás­társamat, meg néhányat még az osztályból is és megala­pítottuk az „Ifjú ideiglenes ügyvivők köré”-t. En lettem az elnök. A többi iskolában is sikerült megalakítani a kört. Nyilvános vitákat ren­deztünk nyolc éven át. Az új­ságnak cikkeket küldtünk. „Az ideiglenes ügyvivők és a költők.” „Az ideiglenes ügy­vivők és a fizikusok.” Az ide­A. Sargorodszkij: Mi legyek? A számadás napja Jött egy ember az úton, megállítottam, elbeszélget­tünk. Mondja, a moziba megy (művelődési ház) zárszám­adásra. Tolmács István foga- tos a tsz-ben. Már régen. Vé­leménye szerint tavaly jól mentek a dolgok, jobban, mint az előző években. — Pedig rossz volt az idő­járás, nem kedvezett a nö­vénytermesztésnek. — Az igaz — nézett a sze­membe a fogatos —, de a ter­vet teljesítettük. Ez a fontos, nem? Jól zárunk, így hát ami volt, elmúlt. — Személy szerint is jól zárt? — Pénzben ? ... Hát lehe­tett volna több is. összeráz­va megvolt a havi 3500 forint. Én nem mondhatok rosszat. Hegy év után... Délelőtt 10 óra van, január 31-én. Az idő már megeny­hült, a langyos délkeleti szél apasztja a havat, így hát so­kan az épület előtt várakoz­nak. Hornyák Pál — fiatal­ember — hajdonfőn, kigom­bolt nagykabátban beszélget társaival. Rákérdeztem, ő mi­ként érdekelt a szövetkezeti gazdálkodásban. — Drótfonó vagyok. Van egy kis műhelyünk, négyen dolgozunk benne. A drótfo­nást itt tanultam. Kilenc éve dolgozom a tsz-ben. Előbb se­gédmunkás voltam, most be­tanított. — Nekem jó a tsz-ben. A fizetés mellé kapom a háztá­jit. Csirkét, kacsát nevel az ember, így ki lehet jönni. A zárszámadásról az a vélemé­nyem, hogy itt most elmond­jak, ami van, aztán dolgozunk tovább. Negyedik zárszámadásnak vagyok már tanúja Nagyha­lászban. Ott voltam akkor is, amikor az egyesülést követő évben a tiszatelekiek és a nagyhalásziak nem éppert ba- > rátságosan méregették' égy-' mást külön-külön csoporto­sulva. Kimondott szóval is okolták egymást a rossz ered­ményekért, a gazverte földe­kért, a rossz minőségű almá­ért. Most karéjban állva — egymással és a sorsukkal bé­kében — telekiek és halászi­ak beszélgetnek. Tóth Miklós a hangadó, őszintén mondja: Kár helyén — haszon — Nem akartuk az egyesü­lést. Most már másként lát­juk. összerázódott a tagság és kilábaltunk a bajból. Én a kertészetben vagyok brigád- vezető. Hatvanhárom tagja van a szocialista brigádnak és van 176 hektár téji almánk, 13 hektár őszibarack, 19 hek­tár szőlő és 13 hektár vegyes zöldség. Az alma jól sikerült, az 500 vagon termésnek 80 százaléka export volt. — Ilyen még nem volt. Ilyen jó termés. Én azt mond­tam az embereknek, mutas­suk már meg ... iglenes ügyvivöség hovato­vább a legnépszerűbb foglal­kozás lett. Minden írásmű hő­se a fiatal, kutatószellemű ideiglenes ügyvivő. Minden kislány ideálja a bajuszos ideiglenes ügyvivő. Az újsá­gok rólunk írnak, a moziban minket mutatnak, a rádióban rólunk énekelnek. Egy szó mint száz, mire befejeztük az iskolát, mindenki úgy döntött, hogy ideiglenes ügyvivő lesz. Erre a pályára aztán elké­pesztő tülekedés kezdődött, míg a többit a kutya se ugat­ja. Ezzel azonban nem lehet rámijeszteni. Én gyerekko­romtól fogva tudtam, mi le­szek. Régen készülök rá. Végül, amikor a verseny már odáig fajult, hogy min­den egyes helyre száz ember pályázott, én is beadtam a je­lentkezésemet. Az orvosira. Egyedül — a száz helyre. És felvettek. Oda, ahová gyerek­koromtól pályáztam. Mert pályázni tudni kell. Ford: Antal Miklós A moziterem mindig tömve volt, most is tömve van. A zsongás abban a pillanatban elült, mihelyt az elnök, dr. Nagy Gábor beszélni kez­dett. Jó 1 órás volt a beszéd, benne a leglényegesebb rész: az 1976. évi veszteséges gaz­dálkodás után 1979-ben 4 mil­lió 290 ezer forintos nyereség­gel zártunk. Az első komoly siker az egyesülés után, pedig tavaly sem volt könnyű gazdálkod­ni. Tavasszal 260 hektár őszi búzát, 23 hektár őszi árpát szántottak ki felfagyás, víz­nyomás miatt. És volt kár ké­sőbb is. Vetettek viszont nap­raforgót az elpusztult növé­nyek helyére és ez a jónál is jobban sikerült. Tizenhat má­zsás átlagot takarítottak be, az önköltség egy mázsa mag­nál 588 forint volt, szemben a több, mint 900 forintos érté­kesítési árral. Igazában a kertészeti ága­zat tett ki magáért. Ebben az volt a legfőbb jó, hogy az al­ma 77 százalékát a tagság ta­karította be. Korábban a ter­més jelentős részét a társa­dalmi munkások szedték. — Csak a tüzet érdemes más kezével kaparni, a gesz­tenyét nekünk kell. Csoportok az utcán Szokatlan következtetés ez a munka eredményességévei kapcsolatban, de elhangzott és igaz. A tagság magának dolgozik, jobb munkával saját jövőjét alapozza. Már a tíz' szocialista bri­gádnak osztották a jó munkát elismerő okleveleket, amikor a 71 éves Fekete János mel­lém ült. A kérdésemre vála­szolta: — Itt voltam én, csak előbbre jöttem, mert szóla- nékr^ An-eyi, sok mHliáról be- i szélt az elnök és nekünk, öre­geknek meg semmi se jut? Kétezer-ötszázért váltják a háztájit. Voltam Vencsellőn, meg másutt, ott dupláját ad­ják, a jutalomnak is ötszörö­sét, Hát ott ötször jobban terem a föld? Ezt megkérdez­ném. De látom, elkéstem. A tagok már szavaztak. Jó­váhagyták a mérleget, az alapok felosztását és a tervet. Kint az utcán csoportokba ve­rődtek, még beszélgettek. Mi is, özvegy Nagy Antalnéval. — Örülök annak, hogy vég­re rendbejönnek a dolgok, de hát én már nyugdíjas vagyok. Harminc évig voltam tsz-tag, alapítója a régi szövetkezet­nek és bizony volt baj elég. Most is dolgozom, társadal­mi munkában. Bárcsak len­nék 30 éves. Mondtam Fekete János vé­leményét. — Én is keveslem a meg­váltás összegét, de elfoga­dom, hogy eddig nem volt rá több pénz. Talán ezután lesz. „Tőlünk függ minden" Több pénz kellene a föld megváltására, de a különböző alapokra szintén. Ez a véle­ménye a termelőszövetkezet párttitkárának, az elnöknek is. — Az eredményeinktől függ minden. Idén már a háztáji állattartásnak is több takar­mányt akarunk juttatni. Most először van raktáron 1200 va­gon abraktakarmányunk. Eb­ből a saját felhasználás mel­lett a kistermelőknek is érté­kesítettünk. A szálas takar­mányból is többet juttatunk majd a részes betakarítással, így, ilyen kis léptekkel tu­dunk csak előre haladni. Kemény és nehéz volt az év 1979-ben Nagyhalászban, De az emberek fáradozása nem volt hiábavaló. Erősebbek és gazdagabbak lettek és talán nem is a megnövekedett jöve­delemmel, nyereséggel. In­kább azzal, hogy a tiszatele­kiek, halásziak egymásra ta­láltak, Javult az egyetértés. Seres Ernő Tolmács István: „Jól zá­runk. így hát ami volt, el­múlt." Tóth Miklós: „Nem akar­tuk az egyesülést. Most már másként látjuk.” Dr. Nagy Gábor: „Csak a tüzet érdemes más kezével kaparni...” Fekete János: „Annyi sok millióról beszélt az elnök ... Nekünk, öregeknek meg sem­mi sem jut?” Özvegy Nagy Antalné: „Harminc évig voltam tsz- tag... Bárcsak harmincéves lennék!”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents