Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-22 / 44. szám
1980. február 22. KELET-MAGYARORSZÁG 3 MEO I gaz, a néhány tized százaléknyi minőségjavulás a kívülállóknak nem sokat mond, de a szakemberek véleménye szerint tisztes eredmény, amit a nyíregyházi dohányfermentáló a múlt évben ezen a téren felmutatott. Ne bonyolódjunk bele a szak-kifejezésekbe, elégedjünk meg annyival, hogy 1979-ben kevesebb lett a gyárak kifogása, és a nyíregyházi dohány jó minősítést érdemel. Persze lehetne még magasabb is ez, hiszen létezik „kiváló” osztályzat, ennek elérése már a jövő feladata lehet. Egy biztos, az üt, amin elindultak, jónak ígérkezik. Minek köszönhető az eredmény? A minőségellenőrzők szigorúbb munkájának, és a megszilárdult fegyelemnek. A meósok például régebben kétórán- ként vizsgálták a „frakció- összetételt” és a „nagyko- csánytartalmat”, most viszont nem restek félóránként mintát venni és elemezni. Ebből pedig az következik, hogy a sűrűbb ellenőrzést sűrűbben követi a gépek beállítása, kevesebb lesz tehát a selejt. Sorolhatnánk még azokat a szakmai fogásokat, amelyek eredményre vezetnek, de mivel nemcsak házon belül dől el a minőség, nézzük meg mit tesznek, hogy a termelőket is körültekintőbb munkára serkentsék. Ezen a téren talán a legfontosabb, hogy a korábbiaknál sokkalta szigorúbban ellenőrzik az átvevők a dohány nedvességtartalmát, és amennyi- ben az a megengedett szint i féletf van, mégkérik a termelőt, vinné haza, szárítsa tovább, s majd később kínálja fel újfent átvételre. És, ha már az átvételt szigorúbbá teszik, gondoskodnak arról is, hogy a nedvesség ne okozzon gondot a technológiai folyamat során sem. A megoldás ebben is rendkívül egyszerű: „terven felül” is vizsgálni kell, hogy a füstölnivaló a gyártás során megfelelő szinten maradjon. Persze hiába a jó meó, ha a gépek mellett fegyelmezetlen emberek állnak. Hagy ebben se legyen túlságosan nagy hiba, arról gondoskodott az utóbbi idők gépesítése, ami lehetővé tette, hogy azok maradjanak meg a fermentálóban, akik képesek a berendezések diktálta követelményeknek megfelelni. Az embereket nézve azonban, már korántsem könnyű a helyzet, mert a fermentálóban sok az idényjellegű munka, s köztudott, ilyesmire nem mindig a munkaszerető emberek jelentkeznek. Azoknak ugyanis, általában állandó munkahelyük van. De szükség törvényt bont, kénytelenek azokkal dolgozni, akiket kapnak. Habár hozzá kell tenni: a kisebbséggel van csak baj. A fermentálóban — még akkor is, ha néha engedményekre kényszerülnek —, azon vannak, hogy azt, aki tavaly zűrt okozott, idén ne vegyék fel. De néha csodák is történnek; olyan ember jelentkezett náluk, akitől kényszerből kellett megválniuk, de most azt mondta, megjavult. És az eltelt hónapok a ..megtértet” igazolták, (speidl) Tapasztalatcsere a környezetvédelemről A környezet és természet- védelmi szakkörvezetők első módszertani tapasztalatcseréjére kerül sor szombaton délelőtt 9 órától Nyíregyházán a megyei művelődési központban. A környezet- és természetvédelmi nevelésről dr. Nagy Sándor főiskolai docens, „A szakkörök szerepe a környezet- és természetvédelemben” címmel pedig dr. Legány András természetvédelmi felügyelő tart előadást. Ezután a szakkörvezetők módszertani tapasztalatcseréje következik, amelyet filmvetítés követ. A rendező szervek mozgalommá kívánják szélesíteni a környezetvédelmet, ezért rendszeressé teszik a szakkörvezetők tapasztalat- cseréjét. C sak nehezen tudtam felfurakodni a villamosba. Akadályozott az aktatáskám, amelyet puk- kadásig tömtem jó hurbano- vi sörrel, amit olyan ritkán lehet Pozsonyban kapni. És ki az, aki éppen mellém kerül a tolongásban? Vsetecnik, a szomszéd. — A, látom vásároltunk, vásároltunk — irányul felém a szomszédi érdeklődés. — És mi jót vettünk? — kezdi nézegetni a tele aktatáskát. Ha most bevallom neki, hogy sört viszek, halálomig azt fogja rólam gondolni, hogy utcai korhely vagyok. — Ó, semmiség — próbáltam elterelni az aktatáskáról a figyelmet, de Vsetecnik már kinyújtotta hosszú kezét és felemelte az aktatáskámat. — Megengedi? Hűha milyen nehéz. Mint a só! Mi van benne? — Kaptam az ötleten. — Eltalálta. Só. — Hogyhogy? Ennyi? Talán csak nem mondják azt, hogy nem lesz? Ha már az ember egyszer elkezd hazudni, akkor folytatnia kell. — Maga még nem hallotta? — kérdeztem tőle. — Nem lesz só. Ezért összevásároltam egy kisebb készletet. — Ne mondja... Igazán? Látja, nekem is vennem kellene, hiszen éppen most fogyott ki nálunk. A szemem sarkából láttam, hogy két nő, akik a közelünkben voltak és hallották Á SÓ Irta: Gabriel Hocman a beszélgetésünket, jelentőségteljesen néznek egymásra. De akkor ennek még nem tulajdonítottam fontosságot. Egy hét múlva, amikor kiürült nálunk a sótartó, a reggeli vásárláskor akartam venni egy kiló sót is. — Hol tartják a sót? — kérdeztem gyanútlanul az eladónőt. — Micsoda? Sót akar venni? Már több napja nincsen sónk. Az emberek felvásárolták. Nincs. — De hisz ez lehetetlen. Hogyhogy nincs sójuk? — Úgy, hogy nincs. Az emberek megbokrosodtak. Nekem is csak alig sikerült megmentenem néhány csó- magot magamnak és a családomnak — világosított fel az eladónő. Én azonban nem adtam fel a reményt és végigjártam még néhány üzletet. Mindenütt más volt a reakció. — Még mit nem akar! Hát toronyóra lánccal nem kéne? — Tegnapelőtt még volt Szakmunkástanulók Szeptemberben adták át megyénk legkorszerűbb tanműhelyét Nyíregyházán, a 107-es számú szakmunkásképző intézetben. A szabó-, cipőfelsőrész-készítő- és a finommechani- ikaiműszerész-tanulók szakmai képzése így megoldottá vált ebben az intézményben. Képünkön: a „cipősök” műhelyét bármelyik üzem megirigyelhetné. A félautomata szalagon egyszerre 30 tanuló dolgozhat. (Mikita V. felv.) Mindenki továbbtanul A nyírlövői „faluháborá“ győztesei „Faluháború három kilométerért” — ezzel a címmel jelent meg lapunkban 1977. július 23-án a Nyírlövő és Lö- vőpetri között kialakult viszályról szóló cikk. Az iskolakörzetesítés miatti régi panasz színhelyére újra elmentünk, hogy megnézzük: mi történt azóta? De elevenítsük fel előbb, mi is volt akkoriban a „faluháború” lényege? Levél érkezett szerkesztőségünkbe, melyben a lövőpetri szülők kérték segítségünket. A két falu közötti ellentéteket emlegették, a kisebb falu állítólagos „elnyomását”, ami a körzetesítésnél például abban nyilvánult meg, hogy a nagyobb faluba, a-3 kilométerre lévő Nyírlövőbe kellene átjárniuk a felső tagozatosoknak iskolába. Az érdekelt 37 gyerek szülei közül 29 aláírta a levelet, tiltakozván az idegen iskola ellen. „Inkább elviszem..." Amikor mi 1977-ben ott jártunk, sok keserű szót hallottunk. Felpanaszolták a korábbi sérelmeket is, mert nem volt könnyű sem a taelég sónk. Akkor kellett volna jönnie. Mi arról nem tehetünk, hogy késve jött. — Nekem a szomszédasz- szonyom hozott egy kiló sót Záhorská Bystricából... — A piacon 200 koronáért adtak egy kilót... — A sóbányák leégtek ... — Külföldről már nem kapunk több sót... — Exportáltuk devizáért... — Az állatkert felvásárolta, hogy legyen a tátrai zer- géknek ... j— A víz elöntötte a raktárakat ... Amikor láttam, hogy már az üzemi étteremben is üresek az asztalon a sótartók, megértettem, hogy a -helyzet veszélyessé vált. — Émberek — szólaltam meg — ne bolondozzatok. Mindez azért van, mert a táskámban sör volt és nem só ... Mert a villamoson két nő kihallgatott bennünket... De hiszen só elég van és nemsokára lesz! Ne csináljatok pánikot! — Megbolondult — konstatálta a közvélemény és Vsetecnik szomszéd még hozzátette, hogy ő már régen mondta, hogy valami nincs rendben... H olnap elmegyek és megvizsgáltatom magam a pszichiáterrel — gondoltam magamban. De most még autóba ülök és elmegyek a szomszéd járásba. Csak egy pár órára. Sót veszek. (Ford.: Lipcsey Lászlóné) nács, sem a tsz „összevonása”. Parázs gyűlölet izzott néhány szülő szavaiban: „Inkább kiveszem az iskolából és elviszem egy másik faluba, de Nyírlövőbe akkor se fog járni...”, vagy egy másik idézet: „ ... mi sem tanultunk szaktanteremben, mégis itt vagyunk”. A gyanakvóbb szülők úgy vélték: csak a pedagógusok kényelméről van szó, mert így nem kell majd kijárniuk. Meg arról, hogy elnyomják a kisebb falut. Ez a vélemény a hangadóktól olyannyira elterjedt, hogy a szülői értekezletek rendszerint veszekedésekbe fulladtak, s úgy látszott, se béke, se fegyverszünet nem várható... A napokban Nyírlövőből érkezett meghívás szerkesztőségünkbe, pályaválasztási szülői értekezletre. Kosztyu Béla iskolaigazgatótól megtudtuk, hogy immár sikeresen túl vannak a nehezén: a körzetesítés körüli viharok a lehető legmegnyugtatóbb módon elcsendesültek, a kedélyek nagyrészt megnyugodtak. Ami az oktatás technikai és módszertani részét illeti: gazdagodtak egy új épülettel, a részben megyei, részben pedig tsz-támogatással, valamint helyi erőből felépített, 4 tantermes iskolával, ahol a felső tagozat kapott helyet. Egy műszakos tanítással, csak délelőtt oktatnak, délután két csoport napközis veszi át a helyet az új épületben. A kémiát és a testnevelést kivéve minden tantárgyat megfelelő szakos tanár tanít. Ha igénylik, minden lövőpetri gyereknek tudnak napközis ellátást adni. Nincs panasz a közlekedésre sem, összeszámlálni is alig tudtuk, hány busz jár napjában. Az annak idején elhangzott szülői fenyegetésekből az lett, hogy csak egyetlen gyereket vittek el más iskolába. Időközben azonban, amikor szülei hallották. hogy a többiek zömmel elégedettek a nyírlövői iskolával —, visszahozták. Bírálat — névtelenül? Most már rágondolni is rossz, hogy Lövőpetriben az utolsó tanévben csak a biológiát tanította szaktanár. Mit tanultak volna összevont osztályban, szaktanterem, korszerű szemléltetőeszközök nélkül? A szülők többsége megértette, hogy az idő kereke visszafelé nem forog, ami jó volt évtizedekkel ezelőtt, az ma már kevés. Persze most is akadnak olyanok, akik továbbra is aggályoskodnak, zúgolódnak, rossz hangulatot keltenek. Egyikük azt, hogy a gyereknek matematikából többet segít az édesapja, aki egyébként a tsz-ben betanított dolgozó —, mint a matematika- tanár. (Ez bizony nehezen hihető.) Másikuk azt, hogy rossz a közlekedés is, az ennivalóval sincsenek megelégedve, sőt, tanulni sem lehet az iskolában, mert a gyerek minden este otthon írja a leckét. Mindez mennyire igaz, ha a két asszony nem volt hajlandó a véleményéhez a nevét is adni? Ennél több magyarázatra nincs is szükség! Egy másik édesanya viszont elmondta, hogy ő elégedett. A gyerek kiegyensúlyozott, otthon már nem tanul, az eredménye javult, s feltétlenül többet tud, mint ha a kisiskolában maradt volna. Tudásuk alaposabb Korponai Józsefné, a nyolcadikosok osztályfőnöke jónak tartja a gyerekek felkészültségét, igyekezetét, szorgalmát. Huszonkét nyolcadikos hagyja el idén az iskolát, éppen a fele-fele arányban képviselik a két falut. Mind a tizenegy lövőpetri gyerek tovább tanul. Érdemes röviden végigpásztázni, ki hová készül: a legjobb tanuló Sipos Csilla, már most a debreceni Kossuth egyetemet „célozta meg”, tehát gimnáziumba megy. Berényi László műbútorasztalos szeretne lenni, Pri- bula Gyula vendéglátóipari szakközépiskolába készül, Pócs Kálmán pedig úgy döntött : nehézgépkezelő lesz. Ketten készülnek Záhonyba, a vasútforgalmi szakközépiskolába, egy kislány egészség- ügyi pályát választott, van köztük jelölt férfiszabónak és bolti eladónak, ketten pedig vízvezeték-szerelők szeretnének lenni. Mint azt Szabó Gáborné tanárnőtől, a pálya- választási felelőstől hallottuk, nem biztos, hogy mindenkit az első helyen megjelölt iskolába, vagy szakmára vesznek fel, de az biztos, hogy tudásuk alaposabb, mintha kisiskolából rajtolnának. Biztos, hogy ennek a „háborúnak” a gyerekek a győztesei... Baraksó Erzsébet Ajánlások A KISZ egyik alapvető feladata megyénkben is a fiatalok párttaggá nevelése. Az utóbbi években eredményesebb lett a fiatalok körében végzett pártépítő munka, de még több helyen nem tervszerűen és nem kellően előkészítve végzik ezt a munkát. Megyénk építőiparában tavaly átfogó felmérést végzett a KISZ megyei bizottsága. Egyebek között megállapították, hogy 1975-től 1978 végéig a három nagy építőipari vállalatnál, a tanácsi építőipari vállalatnál és a költségvetési üzemekben 60 - fiatalt vettek fel a pártba, 47 fiatal ajánlója az ifjúsági szervezet volt. Az arány jó. Ám a megyei ifjúsági vezetők nem teljesen elégedettek. Érthető, hiszen megyénk nagy létszámú építőiparában négy év alatt több alkalmas fiatalt lehetett volna felvenni. Igaz, a fő cél az volt (és most is az), hogy elsősorban minőségi változást hozzanak a pártmunkában az újjon- nan felvett fiatalok. A megyei KlSZ-bizott- ság tapasztalata szerint néhány üzemben a fiatalok kezdeményezőbbek is lehetnének, önként, kérés nélkül is élhetnének ajánlási jogaikkal. A Taurus Gumiipari Vállalat nyíregyházi gyárában folyamatos és tervszerű a párttaggá nevelés. Minden tavasszal a gyár párt- és ifjúsági vezetői néhány alkalmasnak vélt fiatalt megkeresnek, elsősorban természetesen az önként jelentkezőket. A „jelölt” fiatalok különböző megbízatásokat kapnak, s ezek teljesítésében egy-egy tapasztalt párttag segíti őket. „Mit kell tudni a párttagnak jelentkezőknek?” Ez a címe annak a nyomdailag előállított propagandaanyagnak, amelyet a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalatnál a legtöbb jól dolgozó fiatal megkap a KISZ-bizottság titkárától. A pártba lépni szándékozók néhány ideiglenes megbízatást kapnak és ha ezeket teljesítik, a KlSZ-alapszer- vezetek segítségével, ajánlásával párttagok lehetnek. Közeleg a tavasz, a forradalmi ifjúsági napok rendezvénysorozata. A megélénkülő ifjúságpolitikai munka egyik fontos része lehet a pártépítés segítése. (N. L.)
