Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-22 / 44. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. február 22. Kommentár Kádár János Bábolnán Pentagon­küldöttség Kairóban Az amerikai hadügymi­nisztérium népes küldöttsége — David McGiffer államtit­kárral az élen — tárgyal je­lenleg Kairóban az Egyip­tomnak szánt katonai támo­gatás részleteiről. A Camp David-i egyiptomi—izraeli különaJkut összehozó Carter elnök már korábban hozzá­járult ahhoz, hogy az egyip­tomi hadsereget az amerikai katonai arzenál legkorsze­rűbb eszközeivel szereljék fel. Már a tárgyalások első napja után az egyiptomi had­ügyminiszter büszkén közöl­te, hogy partnere nem alkal­maz megkötéseket az orszá­gának nyújtandó fegyverfaj­ták tekintetében. Ily módon „Egyiptom első ízben egyen­lő szintre jut Izraellel fel- fegyverzettsége vonatkozásá­ban”. Megállapodtak, hogy Egyiptom még az idén kap 38 darab F—16-os típusú harci repülőgépet, s az Egye­sült Államok készséggel szál­lít F—15-ösöket is Kairónak. Szóba került még 150 darab M—60 mintájú harckocsi le­szállítása is. Egyiptom az elkövetkezen­dő években tehát — nem kis költség árán, mert a hitele­ket vissza is kell fizetni egy­szer — jelentősen növeli haderejét. De vajon ki ellen akarja felhasználni? Izrael ellen biztosan nem, hisz bé­két kötött vele és kötelezett­séget vállalt arra, hogy vitás esetekben nem folyamodik katonai eszközökhöz. Kairó nem rejti véka alá, mire akarja felhasználni megnö­vekedett hadigépezetét. Szá­dat elnök már korábban fel­ajánlotta katonai egységeit az afrikai kontinensen küzdő felszabadítási mozgalmak el­fojtására, a haladó rendsze­rek leverésére. Újabban Kai­ró „a Perzsa-öböl körzete megvédelmezőjének” a ba­bérjaira pályázik. Támasz­pontok használatát is felkí­nálta az amerikai globális beavatkozás eszközéül szol­gáló gyorshadtestnek. Ezt ho­norálja most bőkezűen Washington. (Folytatás az 1. oldalról) A Központi Bizottság első titkára előbb meghallgatta Burgert Róbert vezérigazga­tó és Mészáros Miklós párt­bizottsági titkár rövid tájé­koztatóját, majd a hallot­takról a gyakorlatban is meggyőződve felkereste a gazdaság több üzemegységét. Az első állomás a sertéste­nyésztő telep volt: a Tetra sertést ugyancsak jegyzik már a nemzetközi piacon. (A kombinát önálló export­import joggal rendelkező külkereskedelmi irodájának, az Agráriának könyvei sze­rint vásárlóik között van az NSZK, Franciaország és Spa­nyolország is.) A kiváló minőségű hússer­tést a bábolnaiak több éves kutatómunkával, hosszú kí­sérletsorozattal, keresztezé­sekkel tenyésztették ki; Sike­re is van: a Tetra sertést hiz­laló hazai gazdaságok vagy 600 000 darabot szállítanák ma már évente a vágóhidak- na,k. Bábolna hírét ugyan a ló- tenyésztés alapozta meg, ám ma már elsősorban baromfi- tenyészetéről neves. így hát a látogatási programból sem maradhatott ki a nyárfási ba­romfitelep. Bábolnát a világ első öt baromfitenyésztő cége között tartják nyilván. Kor­szerű telepein évente csak­nem százmilió naposcsibe kel ki és több mint 280 millió te- nyésztojás kerül a dobozok­ba. Kádár János a kora délutá­ni órákban szocialista bri­gádvezetőkkel találkozott. A kötetlen eszmecsere során Dombi János, a szocialista brigádvezetők tanácsának tit­kára egyebek között arról számolt be, hogy a gazdaság eredményeiben valóban tes­tet ölt a brigádmozgalom ereje, növekvő lendülete is. örvendetes tényként nyug­tázta: a kombinát kollektívái közül nyolcvan csatlakozott a Sziklai Sándor Szocialista Brigád kongresszusi felhívá­sához. Török Károlyné, a ba­romfigondozók műszakveze­tője elmondotta: a világpia­con a nagy konkurrencia- harc közepette csak több, s főleg jobb munkával tudják helyüket megőrizni. Cser Ist­ván gépkocsivezető maga, s a volán mögött ülő társai munkájáról beszélt. Szabó Ferenc ipari üzemi csoport- vezető arról számolt be, hogy mezőgazdasági, állattenyész­tési célokat szolgáló épületek belső berendezésein dolgozik a brigádjával. Szakái Ferenc kombájnos felszólalása is a Bábolnán végbement fejlődést tükröz­te: amikor ő először ült a traktor nyergébe, még az öt­venes években, a föld meg­műveléséhez száz-százhúsz ember kellett. Ma alig hu­szonötén is győzik a munkát, igaz, nagy teljesítményű Rá­ba traktorokkal. Ida Péterné baromfigondo­zó nem akármilyen kollektíva munkájáról adott számot: 1979-es eredményeik alapján kiérdemelték a megtisztelő aranykoszorút. Kuti Imre kő­műves azokról az új típusú istállókról beszélt, amelyek­nek tető alá hozatalán ő is munkálkodik. Czanek János, a helyi ta­karmánybolt vezetője elmond­ta: az üzletet azért nyitotta meg a gazdaság, hogy gyor­san, s első kézből jussanak takarmányhoz a, gazdaság dolgozói, a település lakói. Szűcs Eszter adatrögzítőnek Bábolna az első munkahelye, s ő épp úgy részt vesz a rendszeres szakmai tovább­képzésben, mint brigádjának többi tagja. Kádár János elöljáróban meleg szavakkal köszönte meg a szívélyes fogadtatást, s át­adta az MSZMP Központi Bizottságának üdvözletét. Azért látogatott Bábolnára — mondotta, —, hogy megis­merje a kombinát tevékeny­ségét, valamint azt, hogy a kollektíva hogyan vélekedik az ország előtt álló feladatok­ról, milyen részt vállal azok megoldásából. A látottak, s az elhangzottak megadták a választ. Nagy elismeréssel szólt látogatásának tapaszta­latairól: jól szervezetten, a feszes határidőket megtartva dolgoznak, teljesítik a hazai és a külföldi vállalásokat. Jelentős exportjuk olyan te­vékenységet reprezentál, amit számon tartanak országon belül és határainkon kívül is — húzta alá, majd rámuta­tott: népgazdaságunkban je­lentős az élelmiszer-termelés, az adott viszonyok között je­lentős exporttényező is, sőt a jelenleginél nagyobb mérték­ben is annak kell lennie. Nagyra értékelte a kombinát­nak az egész magyar mező- gazdasági fejlődését szolgáló kezdeményező, újító szerepét, módszereit; gratulált az ered­ményekhez. A tervek, elgondolások — mondotta — reálisak, jók, s a nehéz feladatok megoldá­sához adottak a feltételek, az anyagi és szellemi erők, de a legnagyobb erőt a kollektí­va képviseli, amely frissen, jó szellemben gondolkodó, céltudatos, a tennivalókkal szembenéző, bizakodó embe­reket tömörít. Tény, hogy nehezebb nem­zetközi és hazai feltételek közepette kell megbirkózni a feladatokkal, de saját elha­tározásunkon túl a körülmé­nyek, a nagyobb követelmé­nyek is több munkára kény­szerítenek bennünket, arra ösztönöznek, hogy minde­nütt ésszerűbben, hatéko­nyabban dolgozzunk. Opti­mistának, bizakodónak kell lennünk, mert hatalmas tar­talékok rejlenek az embe­rekben. Ha megfelelően al­kalmazkodnak az adott kö­rülményekhez, elérhetjük szocialista céljainkat! Sok szó esett a találkozón közelgő legnagyobb belpoli­tikai eseményünkről, a párt márciusban összeülő XII. kongresszusáról is. Kádár János hangsúlyozta, hogy a felkészüléshez az irányelvek széles körű, aktív, jó szelle­mű vitája már eddig is nagy segítséget adott, s ad. Jól- esően nyugtázta, hogy a kombinát 582 kommunistája is javaslatokkal, a gazdasági építőmunkát jobbító kritikai észrevételekkel alakította ki az irányelvekkel kapcsola­tos állásfoglalását. A szocia­lista brigádok képviselői egy­behangzóan húzták alá, hogy a kongresszusi tézisek vilá­goson fogalmazták meg a cé­lokat, amelyekért érdemes dolgozni, tenni, cselekedni. Végezetül köszönetét mond­tak azért, hogy Kádár János a pártkongresszus előkészíté­sében felelősségteljes nagy munkája közepette is időt szakított a bábolnai látoga­tásra, majd a brigádtagok megbízásából jó egészséget kívántak a Központi Bizott­ság első titkárának, s ered­ményes munkát a kongresz- szusnak, a kongresszusi kül­dötteknek. Konczek József tudományos, fantasztikus elbeszélése 4 kapcsolat 2. Amikor megkapta kineve­zését erre az űrhajóra, ame­lyet Astrának neveznek, azonnal felkereste a Közpon­tot. Megtudta, hogy az Equus űrhajó információt hagyott a Föld nevű bolygón, ezt kell az Astrával a Központnak el­hoznia. Három férfit kapott maga mellé az Astrára. A Központ megbízottja meg­mutatta neki az Equus kapi­tányának használati tárgyait, a hajónaplót, és levetítette a kapitány szavait is, amit visz- szatértekor mondott. Nem sokat tudott meg belőle. Kérdezősködése elől a Köz­pont embere elzárkózott, ő pedig fegyelmezetten tudo­másul vette a helyzetet. Már az űrrepülőtéren voltak, amikor a Központ megbízott­ja közlékenyebbnek bizo­nyult: — Tudjuk, hogy maga pár éve a Központban is dolgo­zott, ezért választottuk ki er­re az útra... Még most is elcsodálkozik, amint felidézi a jelenetet. Hiszen ezt nem lett volna szabad! A Központ éppen azért szokta megmutatni az előző feladatot teljesített ka­pitány személyes holmiját, a naplót, és levetíteni szavait, hogy az újjonan kinevezett parancsnokot meggyőzze ró­la, sikeresen tért vissza az előző űrhajó. Mit akar hát ennek közlésével a Központ embere, hogy tudják, ő is dolgozott ott? Hiszen ezzel azt adja tudomására: tudjuk, hogy tisztában van vele, mind a személyes használati tárgyak, mind a beszéd, mind a naplókópia, másolat amit előre szoktak elkészíteni; Így volt az Equus-szal is. Ha egy űrhajót katasztrófa ér, a Vá­rosi Csatornán bejátsszák a kópiát a sikeres visszatérés­ről. Sikeres visszatérés esetén is bejátszásból értesülnek a Város lakói a visszaérkezés­ről. Ö, mint egykor a Központ munkatársa, tudja ezt. Mint öt expedíció résztvevője, szintén tudta. Mint négy pa­rancsnoka szintén tudta. Ve­le is elkészült a felvétel mind a háromszor, mindig ott vol­tak személyes tárgyainak má­solatai a Központ széfjeiben. S ő büszke volt erre. Minden küldetése veszélyes volt te­hát. De azzal, hogy start előtt a Központ megbízottja kö­zölte, tudják, hogy dolgozott már köztük, éppen azt adták tudomására, hogy az Equus- ról nem tudnak semmit. Vagy legalábbis keveset. S mégis: a ruha, az Equus kapitányá­nak szintezője, a monogra- mos gyűrű, a film... A szer­tartás. Mert nem más. A Vá­ros soha nem tudhatta meg, mi az igazság. A hozzátarto­zók jóval később persze meg­tudták ... De ők, a parancs­noki állományúak sem tud­hatták mindig, melyikük él még. Néha váratlanul indult új útra, aki visszatért, néha csak a Központ adhatta ki a hírt az új megbízatásról, amikor az a parancsnok már régen nem is élt. Belátta, szükség van rá, hogy így szé­pítsék meg az igazat. Ez va­lamiféle szertartás. Ez egy hit. Hogy élnek mind. A kedves arcok, a barátok, a nagyszerű társak. De most, indulás előtt egy­értelműen tudatták: az Equus kapitánya nem él. Tehát őszinték voltak hozzá, tehát bíznak benne, tehát küldeté­sük veszélyes. S ott vannak a széfekben az ő tárgyai is, ott van előre a jelentés is, a si­keres visszatérésről. Igenis, meg fogja oldani a feladatot. Elég erősnek érzi magát. A Fiút azért vette maga mellé, hogy az öreg is és a Helyettese is lássák, nincs szüksége rájuk. ... Jelezné már egy sárga pont, hogy megvan. Semmi. A villantót mozdító keze fá­radtan ereszkedett a mellé­re. A Fiú összepakolt. Fel­küldte a műszereket a hori­zontális robottal Kozmikus 125-re. Elindultak ők is. Füllesztő, forró éjszaka lett. Szikszai Károly rajza Választások és külpolitika F ebruár 24-én a Szov­jetunió valamennyi köztársaságában parlamenti és tanácsi vá­lasztásokat tartanak. Már jó ideje folynak a válasz­tási gyűlések, amelyek során a képviselő-, illetve tanácstagjelöltek talál­koznak választóikkal és alaposan megvitatják az országos kérdéseket, az egyes köztársaságok, me­gyék és járások problé­máit. A választási gyűlé­seken persze megnyilvá­nul a szovjet választók, az állampolgárok aggo­dalma a nemzetközi hely­zet éleződése miatt is, amit az amerikai impe­rializmus kelt. A szovjetellenes hadjá­rat washingtoni szervezői nyilván azzal is számol­nak, hogy a Szovjetunió­ban éppen választásokra készülnek. Az amerikai kormányzat — különféle embargókkal, gazdasági szankciókkal, hamis pro­pagandával — nyomást szeretne gyakorolni a szovjet közvéleményre. Ám minden ilyen kísérlet meddő. Sőt, pontosan az ellenkező reakciót váltja ki: a választók egy em­berként hangsúlyozzák, hogy az SZKP a koráb­biakhoz hasonlóan a mos­tani választáson is olyan világos és egyértelmű programmal indul, amely számol a dolgozók alap­vető érdekeivel — a szov­jet gazdaság további fej­lesztésével, az emberek életszínvonalának eme­lésével és kellő módon szavatolja az ország biz­tonságának érdekeit. Az ötéves tervidőszak eltelt négy esztendejében több mint 20 százalékkal növekedett az ipari ter­melés, a nehézségek elle­nére jelentősen fejlődött a mezőgazdaság, ezen be­lül haladás történt a ga­bonaprobléma megoldá­sában. A lakosság reáljö­vedelme — a teljes fog­lalkoztatottság biztosítá­sa és a kiskereskedelmi árak általános szintjének ' tartása mellett — több mint 13 százalékkal emel­kedett. Negyvenmilliónál is többen kaptak új, il­letve jobb lakást. S az elkövetkező évek­ben a tervek szerint to­vább nő az ipari és a mezőgazdasági termelés, gyorsítják a fogyasztási cikkek gyártásának üte­mét. Emelkedik a mun­kások és alkalmazottak átlagbére, nő a- kolhozta­gok jövedelme. Tökélete­sítik a nyugdíjellátást a kolhozokban, emelik a munkaképtelenek segé­lyét. Egyre több lakást, iskolát, kórházat, klubot és más kulturális, illetve jóléti intézményt építe­nek. A választási gyűlé­seken sok szó esik ezek­ről a tervekről. Mint ahogy arról is, hogy mi­ként lehetne e program sikeres megvalósítására még jobban és teljeseb­ben kiaknázni azokat a lehetőségeket, amelyek­kel az ország rendelkezik. Az SZKP külpolitikája — amely mindenekelőtt a békét és jószomszédságot szolgálja — mindig is él­vezte a szovjet nép he­lyeslését és támogatását. A szovjet emberek szá­mára idegen az agresszió politikája és pszichológiá­ja.-Idegen földekre, ide­gen javakra nem áhítoz­nak, s osztják pártjuk és kormányuk aggodalmát Washington és Peking provokációi miatt. így az afgán forradalomnak nyújtott internacionalis­ta segítség általános he­lyeslésre talált ország­szerte. A z SZKP és a szovjet kormány a válasz­tások küszöbén ha­tározottan kijelenti, hogy a Szovjetunió — a ko­rábbiakhoz hasonlóan — síkraszáll az enyhülés mellett. Az az álláspont­ja, hogy a nemzetközi kapcsolatok kulcskérdé­seiben elérendő megálla­podások érdekében foly­tatni kell a tárgyaláso­kat. A választási gyűlé­sek is bizonyítják, hogy ezt a politikát helyesli és támogatja az egész szov­jet nép. C. Sz. (Folytatás az 1. oldalról) az alkoholfogyasztás adatai szerint: 1979-ben a szeszes italok belkereskedelmi érté­kesítése az 1977. évi szinten maradt. Ezen belül az égetett szeszes italoké 1978-hoz ké­pest 9, 1977-hez mérten pedig 11,5 százalékkal csökkent. A legtöbb egészségi károsodást okozó tömény szesz eladásá­ban a korábbi forgalomnö­vekedés megállt. Visszafogó- lag hatott a forgalomra a fo­gyasztói árak emelése is. A közvéleményben is he­lyeslésre, megértésre talált — az égetett szeszes italok áru­sításának megtiltása a pálya­udvarokon — az éttermek ki­vételével — vonatokon, az ilyen választék csökkentése az édességboltokban. Tilos szeszes italt árusítani az ok­tatási intézményekben, az if­júsági táborokban, a zöldség­gyümölcs boltokban, a hús­üzletekben. A rendőri szervek, amikor szabálysértés miatt járnak el, a korábbinál szigorúbb fele­lősségre vonást alkalmaznak azokkal szemben, akiknek jogsértő cselekménye össze­függésben van az italozással. Például a garázdaság miatti büntetések kiszabásán túl, a megelőzés érdekében, több alkalommal munkahelyen nyilvánosan folytatták le a tárgyalást. Növekvő számban kezdeményezték, hogy az il­letékes szervek rendeljék el alkoholizálás miatt a kötele­ző gondozást, az intézeti gyógykezelést; a beszállítást kijózanító állomásra többször rendelte el a rendőrség, mint a korábbi években. Fokozódó szigorral lépnek fel az olyan gépjárművezetők ellen, akik ittasan ülnek a volán mögé. Figyelmeztető adat, hogy en­nek ellenére nem csökken az ittasan okozott halálos kime­netelű és személyi sérüléssel járó balesetek aránya! A leghatásosabb eszköz a rend­őrség részéről a gépjárműve­zetői engedélyek visszavoná­sa, amelyeknek száma 1978— 79-ben 1977-hez kéjest 25 százalékkal nőtt, így elérte az évi 14 ezret. Megfelelő jogszabályi hát­tere van ma már az alkoho­lizmus visszaszorításának — jóllehet: az alkoholista bete­gek gyógyítása továbbra is elsősorban az egészségügy feladata maradt: a nyomozó hatóságok, illetőleg más igaz­ságügyi szervek eljárásuk befejezésekor kötelesek érte­síteni az illetékes egészség- ügyi hatóságot, ha megítélé­sük szerint a terhelt alkoho­lista, ezért gyógyítása és gon­dozása szükséges. További útjai-módjai is vannak a túlzott italozás visszafogásának. Legutóbb például szigorították a mun­kajogi szabályokat az italo­zók ellen, s az ellenőrzésért felelőssé tették a munkahelyi vezetőket. Mindamellett a munkahelyi alkoholizmus el­leni küzdelem nem szűkíthe­tő le munkafegyelmi kérdé­sekre, hanem hozzátartozik a vállalati szociálpolitikai, csa­ládpolitikai, családvédelmi feladatokhoz is.

Next

/
Thumbnails
Contents