Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-21 / 43. szám
1980. február 21. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Mustra A z amerikai cég képviselője tizenkét óra hosszat mustrálta Nyírteleken a MEZŐGÉP által gyártott Heston-tartályokat. Minden mozdítható és rögzített ' alkatrészt, festést és illesztést, csavart és szegecset megtekintett, közben gondosan nézegette a külszínt. A gyár képviselői tűkön álltak, hiszen emlékezetük óta terméket ilyen precízen még senki nem vett át, vizsgálta meg. A nagy szemle és mustra után született a döntés: a termék részt vehet egy párizsi és veronai kiállításon, ahol eldől a világpiac végleges ítélete. Vagyis ez a szemle még nem minden, jó pár száz vagy ezer szempár bogarássza végig a szippantókocsit. Lelkem örül, amikor azt tudósíthatom, hogy ez a szemle jól sikerült Nyírteleken. De ugyanakkor más tanulság is van. Az nevezetesen, hogy meg kell szokni az alapos, sőt mi több, kötekedő minőségellenőrzést, pontosabban azt, ami megelőzi, o pontos, minőségi munkát. A világpiac követelő. Hozzá szeretném egyszer azt is tenni, a belföldi piac is. Ez lesz ugyanis a dolgok rendje. Nemcsak a tartálykocsikat fogják egyre többen és többször így mustrálni, hanem a cipőt, a lakóházat, a konzervet, a gumimatracot, az almát, a baromfit, a posztót, a konvejort, a gumiabroncsot is. Ma rácsodálkozunk az alapos, körültekintő minőségi átvételre. Holnapra megszokjuk. Ma megijedünk a követelményektől, holnapra megtanuljuk. Ma csak külföldiektől tűrjük el dollárért, holnap hazaiaktól, forintért is. Ez a dolgok rendje és normális folyamata. Vége annak az időnek, amikor azt mondtuk: szép, de használhatatlan, azért mégis jó. Vagy a másik változatot: csúnya, de használható, tehát jó. Sokan és sokféleképpen magyarázzák, mit is fed az a fogalom, hogy a pénz értéke, Kár a spekulatív, fikciós magyarázatokra elpazarolt időért. A pénz értéke az olyan munka által létrehozott termék értéke, melyet arannyal is megfizetnek. Ezt pedig nem a bankos határozza meg, hanem azok a munkások, akik a legjobbat termelik. Azok az üzemek, melyek mosolyogva fogadják a mustráiét, s még biztatják is: csak tessék, tessék, akár két napig is nézhetik. A két Heston-tartály úton van. Bizonyítékként: így is lehet, így is meg lehet felelni a kívánalmaknak. Ha valaki azt hiszi, kő esett lé a gyártók szívéről, az téved. Más történt: a felelősség nagy, de jó érzése terheli őket. A Made in Hungary ugyanis kötelez! B. L. A tervek szerint 2500 vagon készárut készítenek ebben az évben a Nyíregyházi Konzervgyár tyuko- di üzemében. Képünk: a szovjet exportra szállítják a vegyes befőttet. (Elek E. felv.) Megvalósítják az új vezetőségek Rangsorban a feladatok Szerkesztőségi beszélgetés párttitkárokkal Mátészalkán Azt mondták beszélgető partnerek, nem kell kitalálni, mivel foglalkozzék az új pártvezetőség, mert tálcán kínálja az élet, megjelölték a pártfórumok, megfogalmazták a XII. kongresszus irányelvei. Rangsorolni szükséges <a feladatokat, s ügyelni arra, hogy a taggyűléseken elhangzott javaslatok megvalósuljanak. Szigorúbb technológiai fegyelem Guthy Lajos, a mátészalkai ipari és szerelvénygyár párt- szervezetének titkára: — Gyárunk kollektíváját, a kommunistákat elsősorban az irányelvekben vázolt nyersanyag- és energiahelyzet foglalkoztatja. Sok szó esett ezekről a taggyűléseken, párt csoport-tanácskozásokon. Csak akkor csökkenhetnek gondjaink, ha a gyári programunkat is következetesen megvalósítjuk. Tavaly a kongresszus és felszabadulásunk évfordulója tiszteletére 20 brigád tett vállalást, 680 ezer forint értékű anyag- és energiamegtakarítást vállaltak. Becsülettel teljesítették. Ha a veszteségidők csökkentését is számítom, összes megtakarításunk csaknem 2 millió forint volt. — A pártfórumokon elhangzott javaslatok, az irányelvek vitája nyomán felülvizsgáltuk: hogyan lehet az idén a nyersanyagokkal, az energiával takarékoskodni. — Szigorítottuk a technológiai fegyelmet. Korábban túlméretezett anyagból is készítettek alkatrészt. Üjabban csak kivételes esetben használható fel túlméretezett anyag alkatrészgyártáshoz. Terv készült a fűtőolaj fel- használására. Szabályoztuk a gyár minden üzemrészében, csarnokában, irodájában a hőmérsékletet. Normákat állapítottunk meg. Ellenőriztük, s ahol úgy láttuk, hogy felesleges, radiátorokat is levettünk, s ezekből szereltük fel az új öltözőt, mellyel 600 ezer forintot takarítottunk meg. Leszereltük a nagy fogyasztású, mély sugarú égőket, helyükre fénycsőarmatúrákat helyeztünk, s fázisjavító kondenzátorokat szereltünk fel. Lehet 10 dekával kevesebb Kállai Tibor, a jármi Alkotmány Tsz pártvezetőségének titkára: — A XII. kongresszus irányelveiben szó van arról, hogy nagy gondot kell fordítani az állattenyésztés fejlesztésére, a hústermelésre, a takarmánnyal való takarékosságra. Ez az, ami az új pártvezetőséget és az első ízben most alakult 4 ágazati alapszervezetet foglalkoztatja. Tavaly 18 millió volt a tiszta- nyereségünk, ennek fele az állattenyésztésből származott. Idén a tervezett nyereség 11 millió, de ezért jobban meg kell izzadni. — Városkörnyéki tsz is vagyunk. Tavaly a mátészalkai tsz-szel közös szakosított sertéskombinátunkból 8490 hízott sertést értékesítettünk. Egy kiló sertéshúst 3,94 kiló abraktakarmányból állítottunk elő. Ezt az idén legalább 10 dekával szeretnénk csökkenteni. Gondoltunk arra is, hogy a melléktermékeket, a savót, a kukoricaszárat jobban hasznosítjuk. Fejlesztjük a juhászatunkat, 500 darabbal. Az irányelvekben megfogalmazottak megvalósítását segíti, hogy már tető alatt van egy 1800 férőhelyes sertéshizlalda Jármiban. A holnap munkásai Konczili Sándor, a mátészalkai pedagógus pártvezetőség titkára: — Fontos helyet kapott a kongresszusi irányelvekben a szakmunkásképzés. Sokat foglalkoztak ezzel a mi pártértekezletünkön és a taggyűléseken is. Fejlődő városról van szó, jelentős szerepe van itt a fiatal munkásnemzedéknek. Mátészalkán csaknem 1000 ipari tanuló képzéséről gondoskodunk, s jórészt színvonalas szakmai-politikai képzésüktől függ, milyen lesz a város holnapi munkásosztálya. Van egy ipari szakmunkásképzőnk, valamint egy gépészeti és mezőgazdasági szakközépiskolánk. Szóba került a pedagógus pártértekezleten, hogy a szakmunkás- képzőbe nem a legjobb tanulók jelentkeznek. Ez képzési gondokat okoz. Éppen ezért az intézeti pártszervezet úgy határozott, hogy differenciáltan segítik a tanulókat. — A jövőben is segítjük a pedagógusújítók mozgalmát. Élt eddig is, több hasznos újítást készítettek, a TANÉRT el is fogadott többet, de ezeknek a szemléltetőeszközöknek a többsége hiánycikk. Enyhít a gondon, hogy most az üzemek szocialista brigádjaival kapcsolatot keresünk, s amit lehet, ezek a kollektívák készítenek el az újítók munkáiból. Szóba került a pártértekezleten a szatmári, beregi falvakból bejáró ipari szakmunkástanulók nehéz helyzete is. Megoldódik, mert a VI. ötéves tervben Mátészalkán megépül a 200 személyes kollégium, nyolc tanterem, s javulni fognak a feltételek ... Rangsorolta a teendőket az élet, de azt is követeli, hogy következetesen meg is valósuljanak. Ügy tűnik, hogy a feltételeket ehhez is megteremtik a kommunisták és pártonkívüliek. Végrehajtásukért azonban az új pártvezetőség a felelős. Kollektiven és személyenként is. Farkas Kálmán „Egyeseknek nincs türelmük..." Kedv és bér — A kétszáz kilós mérleghez készülnek ezek a villa- fejek. Két-két furat mindegyikre, aztán bele a ládába... Nem valami üdítő munka. Egyhangú. — Ombódi Szabolcs kicsit felvonja a vállát a fehérgyarmati mérleggyár alkafcnészműhelyében. Harmadéves géplakatos-tanuló, és a fúrógép melllett munkálkodik. — Vagy hatszázat csináltam eddig. Előtte meg cumberol- tam. Vagyis: a hegesztett munkadarabokról • vertem a salakot. Hát, elhiheti, hogy az se valami szívderítő munka. — Miért ezt a szakmát választotta? — Nem volt az olyan egyszerű — mosolyodik el a fekete hajú fiú. — Egy évet Nyíregyházára is jártam. A Kossuthba, gépészeti szakközépbe. De aztán kénytelen voltaim abbahagyni. Nem ment az orosz -nyelv... Ezért hazajöttem Sonkádra. Aztán jelentkeztem a szakmunkásképzőbe Fehérgyarmaton. A géplakatos szakma áll talán -legközelebb az addig tanultakhoz... Választhattunk, hogy a MEZÖGÉP- hez vagy ide a mér leggy árba jövünk gyakorlatra hetente Bihari Géza mérleget szerel (Császár Csaba felvételei) három napra. Én egyikről sem tudtam sokat, de ezt választottam, mert így jobb az autóbusz miatt. — Megbánta talán? — Szó sincs róla. Csak hát van unalmasabb munka, meg A nap már jócskán a torony tetején ült, amikor a falu központjába értünk. Nem szórta ugyan meleg sugarát még valami bőven, de ettől függetlenül a tavasz jötte érződött már az egész községben. Az asszony, akitől a tanácsház felől érdeklődtünk, bőbeszédűen állt szóba velünk, mint olyan, aki únja már ezt a téli tétlenséget. — Tanácsháza, — válaszol széles mosollyal —, olyan már nekünk régen nincs. Legfeljebb egy kis része, ahol a fogadóórát tartják, összeházasodtunk mi már a szomszéd községgel jó pár éve. Nemcsak tanácsilag, de még a tsz is. így szaporítottuk aztán a szót, beszélve erről is, arról is, aztán csatlakoztak is hozzánk, akiknek éppen arra vitt az útjuk, ahogy az már falun szokás, ha idegenek érkeznek. Idős, báránybőr bekecses férfi kerékpárt tol felénk. Bal kézzel a kormányt fogja, jobbal óvatosan egy 3 éves kislányt tart a csomagtartón. — Szia Kriszti! — kiált köszönést a velünk beszélgető asszony, már messziről a gyereknek, aki kezével integet vissza. — Aztán hozzánk fordulva, mondja: — Így van Kriszti ez látják. Hogy szereti ez az idős ember ezt a kislányt, pedig nem is az övé. Semmi közük hozzá. Istenem, istenem, hogy mindennek a gyerek issza meg a levét. Csak jön a világra az árva, aztán azt sem tudja, hogy minek. A bekecses ember közben hozzánk ér, köszön, aztán megáll ő is, mint a többiek. — Unoka? — kérdezzük. — Hát’ nem egészen, vagyis most már igen — válaszolja az ember, kicsit döbbenten, mint akitől ezt még soha nem kérdezte meg senki. De hát minek is. A faluban mindenki tudja, ismeri a gyerek történetét. De, mivel látja rajtunk, hogy nem nagyon értjük, . szűkszavúan ugyan, de magyarázni kezdi. — A fiam pék, bejár a városba dolgozni. Nem rossz munka, szép is, meg jól is lehet keresni vele. Csak az a baj, hogy sokat kell éjszakázni. Aztán, hogy a felesége ne legyen otthon egyedül, ne unatkozzon, kihozták ezt a kis Krisztinát az otthonból. Jó gyerek, szép is, meg aztán nagyon okos. Meg is voltak ők jól együtt. Csak egyszer, hogy mitől, mitől nem, az asszony otthagyta őket. A gyerek, akin vastag nagy kockás télikabát van, lábán bundás csizma, türelmetlenül rángatja a bőrbekecset. Menni akar. Az ember megigazítja a kissé felcsúszott nadrág szárát, majd- hogy megnyugtassa, súg neki valamit. Aztán így folytatja: — Azon az estén a fiam csak a gyereket találta otthon. Rá volt csukva az ajtó. Ügy mondják, az asszony Pestre ment. Nekünk mindegy. A gyereket aztán hazavittük. i Mit kezdjen vele egy férfi egyedül. Azóta nálunk van. És ott is marad. A nap, amelyet felhő takart el, ragyogva ismét kisütött. A bekecses ember erős, csontos kezével megigazította a gyerek alatt a párnát, és elindultak. A csendet az asszony törte meg. Integetett a kislány után, aztán inkább csak magának megjegyezte. — Kriszti már hazatalált! Nem adnák ezek ezt már a világ minden kincséért. F. F. érdekes is. A szerelést, javítást például nagyon szeretem. Ott szívesebben töltöttem volna hosszabb időt is ... — A végzős tanulóink két- két hpnapot töltenek a gyár különböző munkahelyein — egészíti ki Kádár Sándor, az üzemi szakmunkástanuló-felelős. — Úgy szervezzük, hogy megismerjenek minden munkaterületet. Brigádokhoz kerülnek, ott sajátíthatják el igazán a szakmai fogásokat. Ombódi Szabolcs a fúrógép mellett — így igaz! — bólint rá Bihari Géza, áki szintén harmadéves lakatostanuló. — Itt önállósul igazán az ember, nem a tanműhelyben. Én most a szereidében vagyok. Itt szerencsére sok a falumbeli, tunyogmatólcsi, és sokat segítenek, magyaráznak. Ez nem mindenütt és mindenkivel van így ... — Nem ám — vág közbe Szabolcs. — Sokan vannak, akiknek nincs türelmük hozzánk. Van, aki csak kiadja a munkát, s ha az nem úgy sikerül, mint ő várja, akkor jön a letolás. — Az a tapasztalatunk, hogy nem eléggé felkészülten kerülnek ki a tanműhelyből a gyerekek. Aztán persze az egyik munkás ilyen, a másik olyan. Nem mind képes arra, hogy vallóban nevelje is a, mellette dolgozó »tanulót. S persze: elő-előfordul a szidás, amit nem egyformán viselnek a gyerekek. Van, aki- nék a kedve is elmegy a szakmától. Ha egyáltalán volt neki hozzá ... __ ?? — Sajnos, igen sok tanuló szinte egyáltalán nem ismeri, amit választ. Pedig mi minden lehetőséget megadunk az általános iskoláknak, hogy elhozzák tanulóikat üzemlátogatásra, ismerkedésre. Nem jönnék. — Ha már a kedvről beszélünk, szerintem az sem mindegy, hogy tudjuk: a MEZÖGÉP-nél teljesítménybérért dolgoznak a végzős tanullak. Itt nem. Szerintem pedig jobb lenne Az ember csak másképp áll a munkához, ha tudja, kereshet vele ... — mondják a fiúk köz- bevetőig. — Már nem sokáig lesz így — válaszol nekik is, nekem is Kádár Sándor. — Február végén már a tanműhely gépeinél így dolgozhatnak a forgácsolók és a hegesztőtanulók. Ugyanis az a gondunk, hogy kint a műhelyekben kevés — úgy, hogy a tanulóknak is jusson — a gép. Emellett épül! az új tanműhelyünk: mindent ideszámítva körülbelül nyolcmillió értékű lesz. Negyvenöt munkahelyet alakítunk ki itt, megfelelő felszereltséggel. Itt már minden tanulónknak jut hely, hogy szériában készíthesse a mun-. kadarabokat — akárcsak a „nagyok”. Természeteser megfelelő bérért! T. Gy
