Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-21 / 43. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. február 21. Kommentár Tanácstalan tanácskozás Vajúdtak a hegyek, s egeret szültek. Ha valamire illik a mondás, az Olasz Kereszténydemokrata Párt 14. kongresszusára okvetlenül. Valóságos szózuhatag színtere volt az elmúlt napokban Róma Eur-negyedében a sportpalota. Természetesen, nem hiányoztak a helyhez illő izgalmak sem: a pofozkodás, viharcsengő, szavalókórus, füttykoncert — látszólag tehát minden a mediterrán vérmérsékletre utalt. Ami viszont nagyon hiányzott: a világos, egyértelmű állásfoglalás, rövid és hosszú távú program kidolgozása és jóváhagyása. Egyetlen témakörben fogalmazódott meg többé-ke- vésbé egyöntetű állásfoglalás: a kereszténydemokraták nem támogatják az OKP bevonását a kormányzatba. A tervezettnél egy nappal hosszabban tartó kongresz- szuson ez a téma állt a vita középpontjában. Annál is inkább, mert a szocialisták már jó ideje megvonták bizalmukat a jelenlegi kabinettől. Maguk a kereszténydemokraták hangoztatták, hogy a Cossiga-kormány legfeljebb a kongresszust követő napo- kig-hetekig marad a helyén. Akkor viszont milyen kilátás nyílik a kormányválság áthidalására? Egyelőre Rómában teljes a tanácstalanság. Igaz, a kereszténydemokrata kongresszus nem zárkózott el a szocialistákkal folytatott együttműködés elől, Craxi pártja azonban emlékezetesen hosszúra nyúlt vezetőségi ülésén úgy foglalt állást, hogy csakis a. kommunistákkal hajlandó visszatérni a koalícióba. Ezt a megoldást a kereszténydemokrata kongresszus elvetette. Miután szinte teljesen kilátástalan a széles nemzeti egységen alapuló koalíció létrehozása az OKP és a szocialisták nélkül, valószínű, hogy a kereszténydemokraták az utóbbiak megnyerésére fordítják most figyelmüket. A kereszténydemokrata kongresszusnak éppen ezt a bizonytalanságot kellett volna megszüntetnie. Ám a tanácstalan tanácskozás homályos, kétértelmű, más kérdésben viszont elutasító állásfoglalása a problémák tisztázása helyett tovább mélyítette Itália válságát, s még az alternatívákkal is adós maradt. Gy. D. SzuszIüv választási beszéde a Volga menti Togliattiban A nemzetközi politika kérdéseiről, a Szovjetunió békés építőmunkájának eredményeiről tartott választási beszédet Mihail Szuszlov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára, a Volga menti Togliatti városában, ahol küldöttnek jelölték az OSZSZSZK Legfelsőbb Tanácsába. Nemzetközi kérdésekről szólva Szuszlov kiemelte: az SZKP és a szovjet kormány az elmúlt években minden tőle telhetőt megtett a nemzetközi feszültség enyhüléséért. — Az elmúlt időszakban bonyolódott a nemzetközi helyzet. Az Egyesült Államok arra törekszik, hogy katonai fölényt szerezzen magának. Kormánya nyíltan megsért számos olyan szerződést, amely a hatvanas években jött létre a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. így jár el például a SALT—II. szerződéssel is: Carter elnök bizonytalan időre befagyasztotta a szerződés kongresszusi megvitatását. — Az imperializmus agresszív erőinek tevékenysége különösen élesen jelentkezett az iráni és az afganisztáni eseményekkel kapcsolatban — hangoztatta Szuszlov. — Az imperializmus minden eszközzel megpróbálkozik, hogy saját önző érdekeinek biztosítására beavatkozzék Irán belügyeibe. — Az afganisztáni felsza- badítási forradalmat követően a reakció egyesített erői aktív aknamunkába kezdtek az ország népe ellen. Azt a segítséget, amelyet a Szovjetunió az ország vezetőinek kérésére nyújtott Afganisztánnak, az Egyesült Államok kormánya ürügyül használta fel arra, hogy zsaroló, rágalmazó és fenyegető kampányt indítson a Szovjetunió ellen. — A bonyolult nemzetközi körülmények között a Szovjetunió politikája továbbra is elvi és következetes marad — jelentette ki Mihail Szuszlov. A thaiföldi fegyveres erők tüzérségi támogatással hadgyakorlatot tartottak a kambodzsai határ közelében. (Kelet-Ma- gyarország telefotó) Kádár János és L. Brezsnyev távirata Edward derekhez Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára táviratban üdvözölte Edward dereket a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárává történt újraválasztása' alkalmából. A Lengyel Egyesült Munkáspárt KB első titkárát ugyancsak táviratban üdvözölte L. Breznyev az SZKP KB főtitkára. a francia „nem“ utórezgései Az amerikai politikának az a törekvése, hogy látványos egységbe kényszerítse elsőrendű poltikai szövetségeseit a szovjetellenes vonal szolgálatában .— elszenvedte első igazán komoly vereségét. E kudarc jelentőségének megértéséhez előre kell bocsátani, hogy az Egyesült Államok három kiemelkedően fontos európai szövetségese — London, Bonn és Párizs — közül csak Nagy-Britannia állt ki „teljes mellszélességgel” a Carter által meghirdetett szankció- és bojkottpolitika mellett. Thatcher asz- szony konzervatív kormánya most arra számít: ha sikerül az amerikai „különleges kapcsolatot” feléleszteni, akkor másfél évtizedes hanyatlás után ismét megnő a szigetország politikai súlya Európában, és Anglia esetleg maga mögött tudhatja majd Washington támogatását azokban a gazdaságpolitikai vitákban, amelyek a Közös Piacon belül Londont Bonnal és Párizzsal szembeállítják. A másik két „első osztályú” szövetséges, Franciaország és az NSZK kezdettől fogva fenntartásokkal szemléli Carter hidegháborús törekvéseit. Ebben mindkét ország esetében más-más tényezők játszottak szerepet. D Franciaországban minden „atlanti csúszás” ellenére tovább élnek a de Gaulle által kezdeményezett függetlenségi politika elemei, s ezeknek nyomását egyetlen felelős frandApolitikus "séta hagyhatja figyelmen kívül. Az NSZK esetében óriási erővel esik latba, hogy egész sor bonyolult nemzeti problémát az úgynevezett „keleti politika” kibontakoztatásával lehetett megoldani — a két német állam ésszerű kapcsolatától kezdve Nyugat-Berlin helyzetéig. Az ehhez kapcsolt szerződésrendszer az európai stabilitás szerves részévé vált. Mindezt előre bocsátva, természetesen le kell szögezni, hogy mind Franciaország, mind az NSZK az atlanti katonai blokk, a NATO tagállama. így az Afganisztán után mesterségesen kiélezett válsághelyzetben a legutóbbi francia—nyugatnémet csúcs- találkozón Schmidt kancellár és Giscard elnök egyaránt szükségesnek tartotta, hogy alapvető szolidaritásáról biztosítsa Washingtont. Ám, az amerikai politika a jelek szerint túlértékelte ezt a nyilatkozatot, és ez vezetett mostani politikai vereségéhez. Az afganisztáni szovjet segítségnyújtás után első lépésben Washington azt javasolta, hogy tartsanak amerikai—angol—francia—nyugatnémet csúcstalálkozót. E terv mögött az az amerikai elgondolás húzódott meg, hogy az angolok támogatásával az általános szolidaritási nyilatkozaton túlmenően legmagasabb szinten belekényszerítik Párizst és Bonnt a szovjetellenes szankciók utcájába. A francia elnök ezt a javaslatot nyomban elutasította. Genscher nyugatnémet külügyminiszter ezután indítványozta, hogy a vezető tőkés országok külügyminiszteri szinten tartsanak konzultációt. Az elképzelés az volt, hogy amikor Vance amerikai külügyminiszter február 20-án kétnapos munkalátogatásra Bonnba érkezik, az angol, a francia és esetleg az olasz külügyminiszter is ellátogat a nyugatnémet fővárosba. Az öt külügyminiszter egyetlen alkalommal egy . .vacsorán találkozott volna, hogy hivatalos kötelezettségeket nem jelentő eszmecserét folytassanak a nemzetközi helyzetről. Az amerikai diplomácia, amely már a Schmidt—Gis- card-csúcstalálkozóról kiadott közlemény hangnemét is a maga szája íze szerint értékelte, úgy vélte: itt az alkalom a francia—nyugatnémet vonakodás megtörésére. A Carter-kormány különböző hivatalos szóvivői olyan nyilatkozatokat tettek, hogy valójában két napig tartó külügyminiszteri konferenciáról van szó a válságos helyzet megvitatására. A válasz gyors és határozott volt. Franciaország hivatalosan úgy nyilatkozott, hogy szó sem volt ilyen konferencia megszervezéséről. Párizs — mondották — hajlandó konzultatív megbeszéléseket folytatni, de nem fogad el amerikai felhívást egy olyan találkozóra, amelynek feladata a kelet— nyugati konfrontáció előkészítése lenne. Egy másik nyilatkozatban a franciák hozzátették: nem vesznek részt olyan megbeszélésen, amelynek „nem a nemzetközi feszültség enyhítése a célja”. Az NSZK, az amerikai külügyminiszter vendéglátója sokkal óvatosabban viselkedett. Hallgatott, és semmilyen kísérletet nem tett az eredeti Genscher-terv megmentésére. így hát kudarcot vallott az amerikai politikának az a terve, hogy ha nem államfői, akkor legalább külügyminiszteri szinten nagyszabású „szolidaritási demonstrációt” rendezzen a maga agresszív irányvonala mellett. Ügy tűnik, hogy most már az eredeti terv szerinti egyetlen közös konzultációs találkozóra sem kerülhet sor fehér asztal mellett. Az amerikai diplomácia jelenleg ezért a veszett fejsze' nyelének megmentésére koncentrál. Azt igyekszik elérni, hogy Vance legalább külön-külön talál- kozhassék az angol és a francia külügyminiszterrel. Mindez pedig már nem egyszerűen a „diplomáciai finomságok” kategóriájába tartozik. Valójában az amerikai hidegháborús kurzus első komoly taktikai vereségét jelenti a NATO csúcsain. Élen a mátészalkaiak (Folytatás az 1. oldalról) Megyénk vasúthálózatán 60 ezer tonnával több almát fuvaroztak, mint 1978 őszén. A konzervgyárak 10 ezer tonnával több árut adtak fel, mint egy évvel korábban. A négy őszi hónapban megyénkben burgonyából 86 ezer 600 tonnát szállítottak a vasutasok. Cukorrépából 142 ezer 700 tonna, gyümölcsből 446 ezer 600 tonna került elszállításra. Kevesen tudják, hogy az élő állatok tömeges elszállítása, főleg exportálása is az őszi hónapokra esik. Az elmúlt ősszel 28 ezer tonna élő állatot fuvaroztak megyénk vasutasai. Az úgynevezett tavaszi és nyári előszállítás bevált. Ezért az igazgatóság a közelmúltban több nyíregyházi vállalattal előszállítási szerződést kötött. A Kelet-magyarországi TÜ- ZÉP Vállalat, a Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat, az ÉPSZER, a KPM Nyíregyházi Közúti Igazgatóság és a Nyíregyházi Közúti Építő Vállalat az őszi csúcsforgalom tehermentesítésére előszállításokat vállalt a szerződésben. Megyénk vasutasainak versenye december 31-ével nem ért véget. A XII. kongresz- szus tiszteletére egy sor versenyfelajánlást tettek. A záhonyi körzet dolgozói például vállalták, hogy egy százalékkal csökkentik a vagonok tartózkodási idejét. Ez havonta 400 vagon megtakarítását, illetve újbóli felhasználását jelenti. A nyíregyházi körzeti üzemfőnökség dolgozói vállalták, hogy az árutonnatervüket 5 százalékkal növelik, a kocsitartózkodást viszont 7 százalékkal csökkentik. Az igazgatóság vasutasai is egyöntetűen csatlakoztak a budapesti Sziklai Sándor Szocialista Brigád felhívásához. Március 22-én a szabadnapos vasutasok és az irányító, vagy adminisztratív munkakörben dolgozók is szolgálatba, munkába állnak. Egy részük Záhonyba utazik és az átrakókörzet munkáját segíti. <n. 1.) Konczek József tudományos, fantasztikus elbeszélése 4 kavesolat Végigfésüliték a folyó alsó folyása mentén húzódó sűrű erdőt. Nagy kanyar után enyhén terül el itt a víz, szemben a szakadékos parttal. Fák néznek le rájuk a magasból. Lenn hullámok érik el a partot, s derékon loccsantják a sziklákat. A folyó hínárt görgetve morajlik, itt pedig óriásteknősök vonszolják magukat a parton. A nét felé igyekeznek, ahol kedvükre való fű zöldell. Egy sziklára állítja a műszert. Mivel a ragyogó sárga bogarak mindegyre arca körül zsibonganak, fényes ruhájára telepednek, a nyakára erősí- sített dobozka megfordításával feltölti egy pillanatra a felületet, mintha fűteni akarná, s hirtelen megnövekedett feszültségtől a bogarak a földre hullanak. Félkerekednek, kavarogva húznak él később a víz felé. Alikonyodik. A nap a völgybe betörő folyó fölött áll, és vörös fénnyel árasztja el a munkáját végző csoportot. Végigfuttatja szefnét a társain. Nem messze a Fiú sima felületre akadt, s megkezdte a négyszögelő ernyő kijelölését. (A szemközti parton az öreg és a Helyettes éppen felhúzzák az antennát. Surrogva tér vissza a röptető. A Helyettes most akasztja övére.) Kivár egy kicsit, nem többet Kozmikus Idő 0,1-nél, majd homlokvillantójával megadja a kezdő idő jelét. A tükrös kereső körlapját beforgatja a négyszögelő ernyő síkjára merőlegesen, visszaszámoltatja az alapidőt, és a dekódoló szisztéma klaviatúráján felhajtja a tetőt. Hallja, amint a Fiú felnevet. Bosszankodva fordul arra felé, majd megenyhül az arca. A Fiú egy teknőcöt terelget a négyszögeit területen. A hívatlan látogatóktól meg az egymás közelében felvillanó fénypontoktól megijedhetett, s ügyetlenül menekül a Fiú elől, aki végül barátságosan fenéken billenti. Miután a csontkolosszus kívül került a mezőn, felhúzza az elektromos riasztósövényt, és homlokvillantójával jelzi, hogy indíthat újra. Elfordítja a gombot és au- tomatikára állítja a sugárágyút. A sugár hosszan kilő előre, majd kétoldalt kiteljesedik, és 180 fokos szögben fogja be az előtte elterülő rengeteget. Nem ismeretlen előtte ez a rész, Kozmikus Észak-Dél- pont pozitív-pozitív északkeleti tartományának A-val jelölt négyszögmezője. Befogták már egyszer, akkor a tenger felől. Horizontálisan végigtapogatták Kozmikus 100, majd az eredménytelenség után Kozmikus 200 magasságban is az egész hatalmas erdőt. A Központnak a csillagközi hosszú járatú űrhajók számára kiadott utasításaiban ez a két magasság szerepelt, mint lehetséges elrejtési hely. Kivételes eset a Kozmikus 300 magasság használata. Azt is megnézték már. Most hát újra ezt a szintet. Mit lehet tenni? Ugyanis nem találják sehol. Egyre jobban bosszantja a dolog. Ez már a hatodik expedíciója —, közülük az utóbbi négynek ő volt a parancsnoka —, csak nem fog most kudarcot vallani? Az urániumszéria bolygóközi hadnagyának ez rutinfeladat kellene hogy legyen. Mégsem boldogul. Az utóbbi hetekben a csoport is egyre inkább el- szótlanodik. Ez a hamarosan kitörni készülő veszekedések előjele. Jól tudja ezt. De eredmény nélkül visszatérni — nem lehet. Egyre jobban kiéleződik a helyzet. Eredmény nincs, s ha nem tudja megőrizni tekintélyét, elpusztulhatnak mindnyájan. Szikszai Károly rajza
