Kelet-Magyarország, 1980. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-21 / 43. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1980. február 21. „PUHA ARANY'1 Nutriafarm Szatírában A közelmúltban látott napvilágot, hogy tavaly a TAN- NIMPEX nercet és nutriát a külföldi szőrmeakciókon vásárolt dollárért. A szőrme ára két-háromszorosára emelkedett. A male nerc ára 1978- ban még 219 dán korona volt, tavaly 281 dán korona. Amíg egy irhakabátért 250—300 dollárt kapunk a piacon, addig egy nercbundáért 1600— 1700 dollárt adnak. A nerc ára újból 30%-kal emelkedett. A fenti tájékoztatás a tu- nyogmatolcsi Sándor Miklóstól származik, aki évek óta foglalkozik kisállattenyésztéssel. Dr. Holdas Sándor: Prémek, szőrmék, prémes állatok című könyvét mutatja, mely olyan ismereteket tartalmaz, aminek alapján bárki elkezdheti e napi kétszer két óra elfoglaltságot és nagy ál- latszeretetet igénylő tenyésztést. Lakása udvarán beton házikócskákban — télen fóliával és kukoricaszárral betakarva nutriákat tart. Az egymás közötti árusításon túl, rendszeresen szállítja a prémeket a Budai Járási ÁFÉSZ kistenyésztő szakcsoportjához, melynek maga is tagja. Az utóbbi két évben kanadai nerceket is tart. Szinte háziállatként élnek környezetében, s izgalmasan szép látvány bundájuk a csillogó napon. Szemben a növényevő nutriákkal. ezek az állatok hússal táplálkoznak. Hazánkban Garadna-völgyben létesítettek először farmot, ahol az európai fajtát szaporították. Ezek patakok, tavak partját szerető, hallal, békával táplálkozó 50 cm hosszú ragadozók voltak. Ma már Tunyogmatolcson közel tízen foglalkoznak prémes állatok tartásával. Mátészalkától a megye túlsó széléig egyre többen kapnak kedvet tenyésztésükre. Évi 150 ezer forintos bevételig adót sem fizet az állattartó. S egy kis igyekezettel — amely egyaránt megmutatkozik az épület- és törzsanyag-beruházásban és a szakmai hozzáértés gyarapításában, szinte veszélytelen a tevékenység. Világhírű szűcseink jóvoltából szőrméinken minden vásárlásra fordított dolláron egy újabbat keres a Pannónia. Attól nem kell félni, hogy a bundák nem kelnek el: a világpiacon kitört a szőrmevásárlási láz is. A szőrmét puha aranynak is hívják. A ma- tolcsi művelődési ház igazgatója már azt tervezi, hogy a községben szakkört alakítanak, szívesen látva minden érdeklődőt. Hiszen ez nem csak az egyén, de a társadalom érdeke is. S a mi szőrméink — a kedvező éghajlat jóvoltából is — alapanyagban is megközelíti a legjobbakat. S hogy mennyire jó feltételeket lehet nálunk biztosítani, azt igazolja Sándor Miklós országosan egyedülálló tenyésztési eredménye: 15 anya 91 kölyköt fialt, s valameny- nyit sikerült felnevelni, értékesíteni. (molnár) Háromszázért Ibronyba... Razzia a taxiállomáson A 4-es főút nyírturai bejáratánál a rendőr lámpája intett megálljt a közeledő Zsigulinak. A kocsiban hárman ültek. A vezető állítása szerint két jó barátját viszi közös ismerősükhöz. Ám a rend őrének kérdésére nem tudta állítólagos barátjának nevét, aki ezután váratlanul, önként fedte fel kilétét. Elmondása alapján a gépkocsivezető zsebéből három piros hasú bankó került elő, amelynek sorszámai megegyeztek a rendőr kezében lévő papíron lévő számokkal. Nem volt értelme a további tagadásnak. Üjabb maszek taxis akadt az ellenőrök horgára. Mint ahogy nem sokkal később hasonló módon két élelmes vállalkozó a tiszalöki elágazásnál és a kálmánházi bejárónál került a várakozó rendőri-ellenőri csoport hálójába ... A valódi taxisok régi panasza, hogy egyre többen és gyakrabban szánják rá magukat a nagyon könnyű, ám korántsem legális pénzforrást jelentő munkára, a taxizásra. A maszek szolgáltatásait igénybe vevő utas pedig legtöbbször nem számol annak veszélyeivel. Mert vajon milyen képességű a volán mellett az illető? S mi a garancia, hogy nem történik az út során baleset? S valóban reá- lis-e a maszek által megjelölt tarifa? A legutóbbi razzián három segítőtárs „utasnak” adta ki magát. Mindhármójuknak hamar akadt patronálója. A Zsiguli két utasa 300 forintért vállalkozott egy nyírib- ronyi fuvarra. (A Volán tarifája ugyanerre a távolságra: 258 forint.) A másik álutazót egy jól öltözött férfi szólította meg. ö ugyancsak három pirosat kért — igaz Hajdúnánásig. A harmadiknak is akadt segítője. Tisza- vasváriba, potom 250-ért. A pénzek száma már jó előre felkerült egy papírra így mindhárom teamnek könnyű dolga volt. A három ily módon lefülelt ügyeskedő között akad foglalkozásnélküli (!), kitűnő szakmával rendelkező, a harmadik delikvens pedig pedagógus (!). Hogy mi vitte rá őket a haszonszerzésre, arról a közeli hetekben majd a bíróságon adnak számot. (kalenda) MEGKÉRIK AZ ÁRÁT... Ikszek és kérdőjelek az étlapon Választhattunk volna más éttermet és más ételfélét, hasonló változásokat tapasztalhattunk volna az árakon, s mindez történt egy rövid fél év alatt. Hogy igazodhat el ilyen összekuszált helyzetben a jámbor vendég, s honnan tudhatja, hogy nem csapják be? Egyáltalán mi az oka az utóbbi fél év alatt történt háromszori árváltozásnak? — erre próbáltunk választ keresni különböző osztályú éttermekben, s a legilletékesebb helyen, a megyei tanács vb kereskedelmi osztályán. Kevesebb vendég Talán először nyúljunk vissza tavaly július 23-ra, amikor — már az 1980. január elsejei termelői árrendezés előhírnökeként — átlagosan 25 százalékkal megemelték a vendéglátóhelyeken az ételárakat. Ennek akkor két célja volt. Egyik az élelmiszeráremelések követése, a másik pedig a korábbitól valamivel nagyobb nyereség képzésének a lehetősége, amelyből a vendéglátás kulturáltságát, a gépesítettség színvonalát akarták növelni. Mi történt az áremelés után? Nem változott a munkahelyi étkeztetésben, előfizetéses étkeztetésben és a gyermekétekeztetésben részt vevők köre. Az ok, hogy az árak is alig változtak, mert a nyersanyagárak ugyan megemelkedtek, de csökkent a hozzá számítható haszonkulcs. Donka János, a Tisza ételbár üzletvezetője étlapokat rak az asztalra, amelyeken 13,20-ért kapnak választékos ebédet az előfizetők, s gyors számítás után az is kiderül: ha étlapról választaná a vendég ugyanazt az ételt, közel kétszer annyit fizetne érte. Mert a tavaly júliusi árváltozáskor megszüntették az ételekre korábban adott állami támogatást, s ezzel egy időben magasabb árrés felszámítására kaptak lehetőséget a vendéglátóhelyek. Az eredmény ismerős: megcsappant a vendégek száma, a vendéglátót találóan vendégvárónak nevezték el, s ahol nem törekedtek olcsóbb nyersanyagokból ízletes ételeket előállítani, bizony felé- re-harmadára csökkent az étkező vendégek száma. Mi a jobb? A magasabb ár és a kisebb forgalom, vagy a nagyobb vendégsereg és a szolidabb ár? A kérdésre az élet adott választ: november elsejétől a Belkereskedelmi Minisztérium orientációi alapján olyan intézkedés szüHa valaki tavaly július 22-én kért sertéspörköltet galuskával a Borsodi sörözőben, 18 forintot fizetett érte, ám ha másnap ugyanerre az ételre támadt gusztusa, már 27,50- et számolt érte a felszolgáló. Novemberben 24,40- ért, január másodika óta 26,60-ért kapta ugyanezt az ételt a vendég ugyanott. letett, amely a vendégek számára elviselhetőbbé tette az árakat, de még a vendéglátó számára is reális hasznot jelent. Beszabályozták, hogy a II. osztályú helyeken 50, a III. osztályú helyeken 35, a IV. osztályú helyeken 30 százalékkal nem emelkedhetnek magasabbra az árak, mint amilyenek a július 23-i árintézkedés előtt voltak. Magyarul: a nyersanyagárhoz számítható 100 százalék fölötti hasznot csökkentették, méghozzá rugalmas módon. A differenciálás lehetősége megmaradt, így a vállalatok, szövetkezetek üzletpolitikájától függ, hogy mennyi árrést számít az olcsóbb, illetve a drágább nyersanyagokhoz, melyik ételfélék fogyasztását kívánja olcsóbb áraival ösztönözni. Zónaétel, kisadag A Cs enger és Vidéke Vegyesipari Szövetkezet labdaüzemében az első negyedévben 45 ezer labdát gyártanak. Kardos Imréné, Varga Katalin II. és Varga Katalin I. a 25- ös méretű labdákat csiszolja. (Elek Emil felv.) lődés az előfizetéses ételek, az olcsóbb menük iránt. A vállalatok, szövetkezetek jól felfogott gazdasági érdekük miatt is belátták, hogy a differenciált árpolitikával emelkedhet a forgalom, amelyhez az állam újból támogatást nyújt. A munkahelyi étkeztetés után 20, a 111. és IV. osztályú éttermekben 15 százalék a támogatás mértéke! II November elseje után a szolidabb árak visszacsalták á vendégsereg egy részét, de a forgalom emelkedéséhez hozzájárult a nyáron bevezetett gyakorlat: nagyobb volt a zónaételek, kisadagok, tájjellegű, kevesebb húst tartalmazó ételek kínálata, több volt a főzelék és több a gyümölcs. Aztán jött január elseje és egy, a vendéglátás egészére kiterjedő újabb árintézkedés, amely figyelembe vette a júliusi áremelés utáni tapasztalatokat, de az elveket fenntartották, hogy tudniillik a nyersanyag-áremelésekből vállaljon át egy részt a vendég, a vendéglátó pedig szolidabb haszonkulccsal dolgozzon. Az egyik intézkedés az volt, hogy a legnagyobb ártényezőt jelentő tőkehús kalkulációs árát kilónként 1—2 forinttal csökkentették, s kikötötték, hogy a november elsejétől alkalmazott hasznot akkor sem lehet emelni, ha erre a hosszú távra szóló rendelet egyébként lehetőséget ad. Milyenek a megyei tapasztalatok? Nemes András, a megyei tanács vb kereskedelmi osztályának helyettes vezetője hetekig tartó átfogó ellenőrzéssorozat alapján mondja: kedvezőek. Senkit nem kellett megbüntetni rossz, a vendéglátónak a megengedettnél nagyobb hasznot hajtó árképzés miatt, változatlanul növekszik az érdekKérem a kalkulációs lapot!" Az írás elején arról volt szó, hogy fél év alatt ugyanannak az ételnek négyféle ára volt. Hogyan lehet nyugodt a vendég most, hogy reális árat kérnek tőle? Erre ma minden korábbinál szélesebb körű a garancia. Egyik a Belkereskedelmi Minisztérium által kiadott jogi szabályozás, a másik a tanács kereskedelmi osztálya által kiadott konkrét intézkedések sorozata, amelyet a vállalati, szövetkezeti vezetők anyagi érdekeltségi rendszerével is összefüggésbe hoztak. Garancia a rendszeres ellenőrzés, de minden vendég saját maga is lehetőséget kap az ellenőrzésre: bármikor kérheti a kalkulációs lapot, amelynek áraival egyezni kell az étlapon szereplő árnak. A legnagyobb garancia talán mégiscsak az, hogy a vendéglátóhelyek is rájöttek: jobb a sűrű garas, mint a ritka krajcár, ezt pedig csak olcsó ételekkel és szolid árakkal érhetik el. Balogh József Verseny „Hangversenyen voltam tegnap” — közli X. az ismerősével. Mire Y. azt kérdi: — „Na és ki győzött?” Ez a bosszantóan naiv kis történet arról jutott eszembe, hogy megint hangverseny volt Nyíregyházán... Szinte már megszoktuk, hogy a zeneszerető közönség valami pluszélményben részesül. Általában három variációra biztosan lehet számítani. Például: foghíjas marad a nézőtér, aminek két előzménye is van. Vagy a bérlettel lekötött helyekre nem jöttek el, vagy a szervezés hagy kívánnivalókat maga mögött. A közönség feszeng, mert kínos rágondolni, milyen érzéssel távoznak a művészek százezres városunk kulturális színvonalát tekintve. De mindez még csak a piano, a csendes tétel. A fortissimo erejével az hat, amikor egyszer csak: durr! — felrobban a kályha. Menekül aki tud. Ezeknél is érdekesebb azonban előre azt találgatni: hány fok lesz vajon. A megyei művelődési központban tartott két utolsó koncerten 17, illetve 13 fokot mértek. Ilyenkor izgalmas a kérdés: ki, vagy mi győz? A közönség-e, vagy a hideg? Persze, az sem mellékes, hogy a fellépő művészek közül kies városunkból hányán távoznak fagyosan — azaz egy jó kis náthát beszerezve ... Kérdésem a következő: ha tudjuk, hogy Nyíregyháza legjobb akusztikájú, hangversenyekre legalkalmasabb terme a megyei művelődési központban van, s tudjuk, hogy a fentebb ismertetett meglepetésekre évről évre számítani lehet, akkor miért ismétlődnek mégis makacsul? Javaslatom pedig a következő: a bérletekkel együtt ezentúl a fűtési idényre árusítsanak kéz-, láb- és érmelegítőket is, esetleg ezek kölcsönzése a helyszínen is megoldható! Ajánlatos a vendégségbe érkező művészeket idejében értesíteni, hogy hordozható cserépkályháról gondoskodjanak! Ahhoz pedig, hogy a nézőtér megteljen, javaslom: ha hangversenyről van is szó, a közönség idegeit ne tekintsék olyan hangszernek, melyen évekig lehet játszani! BE. Vasvillával tért vissza... Éjszakai garázda Súlyos testi sértésért ítélte el a Nyíregyházi Járásbíróság dr. Drégelyvári Imre tanácsa Szabó János 31 éves bökönyi fuvarost. Szabó a bökönyi cukrászdában fröccsözött, amikor bement Kóka János és Kóka László helybeli lakos. Régi ismerősként köszöntek egymásnak, Szabó még meg is kínálta őket, aztán Kóka János egy karbi- rokra hívta ki vendéglátóját. A vetélkedő elmaradt, de néhány perc múlva, amikor Szabó kiment az udvari vécébe, Kóka utánament és addig kötekedett vele, míg igazi és komoly birkózásra került sor. Kóka érezte, hogy Szabó erőfölényben van, testvérével együtt hazament, de rövid idő múlva egy vasvillával a kezében visszatért a cukrászda elé, hogy a zárórakor hazafelé tartó Szabót megtámadja. A záróra elérkezett, Szabó ki is jött a cukrászdából, de amikor meglátta a vasvillávaí várakozó Kókát, odament hozzá, elvette kezéből a villát és elzavarta a cukrászda elől. Kóka testvérével együtt elindult hazafelé, de nem mentek el lakásukig, hanem les- kelődni kezdtek, hogy merre megy Szabó, aki a cukrászda előtt találkozott öccsével, s elmondta neki Kókáék szándékát. Míg beszélgettek, a cukrászda vezetője bezárta a villát a raktárba, néhány perc múlva azonban Szabó odament hozzá, hogy visszakérje, mondván: jelenteni akarja az esetet a rendőrségen és a villa bizonyítékul szolgál majd. Szabó a villával nem haza, hanem apja lakása felé indult, de Kókáék is arra laktak. Amikor a leskelődő testvérek meglátták Szabót, bemenekültek Kóka László lakásába és elbarikádozták magukat. Szabó előbb egyik Kóka lakásának ajtaját-abla- kát ostromolta meg a villával, hogy jöjjenek ki, aztán a másik Kóka lakása következett, de a megrémült testvérek nem mertek kijönni a lakásból. Kijöttek viszont a szomszédok, akik közül többen is rászóltak Szabóra: hagyja abba a garázdálkodást. Horváth Sándorné, Kókáék testvére szintén Szabó elé állt, de a szesztől gátlástalanná, a Kóka testvérekkel szembeni haragjától indulatossá vált Szabó akkorát ütött a vasvillával az asszony fejére, hogy az nyomban eszméletét vesztette, s súlyos sérülésekkel szállították a kórházba. Szabó Jánost a bíróság egy évi börtönre ítélte, két évre eltiltotta a közügyektől és kötelezte, hogy az alkoholisták kényszergyógyításának vesse alá magát. Az ítélet nem jogerős.
